"ÜZENET A TÚLVILÁGRÓL" elhunytakkal kapcsolatos

.

A korábbi idõkben egyes emberek is birtokában voltak ennek a tudásnak, s ez csapódott
le költõileg a Könnykorsócska c. mesében, amelynek kifejezésmódja ugyan érzelmi
hangsúlyúnak tûnik ma számunkra, nyelvezete pedig korszerûtlennek, de az
általa bemutatott tartalom ténylegesen így vagy hasonlóképpen játszódhatott le, vagy
játszódhatna le még ma is.

A mese így hangzik:
"Élt egyszer egy anya és egy gyermek, és az anya egész szívével kedvelte a gyermeket,
aki egyetlen gyermeke volt, s a gyermek nélkül nem tudott élni és létezni. De akkor az Úr nagy betegséget küldött a Földre. Ez a gyermekek között tombolt, és utolérte ezt a gyermeket is, aki ágynak esett és halálosan megbetegedett. Három nap és három éjjel virrasztott, sírt és imádkozott szeretett gyermeke mellett az anya, de az meghalt. Ekkor hatalmas és névtelen fájdalom ragadta meg az anyát, aki most egyedül volt Isten teremtett világában, nem evett és nem ivott, három napon és három éjen át ismét szünet nélkül sírt és gyermekét szólongatta. Amint fajdalommal telve
így ült a harmadik éjszakán azon a helyen, ahol gyermeke meghalt, az ájulásig tompán
a fájdalomtól és fáradtan a könnyezéstõl, csöndben kinyílt az ajtó, és az anya megrettent, mert elhunyt gyermeke állt elõtte. Boldog angyalka lett belõle, mosolygott,
édesen, mint az ártatlanság, és szépen , mintha megdicsõült volna. Kezeiben
azonban egy korsócskát tartott, amely színültig tele volt. És a gyermek megszólalt: Ó
kedves anyácskám, ne sírj többé értem! Nézd, ebben a korsócskában a könnyeid
vannak, amelyeket értem ontottál; a gyász angyala összegyûjtötte õket ebbe az
edénybe. Ha csak egyetlen csepp könnyet is ejtesz még értem, kicsordul a korsócska,
és akkor nem lesz nyugalmam a sírban, sem boldogságom az égben. Ezen, ó kedves
anyácskám, ne sirasd többé a gyermekedet, mert gyermeked fölvétetett, boldog, és angyalok a játszótársai. Ezzel eltûnt a halott gyermek, és az anya ettõl fogva nem sírt könnyeket, hogy ne zavarja a gyermek síri nyugalmát és mennyei békéjét"
(forrás: ismeretlen)

.

Szellem az autóban c. film 5 perces

megmagyarazhatatlan.network.hu/video/sze...k/szellem_az_autoban

.
Élõk és holtak szellemei

Sabine tábornok, aki 1730 és 1739 között Gibraltár kormányzója volt, meggyõzõdéssel vallotta, hogy a szellemlátomások között vannak valódiak. Hite saját tapasztalatból fakadt, amelyet 1783-ban meg is írt a Gentleman's Magazinban.

A tábornok egyszer súlyosan megsebesült a harctéren. Lábadozása alatt egy éjjel különös látomása volt. Gyertyával megvilágított szobában feküdt, de nem jött álom a szemére. Hirtelen szétnyílt az ágy függönye, s tisztán láthatóan ott állt elõtte szeretett felesége, akirõl úgy tudta, otthon van Angliában. Aztán, amilyen váratlanul jött, úgy el is tûnt.
Nem sokkal késõbb érkezett a hír, hogy Sabine felesége meghalt, éppen abban az idõben, amikor megjelent férje elõtt Sabine víziója klasszikus krízislátomás volt, olyasvalakinek tipikusan egy távoli, szeretett személynek az éjszakai ébrenlét alatt jelentkezõ képe, aki valamilyen traumatikus esemény, leggyakrabban a halál küszöbén áll. A szellemlátomások általában élõ, de olykor halott emberek vagy állatok paranormális azaz az érzékelési tartományon túli észlelését jelentik. A vizuális észlelés mellett elõfordulhatnak szokatlan hangok, szagok, alacsony hómérséklet, és megjelenhetnek mozgó tárgyak is. A megjelenõ holtakat kísértetnek vagy szellemnek nevezik.

