Gyógyulások

Megtapasztaltam az életemben Isten gyógyító erejét saját magamon. 14 évvel ezelõtt, amikor is már a jobb lábam kezdett elsorvadni, mert egy szerencsétlen balesetbõl kifolyólag 32 évig csak úgy tudtam felkelni, hogy elõször fáslival betekertem a térdemet és úgy tudtam dolgozni, este ismétlõdött a tortúra. Ez így ment nap mint nap és nagyon sokat szenvedtem a fájdalomtól az évek hosszú során.
Az orvosok nem tudtak vele mit tenni, hiába a gyógytorna és egyéb kezelések a panaszom nem múlt el, sõt néha iszonyúan fájt ha egy kicsit megerõltettem.

1995-ben hallottunk valakirõl aki Isten gyógyító energiájával képes gyógyítani embereket. Rászántam magamat és elmentem hozzá. Számomra itt történt meg a nagy csoda az életemben. Rátette a kezét az én beteg térdemre, és én ott egy nagy forróságot éreztem és boldogságot a lelkemben. Olyat amit még azelõtt sohasem éreztem. És azt mondta nekem, hogy vegyem le a térdemrõl a fáslit, és menjek el az utcára sétálni egy kicsit és kezdjek ott el lépcsõn is járni és menjek vissza fél óra múlva és számoljak be arról, hogy hogyan mûködik a térdem.

Hát akkor én egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy most a térdem ismét hátracsuklik fásli nélkül. De mindent megtettem úgy, ahogyan õ mondta.
És láss csodát, semmi bajom nem volt, sokat sétáltam ahogyan mondta és elkezdtem a lépcsõket is járni le föl, mint egy kisgyerek. Már kezdtem élvezni is az új helyzetet, mert 32 évig én így nem tudtam közlekedni, és nem voltak fájdalmaim és a térdem azóta is tökéletesen mûködik, pedig nehéz fizikai munkát végzek az építõiparban és azóta sem kellett fáslit tenni a térdemre.

Ettõl kezdve a lelkembe egy nagy fordulat állt be, elkezdtem Istennel és az Õ tanításával foglalkozni. Közösségekbe is jártam és jelenleg is járok és a mindennapi életemben az Õ akarata szerint törekszem élni az életemet.

Számomra Jézus nem csak 2000 évvel ezelõtt gyógyított, hanem most is ugyanúgy gyógyít embertársainkon keresztül, ha hiszünk benne.
Üdvözlettel: István

A szeretet gyógyító ereje

A szeretet benned van, csak az a kérdés, hogy mennyire engeded kinyitni, azt a kiskaput, amin keresztül eljuthat másokhoz is.
Amikor feltárul a szíved, akkor a szívcsakrád is gyógyul. Hirtelen úgy érzed, hogy mindent kiadnál magadból, és semmit sem kell megtartanod, mert úgy is visszakapod. Sõt még többet is, mint amint vártál.
Ha engeded a szeretetet áramolni, vagyis nem csak kiadsz magadból, hanem be is engeded a szívedbe, akkor a szeretet áramlásán keresztül gyógyul a lelked is.

Ugyan olyan fontos, a szeretet befogadását megtanulni, mint a kiadását.
Sokan panaszkodnak, hogy úgy érzik, õket nem szereti senki. Pedig ez biztosan nincs így, csak valamiért nem merik elfogadni a szeretetet másoktól. Talán félnek attól, hogy akkor nekik is viszonozni kell a szeretetet. A szeretetet soha nem kell viszonozni, ez nem egy kötelezõ mûfaj! Ezt mindenki magában érzi. Soha nem szabad, hogy rutinná váljon, mert az már nem az önzetlen szeretet. Akkor már nem tiszta a szándék mögötte.

Az önzetlen, tiszta szándékú szeretettel gyógyítod önmagad, és azt akinek adod. Hiszen a szeretet ,,minden".
A szeretet mindenben benne van. Fûben, fában, a galambok turbékolásában, a hajnali napfelkeltében, és az esti naplementében, az ételben - melyet szeretettel készítenek....
Aki képes felismerni ezeket az ,,apróságokat", az felismeri a jót is. A jó, pedig pozitív energiát gerjeszt, ami kitisztítja a negatív beidegzõdéseket, és ezáltal a gyógyító folyamatok beindulnak.

