Drunvalo Melchizedek tanítása

A Titkok Titka

A Titkok Titka - az a rejtett hely az ember szívében, amibôl minden teremtés kiindul - a régi idôkben egy csakis szájhagyomány útján terjedô tanítás volt, melyet a kultúrák és törzsek sámánjai és papjai tartottak titokban. Ritkán jegyezték le ôket, elsôsorban azért, mert írásos formában nehezen volt elsajátítható és megtapasztalható. Csak direkt tapasztalás útján lehet igazán megismerni.
Ennek ellenére 2003 augusztusában egy ezzel a témával foglalkozó könyvet adtam ki. "A szívemben élek" címmel.
Arra a következtetésre jutottam, hogy bár a közvetlen megtapasztalás mindenek felett áll a Titkok Titkának a megismerésében, a Szív Szent Helyérôl folytatott beszélgetés vagy olvasmány felkészíti az elmét a változásra.
Hogy segíteni tudjak e változás megvalósításában, egy CD-t is készítettem a könyv mellékleteként. Ez az anyag úgy fog elvezetni benneteket a saját szívetek mélyébe, mint ahogy azt az évezredekkel ezelôtti, ôsi idôkben gyakorolt praktikák is tették. Legalábbis ezt remélem és ezért imátkozom.

Mi is a Titkok Titka?

Elôször is -- földi síkon nézve - ez egy meghatározott hely a testen belül, ami a különféle tradíciók tanításai alapján vagy a szívben vagy valahol a közelében található. Vannak olyan tradíciók, amelyek a szív mögött vélik tudni, vannak amik a szív mellett helyezik el, de olyan felfogások is vannak, melyek úgy gondolják, hogy ez a hely a szív elõtt van. De a tanítások zöme úgy vélekedik, hogy ez a hely a fizikai szíven belül található, és az én személyes meggyôzôdésem is ez.
Egy dolog biztosan leszögezhetô. Nem a szív csakráról beszélünk.
A zsidó hagyományban a Titkok Titkára úgy utalnak, mint Titkos Szívkamrára. A Hinduk szent iratai, az Upanishadok a szívben található apró területnek nevezi. Néha a Szív Szent helyeként nevezik, és én is ezt a terminológiát használom a könyvemben.
Az igazság az, hogy nagyon kevés írásos emlék található az emberi megtapasztalás e legfontosabb elemével kapcsolatban.
Az nyilvánvaló, hogy a régi idôkben, ez a szíven belül található hely ismert volt és be is léptek erre a területre az ünnepeik/rituáléik során, mivel a mai napig vannak olyan törzsek a világ különbözô területein, ahol ezt gyakorolják.
Ennek az ôsi tudásnak a kutatásaiban korunk elôfutára a HearMath Intézet, akik a kutatásaik során olyan új információkat fedeznek fel, amit valószínûleg még az Ôsök sem ismertek.
Az én nézôpontom és sok benszülött törzs nézete is az, hogy e szent hely a szívünkben hordozza az egyetlen lehetôségét a világbékének. A világon minden politikai döntés alapja a Dualitás Tudatosság - ami az édeni kiûzetés eredménye - és a tudatosság e formájának az alapja az egó.
Amíg az egó irányítja az események menetét a Földön, kilátás sincs a békére. Az egó saját szemszögébôl, elsôként mindig saját magára gondolva ítéli meg az eseményeket, vagy jónak vagy rossznak. Amíg az egó biztonságban és kényelemben érzi magát, nem fog törôdni a látszólag rajta kívül álló eseményekkel.

Valóság a szíven belül

A szív annyira más! A világot képként érzékeli, mindent egyszerre és nem valóságként él meg. A szív csak az egységet és az egyesülést ismeri, és mindent, amit teremt, ennek a látásmódnak a jegyében teszi. Soha semmi olyat nem fog tenni, ami fájdalmat okozna bárkinek vagy bárminek, mert tudja, hogy nem létezik kettôsség.
Minden létezô a szíven belül található. Igazából a nem létezô is a szívben van.
Az emberek gyakran úgy gondolják - régen én is ehhez a táborhoz tartoztam -, hogy a "szeretet" szóval fejeznek ki mindent, ami ehhez a szíven belül található területhez kapcsolódik. Szíveket ábrázoló képekkel ünnepeljük meg a Valentin napot, ezzel fejezve ki szerettünkhöz és magához a szeretethez fûzôdô kapcsolatunkat.
Azonban a szeretet különféle minôségei érkezhetnek a Szív Szent Helyének nevezett területérôl, és az a szeretet amit mi két ember között tapasztalunk, csak ritkán érkezik a szívbôl. Ez a fajta szeretet az érzelem-testbôl ered és a jobb agyfélteke irányítása alatt áll.
Ezek az érzelmek polarizáltak, ahogy az agy is, és ellentétes elôjellel is megnyilvánulhatnak - például a szeretet átcsaphat gyûlöletbe.
Milyen gyakran esett meg veled az, hogy szeretettel megcsókoltál valakit és rá tíz percre egy vita alkalmával azt mondtad "Utállak!"? Ez feltételes szeretet. Az adott pillanatnak megfelelôen változik.
De a szívünk szent helyén létezik egy másfajta érzelem-test, ami nem rendelkezik egy polarizált másik féllel. Ez a fajta SZERETET nem ismer határokat, sem feltételeket, örökké létezik és független mindentôl.
Ez a SZERETET csak az Egységet ismeri és csakis azért teremt, hogy örömet hozzon létre mindenhol a létezésben.
Amióta elhagytuk a szívünket az elménk kedvéért, pokol az életünk.
Azért imádkozom, hogy egy napon mindannyian felismerjük a szívnek ezt a területét, mert ezen a szent helyen tudunk majd egyként egyesülni.
Úgy hangzik, mint valami New Age õrület, vagy felismeritek benne a szív rejtett világában rejlô lehetôséget és hatalmat, amirôl oly sokan beszélnek manapság?
A világ minden vallása és spirituális tanítása említést tesz errôl a lehetôségrôl, de legtöbbjük elfelejtette, hogyan is lehet belépni erre a szent helyre. Ezek a módszerek, ahogy nagyon sok az ôsi módszerek közül, elvesztek.
De amint azt a legelején említettem, ez az élmény igazából soha nem tud elveszni, mert ez az emberiség és egyben a kozmosz forrása. Csak egy fátyollal lehet elfedni elôlünk.
Ahogy minden folyamatnak a természetben, ennek is megvan az idôzítése. Csak idô kérdése, hogy mikor kerül vissza az emberiség a szívébe.

