Út az üdvözülés felé

Az úton járó

A szenvedés - ahogyan Buddha nevezte: a duhkha - álvalósága. A másik oldalon ott a kitûzött cél: a megvilágosodás, az üdvözülés, a Lét teljességének állapota, önmagunk legteljesebb megvalósítása. Tisztaság, határtalanság, örökkévalóság, teljes Tudás.

Az úton járó két világ közt lebeg, érzékeny, kiszolgáltatott helyzetben. Mert az ég felé haladni csak úgy lehet, ha az ember állandóan felfelé emelkedik. Egyetlen pillanatnyi megtorpanás, s máris zuhanni kezd. Az úton járás ezért állandó odafigyelést igényel. "Törekedjetek szüntelenül" - intette tanítványait utolsó szavaival Buddha. E kényes állapot azonban csak a törekvõre jellemzõ. Sem a bölcs, sem a gyermekember nincs olyan kiszolgáltatott helyzetben, mint õ. A bölcs már szabad, bár testben a korlátok világában él. A tisztának, mondta Jézus, minden tiszta. A tudatlan pedig nem érzi, hogy életét sértõ, durva cselekedeteivel mennyit nehezít saját sorsán; léte így is, úgy is szenvedéssel teli.

Ám a keresõ élete nehéz. Még csak most kezdi megpillantani a fényt, de már tudja, létezik egy értelmesebb, igazabb, teljesebb élet. Törekszik, hogy harmóniát teremtsen önmagában. Az ehhez szükséges feltételeket viszont "modern" világunkban igen nehéz megteremteni. Hat ránk a múlt, és hat ránk a jelen. Elõzõ életeink vágyai, beteljesítetlen céljai s minden korábbi tettünk, gondolatunk - karmánk - gördít elõre nem látott akadályokat szellemi fejlõdésünk szépen megtervezett útjába. Tisztátalan élelmiszerek betegítik meg testünket, tompítják az elménket; természetellenes lakókörnyezetünk, idõbeosztásunk pedig csak tovább rontja a helyzetet. S a környezetünkben található emberektõl sem függetleníthetjük magunkat, részei vagyunk kollektív tudatuknak, sõt az egész emberiség kollektív tudatának is. Haladnunk kell, ám az utat járni nehéz. Még sincs más választásunk.

Szól egy keleti történet a bölcsrõl s varázslatos utazásáról a "megvilágosodás útján", a Tudás felé. Útközben, ahogy haladt, csodálatos gyümölcsöt termõ fák, nektárt ontó források és csábító leányok igézõ pillantása hívogatta, s ki tudja még, mennyiféle kísértésnek kellett ellenállnia. Ám õ csak haladt, eltökélten, egy pillanatra sem térve le az útról, egy pillanatra sem engedve a gyönyörökkel kecsegtetõ illúzióvilág csábításainak. Tudta, mit akart - a megvilágosodást -, és rendületlenül tört feléje. El is érte.
(Forrás:freespirit.hu)

Utak

Két ember útnak indult. Magukkal vitték az útra lámpáikat, amelyrõl tudták, hogy addig tart ameddig az életük. Valamennyit mentek. Megszólalt az elsõ:

- Hosszú út áll még elõttünk. Ki tudja , hogy a végére érünk-e valaha ? Elhatároztam, mielõtt még késõ lenne visszafordulok.
- Miért torpannál meg? - felelte a másik- Alig , hogy elindultál. Ha visszafordulsz, elveszíted mindazt , ami még elõttünk áll. És különben is kihez térsz vissza? Ott nincs senki , aki visszavárna.

- Hogy egész életembe menjek?- makacskodott tovább az elsõ. Nem, inkább visszafordulok, és nyugalomba élek. Itt éhség gyötör, ott meg bõség. Megérem az öregkort,és meghalok, ahogy mások is, éjjel álmomban, anélkül, hogy valamit éreznék.
- Akkor , egyedül folytatom az utam- szólt a másik. Talán nem megyek rajta végig, de mindent elkövetek, hogy minél nagyobb távot tegyek meg, és a fényt minél távolabbra vigyem. Az úton járás adja meg az élet értelmét. Az út végén biztosan vár valaki, és hiszem szüksége van rám.
Ha semmi egyebet nem tudok adni neki, legalább egész életemen át feléje tartok,
közelségének melegében egyszerûbb lesz meghalni, és az én közelségem pedig talán melegséget áraszt rá.

S ki-ki , ment a választott irányba.
Sok-sok idõ múlva, az út nagy része után, a másik fáradtan megállt. Botjára támaszkodva, gyönge látásával , a megtett út felé tekintett.
- Öreg vagyok már. De még annyi út áll elõttem, mint amennyit meg tettem. Nem. Nem érek célba soha.
Távol vagyok attól, ahonnan elindultam...., és távol attól is , ahova tartok.

