LESZAKADT JÉGHEGYEK

Jéghegyek úsznak Új-Zéland felé

Az Antarktisz jégpáncéljából leszakadt jéghegyek százával tartanak Új-Zéland partjai felé. A hajósokat már figyelmeztetik a közelgõ veszélyre.

Mûholdfelvételek segítségével megfigyelték, hogy több száz jéghegy úszik észak felé. A jéghegyek már elérték az Auckland-szigeteket az 51. déli szélességi körnél és haladnak tovább Új-Zéland déli partjai felé, a 47. szélességi körhöz.
A kutatók szerint a jéghegyek a magas tengervíz- és léghõmérséklet miatt szakadnak le az Antarktisz jégpáncéljából, ami a globális felmelegedésre vezethetõ vissza. Az akár 200 métert meghaladó átmérõjû tömbök észak felé haladva egyre több, kisebb darabra törnek szét. Utoljára 2006-ban kerültek ilyen közel a jéghegyek Új-Zéland partjaihoz.
(forrás:ozonenetwork 2009.11.)

Brutális tömegû jéghegy tart Ausztrália felé

Hongkong kétszer is elférne azon az Antarktiszról leszakadt jéghegyen, amely Ausztrália felé vette az irányt jelentették ausztrál tudósok.

A szakemberek szerint ilyesmi 100 évben egyszer fordul elõ. Utoljára a XIX. században tapasztaltak hasonlót. Egy ausztrál kutató, Neil Young mûholdfelvételeken mutatta be a jéghegyet, amely mintegy 19 kilométer hosszú, és Ausztráliától 1700 kilométerre délre úszik az óceánon. A becslések szerint a jégtömb 140 négyzetkilométernél is nagyobb - összehasonlításul Hongkong szigete alig 80 négyzetkilométeres.

Young szerint a jéghegy 10 éve szakadhatott le az Antarktiszról, és egy ideig a Déli-sark körül körözött. Akkor még 400 négyzetkilométeres tömb volt, késõbb azonban két kisebb darabra tört. Ebbõl az egyik darab sodródott a nyílt óceánra, ez a jéghegy pedig Ausztrália felé vette az irányt. A közelmúltban két hatalmas tömböt fedeztek föl a tudósok, amelyek Új-Zéland felé közelítettek, és mintegy 100 kisebb úszó jégdarabot is. Young szerint a klímaváltozás, a melegedõ éghajlat miatt egyre több hasonló esetre kell majd számítani a közeljövõben.
(mon.hu)
2009.12.

Megváltoztathatja az áramlatokat egy most leszakadt jéghegy
2010.02.

Levált az Antarktiszról egy Luxemburg-nagyságú jéghegy: a gigantikus természeti képzõdmény befolyásolhatja az óceánok áramlatait, amelyek hatással vannak az idõjárásra - közölték tudósok pénteken.A szakértõk szerint a jéghegy áramlatokra kifejtett közvetlen hatását csak évtizedek múlva lehet érezni, rövid távon viszont az Atlanti-óceán északi részén kisebb lesz a viharos telek kialakulásának esélye.

A 2250 négyzetkilométernyi nagyságú és 400 méter vastagságú jéghegy február 12-én vagy 13-án vált le az Antarktisz egy 160 kilométer hosszúságú darabjáról. A tudósok szerint akkora, hogy a sydney-i kikötõ több mint százszor beleférne.
Tavaly decemberben szintén észleltek egy Ausztrália felé sodródó, a Déli-sarkról leszakadt jéghegyet: a B17B jelû jéghegyet Ausztrália délnyugati részétõl 1700 kilométerre látták meg elõször december 9-én, ezután riadót rendeltek el a térségben tartózkodó hajók számára. A kutatók szerint azonban az északra tartó - két Manhattan-nagyságú jéghegy - eleinte még 140 négyzetkilométer volt, de folyamatosan veszített a tömegébõl, ahogy melegebb vizekre ért.
(forrás: mixonline)