A szellemek lehetnek valószerûek vagy elmosódottak, s legtöbbször váratlanul jönnek és mennek. Át tudnak hatolni a falon, tömör tárgyakon, árnyékot vethetnek és a tükörben is láthatók. A haláluk után visszatérõk rendszerint olyan ruhákban tûnnek fel, amelyeket életükben hordtak; míg az élõk szelleme korabeli viseletben jelentkezik. Bizonyos helyekrõl nem lehet tudni, miért járnak oda a szellemek, de legtöbbször ott bukkannak fel, ahol valamilyen véres esemény játszódott le, például harcmezon vagy gyilkosság színhelyén. Úgy tûnik, a legtöbb szellem határozott céllal érkezik: figyelmeztetni akarnak vagy megnyugtatni, de lehet, hogy fontos hírük van. A jelenéseket többnyire egyetlen szemtanú észleli, de az esetek körülbelül harmadrészérõl úgy tudni, hogy egyszerre többen is látták õket.
www.ezotop.hu/termeszetfeletti/termeszet...A9s-holtak-szellemei

Hangok a tulvilágról


data.hu/get/7883150/R_Brown_Hangok_a_tulv._kiegeszitessel.doc

.


Túlvilág - Benkõ Mónika



Könyveket lehetne megtölteni a túlvilágról szóló információkkal, és sosem érnék a végére. Hasonlóan ahhoz, mintha azt akarnám leírni, milyen hely is a Föld. Azonban van egy - két dolog amit érdemes elmondani, a teljesség igénye nélkül.

Nagyon sokféle túlvilág létezik, vagy inkább nagyon sokféle hely van a túlvilágon. (Ugyanúgy mint a földön)
(Ez a mondat valójában így nem teljesen igaz, de mégis ezt "kell" használnom, mivel nem tudok jobbat, és nem áll olyan messze az igazságtól.)

Az, hogy az ember a halála után, "hova" kerül, alapvetõen az illetõtõl függ. Igazából nem is annyira a tetteitõl, mint inkább, attól, hogy õ maga milyen, milyen a gondolati, és érzelmi világa. Bár ez szorosan összefügg a tetteivel.

Elõször is néhány félreértés:

Nincs pokol!
Ezzel lehet, hogy sokan nem értenek egyet de akkor is így van.

A pokol fogalma valós szellemi információból származik, de hatalmi érdekek miatt szándékosan torzították el, azért, hogy félelmet keltsenek, és ezáltal befolyásolni, irányítani tudják az emberek.
Valójában elõfordulhat, hogyha valaki annyira az önzés, a gyûlölet, vagy félelem, érzéseivel azonosul, és ezen a "szinten" éli az életét, akkor halála után, olyan szintre kerül, ahol hozzá hasonló emberekkel együtt, öntudatlanul olyan környezetet teremtenek maguknak a túlvilágon, ami leginkább a pokolra emlékeztet. De csak addig marad itt, amíg fel nem ismeri a saját helyzetét, és közben sokan próbálnak segíteni is neki, de ez általában nem könnyû. Leginkább azért mert nem fogadja el a segítséget. Ennek a szintnek a mûködési törvényeit ugyanúgy be kell tartani a segítõknek, mint más szintekét.
Egyébként az ritka eset, hogy valaki ide kerüljön.

