.
A szív és az ész harca
Vannak emberek, akiket képtelenek vagyunk megérteni.
Egész egyszerûen tudod, hogy másként cselekszik, mint ahogyan érez. Látod a vágyat a szemében, érzed a szeretetet a szívében, mégis rideg és érzéketlen.
Megtanult úgy pillantani Rád, hogy észre se vedd. Megtanult úgy vágyakozni, hogy õ maga se tudjon róla.
Látszat világban él, önmaga elöl is titkolva érzésit.
Te pedig magadban keresed a hibát. Összezavar, hogy mást érzel, mint amit látsz. S kérded: Melyik az igazi? Miért menekül elõlem? Tényleg nem vagyok szerethetõ? Nem vagyok felvállalható?
Hadd mondjak el valamit Neked! Az érzéseid sosem csapnak be. De mi emberek nem vagyunk egyformák.
Vannak olyanok, akik 40-50 év alatt sem nõttek fel, képtelenek a felelõsségvállalásra. A szerelem pedig óriási felelõsség. A szerelemben nem hibáztathatok mást, nem vonhatok felelõsségre senkit a saját érzéseimért. A valódi szerelemben kénytelen felnõni az ember.
Amikor látszat kapcsolatban él valaki, vagy kizárólag "könnyû" párkapcsolatokat keres, amelyben kevés az érzelem, akkor még képtelen a felelõsségvállalásra. Túl gyenge ahhoz, hogy megadja magát az érzéseknek. Úgy érzi, irányíthatóvá válik. Nem bízik önmagában. Talán még azt sem tudja, hogy Õ irányítja saját sorsát. Gyáva.
A legtöbb esetben még csak nem is tud róla. Azt hiszi, hogy minden rendben, s talán kívülrõl is ezt látjuk.
Azért képtelen a szeretet elfogadására, mert nem tartja méltónak magát. Bünteti saját lényét, hiányzik belõle az önszeretet.
De éjszaka, mikor lelke megszólítja, szenved, a kínok kínját éli át. Nem érti, miért hullik darabokra az élete. Szembe megy az érzéseivel, blokkolja a teremtõ energiát. De keménynek "kell" maradnia, nem láthatják, hogy gyenge.
Pedig az az igazán erõs ember, aki meri vállalni az esendõségét. Aki tud minden pillanatban önmaga lenni. Aki felvállalja érzéseit, tûnjenek bármilyen õrültnek is. Erõs ember az, aki nem fél a boldogságtól és nem fél boldoggá tenni azt, akit szeret...
Guzsik-Mohácsi Viktória (
elozoeletek.blogspot.hu
)