Reinkarnáció

Reinkarnáció tükrében

Néhányan már feltették a kérdést: Kryon, tényleg igaz a reinkarnáció? Én nem ezt a szót használnám. Inkább adnék neki egy találóbb elnevezést: szent
teremtés egy öreg lélek és egy fiatal test összeolvadása a bolygón való tapasztalások céljából szeretetben születni, egyenrangúnak az Isteni részeit jelképezõ többi Emberrel egy új kifejezõdése az életnek. Hát nem jobban hangzik így? Igen, ez valóságosabb leírás.

Az emberi gondolkodás egyenes vonalú. A linearitás miatt bolygótok szinte összes vallása hisz a halál utáni életben. A legtöbb vallás azt hirdeti, ha meghalsz, úgy örökké élõ lényként létezel tovább. Ugyanakkor csak néhány hisz a születés elõtti életben az idejöveteledet megelõzõ létezésben. És most újra feltesszük a kérdést, vajon van ebben spirituális logika? Azt tanítják, hogy a semmibõl érkezel, aztán egyszer csak örökkévaló leszel a semmibõl teremtve a minden leszel. De ennél még a fizikusok is jobbat tudnak. Kell lennie egy állandó energia-cserének. A teremtés nem a semmibõl jön.

Vannak, akik azt állítják, hogy a reinkarnáció egyáltalán nem bizonyítható. Senki nem tért még vissza a fátyolon túlról, hogy elmondja: igen, így mûködik. Ez igaz. De hadd emlékeztesselek valamire: azzal se jött még vissza senki, hogy nem így van. Más szóval, egyikre sincs bizonyíték. Ez is része a fátyol mûködésének, hogy bár némi kommunikáció létezik a halottakkal, azok nem térnek vissza, nem tudtok megbeszélni velük semmit. Ennek is jó oka van, drága barátaim.

Az emberiség nagy része nem hisz a születés elõtti életben. Miért van ez így? Mert a bolygó nagy vallásai azt mondják, nincs ilyen. És mit jelent ez nektek? Furcsa öltözéket viselõ, nagy házakban és bõségben élõ nagyhatalmú vallási vezetõk mondják ezt nektek és ezért ti mindent el is hisztek? Mivel bizonyítják, amit mondanak? Talán azzal, hogy õk már régóta itt élnek, ezért nyilvánvalóan csak nekik lehet igazuk? De ti is régóta itt vagytok! Az õ válaszaik semmivel sem különbek a ti válaszaitoknál. Tiszteletet érdemelnek szellemi keresésük és igyekezetük miatt, de ti úgyszintén!
(forrás: új gondviselés.hu)

Reinkarnáció,
kegyelem

Az ember többször inkarnálódik a Földre! Csak ezáltal válnak érthetõvé a gyakran megmagyarázhatatlan és igazságtalannak érzett sorsok. És az is, hogy Isten senkire sem kényszerít önkényesen valamilyen sorsot. Hogyan is lehetne ezt összeegyeztetni az isteni tökéletességgel, szeretettel és igazságossággal.

Az ismétlõdõ földi inkarnációkban a Teremtõ egyik nagy kegyelme rejlik, hogy korábbi hibákat jóvá lehessen tenni, vagy fel lehessen oldani. Ebben rejlik a bûnbocsánat kegyelme.

Szellemi szempontból nézve igaz és helyes, amint írva van, hogy az ember csak egyszer születik, hiszen a Teremtés szellemi síkjáról, a Paradicsomból származik. Onnan születik le minden emberi szellem, de csak egyszer, hogy fejlõdjön. Az ezután következõ inkarnációk, tehát az emberi szellemnek újra meg újra a túlvilágról a földi életbe való lépése, iskolai osztályokkal hasonlítható össze, melyeknek célja, hogy az ember egyre több tapasztalatot szerezzen, és egyre mélyebb felismerésre jusson Isten mûködésérõl a Teremtésben.

