ADVENT ÉS KARÁCSONY - HÚSVÉT - szellemi misztikuma

.

Karácsony értékei



A tudatosság korát éljük. Nem elég hallani valamirõl, azt meg is kell értenünk. Érthetõvé kell válnia bennünk minden dolognak, hogy Hitbõl Tudássá érhessen.

De hogyan is jut el hozzánk ez a tudás? Miként érünk meg rá? Honnan tudjuk, hogy már tényleg készen állunk?

Onnan, hogy elkezdünk kérdezni - és egyre több kérdésünk van. De ezekbõl a kérdésekbõl csak akkor lesznek válaszok, ha megértjük õket.



Lépéseink:

1. Ha készen állok, már képes vagyok kérdéseket feltenni.

2. Ha kérdezek, kapok rájuk válaszokat.

3. Ha figyelek, megérthetem ezeket a válaszokat.

4. Ha megértéssé lettek bennem a válaszok, akkor saját tudásommá válhatnak.

5. Ez a tudás vezethet ezután engem a mindennapi életemben.


Mielõtt tehát bármirõl beszélnénk, kérdezzünk rá arra a dologra igazából! Tudjuk-e mit jelent nekünk. Hol illeszthetõ bele a saját igazság rendszerünkbe?

Beszéljünk a Karácsonyról? Egy kicsit

A Karácsony a Szeretet és a Fény ünnepe. De nem csak Szeretet és Fény tölt be ilyenkor minket, hanem az a szellemi Bölcsesség is, ami egész év során ért bennünk.

Ha igazán szeretnénk megtudni, nekünk, magunknak mit is jelent Karácsony misztériuma, akkor fel kell tennünk magunkban a kérdéseket. Amíg nem értjük meg ezeket az erõket magunkban, nem is tudjuk befogadni õket.

Nem tudunk valamire várni, hogy megszülessen bennünk, ha nem tudjuk, mire is várunk.

Ha nem tudjuk magunkat ösztönösen átadni a Szeretet és a Bölcsesség erõinek, akkor tudatosan kell megértenünk, hogyan válhatnak erényekké bennünk Karácsonykor.

Karácsony lehetõséget ad nekünk, hogy eljussunk a Fényhez. Két utat is kínál, mely a végén összeér, és bennünk eggyé válik.

E két út a Szeretet és a Bölcsesség útja.

Ezért születik meg bennünk ez a két erõ, hogy a magunk választása szerint induljunk az Úton, mely a Fényhez, Istenhez vezet. A Fény pedig maga az isteni Tudás, Tudatosság.

Ez a beteljesülés: magunkhoz venni õsi tudásunkat, isteni Fénytudatunkat, melyet Krisztus megváltása tett elérhetõvé újra az ember számára.

Õ egyesítette újra az Istenember szellemi képét tudatosságunkban, mert összekötötte a Szeretetet a Bölcsességgel.

Újra teljes lett a kör. Bármerre indulsz, ugyanoda érsz - Mindegy, hogy a Szereteten át, vagy a Bölcsességen át próbálod megérteni, hiszen e kettõ eggyé lesz a Tudásban.



Ez a cél: e két erény összeolvasztása bennünk, hogy Szeretet által bölcsekké válhassunk, és a Bölcsesség által megtanulhassunk tisztán szeretni.



A régi bölcsek még ismerték a Szeretet és a Bölcsesség egyetemes tanításait. E két erõt egyesítve használták és tudatosan éltek benne.

A mai kor embere újra fel kell fedezze magában ezeket a képességeket, hogy mindez tudássá érhessen benne és általa szellemi emberré válhasson.

A szellemi ember nem tagadhatja többé meg önmagát, hiszen Istenemberségünk szembesít most már Önvalónkkal. Ezt a teljességet megtalálva, szellemi erõinkkel felvértezve, újra isteni esszenciával átitatottan láthatjuk a világunkat!

Nem érthetjük meg az isteni folyamatokat, ha pont Õt hagyjuk ki belõle! Ha mindent csak egy síkon szeretnénk meglátni, pont az az erõ nem tud megmutatkozni, ami az Egységben van jelen.

Egyik szélsõség sem vezet teljes tapasztaláshoz, mert mindennek Egyként, bennünk kell megszületnie.

Errõl szól a Karácsony, a születés misztériumáról. Hogy általunk és bennünk szülessen meg az a szellemi erõvel áthatott isteni Világ, mely a Szeretet és a Bölcsesség alapjaira épül.

