Gyógyulások

.


Braco gyógyító

.


Mások gyógyítása angyali segítséggel



Mi a teendõ akkor, ha azt szeretnénk, hogy az Angyalok valaki máson segítsenek?

Mondjuk, azt szeretnénk, hogy az Angyalok segítsenek egy szeretett ismerõsünknek, vagy egy embercsoportnak, akikrõl a hírekben hallottunk, és megesett rajtunk a szívünk.
Ha arra kérjük Istent, hogy Angyalokat küldjön valaki mellé, az mindig szeretetbõl fakadó cselekedet. Ezzel nem akadályozzuk a másik ember szabad akaratát, hiszen õk döntik el, hogy hallgatnak-e az Angyalok tanácsaira. Azzal csak jót teszünk, hogy angyali védelmet kérünk valaki mellé. Különösen gyors válasz érkezik Istentõl azokban az esetekben, amikor szülõk imádkoznak angyali"baby sitterekért" gyermekeik mellé.
Az Angyalok sosem sértik meg Isten akaratát, így ha a szeretett ismerõsünk ideje eljött, akkor az Angyalok annyit tehetnek, hogy örömöt és vigaszt nyújtanak neki utolsó napjaiban itt a Földön. A legnagyszerûbb ima, amit szívünkben hordozhatunk a "Legyen meg a Te akaratod". Ezáltal sok felesleges aggodalomtól szabadulhatunk meg, és biztosak lehetünk abban, hogy Isten mindenrõl tökéletesen gondoskodik.

Dr. Doreen Virtue

elozoeletek.blogspot.hu/2015/08/masok-gy...ali-segitseggel.html

.



Dr. Papp Lajos: A szellem él


Dr. Papp Lajos szívsebész, a Pécsi Tudományegyetem tanára, valamint PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinika igazgatója. Széchenyi- és Magyar Örökség, Prima Primissima - , Pro Cultura- díjjal ismerték el. Alább nagyszerû elõadásának kómáról szóló részét tesszük közzé.

"Egy hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezetõ professzor - aki egyébként jó barátom és nagy tapasztalatú ember - azt mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a mûtétet. A professzor hazament, és fiatal tanítványa, beosztottja - aki engem egyébként jól ismert és tisztelt - felhívott, és részletesen elmondta az esetet. A hölgy az eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez a fiatal orvos hitt abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben. Amikor a beteggel találkoztam, ha homályosan is, de eszméleténél volt. Leletei alapján már nem szabadott volna, hogy éljen. Mindennek ellenére az élet levegõje ott vibrált a beteg körül. Én csak egyet kérdeztem tõle:

- hisz-e abban, hogy életben marad. Mondta, jelezte, hogy hisz. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy megoperálom. Ez nem egy racionális döntés volt, hanem inkább egy intuíció. A mûtét után nem tért eszméletéhez. Hat napig eszméletlenül feküdt. Lélegeztetõgép tartotta életben. Ezt az állapotot hívják kómának. Én ennek ellenére mindennap többször is odamentem a beteghez, megfogtam a kezét, megsimogattam a fejét. És mivel nem akartam, hogy a többi kollégám megmosolyogjon, ezért egészen halkan a fülébe súgtam ezeket a mondatokat:

"Ugye megígérte nekem, hogy nem hagy cserben? Önnek élnie kell. Értse meg: van esélye. Nem szabad föladnia."

A beteg hat nap múlva eszméletére tért, és egy hónap múlva a körülményekhez képest gyógyultan távozott. Ami a döbbenetes, az most következik. A beteg azt mondta nekem, hogy köszöni a mondataimat. Elmondta percre pontosan, hogy kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken mikor voltam nála, és miket suttogtam a fülébe. Utólag leellenõriztem, valóban akkor voltam ott, amikor õ mondta. Elmondta pontosan, hogy szerdán tizenegy óra húsz perckor megállt ez és ez az orvos az ágya végénél, és akkor õt ott halottnak nyilvánították.

Azt mondta a hölgy: "Szerettem volna nekik odaszólni, hogy ne temessenek el, mert nem haltam meg. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudtam velük szemben védekezni."
Ez a nõ mindent elmondott. Azt mondta:
"Alig vártam, hogy maga odajöjjön hozzám, és beszéljen az életrõl."
A beteg szemén a hat nap alatt végig egy nedves labdacs volt, nehogy a szemhártyája kiszáradjon. Életfunkciói nem voltak. Nyilvánvaló, hogy a szemével nem láthatott és a fülével nem hallhatott, hanem valami mással, amirõl mi nem tudunk. Persze az, hogy valamirõl mi pillanatnyilag nem tudunk - vagy nem tud még az orvostudomány -, nem azt jelenti, hogy az nincs is. Az biztos, hogy ezek után nekem már senki nem mondhatja azt, hogy a kóma állapotában lévõ beteghez nem érdemes szólni, mert az úgyis meghalt. De számos más esetben is a betegek beszámolnak a mûtét alatti élményeikrõl, pedig elvileg semmilyen élményük nem lehetne. A nagyobb szívmûtéteknél megállítjuk a beteg szívét, és gép pótolja a keringést és a szívmûködést. Megállítani a szívet nagyon könnyû, beindítani már nem annyira. Miután megoperáltuk a szívét, újraindítjuk. Az újraindítás számomra mindig egy katartikus pillanat. Sokszor a betegek a szív újraindításának élményérõl pontosan beszámolnak. Ez azért döbbenetes, mert arról az idõszakról,amelyrõl õ beszámol - nevezetesen a szív újraindításának élményérõl - abban az állapotban õ a tudomány mai álláspontja szerint nemhogy nem érezhet semmit, de nem is élhet."

(Forrása ismeretlen)

.
Anita Moorjani lélekvándorlása, orvosi csodának nevezett gyógyulása - 26 perces film