És, hogy honnan tudod, hogy tiszta szeretetet adtál?
Utána nem gondolsz arra, hogy mégse kellett volna!
Nincs olyan érzés benned, hogy: Túl sokat adtam! És alig kaptam valamit.
Nem vársz érte cserébe semmit, és legközelebb is megtennéd.
És minden körülmények között örülsz annak, hogy így tettél.
(Szerzõje ismeretlen)

Láthatatlan gyógyítás

Évekkel ezelõtt történt, hogy kisebbik gyermekem focizás közben eltörte a karját, pontosabban a karja alatti vékony csontot. (gally) Természetesen azonnal elvittem kórházba, ahol begipszelték, és közölték, hogy egy hét múlva vigyem vissza és rátesznek 6 hétre egy komolyabb gipszet.
El lehet képzelni gyermekem örömét, mert ez a nyár kellõs közepén történt. Másnap beszéltem "gyógyító" barátommal, aki mondta hogy vigyem el hozzá a gyereket. Elmentem hozzá (vidéken lakik) és beszélgettünk egy 10 percet, közben Ö simogatta a gyerek karját, majd elküldött, hogy: "vetesd le a gipszet, semmi baj nincs a gyerekkel".
Én pár nap múlva bementem a kórházba a gipsz cserére és kértem az orvost, hogy röntgenezzék meg a gyermek karját a nagygipsz felrakása elõtt. Az orvos mosolygott, mint aki egy "hülyét" lát és közölte, hogy a csont gyógyulási ideje 6 hét, ezen nem lehet segíteni. Próbáltam magyarázni, hogy a gyermekemnek "öröklés" miatt gyorsabban gyógyul a törése, mert nem akartam részletezni a másik gyógyítási folyamatot, mert ebben az idõben még kinevettek volna. (lehet, hogy most is!)
Az orvos csóválta a fejét, majd megadta magát és elküldött röntgenre. A másik fejcsóválás a röntgen eredményének láttán következett be, mert nemcsak a törést, de a nyomát sem lehetett látni. Nem tudott rá magyarázatot, de gyermekem nem kapta vissza a gipszet, hanem mehetett játszani vissza a játszótérre a barátaihoz.

Hát ennyit a láthatatlan gyógyításokról!
--Seng--
(forrás:Angyalszárny.hu)

BIZONYSÁG AZ IMA EREJÉRÕL

"ÉS AMIT KÖNYÖRGÉSTEKBEN KÉRTEK, MINDAZT MEG IS KAPJÁTOK, HA HISZTEK."
(Máté 21:22)

Ehhez az igéhez kapcsolódva szeretnék egy történetet megosztani veletek:
David Wilkerson: Kés és Kereszt címû könyvébõl.


"David- mondta a nagypapa, rám nézve-, azon a napon, amikor megtanulsz nyilvánosan imádkozni valami különleges dologért, azon a napon felfedezed az erõt.
Nem egészen értettem, amit mondott, részben, mert még csak 12 éves voltam, részben, mert ösztönösen megijedtem. Nyilvánosan különleges dologért-azt mondta. Ez azt jelenti, hogy mások hallják: "Ezt vagy azt kérem." Azt jelenti, hogy kockáztatom, ha nem jön válasz az imámra.
Véletlenül egy szörnyû napon értettem meg, amit a nagypapa mondott. Apám egész gyermekkorom alatt betegeskedett. Valami gyomorbaja volt, és nem volt mentes a fájdalomtól. Egy napon, mikor hazafelé jöttem az iskolából, láttam, amint egy mentõkocsi halad el mellettem. És mikor csak egy háztömbnyire voltam hazulról, már tudtam, mi történt. Ebbõl a távolságból lehetett hallani apám jajgatását. A nappaliban a diakónusok csoportja ült hallgatagon. A doktor nem akart beengedni apám szobájába, de anyám kijött hozzám a hallba. -Meg fog halni, mama?
Anyám rám nézett, és elhatározta, hogy elmondja az igazságot.

-A doktor úgy gondolja, hogy még két órát él.
Apám éppen akkor egy nagyot kiáltott a fájdalomtól. Anyám elengedte a vállamat, és befutott a szobába.
- Itt vagyok, Kenneth- mondta becsukva maga mögött az ajtót.
De mielõtt az ajtó becsukódott, már láttam miért nem akart beengedni az orvos. A takaró, és a padló csupa vér volt. Ebben a pillanatban eszembe jutott a nagypapa igérete: "Azon a napon, amikor megtanulsz nyilvánosan imádkozni valami különleges dologért, azon a napon felfedezed az erõt."