Ennek a Világnak kell megnyilvánulnia gondolati, érzelmi és akarati erõinkben.

De ahhoz, hogy megszülessen és fellobogjon a megértés lángja, egy szikrának kell kigyúlnia bennünk. Ez a szikra pedig csak akkor éri el a megfelelõ hõmérsékletet a fellobbanáshoz, ha képesek vagyunk beengedni magunkba az isteni impulzust, Jézus Krisztus által.

Õ gyújtott Fényt újra a Szívekben, az Õ önfeláldozó ereje képes csak fellobbantani bennünk az isteni lángot újra.

Segítségül hívhatjuk még a megértéshez a Szentháromság erõit!

A hármasság erõi általunk nyilvánulnak meg, hiszen bennünk van a gondolat, mint szellemi erõ, az érzelem, mint lelki energia, és az akarat, mint fizikai megvalósító.



A test "lélek " szellem bennünk a Szentháromság!



Ha e három erõt magunkban tisztán harmóniába hozzuk, megnyithatjuk a szellem-, és lélekkapukat, hogy eljusson hozzánk, emberünkhöz is a Fény.

Olyanná válhat bennünk ez a hármas egység, mint Karácsony éjjelén a vezérlõ csillag, ami utat mutat Jézushoz, a bennünk megszületõ isteni Énhez.

Ez az egységes erõ adhat teret a bennünk megszületõ krisztusi Királyságnak, melyet a megváltás misztériumával teljesít be az isteni Akarat. Ha ezeket az erõket magunkban fel nem fedezzük és meg nem értjük nem válhatnak eggyé bennünk az Isteni Énnel.

E Szentháromság szimbólum ott van a Karácsonyi misztériumban is.



Test - az istálló, jászol, mely Istennel válhat csak megszenteltté.

Lélek - a királyok és pásztorok, a bölcsesség és szeretet hordozói, mellyel lelkünket vértezte fel a Teremtõ.

Szellem - Jézus megszületése, mint szellemi fény, beteljesítve az akaratot Krisztus halálával, mint áldozattal.



Ennek az Egységnek, a Fénynek születése történik bennünk Karácsony szent Ünnepén, ha képesek vagyunk magunkba figyelni és e szent csoda áhítatát és örömét átélni.

Azok az isteni erények vezetnek bennünket bensõ utunkon lépésrõl-lépésre, melyeket megtalálunk szívünk által önmagunkban.



Az elsõ a Csend, mely nélkül az igaz isteni szó hallhatatlan. Ez a csend mindannyiunkban benne van és a legbeszédesebben tanít minket a bennünk élõ belsõ bölcs által. Csak az elcsendesedett test és lélek képes meghallani a szellem tanításait.

A második a Béke, melyet a csendbe lépve érhetünk el. Olyan állapota ez lényünknek, mikor megnyugszunk Isten Akaratában és átadjuk magunkat a Gondviselés erõinek.

A harmadik az Öröm, mikor már képesek vagyunk meglátni és felszabadítani azt az érzést, mely magának a Létezésnek az alapállapota. Az Élet megélése maga az öröm, mely nem külsõ forrásból táplálkozik, hanem örökérvényû valója bensõdnek, isteni származásodnak. Atyád örömmel teremtett téged, és ez az, ami éltet.

A negyedik a Szeretet, mely a Mindennel összekapcsoló jézusi szubsztancia.

Az ötödik, mely maga a beteljesülés, a Fény, mellyel eljutunk magához az Istenemberhez. Az öt, az ember száma az univerzumban. A védelem és a mágikus erõk száma is. Régebben a felemelt és széttárt öt ujjukkal köszöntötték egymást a beavatottak, a Fény hordozói. A Fény megláttatja bennünk és velünk isteni eredetünket, szellemi Önvalónkat. Így fogadhatjuk be azt a Krisztus-impulzust, mely tudatosságunkat általa újra Istenbe emelheti.



Ha befogadjuk Krisztusi Lényünk ajándékát, fellobbanhat bennünk a szikra, mely mint betlehemi csillag ragyog tovább a szívünkben örökké.

Pusztai Orsi
Kristálycsakra.hu

.


ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KIVÁNOK.
IMRE MARGIT SZERK.
2013.











