Vannak emberek, akik kitartóan kutatnak valami után, legyen az egy érzés vagy egy személy, majd mikor meglelik, elmenekülnek előle. Úgy érzi, most már nem vágyakozik, hanem fél. Teret enged a rettegésnek, így az egyik érzés kiszorítja a másikat. Egyetlen ösztöne a menekülés. Maga sem érti, mi elől menekül, de hatalmas falakkal zárja be magát.
Bizony, a szeretet magunkba engedéséhez bátorságra van szükség. Ahhoz is, hogy valakit merjünk szeretni. Ehelyett a világból is elmenekülne, nehogy megsebezzék. De így van ez: míg a magunkba- és az életbe vetett bizalom nem jön létre, mindig kételkedni fogunk a másik emberben. Ha megtanuljuk szeretni magunkat, mi is szerethetővé válunk.
Aki igazán szeret, az nem fél a sebektől. Tudja, mivel boldogsága nem függ a másiktól, nincs mivel megsebezzék. A szeretet leckéjét megtanulta...