Egy pillanatig arra gondoltam, hogy bemegyek a nappaliba, és bejelentem: apámért fogok imádkozni, hogy gyógyuljon meg. Nem tudtam megtenni, sõt izgalmamban nem tudtam kimutatni a hitemet. Féltem, hogy cserbenhagy.
Nem törõdve nagyapám szavaival elfutottam olyan messzire, amennyire csak tudtam. Lefutottam a pincelépcsõn a szeneskamrába, és ott imádkoztam, próbálva elkapni egy-egy hangfoszlányt hiányzó hitem erõsítésére.
Nem vettem észre, hogy gyermeki módon hangosan imádkoztam. Központi fûtésünk volt, és a csövek mindenhova elvezették a meleget. A hangomat a csöveken át meghallották, úgy, hogy a gyülekezeti férfiak, akik a nappaliban ültek, hirtelen egy buzgó hangot hallottak a falakból. A doktor is hallotta. Apám a halálos ágyán fekve is hallotta.
- Hozzátok ide Davidet!- suttogta.
Így felhoztak apám elé. Apám kérte a doktort, hogy egy percre menjen ki a szobából, aztán kérte anyámat, hogy olvassa hangosan a Máté 21-bõl a 22. verset. Anyám kinyitotta a Bibliát, és felütötte a kért fejezetnél. És amit könyörgésetekben kértek-olvasta- mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.
Nagyon izgatott lettem.
-Anyám, nem fogadhatnánk el ezt most apámért?
Mialatt apám tehetetlenül feküdt az ágyán, anyám ismét, és ismét elolvasta ezt a részt. Elolvasta vagy tizenkétszer. És mialatt õ olvasott, én felálltam a székemrõl, odamentem apámhoz, és kezem a homlokára tettem.
-Jézus- imádkoztam-, Jézus, én hiszem, amit mondtál. Gyógyítsd meg az Apámat!
Még egy lépés hátra volt. Az ajtóhoz mentem-mindez oly nehéz volt!-, kinyitottam, és kiszóltam: - Kérem, Brown doktor úr Hittel imádkoztam, hogy apám legyen jobban.
Dr. Brown nézte az én tizenkét éves komolyságomat, és melegen, részvéttel, de teljesen hitetlenül mosolygott. De ez a mosolygás zavart volt, és csodálkozott, mikor lehajolva megvizsgálta apámat.
-Valami történt- mondta. Olyan halkan beszélt, alig hallottam. Reszketõ kezekkel szedte össze a mûszereit, és megmérte apám vérnyomását.- Kenneth- mondta felállva, és felemelte apám szemhéját. Aztán megnézte a hasát, majd újra megmérte a vérnyomását.- Kenneth, hogy vagy?
-Mintha erõt kaptam volna.
-Kenneth- mondta a doktor-, most csoda történt!

Apám abban a pillanatban fel tudott kelni az ágyból, és én megszabadultam minden kétségtõl, ami az imádság erejére vonatkozólag még bennem volt."

"Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek." Máté 17,20.

"Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket ûznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak." Márk 16:17-18
(forrás:kegyelem.hu)

Csodás gyógyulások

Az orvostudomány salutogenesis-nek, nevezi a latin kifejezés az egészség újra teremtõdését jelenti. Nagyon keveset tudnak még arról, miért mûködik egyeseknél, és miért mond csõdöt másoknál. A jó orvos azonban tisztában van vele, egyetlen beteget sem tud meggyógyítani, ha a beteg ereje, akarata kevés.

Az alábbi történetben az a közös, hogy fõszereplõje kezébe vette a sorsát. Saját gyógyerejét vetette harcba az egészségéért.

Eldöntöttem, nem várok tétlenül.

Tizenhat évvel ezelõtt egy csomót fedeztem fel a nyakamon - meséli Csillag Erika, röntgenasszisztens. Az orvos ultrahang vizsgálatra küldött, majd a daganatot eltávolították. A szövettani vizsgálat rákos sejteket és pajzsmirigy szövetet talált benne. Az onkológus professzornak az volt a véleménye, hogy ki kéne venni a pajzsmirigyet is. Mivel az összes funkciós vizsgálat negatív volt, ezt elleneztem. Addig gyõzködtek, hogy fél év múlva ráálltam. A pajzsmirigyet és a környékén lévõ összes nyirokmirigyet eltávolították.
Varratszedéskor közölték velem, hogy néhány évem van még hátra: a szövettani lelet szerint minden tele volt rákos sejttel. Ez még az orvosoknak is hihetetlen volt, a vizsgálatot megismételték, az eredmény azonban ugyanaz lett.
Pontosan tudtam hát, mire számíthatok. Eldöntöttem, hogy három gyerekkel a hátam mögött nem fogok tétlenül várni. Régebben olvastam az agykontrollról. Beiratkoztam egy tanfolyamra. Tudtam, hogy kapaszkodót kapok és kikerülök a bajból.