Tengeráramlatokat változtat meg az óriás antarktiszi jégkarambol

Több ezer négyzetkilométeres jégmezõt szakított le egy Luxemburg méretû jéghegy az Antarktisz egyik gleccserérõl. A két óriás jéghegy miatt megváltozik, ahogyan a Déli-sark környékén áramlik a hideg és a még hidegebb, de oxigéndús víz.
Az egész földi idõjárást és számos tengeráramlatot befolyásolhat az, hogy egy Luxemburg méretû méretû, úszó jégmezõ egy hasonlóan nagyméretû jéghegyet szakított le a Mertz-gleccser 160 kilométeres, tengerbe nyúló nyelvérõl az Antarktiszon. A két jégmezõ most a nyílt víz fölé sodródik. A gondot az okozza, hogy mintegy fedõként mûködve megakadályozza, hogy a sûrûbb, hidegebb, de oxigénben dúsabb víz lesüllyedjen a tengerfenékre.
A hideg és a meleg víz körforgása "mûködteti" a világóceán tengeráramlatait. A hideg víz csak bizonyos helyeken süllyed le a tengerfenékre, és pontosan a Mertz gleccsernyelv környéke volt az egyik ilyen vízfelület - itt süllyedt le az Antarktisz környéki oxigéndús víz mintegy 25 százaléka.
Az oceanográfusok és klímakutatók most attól tartanak, hogy az ütközés és az új jégmezõ leválása nyomán ez a folyamat lelassul az antarktiszi parton, és emiatt kevesebb oxigéndús víz jut a mélytengeri áramlatokba - magyarázta Steve Rintoul ausztrál oceanográfus az Egyesült Államok közszolgálati rádiója, a NPR adásában.

Az oxigénutánpótlás csökkenése miatt elõfordulhat, hogy egyes ócenáni térségekben jelentõsen csökken az élõlények száma - vázolta fel a következményeket Mario Hoppema, a németországi Alfred Wegener Sark- és Tengerkutató intézet oceanográfusa az NPR-nek.

A B9B nevû, több mint 2500 négyzetkilométeres jéghegy február 12-én vagy 13-án ütközött neki a jégnyelvnek. A Mertzbõl levált, új jégmezõ is hasonló méretû: hossza mintegy 76, szélessége 39 kilométer. A két jégmezõ most egymás mellett haladva, körülbelül 100-150 kilométerres távolságra úszik az antarktiszi partoktól. Az új jégmezõ annyi vizet tárol, mint amennyibõl fedezni lehetne a Föld egész évi vízszükségletének egyötödét - érzékelteti a jéghegy méretét Neal Young ausztrál gleccserkutató, az Antarktiszi Klíma- és Ökoszisztéma-kutatási Központ (ACECRC) munkatársa.
"Az ütközés és a leválás hatásait nem fogjuk azonnal érezni, de lesznek további következményei az eseménynek. Az új jégmezõ leválása és a nyíltvízi régió eltûnése hatással lesz a pingvinekre és az egész térség állatvilágára, ugyanis rendszerint ez a táplálékszerzõ területük" - magyarázza Young.
Az oxigén-utánpótlás változása befolyásolja a tengeráramlatok mûködését, ez viszont beleszól az egész földi klíma alakulásába. Ha viszont sikerül követni az antarktiszi jégkarambol hatásait a folyamatra, pontosabb elõrejelzéseket lehet készíteni a klímaváltozásról, teszi hozzá Rintoul.

Eltûnik a jég az Északi-sarkról a következõ húsz évben

Valószínûleg költözniük kell a jegesmedvéknek: teljesen jégmentes lehet nyaranta az Északi-sark. Ez leghamarabb 2013-ban következhet be, de legkésõbb 2030-ig valószínûleg megtörténik, derül ki az eddigi legátfogóbb, a sarkvidék környezeti változásairól készült kutatásból.

Új hajózási útvonalak nyílnak meg, ha eltûnik a jég.
A vártnál gyorsabban változtatja meg az északi-sarki környezetet a klímaváltozás, felgyorsítva a jég eltûnését a térségben. Huszonhét ország 370 tudósa 15 hónapot töltött egy kutatóhajón 2007 júniusától az Észak-sarkkör közelében, az általuk gyûjtött adatokat dolgozta fel részlegesen a David Barber, a Manitobai Egyetem professzora és munkatársai által készített tanulmány. A Kanada legészakibb részén végbemenõ környezeti változásokról eddig ez volt a legátfogóbb kutatás.
Néhány évvel ezelõtt a számítógépes modellezések azt jelezték elõre, hogy az Északi-sark 2100-re nyaranta jégmentessé válik, ám a klímaváltozás felgyorsulása azt vetíti elõre, hogy ez 2013 és 2030 között megtörténhet - közölte Barber a hét végén Winnipegben tartott sajtóértekezletén.