A Karácsony története

Majdnem kétezer évvel ezelõtt élt Izrael egyik kis városában, a galileai Názáretben, egy leány, Mária. Egy éjjel megjelent elõtte Gábor arkangyal és bejelentette neki, hogy tervei vannak Istennek a Mária számára, õ lesz majd Isten Fiának az édesanyja. Mária megijedt, de az angyal megnyugtatta, hogy igaz, amit mond, és úgy helyes.
Nemsokára férjhez ment Mária Józsefhez, és, amikor a király bejelentette, hogy vissza kell menni arra a helyre ahol születtek, mert népszámlálás lesz, együtt mentek a Jeruzsálemhez közeli Betlehembe. Amikor megérkeztek késõ este Betlehembe, Mária érezte, hogy eljött ideje, hogy megszülessen a gyermek, de már nem volt hely a számukra sehol. Végül is sikerült behúzódniuk egy istállóba és ott született meg a kis Jézus. Bölcsõ nem volt, helyette a jászolba fektették az újszülöttet.
Egy közeli mezõn pásztorok legeltették a juhaikat és egy angyal jelent meg elõttük mondván, hogy egy közeli istállóban megszületett az Isten Fia. Amikor a pásztorok ott találták a gyermeket a szüleivel, tudták, hogy az angyal igazat mondott.
Három bölcs is tudta, hogy itt az ideje a Messiás megszületésének és, amikor látták a csillagot a betlehemi istálló fölött, tudták, hogy az a jele annak, hogy ott is fogják megtalálni. Amint ott látták a kis Jézust Máriával és Józseffel, térdre borultak elõttük és ajándékokkal halmozták el õket.
(ismeretlen szerzõ)

.


2014.

.


2016.



Advent idõszaka: beszélgess a lelkeddel

Ismét elérkezett az Advent ideje. A várakozás idõszaka sokaknak azonban csak a vásárlási lázat, a végeláthatatlan ajándékozási listák írását, a végkimerülésig tartó nagytakarítást és a stresszt jelenti. Szenteste aztán fáradtan rogyunk a fa alá, és alig várjuk, hogy vége legyen a napnak. Pedig ez a négy hét épp az ellenkezõjérõl kellene, hogy szóljon. A megállásról, a befele figyelésrõl, a visszavonulásról, a pihenésrõl, a saját lelkünkrõl.
Van egy régi, ha jól tudom indián mondás, miszerint ha elfáradtál állj meg, és várd meg míg a lelked utolér. Bizony most, Advent idején a mi dolgunk is ez lenne. Megállni, megpihenni, megtalálni azt a biztos középpontot önmagunkban, amibõl év közben kizökkentünk. Az is lehet, hogy még meg sem találtuk sohasem, mert csak szaladunk át az életen, elnyomva lelkünk egyre erõsödõ hangját. Mindannyiunkban létezik egy belsõ vezetõ, egy belsõ bölcsesség, ami vezetni szeretne minket az úton. Nevezhetjük ezt akár a lelkünknek is. Jelzi, ha jó irányba megyünk, és jelzi, ha letértünk az utunkról. Belsõ hangunk azonban nem mindig jól érthetõ. Hogy ismét megtaláld a kapcsolatot ezzel a belsõ vezetõddel, meg kellene állnod néha, és befele figyelned. A folyamatos gondolkodás, "agyalás", a problémákon való rágódás miatt nem hallod meg lelked finom üzeneteit.

Legtöbben akkor figyelnek csak oda belsõ hangjukra, amikor már keményen kapják a leckéket. Akár egy betegség, egy baleset, vagy bármi más negatív esemény formájában. Sokan azt kérdezik ilyenkor, miért veri õket a Sors vagy Isten, vajon mi rosszat követtek el. Mindössze annyit, hogy nem figyeltek a jelekre. Pedig a jeleket folyamatosan kapjuk. Ki így, ki úgy. Legtöbbször érzések formájában. Érezzük, hogy valami nem jó, valami nem stimmel. De elhessegetjük az érzést, és megmagyarázzuk magunknak, hogy biztosan csak a képzeletünk játszik velünk. Ha kapcsolatban vagyunk legbelsõ lényünkkel, akkor nem értjük félre az üzenetet. Akkor meg tudjuk különböztetni egónk hangját lelkünk hangjától.

