Talentumokról...

Akinek sokat adtak, sokat követelnek tõle. És akire sokat bíztak, többet kívánnak tõle.
Lukács 12,48b

Uram!
Ugyanezt az igazságot szemléletesen tanítottad a kiosztott talentumokról szóló példázatodban (Máté 25,14-30). Ezt újra el is olvastam. Ott is, itt is hangsúlyozod: Isten követelései mindig pontos arányban állnak az embernek juttatott adományaival. Nem egyformán osztja szét adományait és ezért nem is von ugyanazon mérték alá.

Utamra Isten nem üres kézzel bocsátott el. Értékeket bízott rám, amelyeket bajos a pénz értékítéletével mérlegre vetnem. Szellemi képességeim, munkaterületem, otthonom, a rám bízottak élete, az idõm, a törekvéseim, az egészségem - és sok minden egyéb - pénzértékben egyszerûen kifejezhetetlenek. Hálátlanság bûnébe esném, ha tagadnám, milyen sokat bízott rám Isten jósága. De ezekért a kincsemért felelõs vagyok. Számon kéri tõlem. Így mondod. S ne engedj e szó mellett érzéketlenül elhaladnom.
Ugyanakkor van szavadban nyugtalanságot csillapító vigasztalás is. Mert képességeim korlátolt voltára minduntalan ráébredek. Itt jó, amit mondasz. Isten nem követeli tõlem a lehetetlent. Nem követel tõlem többet, mint amit kaptam. Nem követel tõlem olyat, amit nem kaptam. De azt, amit kaptam, megköveteli.
(forrás:keresztényzene.hu)

"Mert akinek van, annak még adnak, hogy bõven legyen neki"


Ez a példabeszéd nem alkalmas arra, hogy az emberek ezt úgy nézzék, hogy mennyire képesek azt kamatoztatni, amit az Uruk reájuk bízott. Mindig csak addig képes az ember a lelkében a legjobbat megcselekedni, ameddig abban a lelke úgy éli meg a mindennapjait, hogy legyen benne annyi öröm és siker, ami tovább vezeti õt az õ útján.

A talentumokról szóló példabeszéd nem arról szól leginkább, hogy az emberek hogyan gazdálkodjanak a földi dolgaikkal, hanem itt teljesen arról van szó, hogy az ember a lelkében, hogyan képes azt a képességeit kamatoztatni az õ lehetõségeivel, amit az Istentõl kapott a feladatai elvégzéséhez.

Nem lehet csak arról beszélni, hogy egy ember mennyire képes, mit tud elvégezni abból, amit az Isten reábízott a leszületésével. Itt nagyon fontos, hogy az emberek mennyire alkalmasak arra a feladatra, amit nekik el kellene végezni. Van olyan, hogy egyáltalán nem is érdekli az embereket a saját feladatuk, abban nem is akarnak tevékenykedni, mert az nekik nem tetszik. Így már a kapott talentumait ahhoz a feladathoz, már nem is tudja felhasználni, mert nincs is rá lehetõsége.

Mindig csak forgolódnak az emberek a feladataik között, keresnek kutatnak, hátha olyat találnak, ami nekik is tetszik. Pedig amivel szembetalálkoznak az pontosan azért van, mert nekik abban kellene fejlõdni, csak gyengék és nem ismerik fel, hogy az, az övéké.

Nagyon sokszor éppen azért kapja az ember azt a feladatot, ami neki nem szimpatikus, hogy az õ lelke éppen abban gyenge, és ez a lehetõség a számára, amiben fejlõdni tudna.

Az emberek a leszületésükkel a feladataikhoz mindig megkapják azokat a talentumokat, lehetõségeket, amelyek által képesek arra, hogy sikeresen megoldják azt a feladatot.

Ez mindig a földi ember figyelmességén múlik, hogy mennyire képes felismerni a feladatait, vagy pedig egyáltalán nem foglalkozik vele, elhessegeti magától és ezáltal képtelen az Isten akarata szerinti földi életre, mármint a sikeres feladat elvégzésére.

