Szeretettel továbbitom a fórum olvasóinak egy nagyon kedves ismerõsöm írását:
Karsay István:
"Szeretettel köszöntelek. Folytassuk a már megkezdett belsõ utazást! Kezdjük mindjárt egy furcsa kérdéssel: Tudsz-e a betegségedre barátként tekinteni?
Nem baj, ha még nem megy, ez nem is olyan könnyû. De gondolj arra, hogy egy jó barát is szól, ha rossz útra tévedsz. A betegség is éppen olyan, mint egy jó segítõtárs. Jelez, ha elfordulsz a jó iránytól. A tünetekkel üzen. Jelez, hogy baj van, hogy valamit változtatnod kéne.
36 éves voltam, amikor az egyik csigolyámból letörött egy darabka, s mivel rácsúszott egy idegszálra, lebénult a bal lábam. Akkor már évek óta úgy éreztem, hogy számomra kibírhatatlanul nehéz teher a házasságom. Viszont arra, hogy ennek rendezése érdekében lépjek is, nem tudtam rászánni magamat. Millió indokot találtam, hogy miért kell úgy folytatnom, ahogy addig tettem.
Az élet egy idõ múlva azonban megállásra kényszeritett. Az Amerikai úti idegsebészeten feküdve már mûtétre várva volt idõm elgondolkodni, hogy mit is tegyek, hogyan is változtassak. Úgy határoztam magamban, hogy nem kínlódok tovább. Mindenki azt gondol rólam, amit akar, elengedek mindent, s újból felépítem az életünket a két lányommal közösen. Már ettõl a megingathatatlan döntéstõl megkönnyebbültem, s oldódott bennem a görcs. Szinte felszabadult lettem.
És akkor megtörtént számomra a csoda: másnapra az idegszál is kiszabadult a szorításból, megszûnt a bénulás, elmaradt a mûtét. Én akkor értettem meg, hogy a sors gondoskodik arról, hogy mindannyian azt tanuljuk meg, amit a legkevésbé akarunk elfogadni, amivel szemben a legnagyobb az ellenállásunk.
A betegség talán téged is rákényszerít arra, hogy alaposan végiggondold az életedet, az értékrendedet, s hogy megválaszd azt a fajta változást vagy változtatást, ami megnyitja a gyógyuláshoz vezetõ út kapuját. Ennek a változásnak az elindításához segít ez a gyakorlat. Újra találkozhatsz bölcs belsõ lényeddel, s vele közösen kiderítheted, hogy milyen történések vezettek a betegség útjára.
Helyezkedj el kényelmesen, sóhajts egy jó nagyot, és hunyd be a szemedet! Lassan, nyugodtan lélegezz! Figyeld a szívverésed egyenlete, békés ritmusát! Nagy-nagy békesség és puha csönd ölel át. Biztonságban vagy. Magad vagy magaddal.
Most képzeld el a már jól ismert fotelt, s kérd meg belsõ lényedet, jöjjön társalogni veled! Bátran kérdezheted, hisz barát ül baráttal szemben. Gondolkozz el egy kicsit, hogy milyen fontos esemény történt az életedben a betegségedet megelõzõ néhány évben:
Elhagyott a szeretted?
Meghalt valaki a hozzád közelállók közül?
Nyugdíjba küldtek?
Csõdbe ment a vállalkozásod?
A gyermekeddel történt valami tragédia?
Megcsalt a házastársad?
Vagy valamilyen ügyedben évek óta nem tudsz elõbbre lépni?
Munka nélkül maradtál?
Miért alakult ki a betegséged?
- Hadakozol valakivel?
- Vagy éppen saját magaddal?
- Hiányzik valami az életedbõl?
- Az anyagi biztonság?
- A szeretet teli, jó kapcsolat?
- Az elismerés, a megbecsülés?
- Vagy lelkiismeret-furdalás gyötör valami miatt?
- Haragszol valakire?
- Esetleg magadra?
- Vádolsz valakit?
- Nem tudsz szeretetet adni?
- Elégedetlen vagy?
- Szerepeket játszol?
- Vagy tisztázatlan ügyeid vannak?
- Nyomaszt valami?
- A külvilág elvárásai szerint élsz?
- Elégedetlen vagy önmagaddal vagy másokkal?
- Állandóan a múltban vagy a jövõben élsz?
Lehet, hogy furcsának találod az állítást, de a betegségnek bizony vannak elõnyei is. Ezért azon is érdemes elgondolkodni, hogy:
Miért van szükséged a betegségre?
- Hogy végre figyeljenek rád?
- Hogy többet törõdjenek veled?
- Hogy kicsit babusgassanak?
- Vagy hogy a barátaid meglátogassanak, és elmondják, hogy mennyire szeretnek?
- Hogy jobban értékeljenek, elismerjenek?
- Vagy hogy szeretetet és együttérzést kapjál?