Másik nagy tévedés a Purgatórium.
Purgatórium sincs, de ez is valós szellemi információn alapul!
De mégis van olyan, amit leginkább a Purgatóriummal lehetne azonosítani.
Képzeld el, hogy meghalsz, és minden amit az életedben tettél, éreztél, gondolatál nyitott könyv mások számára, mindenki számára. Ott állsz lelkileg teljesen meztelenül, felesleges bármiféle magyarázat, mert senkit sem tudsz becsapni, még magadat sem, bár igazából ez még csak eszedbe sem jut, mert itt MINDEN TELJESEN NYILVÁNVALÓ.
Képzeld el, hogy van egy csomó olyan dolog, amit kimondhatatlanul, és rettenetesen szégyellsz, végtelenül sajnálod, hogy bizonyos dolgokat tettél, (vagy esetleg éppen azt, hogy nem tettél)! De tehetetlen vagy.
Senki sem szid, nem okolnak semmiért, nem mondanak semmit, egyszerûen csak mindenki tudja mit tettél, és mindezt a maga meztelen valóságában. Nincs meg az a lehetõséged, hogy olyan szempontból nézd, amilyenbõl szeretnéd. Nincsenek "alibi" okok; "a fõnököm követelte meg, hogy ilyen legyek"; "mások is ilyenek voltak."
Leginkább ahhoz hasonlít, mintha egy csomó idegen emberrel beülnél egy moziba, és végignéznéd "Az ilyen voltam" címû filmet. Azonban nem magyarázhatod meg a nézõknek, sem a film alatt, sem utána, hogy miért tetted amit tettél, Némán végignézed a filmet, és utána sem szólalhatsz meg. Ráadásul a filmen az is látszik, amit te az életben nem vettél észre, vagy nem akartál észre venni, mégpedig, hogy tetteidnek milyen következménye volt. Mennyit segítettél az embereknek, vagy esetleg éppen mennyi szenvedést, sírást okoztál.
A film után rettenetesen bánod a rossz dolgokat amit tettél, de már nem tudsz változtatni rajta, mert megtörtént.
Ez kimondhatatlanul rossz érzés, annyira szeretnél rajta változtatni, és a lelkiismereted olyan mértékben gyötör, ami olyanná erõsödik, mintha elevenen tûzben égnél. Nem olyan mint a földi tûz. Ha beleállnál egy hatalmas tûzbe, az csak kívülrõl a testedet égetné, és bármennyire is szenvednél, a lelkedet igazából nem érintené.
Ehhez képest bármilyen testi fájdalom, teljesen jelentéktelen. Itt az egész lényed fáj, pontosabban inkább ég, kívül-belül. (A többiek egyszerûen csak szeretnek, még azok is akiknek szenvedést okoztál. Ettõl bármilyen furcsa is, egyáltalán nem lesz könyebb).
Mivel itt nem igazán van idõ, ezért nehéz megmondani, hogy ez meddig tart, de jó sokáig, addig, amíg az ember teljesen kiég-megtisztul. Közben pedig ennek az emléke mélyen a szellemedbe vésõdik.
Na ez a purgatórium!

Miközben az ember megtisztul, folyamatosan erõsödik benne a vágy, hogy jóvá tegye amit elrontott, és vágyik megszületni, olyan szituációba, ahol "jóváteheti a dolgokat".

A kereszténység, ezért tanítja, hogy légy bûnbánó, mert ha tényleg, teljesen õszintén végiggondolod az életed, és megbánod azokat a tetteidet, amire a lelkiismereted azt mondja, hogy rossz, akkor elkerülheted a purgatóriumot, ha esetleg valami dolgod lenne ott. (gyakorlatilag itt megéled egy enyhített formában, de elkerülni ekkor sem fogod)
Nagyon fontos, hogy a bûnbánat csak akkor mûködik, ha teljesen õszinte vagy saját magaddal. Ha csak színészkedsz, vagy félelembõl teszed, hogy elkerülj általa valami rosszat, akkor semmit sem ér!
Másik nagyon fontos dolog, nem azokat a tetteidet kell megbánni, amire az egyház azt mondja, hogy bûn, hanem azokat amire a lelkiismereted mondja azt, hogy ezt nem kellett volna, vagy nem így kellett volna! És ne keverd össze az egyház által beléd ültetett félelmeket a lelkiismereted szavával! Ezt a kettõt elég nehéz szétválasztani!

Többnyire, ezek az emberek, akik valamely élet után átélnek egy erõsebb "purgatórium" élményt, lesznek azok, akik nagyon érzékenyek, apró dolgokért is erõs lelkifurdalást éreznek, és közben csodálkoznak rajta, hogy a többi ember nem ilyen. Lehet, hogy még irigylik is a többieket, talán megpróbálnak olyanná válni. Ha szerencsések, akkor nem tudják magukban elnyomni a lelkiismeretet, de ha még is sikerül, akkor sem lesznek olyanok mint a többiek!

Egy jó tanács: Hallgass a lelkiismeretedre! (Ha már magyarázkodásra szorulsz elõtte, akkor baj van! Ne feledd, odaát nincs magyarázkodás.

Amikor valaki ezt a "purgatóriumot" az életében éli meg, akkor katatóniás lesz, és általában 1-2 hónap alatt meg is hal. (Ha mesterségesen életben tartják, akkor akár évekig is húzhatja.) De nem minden katatónia oka ez.