Levertségébõl egy melegen csengõ hang rázta fel:
- Nem vagy távol. Megérkeztél. Azon a napon, amikor hozzám indultál , én is elindultam feléd.
Kerestél, de én is téged. És most, amikor találkoztunk, örökre együtt maradunk.
És most megérezted, mit jelent az utazás, mert megérezted, mit jelent az élet, megtudod, hogy a halál nem igaz !!
(ismeretlen szerzõ)

Utak

Ne kérdezz, ne csodálkozz, fogadd el az utat, mit az élet nyújt neked, fogadd el a tényt, hogy az elõtted álló ösvény új irányba vezet.
Rázd le a miérteket és a "mi lenne, ha." kérdéseket, s megszabadulsz kétségeidtõl.
Mindegy, miért - az már a múlté.
Bármi volt is - fontos lehetett.
A múlt rövid villanás csupán.
A jövõt még be kell teljesíteni.
A ma, ami itt vár.
Járd végig utadat, mindig csak egy lépést lépve - bátorsággal, hittel, határozottsággal.
Emeld fel fejedet, s helyezd álmaidat a csillagok fölé.
Lépteid hamarosan határozottá válnak, szilárdan állsz majd a földön.
Sose álmodott út tárul fel elõtted, ez lesz a legegyszerûbb, legsimább ösvény, mit valaha remélni mertél.
Bízz magadban állhatatosan, és vágj bele az új utazásba.
Felemelõnek, gyönyörûnek találod majd, s szebbnek legmerészebb álmaidnál.
(Vicki Silvers)

A gyõzelem titka


A gyõzelem titka az Istennel való bensõséges kapcsolat. Ez a forrása minden külsõ és belsõ erõnek.

Ha elfelejtenek vagy elhanyagolnak, ha tudatosan mellõznek és te ezt alázattal vállalod és Uradnak hálát adsz minden sértés és megaláztatás közepette, akkor
- az gyõzelem.

Ha a jót, amit teszel vagy tenni akarsz, mások kigúnyolják, ha vágyaid meghiúsulnak, ha a többiek pont azt teszik, ami neked nem tetszik, ha tanácsodat semmibe veszik, nézeteidet nevetségessé teszik, s te mindezt zúgolódás nélkül, türelemmel, szeretettel elfogadod, akkor
- az gyõzelem.

Ha neked minden étel jó, azért mindig hálás vagy, ha minden ruházattal, minden társasággal és életkörülménnyel, a magányossággal, mindennel, ahogy Urad vezet, megelégedett vagy, akkor
- az gyõzelem.

Ha mások rosszkedvét, ingerültségét, panaszkodását, minden rendszertelenségét, pontatlanságát, amelyekrõl te nem tehetsz, mérgelõdés és zúgolódás nélkül elviseled, akkor
- az gyõzelem.

Ha a körülötted lévõk különcségét, lelki érzéketlenségét, saját hibáik iránti vakságát elnézed, ha másoktól mindenféle üldöztetést elszenvedsz, s mind elviseled úgy, amint azt Jézus Krisztus hordozta, akkor
- az gyõzelem.

Ha sohasem célod saját személyedet, munkádat vagy sikereidet kiemelni egy beszélgetésben, ha nem vágysz mások ajánlására, dicséretére, ha szeretsz ismeretlen maradni, hogy Krisztusban elrejtett életed legyen, akkor
-az gyõzelem.

(szerzõje isemeretlen)

Az utak

Az utak különbözõek és mindegyiknek a tulajdonsága, hogy oda vezet, ahová azt eredetileg rendelték. Sohasem változtatja meg magát az út, ha az ember nem tesz annak érdekében semmit.
Mindig csak ott van és várja, hogy az embereket szolgálja, segítse, hogy rajta haladni tudjanak.

Semmi sem véletlen, soha nincs olyan út, aminek nincs jövõje. Mindegyiknek a sorsa az emberek tulajdonságától függ, hogy használják-e vagy megszüntetik.

Ugyan igy van az, az Út is amelyen az Istenhez kell hogy haladjanak az emberek, mert mindig csak addig képes az út várni, ameddig az emberek lelkében él a szeretet vagyis az embernek addig kell, hogy eldöntse, hogy akar-e rajta járni, vagy felesleges a számára és megszünteti, vagyis nem vesz róla tudomást.

Szeretettel küldöm nektek ezt a képet, az "Utat", hogy örömömet megosszam veletek.

Szeretettel: Margit

A te utad

Senki nem ismeri az utat, amely elõtted áll.
Még soha senki nem járt ezen az úton,
és nem is fog más járni rajta,
mert ez a te utad.

Olyan egyedülálló,
mint amilyen egyedülálló te vagy.
Igen, egyedülálló vagy,
és különleges, egyedülálló módon kell hozzájárulnod az élethez:
ez a te igazi rendeltetésed.

Menj hát az utadon,
menj azon az egyedülálló módon,
amely csak a tiéd,
de ne próbálj
mielõbb célba érni.
Mert nincsen cél.
Maga az út a cél,
a cél csak az út vége
és egy új út kezdete.

Élvezd hát utadat,
a te egyedülálló, csodálatos életutad.
Engedd, hogy az élet mindennap megajándékozzon,
és ha készen állsz,
engedd, hogy "belsõ mestered" vezessen.
Életed egyedülálló melódiáját ekképpen
fogod egyre tisztábban hallani magadban.
És énekelj!
Mert minden a te örömödre teremtetett.
Az egész teremtés éretted van!
(forrás:Karsay István)