Egység

Az egység az emberek közötti, és az emberekben lévõ harmónia. Ott alakul ki, ahol megszületik az elképzelés a mindenki számára jó és közös célról. Az egység méltányolja mindenegyes személy értékét és különleges hozzájárulását. Amikor bennünk van az akarat, hogy másokhoz alkalmazkodjunk, akkor virágzik az egység.
(Uj lap3)

Az egységre meghívottak imája

Megváltó Krisztusunk! Egységre hívtál minket, mint ahogy Te is Egy vagy az Atyával. Olyan egységre, amelyben szeretet, egyetértés és önzetlenség uralkodik. Olyan egységre, amely örömet és boldogságot szül.

Kimondhatatlan a hálánk Urunk, hogy részünk lehet Benned, és a Te szeretetedben, amellyel vagy irántunk, amelyet meg sem érdemlünk! Tarts meg ebben az egységben, ne hagyd, hogy a bûn újra visszataszítson minket a szeretetlen, önzõ világba, ahol csak széthúzás és az egymástól való eltávolodás vár ránk.
Segíts nekünk, hogy azok közül, akik még rabjai a gonosznak, minél többet tudjunk kihalászni és megmenteni az Életnek. Mert Nélküled semmit sem tehetünk. Nélküled nem jutunk el az egységre.
Ámen.

Minden ember arra törekszik az életében, hogy egységre kerüljön az emberekkel, de nem olyan értelemben, ahogyan azt valóban a szeretet szeretné, vagyis hogy Isten akarata szerint legyenek az emberek egységben.
Mindig arra törekszenek legfõképpen az emberek, hogy a maguk javát keressék, maguknak tudjanak olyan helyzetet teremteni, amiben õk jól érzik magukat.

Ellenben az Isten azt szeretné, hogy az emberek vele legyenek egységben, vagyis a lelkükben élõ szeretet által kerüljenek embertársaikkal egységbe, ami egészen más fényt vet a kapcsolatukra. Akkor már nem az önzés, az írigység, és a mások leigázása a cél, hanem az emberek törekednek arra, hogy a másik ember is ugyanolyan mint õk, Isten gyermekei és vele együtt szeretetben próbálják az egységet megteremteni.

Az lenne a jó, ha az emberek így gondolkoznának, mert akkor a földi élet megélése is sokkal könnyebb lenne a számunkra.
(Imre Margit)

Mary Stevenson: Lábnyomok a homokban

Egyik éjszaka egy férfinek volt egy különös álma. Azt álmodta, hogy a tengerparton együtt sétál Jézussal. A lábnyomok a férfi életútját ábrázolták. Az egyik pár lábnyom az övé, a másik Jézusé volt.

Mikor a férfi életének az utolsó szakaszához ért, visszatekintett az egész életére. Azt vette észre, hogy életének legnehezebb idõszakainál, csak egy pár lábnyom van a homokban, nem pedig kettõ.

A férfit nagyon nyugtalanította a dolog, így Jézushoz fordult és ezt kérdezte: "Uram! Te azt ígérted, hogyha melletted döntök, akkor egész életemen át velem leszel. De ahogy végignézem az életemet, a legnehezebb idõszakoknál csak egy pár lábnyomot látok. Én ezt nem értem! Miért éppen akkor hagynál magamra, amikor a legnagyobb szükségem van rád!"

Jézus szelíd hangon így válaszolt:
"Drága gyermekem, Én szeretlek téged, és soha nem hagynálak magadra! A legnagyobb megpróbáltatások és szenvedések ideje alatt valóban csak egy pár lábnyomot láthatsz. De ez csak azért van, mert akkor a karjaimban hordoztalak."

.

.

Jézus tanítása:
És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl.
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti õket. És mikor kiereszti az õ juhait, elõttük megy; és a juhok követik õt, mert ismerik az õ hangját.
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Mindazok, a kik elõttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájuk a juhok.
Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelõt talál.
A tolvaj nem egyébért jõ, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bõvölködjenek.


Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
A béres pedig, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbõl az akolból valók: azokat is elõ kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
Senki sem veszi azt el én tõlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.


Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem õket, és követnek engem:
És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl.
Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezébõl. Én és az Atya egy vagyunk.
Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek nékem. Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya én bennem van, és én õ benne vagyok.