Mindig annyiban lesz az ember élete sikeres, amennyiben a lelkében képes arra, hogy az Isten által adott életben a feladatai közben képes arra is, hogy ne csak magával legyen elfoglalva, hanem az embertársai javára tegye a hangsúlyt, tudjon nekik segítségükre lenni.

A talentumok az emberek életében nem csak arra valóak, hogy azokról szépen elbeszélgessenek, hanem a lényeges az egészrõl az, hogy azokat a mindennapi életükben, hogyan kamatoztassák.

Az a lélek, aki törekszik az életében a legjobb tudása szerint élni a földi életét, annak a feladatai nem kerülnek olyan helyzetbe, hogy valamit is nem tud elvégezni. Az Isteni kegyelem az folyton segít annak, aki törekvésében az Isteni utat járja. Mindig csak akkor jó a földi ember élete, ha abban a legjobb tudását képes kamatoztatni.

Az a lélek, aki csak azt éli meg, ami az Isten akarata szerinti cselekedet, akkor õ nagyon sok talentumot, illetve lehetõséget képes felismerni és megcselekedni. Ettõl kezdve ez a lélek már nem a saját akaratát cselekszi, hanem azét, Aki õt ebbe a feladatba helyezte és ellátta mindazzal, amire neki szüksége lehet az élete során.

Az ilyen embert az Isten olyan feladatokkal látja el, amelyeket a kicsiben megcselekedve bebizonyította, hogy képes nagyobb feladatok ellátására is. Mindig figyeli az Isten az ember cselekedeteit és abban amiben õt erõsebbnek látja, abban õt felemeli és újabb talentumokkal látja el.
"Mert annak akinek van, annak még adnak, hogy bõven legyen neki."

Testvéreim cselekedjetek hasonlóan a földi életetekben, hogy az Isteni kegyelem benneteket is ellásson még több talentumokkal, lehetõségekkel. És égi otthonotokba megérkezve pedig öröm legyen számotokra visszanézni a földi életetek cselekedeteit.

Mindig ad az Isten lehetõséget, ha látja bennetek a törekvõ, tiszta érzéseket a feladataitokban. Adjátok át magatokat teljesen az Isteni útmutatásnak, hogy sikeres legyen az a feladat is a számotokra, amellyel nagyon nehezen boldogultok az életetek során.
(Imre Margit, 2007)

Hogyan tudunk különbséget tenni a jó és rossz között?


Mindent megvizsgáljatok, és ami jó azt megtartsátok. Ami eleve gonosznak látszik attól, pedig õrizkedjetek. A lelket, az ihletettséget, meg ne oltsátok! 1Thess. 5:19-22.

Azért az õ gyümölcseikrõl ismeritek fel õket. Jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt. Mt. 7:20
Az ige mint kétélû kard, segít megítélni a gondolatokat és a szívbéli ihletéseket. Zsid. 4:12Bízzatok az Úrban és megerõsíttettek, és bízzatok az õ prófétáiban, és szerencsések lesztek!


Jak. 1:17-szerint minden jó adomány fölülrõl való és szállt alá, ezért kötelességünk megismerni.
Ne legyünk tudatlanul, befelé forduló, ridegen elzárkózó közösség, mint a farizeusok.
Se kritikátlanul nyitottak, mint a sadducceusok, akik válogatás nélkül mindent elfogadtak.


Ez az arany középút a legnehezebb. Egy életen át, kereshetjük Isten ihletéseinek mai, biblián kívüli nyomait A jót,szépet felismerni mindig ünnepi percei életünknek, éppúgy, mint amikor az Igét olvassuk. Kell, legyen erre naponta idõnk.

Nem csak kenyérrel él az ember. Élünk-e mi ezek által is?

