Nagycsütörtök az utolsó vacsora és Jézus elárultatásának napja
A húsvéti ünnepkör a keresztény emberek életében a legnagyobb ünnep. A virágvasárnappal kezdődő nagyhét a megtisztulás és a felkészülés hete. Régebben ebben az időszakban a parasztok megtisztították portájukat és szerszámaikat, kitakarították épületeiket, de nem csupán a házuk tájékán tettek rendet, hanem a lelkükben is, meggyónták bűneiket.
A nagycsütörtök az utolsó vacsora, Jézus elárultatásának és elfogatásának napja. A húsvéti szent háromnap (nagycsütörtök, péntek és szombat) első napja. Ez a nap az olajszentelés és oltáriszentség alapításának ünnepe. Az utolsó vacsora Jézus és apostolainak vacsorája, szenvedésének előestéjén. Az utolsó vacsora a hagyományos húsvéti vacsora családi szertartásának menetét követte. Jézus ezt kiegészítette és beteljesítette a lábmosással, melynek sok helyen még ma is megvan a hagyománya. Ezen a napon tartotta Jézus a búcsúbeszédet is, imája pedig átvezetett a megváltó szenvedésébe.
Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt. Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.” Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal:”Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak. De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon. Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja. ” Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz. (Biblia – Lk 22, 14–23 – Az Oltáriszentség alapítása)
Most a legszörnyűbb következik számára, a hóhérok keresztre szegezik testét. Krisztus kínjai kimondhatatlanok. Pedig hányszor találhatott volna a maga számára nyugalmas helyet a meghaláshoz. Most egyedül és kiszolgáltatva van durva lelkű emberek kénye-kedvének.
Itt adott példát, hogy te is készségesen vállald, ha a szenvedést társtalanul, magányosan kell elviselned.
Uram, mindenedet elvették. Most elhagyatva fekszel a keresztfán.
Uram, taníts meg a lemondásra. Tudjak egyszerű, szegény és igénytelen lenni. Ha szenvednem kell ne kürtöljem világgá, veled, megfeszített Üdvözítőmmel együtt akarom azt elviselni és fölajánlani a magam és mások bűneiért.
(részlet Thomas Merton kersztút c. írásából)
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``