A purgatóriumot azért emeltem ki és magyaráztam el ilyen részletesen, mert bár meglehetõsen ritka az amikor valaki ennyire intenzív formában megéli, de enyhébb formában meglehetõsen sûrûn elõfordul. Lehet, hogy te is találkoztál már enyhébb változatával jelenlegi életedben, ami erõs lelkiismeret furdalásként jelentkezett.

Esetemben elõfordult, hogy egyik életemben akkora "traumát" éltem meg, hogy a halál után egyfajta öntudatlan "álomszerû" állapotba kerültem, de akkor erre volt szükségem. Az abban az életben átélt élmény miatt ez volt a legjobb. Egyébként nagyon kellemes és pihentetõ "alvás" volt, amibõl az eszmélés, a korábbi emlékek teljes elfelejtésével történt.

Itt most nem áll szándékomba részletezni a túlvilági helyeket, de ha valakit érdekel, ebben a témában egész elfogadható könyvek vannak.

Az egész szintes dolog amit korábban írtam, mármint, hogy ki milyen szinten él, olyan szintre kerül bizonyos szempontból hülyeség. A szellem számára nincsenek szintek, ez csak az egó számára valóság.

Visszatérnék a színpadi példához (ami a hogyan mûködik a reinkarnáció részben írtam), hogy színészek vagyunk és szerepet játszunk. Az, hogy valaki meghal, nem feltétlenül jelenti azt, hogy lejön a színpadról! Nagyos sok esetben miután valaki meghal, csak egy másik szerepet kezd el játszani. Én azt mondom rá, hogy a teremtett világon belül marad. (Ezt ne értsd félre, csak a jobb érthetõség kedvéért magyarázom így.) Pontosan emiatt: azért mert valaki nem testben létezik, még egyáltalán nem biztos, hogy jobban átlátja a dolgokat mint te!
Hogy érthetõbb legyen: Mikor a szellem leszületik, magára vesz egy csomó tulajdonságot, és kialakítja az egót, amire majd késõbb azt fogja hinni, hogy Õ maga. Lemegy a színpadra (Föld) és elkezdi játszani a szerepét.
Miután meghal, egyáltalán nem biztos, hogy visszatér valódi szellem voltához, lehet, hogy csak másik egót vesz magára, de az is lehet, hogy egyszerûen csak megtartja a régit, és a színpadon marad (Földön), vagy esetleg csak a függöny mögött marad (földközeli régiókban). A korábban leírt túlvilági helyek és élmények jelentõs része itt történik, de ez attól még ugyanolyan valóságos, mint a jelenlegi életed.

Honnan tudhatod majd te, hogyha meghaltál, utána nem-e még mindig csak szerepet játszol.
A válasz nagyon egyszerû, ha vissza térsz szellem voltodhoz, akkor azt egyszerûen csak TUDNI fogod. Ha kétséged van, akkor valószínûleg nem tértél vissza, ami egyáltalán nem baj!
Olyasmi ez mint a szerelem érzése. Ha szerelmes vagy, akkor azt egyszerûen csak tudod. Ha csak gondolkozol azon, hogy vajon most már szerelmes vagy-e, akkor valószínûleg nem vagy szerelmes.

Mindezek mellett nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy a túlvilági élmények jelentõs része (99%-a), nagyon pozitív, kellemes élmény, annyira jó, hogy sokszor nehezére esik visszajönni az embernek.



FORRÁS:http://www.facebook.com/groups/113298012133448/permalink/192768217519760/

.



Léteznek szellemek? - megdöbbentõ történetek a nagyvilágból


Vajon valóban léteznek kísértetek? Mit tehetünk akkor, ha úgy érezzük, egy visszatérõ lélek bolyong az otthonunkban? Cikkünkben erre keressük a választ!

A történelem során szinte minden kultúra evidenciaként kezelte a szellemek létezését - ez a szemléletmód a felvilágosodás korával változott meg, a tudományos megközelítés pedig a fantazmagóriák körébe számûzte a kísértet-kérdést. Mégsem lehet szó nélkül elmenni a sok beszámoló mellett, igen sok a hozzáférhetõ adat, amit ilyenfajta tapasztalatokról rögzítettek.
Manapság a parapszichológia szakemberei nem arra keresik a választ, vajon léteznek-e a kísértetek, hanem arra, hogy hogyan lehetséges a létezésük? Mi lehet a magyarázat a halott lelkek itt maradására?