Most, Advent idõszakában csináld kicsit másképp a dolgokat, mint eddig. Ne rohanj, nem fogsz semmirõl sem lemaradni. Amit meg kell élned, az így is úgy is megtalál. Az utóbbi napokban én is visszavonultam kicsit a külvilágtól, az emberi kapcsolataimból is. Nem értik sokan miért, és szóvá is teszik, hogy miért teszem ezt, miért nem beszélgetek többet a barátaimmal. Fõleg azok kérdezik meg, akiknek szintén nagy szükségük lenne arra, hogy magukra találjanak, hogy egy kis idõre ne csak kifelé, hanem befelé is figyeljenek.

Mi lenne, ha néhány napig nem néznél TV-t, nem hallgatnál rádiót, nem olvasnád a napi híreket, amelyek egyre félelemkeltõbbek? Mi lenne, ha kikapcsolnád a netet és a telefonodat? Ha nem mennél most bulizni, nem járnál zajos helyekre és tömegbe? Mi lenne, ha pár napig otthon maradnál, és hallgatnád a csendet? Ugyanis a csendben hallod meg leginkább lelked szavát. Éppen ezért nem szeretnek csendben lenni az emberek. A csendben találkoznak önmagukkal. Ugyanis a csend beszél. A csendben lelked tud végre szólni hozzád.

Legyen ez az Advent és ez a Karácsony kicsit más, mint a többi. Lassulj le, állj meg. Gondold végig az évedet, mit sikerült megvalósítani, és mit szeretnél még, hogy sikerüljön. Mitõl félsz, mi az, ami fáj, és mit nem tudsz megoldani. Mi az, aminek már nincs helye az életedben, ami nem visz elõre, hanem visszahúz. Nézz szét az emberi kapcsolataidban, kivel van megoldani való feladatod. Lehet, hogy nem lesz könnyû feladat szembenézni a problémákkal, megtenni a lépéseket, elengedni azt, ami már nem hozzád tartozik. De ne feledd el, ha te nem lépsz, ha halogatsz, elõbb utóbb a Sors lép helyetted, és ez szokott lenni a fájdalmasabb út.

Használd hát fel az Adventi idõszakot a rendrakásra. Kívül - belül. A külvilágban és a lelkedben is.

Írta: Lukács Tünde

Forrás: www.harmonet.hu/ezoteria/69386-advent-id...ess-a-lelkeddel.html

ebredeshajnalan.com/advent-idoszaka-beszelgess-a-lelkeddel/

.


Advent második vasárnapja: Hívd a remény angyalát!


Advent második vasárnapján a csodaszép "Remény Angyala" látogatja meg a Földet, piros színben pompázva.

A várakozás és a remény idõszakát hozza el nekünk. Ez az idei évben különleges jelentõséggel bír, hiszen egy nagyon erõteljes, nehéz év van immár a hátunk mögött.

A következõ héten a Remény Angyala megkeresi a szeretetet minden egyes ember szívében. Ezzel az érzéssel járulhatunk hozzá az egész világ gazdagságához. Vajon mennyi fény lakik a szívedben? Tudsz-e reményekkel és szeretettel telve gondolni a jövõre egy nehéz idõszak után? Hiszed-e, hogy a megpróbáltatások most véget érnek?

Van egy teljes hét, hogy eljuss az elengedéshez, a megbocsátáshoz. Hogy megszabadíts a fájdalmaktól lelkedet. Hogy megnyisd a bezárt szíved, és újra tudj bízni.

Kérlek, ne az legyen most a cél, hogy tudj adni. A cél az legyen, hogy tudj befogadni. Fogadd be a remény angyalának üzenetét a lelkedbe. Fogadd be a reményt a szívedbe. Oly sokáig vergõdtél a szeretetlenségben.

Kérd az angyalt, adjon hitet! Kérj szeretetet, megnyílást, bõséget és törõdést. Kérj teljességet, békét és harmóniát, hogy egy hét múlva várakozással fogadd az öröm angyalát!

Mohácsi Viktória ( ebredeshajnalan.com )

.


ADVENTI HÍRNÖK: FRISS FENYÕÁG

Adventi hírnök: friss fenyõág,
Lobog az elsõ gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyõág,
Lobog már két kis gyertyaláng!
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám,
Betér a szívünk ajtaján!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyõág,
Lobog már három gyertyaláng!
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyõág,
Lobog már négy kis gyertyaláng!
Azt mondta Jézus, visszajön még,
Újjá lesz akkor föld és ég!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Válasz idézettel
(Szerzõ: M. Fresch nyomán: Hamar István)