"Minden fát a gyümölcseirõl lehet felismerni"

Megnyeseget, hogy gyümölcsöt teremj



;Azt a szõlõvesszõt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és
amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt
teremjen" (Jn 15,2).

Drága ígéret ez annak, aki minden erejével gyümölcstermõ életet akar élni. Pedig mintha nem is lenne olyan biztató ígéret ez. Valóban szükséges a gyümölcsöt termõ vesszõt is nyesegetni? Le kell metszeni még a legjobb és leghasznosabb emberekbõl is? Kétségkívül így van ez,
hiszen az Úr gyakran tisztogat valamilyen próbatétellel vagy szenvedés által.
Ebben az életben nem a gonoszok, hanem a jók osztályrésze a szenvedés. Mindezért azonban bõséges kárpótlás lesz a jutalmuk. Ha ezáltal sok gyümölcsöt teremhetünk az Úrnak, akkor viseljük el
alázattal metszegetését, és ne bánjuk elveszni azt, amit lenyes az életünkbõl.
Sokszor azonban nem is szenvedéssel, hanem egyedül Igéjével tisztogat bennünket az Úr, és ez elveszi Igénk azon élét, amely elsõre talán nem látszott olyan biztatónak. Az Ige tisztábbá és
gyümölcsözõbbé tesz minket. Az Úr, aki gyümölcstermésre rendelt bennünket, addig munkálkodik bennünk, amíg egyre több gyümölcsöt hozunk. Hát nem ok ez arra, hogy örvendezzünk? A gyümölcstermõ élet
lehetõsége vigasztalóbb számunkra, mintha gazdagságot, egészséget vagy
földi dicsõséget ígérne nekünk.
Uram Jézus, töltsd be ígéretedet rajtam, és add, hogy bõségesen
teremjek gyümölcsöt a Te dicsõségedre!


Milyen kiváltság, ha a mennyei Gazda mûveli lelkünk kertjét: nem sivár többé, hanem olyan lesz, mint az Úr kertje. Védve van a pusztaságtól, mert a kegyelem fala veszi körül, tanítással van beültetve, szeretet jár-kel benne, mennyei fegyelem neveli palántáit,
isteni erõ õrzi és készíti elõ az Úrnak való gyümölcstermésre.
Esõ híján viszont a kert is kiszáradhat, ilyenkor növényei hervadoznak és majdnem elszáradnak. Ó lelkem, milyen hamar
bekövetkezne ez nálad is, ha az Úr elhagyna! Keleten igen hamar elpusztul az a kert, amelyet nem öntöznek. Nemcsak nem fejlõdnek, de egyáltalán nem is élhetnek benne növények. Ha viszont rendszeresen
öntözik, mindenkit elbûvöl a szépsége. Bárcsak a Szent Szellem gondozná lelkünk kertjét, hogy minden része rendszeresen és bõségesen kapna vizet, és így minden egyes palántája felüdülhetne! Folyamatosan öntözne, hogy kertünk a hõség minden órájában újra és újra
felüdülhessen. A Szent Szellem bölcsen öntöz, minden palánta pontosan csak annyit kap, amennyire szüksége van. A kertben a növények zöld színe árulja el, hol árad a víz. Mi is hamarosan megtanuljuk meglátni, hol munkálkodik Isten Szelleme valakinek az életében.
Ó Uram, öntözz meg ma engem is, és add, hogy gazdag termést hozzak a Te dicsõségedre! Krisztusért kérlek. Ámen.


Forrás: C. H. Spurgeon
Isten ígéreteinek tárháza

A lagymatagság veszélye



Semmi sem elviselhetetlenebb az Úr Jézusnak, mint a lagymatagság. Inkább legyen valaki hideg, mint langymeleg! Vajon miért? Mert a lagymatagságban hamisság van és Jézus elõtt minden utálatos, ami nem õszinte, nem világos. Ez ellentmond lényének, mert Õ maga az igazság. A hideg emberbõl könnyebben lehet még forró, mint a langymelegbõl, aki önmagát csapja be. A Megváltó égõ szívû embereket keres, akik égnek a buzgóságtól és szeretettõl.

Az Úrban gazdag lelkek önmagukban szegénynek érzik magukat, ezért újra meg újra vágyakozva nyúlnak ki Isten ajándékai után. A lelki szegénység Isten országa polgárainak elsõ ismertetõjele (Máté 5, 3). Isten egyszerû Igéje nem elég neki. Elkényeztetett ízlése van, válogat az Ige magyarázatában, kritizálja az igehirdetõket. Ebbe a lelki elteltségbe jutottak a korinthusiak is. Ezért ítélkeztek a prédikátorok felett, ahelyett hogy mindegyikük szolgálatát a maguk lelki ajándéka szerint elfogadták volna. ;Immár jóllaktatok!" - mondja nekik az apostol. - Nem lettünk mi is ilyenek? Vagy a szomjas földhöz hasonlítunk, amely bõségesen fogadja magába a vizet? . A lelki életben úgy haladunk jól elõre, ha az Úr Jézus kegyelmére mindjobban rászorulunk és egyetlen óráig sem tudunk nélküle élni. - Langymelegek lehetünk a magunk túlbecsülése vagy világias gondolkozása miatt is. Az elbizakodottság és beképzeltség mögött önámítás van. Legyünk éberek! Sámson elveszítette az erejét és nem is tudta. Így van ez Jézus tanítványainál is.

Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis az õ képmutatásuktól.(Lukács 12, 1)
Az Úr egyik legkomolyabb intése volt ez, amit tanítványai szívére helyezett. Jézusban nyoma sem volt a hamis látszatnak, Õ minden tekintetben teljesen tiszta és õszinte volt. ;Hazugság nem találtatott a szájában." Szeme rögtön meglátta a rejtett hazugságot, amely különösen a kegyesség köntösében jelentkezett. Leginkább a képmutatástól óvta övéit. Ez kiváltképpen a kegyes ember kísértése. A világ úgyis képmutatónak bélyegzi a hívõket és nem ismeri fel, hogy õ maga is benne ül a képmutatásban, hiszen a világ aztán igazán a látszat és az alakoskodás hazája!

A kegyesek körében szívesen ölti fel az ember a vallásosság palástját. Általában jobbnak mutatják magukat az emberek, mint amilyenek. Ügyesen elrejtik ó emberüket és annak gonosz hajlamait. Sokan elrejtik gyengeségüket és csak a jó oldalukról mutatják magukat. Külsõleg szelídnek látszanak, belül azonban ragadozó farkasok. Büszkén feszítenek, idegen tollakkal ékeskednek, beszédjük mesterkélt, másokat utánoznak. Merõ hamisság és képmutató látszatélet!

A világgal való érintkezés közben másféleképpen jelentkezik a képmutatás veszélye. Az ember elrejti azt a jót, amit a Szentlélek munkált és a világhoz igazodik, hogy összeütközésbe ne kerüljön vele és a világ fiai ne gúnyolódjanak rajta. Nem vallja be, hogy Jézus tanítványa. Elrejti keresztyénségét, együtt fut a világgal. Azonosnak tetteti magát vele, nem akar ;maradinak" minõsülni. Ki akarja kerülni a szégyent és az üldöztetést, szeretne a világban is érvényesülni és megbecsülésben részesülni. Ne titkoljátok el, hogy tanítványok vagytok! Ez úgyis hiábavaló, mert a világ észreveszi, hogy Jézussal tartotok. Sokkal okosabb, ha mindjárt nyíltan kiálltok; akkor tudja a világ, kikkel van dolga.

Forrás: Carl Eichhorn
Isten muhelyében