Az, az elképzelés, miszerint a sorsok önkényesen vannak kiosztva, ahogy ez csupán egy földi élet esetén lenne, teljesen ellentmond az isteni igazságosságnak, és minden isteni törvénynek.

Új tudás elsajátítása nélkül azonban továbbra is csak a kifogásokba való menekülés marad, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. A Teremtõt azonban meg lehet érteni mûködésének felismerésében
(forrás:Grál-üzenet)

Reinkarnáció: Mese vagy valóság?

Azért nem mindegy: megszületünk, élünk, aztán meghalunk, és a világ onnantól nélkülünk megy tovább? Ennyi lett volna? A halállal mindennek vége?
Vagy majd valami rajtunk kívül álló erõ eldönti, hol töltjük az örökkévalóságot, de akkor is csak a két véglet jöhet számításba? Esetleg van egy folyamatos létezés, aminek során egyik testbõl költözünk a másikba, hogy játszhassuk az élet nevû játszmát, és amit egy adott életben teszünk, azt felelõsségel illik tenni, hiszen meghatározza késõbbi létünket? Az ókori egyiptomiak szerint például sokezer életetn át tanulunk a hibáinkból, mire megértjük, mi végre jöttünk a Földre és megszabadulunk. a jó hír, hogy azt is hozzátették, elõbb-utóbb mindenki eljut a fejlõdés csúcsára. A rossz hír az, hogy lehetséges, te még csak az út elején tartasz...
A reinkarnáció gondolata igen vonzó magyarázat az ember eredetére, a halál utáni kérdésekre és az élet értelmére vonatkozóan. Nem csak a keleti vallások vagy az ezotéria hívei ismerik el, hanem egyre hétköznapibb fogalommá válik a világ civilizáltabb, tehát szellemiségében elmaradottabb részein is.

Már az ókorban is?

Hogy félreértés ne essék: a reinkarnáció nem egy újkeletû teória, már az ókori Egyiptomban is úgy gondolták, hogy testrõl testre vándorol a ká, amit ma léleknek nevezhetnénk. Jóval az egyiptomiak elõtt pedig ott volt számos primitív törzs, akik kifinomult nyelvezet híján egyszerûen csak életnek nevezték azt a valamit, ami az anyagi testbõl eltávozik, csak hogy egy új testet keltsen életre. Pitagorasz egész pontos leírást adott arról, hogy a lélek halhatatlan és csak bent lakik a testben, ugyanígy Platón is azt vallotta, hogy az ember teljes mértékben szellemi-spirituális lény, aki használja a testeket, õ maga viszont örökkévaló és halhatatlan. Talán meglepõ, de a korai Kereszténység is 300 évig tanította a reinkarnációt a Biblia alapján -, amíg Nagy Konstantin által erõs római befolyás alá nem került az egyház.
(forrás:nana.hu)

Tény vagy elmélet?

Az elõzõ életekre rengeteg bizonyíték létezik ugyanúgy, ahogy a másvilág létére is. Akik megjárták a halált, mind ugyanarról az érzésrõl számolnak be: a - nem véletlenül földöntúlinak nevezett - boldogság, szeretet és végtelen nyugalom vette körül õket. Joggal gondolhatjuk, hogy ilyen az élet test nélkül, ám az eddigi tapasztalatok alapján ebbõl könyörtelenül ki kell szakadni, és elkezdeni egy újabb - kört - a földön, a fizikai létben.
Hipnotikus transzban különösebb nehézség nélkül érhetünk el korábbi életeket, és bár a módszernek az elmére gyakorolt hatása kissé kártékony, kétségkívül meggyõzõ, amikor valaki egy abban az életében ismeretlen nyelven kezd el beszélni, továbbá olyan részletekrõl számol be, amik teljesen illenek az adott korra és földrajzi területre.