(ismeretlen)

Csapatmunka

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember, név szerint: Mindenki, Valaki Bárki és Senki. Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka, sürgõsen meg kell csinálni. Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, viszont Senki se csinálta meg! Valaki dühös lett emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna. Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná, és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát. Végül Valaki lett, akit Mindenki okolt, amiért Senki nem csinálta meg azt, amit Bárki megtehetett volna.
(ismeretlen)



Ez az írás,nagyon jellemzõ a mai gondolkodásmódunkra. Másokat könnyen tudunk hibáztatni, okolni, a másikra ráhárítani a felelõsséget. Sajnos én is beleesek ezekbe a hibákba. Azt jól tudjuk elméletbe, hogy hogyan kellene cselekedni, de az adott pillanatban nem ismerjük fel, vagy nem akarjuk felvállalni.Szeretünk másokra mutogatni, másokat okolni a problémák miatt. Mindent elkövetünk, csak tükörbe ne keljen néznünk. Sokszor nem akarunk szembesülni hibáinkkal, hiányosságainkkal, gyengeségeinkkel.
Pedig fel kell vállalni feladatainkat, hisz megkapjuk hozzá, a szükséges képességeket, segítségeket.
Ezekkel a talentumokkal kel jól gazdálkodni, jól befektetni, jól kamatoztatni.
Bízzunk az úrban , s Õ megsegít, ha ráfigyelünk reá hagyatkozunk. Áldjon meg mindenkit a szeretõ Isten a békesség, és a tanulékonyság lelkével.

Szeretettel Tímea.

Mezei Mária : Vallomások
részlet

Ó igen, adni kell, adni, mindent odaadni. Munkát, erõt, életet. Pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást. Jó szándékot, jó akarást, imádságot, egészséget. Melegséget, élõ hitet. Odaadni akárkinek, a legelsõ nincstelennek, a náladnál szegényebbnek. Szeretettel adni és érte semmit sem kívánni.
Így kell élni.
S ha valóságban így fogsz élni, akkor, de csakis akkor mindent, de mindent vissza fogsz kapni. Amirõl álmodtál, valósággá válik. Amire vágyódtál - elébed hozzák. Akit elvesztettél - újra megtalálod. Mert megtalálhatod anyád simogatását egy idegen asszony kezében, elhozhatja neked eltûnt kedvesed csókját egy idegen csókja, s megvigasztalódhatsz egy idegen gyermek mosolyától is. De csak akkor, ha adtál valaha valakinek valamit olyan szeretettel, mintha valóságos anyád, valóságos fiad, valóságos kedvesed lenne.

Mert ne felejtsd el soha, hogy mindnyájan egyek vagyunk, mindnyájan testvérek vagyunk, és testvéreink a fák, a füvek, a kutyák, a kövek, a hüllõk, a bogarak, a csillagok s a madarak. Mindnyájan testvérek vagyunk - mert mindnyájan a Szeretet teremtményei vagyunk. S tudjátok-e, hogy aki a szeretetben él, annak többet soha semmitõl sem kell már félnie. Nem kell töprengenie, hogy jól csinál-e valamit vagy sem, mert nem õ cselekszik már, hanem a szeretet cselekszik õbenne. Annak a lábát puha kezek fogják s szépen igazítják, ne ide lépj, - nézd csak - inkább ide, így jobb. S ha elhomályosodik elõtte az Út, kis jelek és csodák gyúlnak ki a sötétben s világítanak a léptei elõtt.

És most végezetül nagyon halkan szeretnék még valamit mondani. Meg kell tanulnunk újra imádkozni. Hihetetlen erõ az ima. Még egy halk sóhajtás is felmérhetetlen erõket hív életre. Ne szégyelljük magunkat, sóhajtsunk fel: "Édes jó Istenem, segíts meg bennünket."
És az Isten odahajol hozzád és segíteni fog rajtad - mint ahogy segített azon a kicsi fiún is, akit egy éjjel összeroncsolt hassal hoztak be a mûtõbe, akirõl lemondott az apja de lemondott az orvosa is s akinek a mûtõasztalon súgtam a fülébe:
Meglásd megsegít az Isten. S õ kékülõ ajakkal, kétségbeesetten jajongó hívással kiáltotta: "Istenem, Istenem, Istenem!" És az Isten odahajolt a mûtõasztal fölé, megfogta a sebész elcsüggedt kezét, vezette, megsimogatta az irtózatos sebet, rálehelte az Õ titokzatos melegét erre a szegény kihûlõ kis testre. S a kicsi Tatárka György tíz nap múlva, jókedvûen szaladt a kertben, cseresznyét majszolt, s amikor megkérdeztem, hogy mit gondol, vajon ki segített rajta lesütött szemekkel, a zavartól pirosan, halkan azt felelte: Az Isten.