- Hogy kimenekülj egy nehéz kapcsolatból?
- Hogy egy ideig ne kelljen dolgoznod?
- Hogy végre piheness?
- Vagy azt gondolod, hogy így feloldozást kapsz valami vétkedre?
- Megbocsátják, hogy hibáztál?
Biztosan van még más lehetõség is, amit nem említettem. Fordulj bátran és szeretettel belsõ lényed felé, kérd a segítségét! Várj türelemmel, s figyelj befelé, magadba!
Bármi miatt is választottad a betegség általi tanulás útját, most változtathatsz ezen. Nem szükségszerû, hogy továbbra is ezen a szenvedéseken keresztül vezetõ úton haladj. Tanulhatsz a felismeréseiddel, az elengedéseiddel, vagy az elfogadásaiddal is. Ez a tanulás fejedelmi útja. Ha elfáradtál, nyugodtan kapcsold ki a magnót, és pihenj!
A félelmekkel folytatjuk.
Lassan, nyugodtan lélegezz! Figyeld a szívverésed egyenletes, békés ritmusát! Nagy-nagy békesség és puha csönd ölel át. Biztonságban vagy.
Folytassuk a beszélgetést!
- Milyen helyzetekrõl félsz?
- Hogy nem lesz elég pénzed?
- Hogy elveszíted az állásodat?
- Hogy meghal a szeretted?
- Hogy elhagynak, és magányosan maradsz?
- Hogy megöregszel?
- Hogy gyengének látszol?
- Hogy megbüntetnek, vagy felelõsségre vonnak?
- Mindig is féltél a testi szenvedéstõl?
- Esetleg a lelki fájdalomtól?
- Vagy hogy tehetetlenül állsz bizonyos dolgokkal, pl. a halállal, az elmúlással szemben?
A félelmeid mindig a védelmedet szolgálják, mert pl. óvatosságra intenek. De ugyanakkor börtönben is tartanak, a stressz börtönében.
Vedd észre félelmeidet, légy hálás nekik, köszönd meg, hogy vigyáznak rád, és segíteni akarnak, de úgy tekints rájuk, mint a tovatûnõ felhõre, és mindig tudd, hogy nem azonosak veled.
Jan Polski szerint: A szeretet föloldja a félelmet, ezért vagy fél az ember, vagy szeret. Ha nem a tiszta szeretet vezérli a tetteinket, akkor félelmünkben cselekszünk. Érdemes hát a félelmet szeretetre cserélni, és azt állandósítani magunkban.
A betegségbõl kivezetõ út az lehet, ha szeretünk, és nem az, ha elvárjuk a szeretetet. Ilyen összefüggésben a szeretet leginkább úgy határozható meg, mint kedvesség, mint bizalom, mint támaszként való jelenlét, mint biztonságteremtés valaki számára.
Turde Segal írja: Azt gondolom, végsõ soron minden betegség összefügg a szeretethiánnyal, illetve a feltételekhez kötött szeretettel, hiszen az immunrendszer ennek folytán bekövetkezõ kimerülése és összeomlása támadhatóvá teszi a szervezetet. Úgy vélem továbbá, hogy minden gyógyulás összefügg a feltétel nélküli szeret adásának és elfogadásának képességével.Eddig az idézet.
A szeretet önfejlesztési folyamat, még akkor is, ha célja egy másik ember fejlõdése. A szeretet önmagunk szeretetét is jelenti. A szeretethez erõfeszítés kell. A szeretet akaratlagos jelenség. Szándék és tett is egyszerre. Elhatározás kérdése. Aki szeret, azért teszi, mert így döntött. A szeretetért érdemes élni, akármeddig tartson is az élet.
Edmert Fox szavaival búcsúzom el tõled: Nincs az a nehézség, amelyet a szeretet nem gyõzne le. Nincs olyan betegség, amelyet a szeretet meg ne gyógyítana. Nincs ajtó, amelyet a szeretet föl ne nyitna. Nincs az a szakadék, amelyet a szeretet át ne hidalna. Nincs fal, amelyet a szeretet le ne döntene. Sem bûn, amelyet elég szeretettel ne lehetne jóvátenni. Nem számít, milyen mélyen gyökerezik a gond, milyen reménytelenek a kilátások, milyen kusza a zûrzavar, milyen nagy a hiba. A helyesen értelmezett szeretet mindent megold. S ha elég erõs benned a szeretet, te leszel a világ legboldogabb és legerõsebb embere.
Köszönd meg veled szemben ülõ lényednek a figyelmet, s búcsúzz el tõle szeretettel!
Most fordítsd figyelmedet arra a helyre, ahol éppen vagy! Figyelj környezeted külsõ zajára, s belsõ világodból lassan térj vissza ide, a jelenbe!
Nyújtózz egy jó nagyot, sóhajts egy mélyet, és nyisd ki a szemedet!"
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Téma zárolva.