A legérdekesebb talán azoknak a kisgyerekeknek az esete, akik néha minden átmenet nélkül elmesélték, hogy hívták õket az ezt megelõzõ életükben, vagy pontos leírást adnak az utcáról és házról, ahol laktak, de van, aki a régi szüleit szeretné visszakapni, vagy az elsüllyedt hajóját siratja. Elgondolkodtató, hogy számos esetben ellenõrizték a gyerekek által megadott adatokat, és a legtöbb esetben pontos egyezésekre bukkantak. Ennyi véletlen talán elég ahhoz, hogy elgondolkodjuk rajta: egyszer élünk, de azt aztán rettentõ sokáig.
(forrás: nana.hu)

Reinkarnációról

Szeretett Gyermekem!

Fohászodban arra kértél, hogy írjuk le a fejlõdés periódusainak igazságát, amit gyûjtõnéven reinkarnációnak neveztek. Kifogásolják a nagy tudásúak, hogy ilyen fontos, a fejlõdés szempontjából múlhatatlanul elmaradhatatlan tény miért nincs sehol, semmilyen írásban lefektetve. Mit mondjak erre? Csak azt, hogy akinek van szeme a látásra, és füle a hallásra, az ilyen kérdést nem tehet fel.

Vegyünk például tégedet. Az emberek szempontjából, és földiesen nézve egyszerû külsõ és belsõ formával rendelkezõ egyén vagy. A világ szemében talán még mûveletlen is, mivel a nem tanult matematikából megbuknál. De nézzük meg a szellemi mûveltségedet és intelligenciádat. Bizony szöges ellentétben áll a formával, a külsõ megjelenéssel. Mondhatom azt, hogy megnyílt a szemed a látásra, füled a hallásra. Ezért mindazt, amit az emberek misztikának, azaz titokzatos, rejtett dolognak vélnek, amely össze-vissza van szõve rejtélyes és kibogozhatatlan szálakkal, számodra teljesen egyszerû és világos. A rejtély nem a misztikában, hanem az emberben van, aki a számára érthetetlen dolgot annyira összekuszálja, hogy valóban Isten legyen, aki az emberi szövevényt kibogozza, megfejti.

Hogyan jutottál te ehhez " az emberek számára megfoghatatlan " világossághoz, bölcsességhez? A reinkarnáción keresztül, amit minden esetben vállaltál a cél érdekében. Ingadozva a hitben, csetlõ-botló járással, mint a gyermek, aki az anyaméhet elhagyva, megindul a fejlõdés útján. Gyámoltalan, tudatlan, ösztönös, amíg meg nem érik " emberré nem válik. Ez a folyamat mindaddig megismétlõdik " a fejlõdési fok szerint" amíg tökéletessé nem lesz, amíg ki nem teljesedik. Amit megszerzett, amit magáévá tudott tenni egy új megjelenési formában, azzal folytatja a következõ megnyilvánulásban, és ezért van, hogy az egyik a sor elején van már, míg a másik a közepén, vagy a végén. Ha valaki az evolúció törvénye szerint halad, nagyon lassan ér a sor elejére, de ha valaki kutatni, keresni kezd, akinek lassú a folyamat, az kilép a sorból, és más irányban kezdi keresni az õsokot, a célt, a miértet. Ha az ember már elkezd gondolkodni, élményeket kap, melyek buzdítják a tovább keresésre. Úttalan utakon, viharral szemben, megaláztatás és gyalázat közepette halad töretlenül a tiszta cél felé. Ha már a fele útig elért, amikor kemény küzdelmet hagyott maga mögött, elébe megyek a jövevénynek, és egy szempillantás alatt az örök üdvösségbe helyezem a fáradt vándort.