Igen. Õ segített rajtad, kicsi Tatárka György, s Õ segít, csak Õ segíthet rajtunk is, mindnyájunkon. Ezen a fölsebzett országon, ezen az egész irtózatos világon. Hívjuk hát, hogy jöjjön, jöjjön ide hozzánk. Hajoljon ide hozzánk, simogassa le rólunk a közönyt, a gõgöt. Nyissa ki a szívünk rozsdás ajtaját, lépjen be és maradjon bennünk. Hogy építhessünk neki magunkból templomot, s a sok kicsi ember-templomból építhessünk egy új Országot, aminek az alapja a szeretet, s tartalma a szeretet, a koronája a szeretet legyen. Mert nincsen nagyobb hatalom, és nincsen nagyobb erõ, mint a szeretet, mert a szeretet Isten. Jöjj hát Szeretet, hogy legyen a mi lelkünk a te templomod, s ha sírunk, ha nevetünk; ha imádkozunk vagy bukfencet hányunk, mindig a Te törvényedet szolgáljuk: melegséget árasszunk, örömet osztogassunk, szeretetet kínáljunk.

Én Édes Istenem, segíts hozzá minket!

Ray Bevan:
Semmibõl valamit

Érezted már valaha magad jelentéktelennek? Vagy úgy, hogy nincs semmid ; semmilyen konkrét talentumod, vagy ajándékod? Vagy esetleg lehetetlen helyzettel találtad magad szemben, amit nem tudtál megoldani? Vannak idõk az életünkben, amikor olyan helyzetekbe kerülünk, amit számunkra lehetetlen megoldani. Ez az a pont, ahol Isten belép és természetfölötti módon megoldja a szükségeinket. Lehet, hogy pont ilyen helyzetben Vagy. Ha olyan helyzetben Vagy, hogy megoldhatatlan követeléssel találtad magad szemben, van egy kulcs számodra, ami felszabadítja Isten természetfeletti erejét. Az, hogy engedelmeskedj egyszerû instrukcióknak.

Ha Isten elhívott, ne becsüld le, ne vesd meg amit neked adott. Mindenkinek van valamije. Lehet, hogy azt mondod: Uram, nincs másom, csak egy mosolyom.Isten azt mondja: Add ezt nekem, vagy ;Nincsen semmim, kivéve, hogy jól kijövök az emberekkel. Bátorítani tudom õket. Isten azt mondja: Add nekem ezt az egyet. Én tudom használni.Isten elfogadja a kivéve-ket. Más szavakkal, csak adj valamit Istennek, hogy használja. Amit te semminek látsz, Isten azt valaminek, alapanyagnak látja. Amit te kicsinek látsz, Isten azt egy potenciálnak látja. Amit te utolsó kis dolognak látsz, Isten azt elfogadja. Ne nézd le ezeket a dolgokat.

Itt az ideje, hogy elkezdj Saját magad lenni. Néhányan azt gondoljátok, hogy Isten nem tud titeket használni, azért mert hibát követtél el. De nem tervezel hibát. Felejtsd el a múltat. Isten minden személynek egyéni jövõt, végzetet tervezett el, amit csak te tudsz betölteni.

Meg kell tanulnunk szeretni magunkat. Azért, mert csak amikor szeretjük (elfogadjuk) magunkat, akkor kezd el a valódi szolgálat kiáradni és Isten csodálatos dolgot hoz létre az életedben. Általában mindenki valami szenzációsra, látványosra vár, de Isten azt mondja, hogy csak add azt nekem, ami természetes neked. És meg fogod látni, mit tudok tenni vele. Pontosan! De látod, neki ez semmi. Természetes. És néha elszalasztjuk! Az emberek valami egyedi és speciális dolgot keresnek, és nem törõdnek azzal, amit a legjobban tudnak csinálni. Oly sok lehetõség, potenciál van az életedben, ami rejtve van. Most gondolkozz egy kicsit arról, mi megy neked jól, természetesen. Hadd szabadítsa fel Isten természetfeletti erejét és töltse be minden szükségedet kezdd ezt azzal, hogy engedelmeskedsz egyszerû instrukcióknak.

részlet