Barátság

Ezt a gyönyörû idézetet egy nagyon kedves barátomtól, Dóritól kaptam levélben.
Köszönöm.


"A jó barát olyan valaki, akivel együtt semmi különöset nem tesz az ember, aztán rájön, hogy a "semmi különös" nagyon is különös. A jó barát mindent elmesél magáról neked. A jó barát olyan valaki, aki tényleg örül, ha gyõztél, és megdolgoztál a sikerért. Olyan valaki, aki elõtt nem kell védekezned, és nem kell jó benyomást tenned rá. A jó barát ennek a sok csodálatos valakinek a megkapó egyvelege, akivel közös emlékeid lesznek majd, akinek adsz, és akitõl kapsz - õ a "most és mindörökké jó barát."

.


NEM TUDHATOD...

Egy nap, mikor elsõs voltam a gimiben, egy srácot láttam az osztályomból hazafelé gyalogolni. Kyle-nak hívták. Úgy tûnt, mintha az összes könyvét cipelte volna. Azt gondoltam magamban: "Miért vinné haza valaki az összes könyvét pénteken? Biztos egy eminens". Kellemes hétvégét terveztem (bulik és focimeccsek a haverokkal), így hát megráztam a vállamat, és továbbmentem.
Ahogy sétáltam, láttam, hogy egy csapat fiú közeledik felé. Odafutottak hozzá, kiverték a könyveit a kezébõl, és elgáncsolták, úgy hogy teljesen piszkos lett a ruhája. A szemüvege lerepült, és körülbelül 3 méterre a füvön landolt. Felnézett, s a szeme kimondhatatlan szomorúságot tükrözött.
Odasiettem hozzá, és ahogy a szemüvegéért kúszott, könnyeket láttam a szemében. Ahogy átnyújtottam a szemüvegét vigasztalni próbáltam: "Azok a srácok csirkefogók, igazán büntetést érdemelnének.". Rám nézett és így szólt: "Köszönöm". Hatalmas mosoly ragyogott az arcán. Azon mosolyok egyike volt, amely igazi hálát tükrözött.

Segítettem neki felszedni a könyveit, és megkérdeztem, hol lakik. Kiderült, hogy nem messze tõlem. Furcsa volt, hogy soha nem láttam errefelé eddig, mire azt válaszolta, hogy magántanuló volt. Soha nem barátkoztam magántanulóval ezelõtt. Egész hazafelé vezetõ úton beszélgettünk, segítettem vinni a könyveit. Igazán aranyos srácnak találtam. Megkérdeztem, hogy akar-e szombaton velem és a barátaimmal focizni, õ igent mondott. Egész hétvégén együtt voltunk és minél inkább megismertem Kyle-t annál jobban megszerettem õt, akárcsak a barátaim.
Eljött a hétfõ reggel, és Kyle ugyancsak hatalmas könyv halommal igyekezett az iskola felé. Megállítottam, majd így szóltam: "Hé fiú, igazán komoly izmaid lehetnek, ha minden nap egy rakás könyvvel cipekedsz". Õ csak mosolygott, és átadta a könyvek felét nekem. A következõ négy évben Kyle és én a legjobb barátokká váltunk. Amikor végzõsök lettünk, mindketten a fõiskolán kezdtünk gondolkozni. Kyle Georgetown mellett döntött, és Duke-ba készültem.
Tudtam, hogy mindig barátok leszünk és a távolság soha nem fog gondot okozni. Õ orvosnak készült, nekem pedig jó esélyeim voltak a fociösztöndíjra. Kyle mondta a búcsúbeszédet az osztályunkból. Állandóan azzal húztam, hogy eminens. Nagyon örültem neki, én nem tudtam volna kiállni oda, és beszélni. Eljött a várva várt nap. Kyle-t figyeltem. Nagyszerûen festett. Egyike volt azon srácoknak, akik önmagukra találtak a gimnázium évei alatt. Az arca kikerekedett és valóban jól állt neki a szemüveg. Sokkal több randevúja volt mint nekem. Néha tényleg féltékeny voltam rá.
Ez is egy ilyen nap volt. Láttam rajta, hogy ideges a beszéde miatt. Szóval barátságosan hátba veregettem és bátorítottam: "Hé fiú, nagyszerû leszel". Ugyanolyan hálásan nézett rám, mint akkor és mosolygott. "Köszönöm" - mondta. Ahogy belekezdett a beszédének, megköszörülte a torkát, és belekezdett.

"Nagyszerû alkalom ez most arra, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik átsegítettek ezeken az éveken. A szüleinknek, tanárainknak, testvéreinknek, talán az edzõnek, de leginkább a barátainknak. Azért vagyok most itt, hogy elmondjam nektek: az, hogy barátja vagy valakinek, a legnagyobb ajándék, amit csak adhatsz neki. Most elmondok egy történetet":
Csak figyeltem a barátomat, és hihetetlenkedve hallgattam, ahogy elmondja a legelsõ napot, amikor találkoztunk. Azt tervezte, hogy véget vet az életének a hétvégén.
Elmondta, hogy kipakolta az öltözõszekrényét, hogy az anyukájának késõbb ne kelljen megtennie, és az egészet összeszedte és vitte haza.
Ekkor rám nézett, és kicsit elmosolyodott. Hála az égnek, megmenekültem. Megmentett a barátom, attól, hogy megtegyem a kimondhatatlant. - Hallottam, hogy csodálkozással teljes moraj fut végig a tömegen, ahogy ez a jóképû és népszerû srác a leggyengébb pillanatáról beszélt nekünk. Láttam, ahogy az édesanyja és édesapja engem néznek és ugyanazzal a hálás mosollyal mosolyognak rám.
Egészen addig a pillanatig, nem fogtam fel ennek a mélységét.
Soha ne becsüld alá a cselekedeteid erejét. Egy picinyke gesztussal, mozdulattal megváltoztathatod egy ember életét. Vagy jobbá, vagy rosszabbá. Isten azért ad másokat az életünkbe, hogy hatással legyünk rájuk. Keresd Istent a másikban!
"A barátok olyan angyalok, akik felsegítenek bennünket, ha úgy tûnik, hogy szárnyaink már nem képesek repülni"

(forrás:emailban kaptam Karsaytól)

.


A barát


"Azt kérded ki az igazi, ki a valódi barát?
Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.
Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját,
kit csendesen megvigasztalsz ha könny borítja arcát,
ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát.

Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elûzi minden bánatod,
s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod õt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni s együtt merengeni.

Kinek nem számít mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát,
kivel ha beszélhetsz könnyebbé válik ez a nehéz világ.
Az, az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,
s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz.

Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér,
a világ összes, minden kincsénél.
Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod,
kinek barátságát minden körülmény közt vállalod."
(ismeretlen szerzõ)

.


"A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki."

(Szepes Mária)

.

.