Jézus, mint Út az életemben

Így szól az Úr...

Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál idõt nekem.
Annyiszor akartam már mondani neked: "Itt vagyok számodra!", de te féltél.
Annyiszor akartam már mondani neked: "Ne félj, veled vagyok!",
de te nem hittél nekem, hanem távolinak és halottnak gondoltál.
Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál szóhoz jutni,
hiszen szabadságodban áll, hogy eldöntsd, meghallgatsz-e,
vagy ha akarod, kikapcsolsz.
Ha most kész vagy arra, hogy meghallgass, akkor azt szeretném mondani neked:
"Örök szeretettel szeretlek téged! Engedd magad szeretni!"
(Martin Gutl)

Az a dolgunk, hogy magunkat megtagadjuk és Krisztust kövessük a kereszthotórdozásban.
(Kempis Tamás)

Fiam, amennyire magadból képes vagy kilépni, olyan mértékben épülhetsz énbelém.
Amint belsõ békét ad az, ha odakint semmire sem vágysz, éppúgy, ha belsõleg önmagadtól elszakadsz, Istenhez kapcsolódsz.
Azt szeretném, hogy megtanuld önmagad teljes megtagadását, s hagyatkozz az én akaratomra ellenkezés vagy zúgolódás nélkül.

Kövess engem, Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.
Út nélkül sehová sem lehet eljutni,
Igazság nélkül nincs megismerés,
Élet nélkül nem élhetsz.
Én vagyok az Út amelyen járnod kell, az Igazság, akinek hittel tartozol, az Élet, amelyen kívül másban nem érdemes reménykedned.

Pascal : töredék


Isten ismerete, a magunk nyomorúságának ismerete nélkül kevélységet szül. Nyomorúságunk ismerete Istené nélkül viszont kétségbeesést. Jézus Krisztus ismerete e kettõ között foglal helyet, mert egyaránt megtaláljuk benne Istent és a mi nyomorúságunkat.

Nemhogy Istent, hanem magunkat is csupán Jézus Krisztus által ismerjük. Az életet és a halált csak Jézus Krisztus által ismerjük. Jézus Krisztus nélkül nem tudjuk, mi az életünk, mi a halálunk, mi az Isten, és mik vagyunk mi magunk.
Így a Szentírás nélkül, amelynek egyetlen tárgya Jézus Krisztus, nem ismerünk semmit, és mind Isten, mind a magunk természetében csupán sötétséget és zûrzavart látunk.
Forrás: Gondolkodó

.

János 8,32 : megismeritek az igazságot és az igazság megszabadít, felszabadít benneteket.
A zsidók nem értették mire gondolt Jézus, mikor ezt mondta nekik, ezért vitába szálltak vele, hogy õk soha életükben nem voltak rabok, õk Ábrahám magvai, stb; De Jézus folytatta: aki bûnt cselekszik, rabszolgája a bûnnek, azért ha a Fiú tesz szabaddá titeket, valóban szabadok lesztek&.

Nem is tudták, hogy rabok, nem is ismerték szellemi-lelki állapotukat, mert nem ismerték Jézust, az Igazságot. Pontosan így telhetnek el hosszú évek a keresztények életében, hogy nem tudnak növekedni, mert nem nyerték meg életük személyes csatáit, és talán nem is látják, hogy a bûnnek rabjai, nem látják, hogy miben kell változniuk, nem ismerik a szellemi igazságokat, mert nincsenek szoros kapcsolatban az Igazsággal. Lehet az is, hogy nincsenek bûnben, de nem keresik igazán az Urat.
Jézus megkérdezte akkor a zsidóktól: miért nem értitek (ismeritek fel) az én beszédemet? Mert képtelenek vagytok(meg)hallani az én szómat (logosz). (8,43)


Tehát ha nem töltünk minõségi idõt az Úrral, nem tudjuk meghallani az Õ hangját, vagy pedig nem tudjuk elfogadni, amit mond. A Fiú, Jézus az igazság, és Õ az, aki meg tud minket szabadítani. Nélküle nem is tudjunk, hogy szabadulásra vagy változásra van szükségünk. Nélküle nem jövünk rá, hogy nem ismerjük az alapvetõ szellemi igazságokat, nem jövünk rá, hogy nem vagyunk vezetés alatt. Õ mindig olyan újabb és újabb igazságokat akar velünk megosztani, ami megszabadít.
Tóthné Kállai Klaudia
részlet

Tom Marshall
BEMERÍTKEZÉS - AZ AZONOSULÁS
részlet


Jézus nem csak azért jött, hogy az emberek elõtt egy tökéletes, egyedi emberi éle­tet éljen. Ez csak bukásunk nagyságát érzékeltette volna, egyebet nem. Õ azért jött el, hogy ennél sokkal többet tegyen. Eljött, hogy az Istennel való kapcsolatunkat és a Ve­le szembeni maga­tartásunkat megváltoztassa. A Keresztelõ János általi be­me­rít­ke­zé­se a Jordánba nagyon jelentõs volt. Hogyan értsük ezt? Amikor bemerítkezünk, a Krisz­tussal való egységbe, a Vele való azonosulásba merítkezünk be. Azonosulunk Ve­le halálában, eltemetésében és feltámadá­sában. Amikor Jézus bemerítkezett, Õ a ve­lünk való egységbe merítkezett be, azaz azonosult bûnösségünkkel, el­ve­szett­sé­günk­kel és elidegenülésünkkel.

Amikor mi bemerítkezünk, elfoglaljuk helyünket mint szentek, Isten elhívottai és meg­vál­tottai. Amikor Jézus bemerítkezett, belépett megváltói elhívásába. Mindaz, amit Jézus ezután tett, közvetlen kapcsolatban volt megváltásunkkal. Jézus nem Önmagáért, hanem értünk szenvedte el a félreértettséget, rosszindulatot és gyûlöletet. Nem Önmagáért, hanem a mi kedvünkért gyõzött le mindenféle kísértést. Nem Önmagáért, hanem miattunk engedelmes­kedett egész életében tökéletesen az Atya akaratának.

A harc mindig az Õ emberi mivolta körül folyt. A kérdés sosem az volt, hogy Sátán meg tudja-e kísérteni, csonkítani, vagy ölni az Örökkévaló Logost, hanem az, hogy az ember Jézus legyõzi-e a kísértést és a kereszten át eljut-e a feltámadásig. Ha elbukott volna, az cseppet sem hatott volna istenségére - de mi örökre elvesztünk volna. Jézusnak emberként kellett gyõznie, hogy mi is gyõzhessünk.

.