Talentumokról...

Kérjetek és adatik néktek. Hogyan éljünk az isteni felajánlással?
Írta: Mireiderné Kolláth Borbála


Mint a legtöbb bibliai mondás, ez is egyszerû, de egyben misztikusan hangzó kijelentés. Logikus és idõtlen, ezért érdemes elgondolkozni rajta. Kérni? Kitõl? Mit és hogyan? Mi adatik, mit kapunk? Embertõl kérni talán könnyûnek látszik, ám a teljesülése pontosan az emberi tényezõk miatt több ponton kétséges. Istentõl kérni talán nehéznek látszik, ám a teljesülése pontosan az isteni tényezõk miatt minden ponton biztos.


Istentõl kérni tehát nem vakmerõség, inkább annak a bizonyossága, hogy tényleg meg is kapjuk, amit kértünk. Már ha tényleg tisztában vagyunk azzal, hogy mi bennünk a valós kérés és ismerjük az isteni energia áramlásának szabályait. A bennünk lévõ valós kérésnek nem a felszínen kimondott szavak számítanak, hanem az, amit a szívünk, lelkünk mélyén gondolunk. Az isteni energia arra reagál, az fog teljesülni.

Ha szavaink, külsõ kommunikációnk ugyanezt tükrözi, akkor ezzel megerõsítjük a belsõ kívánságot, ami ezáltal gyorsabban és egyszerûbben fog megvalósulni. Ha nem, akkor az egymást gyengítõ erõterek miatt nagyobb lesz bennünk a káosz és a kétség, ami megzavarja a számunkra is jól alakuló teremtés folyamatát. Hiába hangoztatjuk tehát pl., hogy elboldogulunk anyagilag, ha ezt minden egyes alkalommal kiüti a Gazdasági válság van, tuti, hogy nem lesz annyi pénzem, mint eddig belsõ monológ. Akkor bizony ez utóbbi az a bizonyos valós kérés a szívünk mélyén, ami elkezd realizálódni. Ne lepõdjünk meg hát a minket körülvevõ helyzeten, mert pontosan azt kapjuk meg, amit kérünk.
Hogyan lehet ezen változtatni ha nem tetszik, ha ráébredünk, hogy mégis másra vágynánk inkább? Hogyan lehet ezt az energiaáramlást tudatosabban szemlélni? Hogyan lehet összhangot teremteni a külsõ és a belsõ között?
Kell hozzá hit, akaraterõ, céltudatosság, türelem és alázat.

Bezárt ajtók



Az övéi közé jött és az övéi nem fogadták be õt. (János 1, 11)
Milyen fájdalmas lehet egy édesanya szívének, ha tulajdon gyermeke bezárja elõtte az ajtót. Az ilyen tudja csak igazán megsejteni, hogy mit érezhetett a Megváltó, amikor Izrael, az õ saját népe, nem fogadta õt be. Könnyek peregtek szemébõl, amikor szeretetének ismételt hívogatását is elutasították (Luk 19, 41). - Milyen jellemzõ, hogy az Úr Jézusnak már a születésekor sem volt hely a vendégfogadó háznál. Ma ugyanez történik.

Sok szív ajtaján kopogtat, de az emberek nem törõdnek vele. Milyen sokáig kell sokszor várnia csak egy kicsike kis ajtónyílásra is! De mégis, miért nem fogadták õt be a zsidók? Ennek fõ oka önigazságukban rejlett. Úgy jött, mint a bûnösök szabadítója. Ilyenre nem volt szükség. Olyan Messiás-királyra vártak, aki a nemzetek élére állítja a maga népét. Ma is még az önigazság az egyik ok, amiért Jézus olyan sok ember elõtt nem szívesen látott vendég. Ezenkívül olyan sok más vendég fészkelte be magát az emberi szívekbe s ott végleg letelepedési jogot is nyert, akikkel az Úr Jézus soha nem tudna együtt lakozni: nyereségvágy, becsvágy, élvezetvágy. Ezeknek a vendégeknek, noha határozottan el kellene utasítanunk õket, az ember nem akar felmondani, így az Úrnak kívül kell maradnia. Az ember talán még hajlik is az Úr felé, sok minden nagyszerût tud róla mondani, nem tagadja meg tõle elismerését, csak éppen nem engedi õt be. Pedig Isten hatalmat adott Jézusnak minden test felett. Jogos igénye van mindenkire, mivel õ mindnyájunkért odaáldozta magát. Téged is megváltott, tulajdonává tett s most az lenne a kötelességed, hogy Jézusnak ezt a tulajdonjogát elismerd és szívedben helyet adj neki. Természetesen ennek érdekében sok mindent el kellene elõbb távolítanod; az évek hosszú során át sok szenny halmozódott fel. De fogj már egyszer hozzá és az Úr melletted lesz. Csak olyan lélekben tud lakozást venni, melyben végigjárt már a seprõ.