Mindenre hatással lesz, ha eltûnik a jég

A tudósok a üvegházhatású gázkibocsátás növekedésével magyarázzák az Északi-sarkvidéken végbemenõ hõmérséklet növekedést és jégolvadást. Az északi-sarki környezeti változásokat egyfajta korai elõrejelzõ rendszerhez hasonlítják a szakemberek. "Tudjuk, hogy elveszítjük a tengereket beborító jeget, annak azonban nem vagyunk tudatában, hogy ez mindenre hatással van" - magyarázta Barber.
A jégmezõk elolvadásával elvész a térségbeli emlõsök élettere a szaporodásra, élelemszerzésre, a ragadozók elõli menekülésre - hangoztatta Steve Ferguson, a tanulmány társszerzõje.
"A térségben korábban sosem látott bálnák érkeznek az Északi-sarki övezetbe, mert a kevesebb jég nem akadályozza meg mozgásukat. Több ciklon érkezik a térségbe, hóval borítva be a tenger jegét, akadályozva a jég megvastagodását, és olyan szeleket hoz, amelyek széttörik a jégtáblákat" - sorolták a tudósok.
A tanulmány készítõi még nem álltak elõ végkövetkeztetéseikkel, azt tervezik, hogy számos akadémiai publikációt adnak ki a témában.

folytatása a következõben

folytatása az elõzõnek

A klímaváltozás a normális, nem a klímastabilitás

Viszonylag stabil a földi éghajlat - ez volt az utóbbi tízezer év nagy illúziója. Mivel az emberiség túlságosan hozzászokott a jóhoz, bármilyen változás elõtt is állunk, az nagyon rémisztõ lesz majd.
Napjainkban egyre inkább belefeledkezünk a fenyegetõ klímaváltozásról szóló jóslatokba. Ez érthetõ, hisz életünket eddig nem látott mértékben fenyegeti ez a globális jelenség. Ám ha áttekintjük a bolygók történetét, akkor az lenne különös, ha semmilyen éghajlati változás nem zajlana.
Húszezer évvel ezelõtt Európa nagy részét jégtakaró borította. A Föld Nap körüli pályája azonban lassan változott, aminek következtében melegedett az éghajlat, elolvadt a jégtakaró. Az utolsó jégkorszak óta, az elmúlt 10 ezer évben - mely relatív értelemben hosszú idõszaknak mondható - az éghajlat viszonylag stabil volt.
Ebben a 10 ezer évben a vadászó gyûjtögetõ életmódtól - hogy csak néhány dolgot említsünk - eljutottunk a nagy ipartelepek építéséig, az ûrutazásig, a kézátültetésig és a nanotechnológiáig, abba az illúzióba ringatva magunkat, hogy az éghajlat stabilitása teljesen normális dolog.

Ráerõsít a természetes folyamatokra az emberi szennyezés

Földünk éghajlatának változása teljesen természetes folyamat, a felmelegedést mindig lehûlés követi és ez több tízezer, sõt, több százezer évre visszamenõleg megfigyelhetõ. Viszont egyre közelebb kerül az éghajlatban soron következõ változás, ami a következõ jégkorszakhoz vezethet. A gond az, hogy a tudósok még nem tudják megmondani, hogy mikorra várható. Abban viszont biztosak, hogy be fog következni.
Az ipari forradalom óta, az elmúlt két évszázadban a levegõbe jutatott szennyezõ anyagok miatt a természetes hatásokhoz újabb hatások is hozzáadódtak, amelyek tovább bonyolítják az amúgy is összetett, többváltozós éghajlati rendszert.
(ismeretlen forrás)

Négy Manhattannyi méretû leszakadt jégtömb
2010.08.10.

Hatalmas, 260 négyzetkilométeres darab szakadt le a Grönland északi részén található Petermann-gleccserbõl augusztus elején - közölte az amerikai Delaware szövetségi állam egyeteme a hétvégén.

A jégtömb négyszer akkora, mint a New York-i Manhattan városrész . . Utoljára 1962-ben szakadt le ekkora jégdarab az Északi-sarkvidéken. A mostanit egy kanadai kutató fedezte fel a NASA amerikai ûrhivatal egyik mûholdas felvételén.
(forrás:Tudomány.hu)





A Greenpeace fotója a gleccser repedésérõl