Megtanultam egy módszert. Ennek lényege, hogy az ember a saját agyával és képzeletével úgy játszik, ahogy tud. Alfa szinten, vizualizálás útján lementem a laboratóriumomba, elképzeltem magamat, amint a saját testemben járok. A rákos sejteket feketének képzeltem. A kezemben egy festékes vödröt vittem, és ahol fekete sejtet láttam, azt lefestettem fehérre. Ha újabb fekete lett, azokat is. Ezt a módszert nyolc hónapon keresztül alkalmaztam, naponta többször is.
Az orvosok kemoterápiát és sugárkezelést ajánlottak. A kemoterápiát elutasítottam, és nem engedtem a jobb oldalon megmaradt ujjbegynyi pajzsmirigyemet se megsemmisíteni, mert a pajzsmirigy belsõ elválasztású mirigyként a hormonháztartást és az anyagcserét szabályozza. Valószínûleg jól döntöttem, mert az a kicsi mirigy a mai napig mûködik. A sugárterápiát azonban elfogadtam. Röntgen asszisztensként tudtam, hogy attól nagy bajom nem lehet, mert a szervezet rövid idõ alatt regenerálódik. Hat hónapon át, munka elõtt, naponta jártam a kezelésekre.
Félévente ellenõriztek, mindig minden rendben volt. Tizenkét éve megszültem a negyedik gyermekemet, aki makkegészséges. Meggyógyultam.
(forrás:astronet.hu)

Gyógyulás az ima által

Ez a dolog az unokatestvéremmel történt. Én még kislány voltam, de õ már szép, karcsú fiatal nõ, méghozzá színésznõ. Nemrég végzett a színészképzõben, amikor váratlanul egy fantasztikus dolog történt vele. A városban, ahol akkor élt, van egy gyönyörû színház, ahová csak néha hívták, mint statisztát, vagy legfeljebb egy-két mondatos szerepre kérték fel. Állástalan, kilátástalan színésznõ volt és nagyon szomorú.

De aznap megcsörrent a telefon, és a színházigazgató szólt bele. Azt mondta, lenne itt egy helyre kis karakterszerep a számára. És még azt is mondta, hogy ha az unokatestvérem megállja a helyét a szerepben, beszélhetnek arról is, hogy esetleg leszerzõdteti a színházhoz.
Mari körbetelefonálta az összes barátját, rokonát, és mindenkinek elújságolta, hogy megfordult a szerencséje, mostantól igazi színésznõ lesz, fel is léphet minden este, és szerzõdése is lesz. Nagyon örültünk az örömének.

Igen ám, de a premier elõtti héten nagyon beteg lett. Mindig is gyengécske volt, gyakorta betegeskedett, elég volt egy kis szél, és máris belázasodott, ágynak esett. De ez most komolyabb volt, mint egy nátha. Az örökké nyûgösködõ homlokürege gyulladt be, a láza felszökött negyven fölé, még az eszméletét is elvesztette. Kórházba kellett vinni.

Az orvosok megröntgenezték a homlokát, és megállapították, hogy rengeteg genny gyûlt össze a homlokcsont mögött. Olyan sok, hogy veszélyben van az élete. Ha a genny tovább húzódik, megtámadhatja az agyát, és meghal. Az intenzív osztályra vitték, infúziókat kapott. Elõkészítették a másnapi mûtétre. Úgy tervezték, hogy a homloka közepén ejtenek egy széles vágást, hogy azon keresztül ki tudjon ürülni a felgyülemlett genny.

Anyám testvére, vagyis Mari édesanyja kétségbeesve telefonált. Sírt, zokogott, anyu alig tudta elcsitítani. Meg fog halni a lányom, mondta.
- Dehogy - felelte anyu, de látszott rajta, hogy õ is meg van rémülve.
- Nem fog meghalni, nem fog meghalni, figyelj rám, hinnünk kell, hogy nem lesz semmi baj - mondogatta a testvérének.
- Ha megmûtik, örökre elcsúfítják - zokogta Mari édesanyja -, egy nagy heg lesz a homlokán, örökre ott marad a helye. Hogy legyen színésznõ egy nagy heggel?
- Nem lesz semmi baj - mondogatta az anyám, de én láttam, hogy õ is sír.

folytatása a következõben