Barátság

Barátság


Ne legyünk hozzáférhetetlenek. Senki sem olyan tökéletes, hogy idõnként ne szorulna figyelmeztetésre. Gyógyíthatatlanul ostoba az, aki senkire sem hallgat. A legönállóbb ember is engedje szóhoz jutni a baráti tanácsot, melynek megszívlelésétõl a fejedelmi rang sem mentesít.
Vannak menthetetlen, mert hozzáférhetetlen emberek, akik vesztükbe rohannak, mert senki sem mer odamenni és visszatartani õket. A legkiválóbb is tartson nyitva egy ajtót a barátságnak, és a segítség fog belépni rajta. A barátnak pedig álljon módjában, hogy fesztelenül adhasson tanácsot, sõt gáncsolhasson is. Ezt a kiváltságot megelégedésünk s a hûségrõl és okosságról táplált jó véleményünk adja neki.
Nem szabad mindenkinek osztogatnunk becsülésünket, sõt hitelünket sem; de óvatosságunk mélyén õrizzük meg egy bizalmasunk tükrét, akinek intelmeiért és útbaigazításaiért köszönettel és becsüléssel adózunk.
(Baltasar Gracián: Az életbölcsesség kézikönyve)

Ha egy nap úgy érzed

"Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell... Hívj engem.
Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni... De sírhatok Veled.

Ha egy nap el akarsz futni... Ne félj engem hívni.
Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg... De futhatok Veled.

Ha egy nap senkit sem akarsz hallani... Hívj engem.
Ígérem, Veled leszek. És ígérem, nagyon csendben.

De, ha egy nap hívsz... És nincs válasz...
Gyere gyorsan, látogass meg. Lehet, nekem van Rád szükségem."

(ismeretlen szerzõ)

.

Szeretettel:

Müller Péter


Minden embert másképp kell szeretni. Vagy nem szeretni. Ez is gond. Vannak lelkek, akikkel nehéz összehangolódnunk, mert épp ott szúrnak, ahol fáj. Vagy éppen fordítva: ott bántjuk õket, ahol érzékenyek.
A másikkal "jót tenni" csak akkor lehet, ha észre sem vesszük. A valódi "jótett" nem is lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük; saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük - végsõ soron, hogy megtanítjuk önmagát szeretni.

Ha azt mondom, szeretlek, de nem ismerlek, akkor nem téged szeretlek, hiszen azt se tudom, ki vagy. Valakit beléd vetítek, aki nem te vagy, hanem csakis az én ábránd- és vágyvilágomban él. Rávetítem az arcodra, belelátom a lelkedbe, és azt hiszem, hogy
te vagy. Valakivel összetévesztettelek.

Minden morál, minden elvárás, minden szokás, minden illem és nevelés hamis, ha nem arra tanít meg, hogy a döntõ pillanatokban hallgass a saját szívedre. A saját lelkiismereted hangjára. Senki másra, mert lehet, hogy aki jót akar, az sem tesz jót neked. Az utolsó idõkben egyetlen mestered maradt: a saját szíved! Minden könyv, minden tanács és nevelés érvénytelen. Csakis a szíved súgja - ha meghallod még a hangját -, hogy mit tegyél.

Vígasztalás

Egy leányka hazajött a szomszédasszonytól, akinek nyolcéves kislánya nem
régen tragikus körülmények között halt meg.
- Mit keresel ilyenkor a szomszédasszonynál, van annak elég baja, Te nem
hiányzol neki!
- Azért mentem át, hogy megvígasztaljam a nénit.
- Hát, gyerek létedre, hogyan tudod megvígasztalini a bánatos asszonyt?
- Az ölébe ültem és együtt sírtam vele.
(ismeretlen szerzõ)