Szakíts már végre azokkal az idegen vendégekkel, akik évek óta lakják szívedet és úgy viselkednek ott, mint jogos tulajdonosok, pedig egyedül Jézusnak van joga rád. Légy bátor és szakíts azokkal a dolgokkal, melyek lelkedet nyomorúságos szolgaságban tartják és károkat okoznak benned. Eltûnnek majd, mihelyt Jézust hitben jogos Uradnak ismered el.

Áldott az az ember, aki önmagában csalódott, önmagába vetett hitét elveszítette, mert az ilyennek odanyújtja kezét az Úr és kihúzza a mélybõl. - Isten arra rendelte Jézus Krisztust, hogy vele kapcsolatban sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek. Õelõtte megítélõdnek lelkek s nyilvánvalóvá lesz, hogy ki az, aki legbensõ lényege szerint jobban szereti a sötétséget, mint a világosságot. De az is nyilvánvalóvá lesz, hogy ki az, aki tisztaság után vágyódik, a békességet szomjúhozza, aki mindenképpen el akar jutni Istenhez és meg akar szabadulni a bûn megkötözöttségétõl. Vajon mi is azokhoz tartozunk, akik feltétel nélkül átadták magukat Jézusnak?

Carl Eichhorn
Isten mûhelyében
Áhítatok minden napra

Ti is azért legyetek készen, mert amely órában nem gondolnátok, abban jön el az Ember Fia.
(Lukács 12, 40)


Mi az igazi készenlét? Ha várunk Jézusra, mint ahogyan a szolgák várják az õ urukat. Várjuk-e feszülten az Õ eljövetelét, vágyakozunk-e megjelenésére? .A menyasszony örömmel várja a menyegzõt. Vagy szívesebben vesszük, ha ez a nap még távol van? Úgy gondolkozunk, mint a haszontalan szolga? Övezzétek fel derekatokat, azaz legyetek készen az indulásra! Aki pihenni tér, megoldja derekán az övet, de aki útra készül, felveszi azt. Amikor az Úr jön, szabadnak kell lenni az övéinek minden földi megkötöttségtõl. Mindent ott kell hagyni és késedelem nélkül sietve az Úr elé menni! Akit a földiek kötnek, az nem találkozhat az Úrral Ezért: vigyázzatok!


Az igazi készenléthez tartozik az égõ lámpa is. Mindenekelõtt a hit fénye égjen szívünkben. De a szeretet fényének is világítani kell és a reménység lobogó fáklyája mutassa az utat elõre. Ha a hit, szeretet és reménység által világosságot árasztó emberek vagyunk, akkor az Úrra emlékeztetünk, aki fényben és dicsõségben jön el. Hasson át minket a tisztaság és a szentség fénye: az Úr Jézus, a világ világossága. Csak azoknak lesz részük az elsõ feltámadásban, akik élõ kapcsolatban vannak vele. Gondoskodjunk bõségesen olajról, törekedjünk a Lélek teljességére.

;Megmosták ruháikat és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében." Nem elég egyszer megtisztulni, a finomabb foltocskáknak is el kell tûnniök. Ezeket csak a növekvõ fényben ismerjük fel, de akkor ne nyugodjunk mindaddig, amíg el nem törölte õket a Bárány vére és szeplõ nélkül jelenhetünk meg elõtte! Akkor megadatik majd nekünk, hogy felöltözhetünk ragyogó tiszta fehérbe. Ez a megdicsõült test fénylõ ruhája, amit csak az új ember kap, aki Jézus igazságában és tisztaságában áll Isten elõtt, dicsõségesen.
Álljunk Isten jelenlétének világosságába!

Forrás:Carl Eichhorn
Isten muhelyében