A leghíresebb beszámolók


A szürke ruhás alak

Az 1800-as évek elején egy furcsa história keringett London utcáin. A Royal Színházban több tucat szemtanú, egymástól függetlenül, több alkalommal látni vélt egy szürke ruhás alakot, aki aztán hirtelen kámforrá vált. A beszámolók részletei megdöbbentõen egyeztek. Az összes szemtanú látta a háromszögletû kalapot és a rizsporos parókát, amit viselt. Az erkély bal oldalán lépett ki a falból, végigsétált a székek mögött, majd eltûnt. A szürke ruhás alakot sosem sikerült azonosítani. Ám az 1840-es évek végén, amikor felújították a színházat, egy befalazott ember csontvázát találták meg abban a falban, ahonnan a kísértet ki szokott lépni…


A pilóták szelleme

1972 decemberében lezuhant az amerikai légitársaság egyik Jumbo Jet gépe. 101 ember vesztette életét a balesetben. Don Reponak, a mérnöknek és Bob Loftnak, a pilótának a szellemét több mint 20 alkalommal látták, köztük olyanok is, akik korábban soha nem is találkoztak velük. Olyannyira megszaporodtak a beszámolók, hogy 1974-ben a repülõtársaság folyóiratában cikket is közöltek róla.


Tragikus szerelem

A "kísértetházak" elhíresült példája az angliai Borley parókiája. A szóbeszéd szerint a paplak egy régi monostor helyén épült. A monostor egyik szerzetese halálosan beleszeretett egy apácába, megpróbálta elszöktetni, ám mindkettejüket elfogták és kivégezték. Az apáca és a szerzetes fejetlen kísértetét azóta is látni vélik a helybeliek, a parókia pedig igazi kísértettanya " rejtélyes csengõszó, titokzatos fények, recsegés-ropogás, váratlan ajtócsapódás borzolja az ide látogatók idegeit"

Mit mond a vallás?


A világvallások mindegyike más választ ad arra kérdésre, hogy mi történik velünk a halálunk után, ám abban megegyeznek, hogy nem szûnünk meg létezni az utolsó szívdobbanással. Az emberiség összes kultúrájában megtaláljuk a kísértettörténeteket is, vélt, vagy valós tapasztalatokat az elhunytakkal való találkozásról. A vallásos állásponttól függetlenül is számos beszámoló született már a klinikai halál közelébõl visszahozott emberektõl, akik látták az alagutat, a testüket kívülrõl és a fényt, amely hívogatta õket…

Bezárul a kapu


A spirituális látók, médiumok szerint, ha az illetõ a sorsával megbékélve, elvégzendõ feladatok nélkül távozik, akkor a szelleme 49 napon belül a fény kapuján keresztül eljut túlvilági otthonába.
Amennyiben a lélek valamilyen okból nem tud átmenni, a 49. nap után a kapu bezárul, és õ itt reked a földi létben. Az ittragadtak baleset, gyilkosság, öngyilkosság miatt vagy bármilyen más, hirtelen halállal elhunyt személyek szellemei lehetnek, akik még nem készültek fel a távozásra.

Jelek

Több jele is lehet annak, hogy itt ragadt lélekkel van dolgunk. A legtöbben furcsa koppanásokról, zörejekrõl, hirtelen, váratlanul becsapódó ajtókról, az elhunythoz kapcsolódó illatokról, tárgyak borogatásáról számolnak be, vagy éppen ténylegesen érzik valaki jelenlétét.
A rémálmok is gyakoriak, az éjszaka látott képsorokon keresztül gyakran próbálnak kommunikálni velünk a szellemek.
Az állatok szintén érzékelik a kísértetek jelenlétét. A macskák megmagyarázhatatlan nyávogása, a kutyák vad ugatása szintén jelezhetik a kísértetek bolyongását.

Mi segíthet?

Vannak olyan látók, aki állítják, képesek távozásra bírni az itt ragadt lelkeket. Ám vigyázzunk, hogy kit választunk, sokan próbálnak megélni az emberek félelmébõl - Ami szintén mûködhet, az az auránk megerõsítése, meditációval, imával, kristályokkal: így ugyanis védve leszünk a kíséret zaklatásától, és egy idõ után maguktól is megszûnnek a furcsa jelenségek.

www.astronet.hu/tenyek-talanyok/szelleml...-nagyvilagbol-105162