Mit gondoltok, lehetséges lenne ezt egy élet alatt elérni? Ádámnak, akit az Isten tökéletesnek teremtett, megadatott ez a lehetõség, de megbukott, mivel a látszatot többre becsülte, mint a tökéletességet. Jézus pedig megmutatta, hogy csak egy élet van, és lehetséges volna az egész fejlõdési folyamatot, a mérhetetlen tengert, kicsiny tóvá változtatni, ha az embernek volna szeme a látásra, és füle a hallásra. Most mindent, amit Jézus hozott, az emberekben kivétel nélkül megvan a lehetõség, hogy véghez vigyék, ha az a bizonyos "ha" ott nem volna, és az ember, a kísértések tömegének ellen tudna állni. Ha a halk isteni szellemet, amely az emberi szív egyik atomjában rejlik, a harsogó személyiség el nem nyomná. Ezt a harsogást csillapítja le az új és új megnyilvánulási forma, a reinkarnáció.
Az ember elnyûtt, elhordott ruhájában már nem ékeskedik, leveti a természet törvényei szerint, és új ruhát kap fejlõdésének és céljának megfelelõen a reinkarnáció " a karma" az evolúció és a revolúció törvénye alapján, amely a fejlõdés szakaszait van hivatva felépíteni, lebontani, vagy tovább vinni. Aki szabad, arra ezek a törvények nem szólnak. Szabad pedig az, aki a bûn kötelékeitõl megszabadult, s ezzel törvényen felül áll, azaz üdvözült.
Miért mondottam Én nektek, hogy: "Atyámnak sok háza van, és én elmegyek hajlékot készíteni nektek."? Amikor az ember elhagyja a fizikai fejlõdését, a sok hajlék, amit készítettem nektek, ugyanazt a fejlõdést tükrözi szellemben, amit testben elhagytatok. Mivel a Földrõl csak nagyon kevés ember kerül a szellemvilágba, aki magas fokon megközelíti a tökéletességet. A természetben, magában is láthatjátok a reinkarnációt. A természet növényi világa a középfok az élõ és az élettelen világ között. Az minden esztendõben, gyümölcsérés után, meghal, és tavasszal újra születik. A fa addig áll, amíg szellemisége fel nem fejlõdött egy magasabb fokra. A fára többé nincs szükség, elkorhad és kidûl. Az állat közvetlen az ember elõtt van, s a reinkarnáció törvényeinek épp úgy alá van vetve, mint a fejletlen ember. Ha az ember némileg megvilágosodott e Földön, új testet kap, s olyan házban születik meg, amelyben tovább fejlõdhet az ottani élet végsõ határáig.
Ezért mondom: amíg az úton vagytok, béküljetek ki mindenkivel, nehogy a bírák elé kerüljetek, mert a poroszlók kezére adnak, akik tömlöcbe vetnek, s mindaddig nem jöttök ki onnan, amíg az utolsó fillérig meg nem fizettek mindenért. Kell-e világosabb utalás a reinkarnációra? Másképp hogyan tudnátok eligazodni az Isten igazságán, s szellemben és hitben megérteni azt a sok különbözõ sorsot, ami a Földön van - a széptõl a rútig, a nyomoréktól az ép testûig, a szegénytõl a gazdagig, a betegtõl az egészségesig, az erénytõl a bûnig? Vagy az Isten személyválogató, s a jóképûeknek jó sorsot, a neki nem tetszõknek pedig csak szenvedést ad? Ugye, hogy lehetetlenség, mivel az Isten az igazság, a szeretet, az alázat, a türelem, az út, az ÉLET maga. Aki minden egyes emberbe a maga lényébõl adott, akitõl visszavárja a felgyújtott isteni szikra szeretetét. Ezért adta neki a fejlõdés útját és törvényét, ahhoz pedig a szabad akaratot, hogy addig építse az utat hazafelé, amíg az jól meg van világítva, vagy amíg " ha balgasága mellékutakra vitte" a szenvedésen át meg nem keresi az elhagyott ösvényt. Ha ebbõl a tanításból sem tanult, még messze van Isten országától.
Ámen.
1964. december 18.
Aramanda


folytatása következik

.


Egy reinkarnáció emlékei c. film 45 perces