És ne feledjük, az emberiség nagy vívmányai mindig egyetlen férfival vagy nôvel indultak. Ha csak egyetlen személy - talán Te magad? - léphetne be SZERETETTEL a szívébe, hogy elkezdje az álomban teremtés szent folyamatát, hogy egy új világot hozzon létre, látod amint mindannyian követnénk téged egy napon?
A fátyol csak egy fátyol! Az igazság mindig örökkévaló. A Titkok Titkáról akár egyetlen embernek köszönhetôen is fellibbenhet a fátyol, hogy aztán a hétköznapokban is megnyilvánuljon.

Minden bizonnyal rájöttetek mostanra, hogy direkt kihagytam a cikkbôl azokat az instrukciókat, amelyek a szív tudatosság eléréséhez kellenek. Ez pontosan ugyanabból az okból történt, amiért az ôsi kultúrák soha, vagy csak ritkán vetették papírra tudásukat. A folyamat lépésrôl lépésre történô leírása még nem juttat el a célhoz. Ez nem olyasvalami, amit egy cikk keretein belül át lehet adni - amint az a magazin olvasása közben nyilvánvaló lesz -, a legtöbb amit bárki megtehet ez ügyben az, hogy felkészít titeket.
Azért imádkozom, hogy a könyv és a CD segítségetekre legyen. Az igazság azonban az, hogy egy tapasztalt tanító és a szóbeli átadás hiánya nélkül nagyon nehéz meglelni ezt a Szent Helyet.

Drunvalo
(életvirága.hu)

.

Az idõsek

A Földünkön kívül kutatjuk a jövôt, és ezzel együtt fel is adjuk kapcsolatunkat a múltunkkal. Azonban a múltunkban rejtôzik - az ôseinknél - az a tudás, amire szükségünk van ahhoz, hogy a csillagok felé törjünk.

A tudás és bölcsesség ôrzôi

Az ôsi idôk ôsi kultúráiban a legidôsebbeket tartották bölcseknek. Ez így volt a letûnt idôk során, a távoli törzsek mindmáig tisztelettel és csodálattal viseltetnek közösségük öregjei iránt. Ôk azok, akik tanácsokkal látják el a törzset politikai döntések alkalmával. Õk azok a spirituális vezetôk, akik magasabb világokba vezetik népüket. Ôk azok a nagypapák és nagymamák, akiknek a tanácsaira figyelnek, mert ôk rendelkeznek azzal a bölcsességgel, amit csakis egy hosszú életet megtapasztalva lehet megszerezni.

Minden ôsi kultúrában a törzs fiataljai gondoskodtak az idôsekrôl, amikor azok már nem tudták magukat ellátni. Fát, ételt és italt készítettek az ajtajuk elé szeretettel, mintegy tisztelegve az Anyaföldön eltöltött éveik elôtt.
Egyszerûen csak öregnek lenni, valaha dicsôségnek számított. Mert megértették, hogy az idôsek rejtik magukban az Élet titkait és azokat az emlékeket, amelyek a létezésünk gyökerei.
Ahogy a ma élô bennszülött törzsek, úgy az ôseink is tisztában voltak azzal, hogy a jövônket az álmainkkal és a döntéseinkkel teremtjük meg, és hogy a vének tudása és bölcselete nélkül ezek az álmok és döntések a kihalásunkhoz is elvezethetnek. Így a nagyanyák és nagyapák a bennük elevenen élô múlt emlékeire támaszkodva vezették lépteinket a jövôbe.
De mostanság az idôsek - hacsak nem sikerült szert tenniük egy halom pénzre, amivel megvédhetik magukat a saját gyerekeiktôl és a társadalomtól - haszontalannak és elfelejtettnek érzik magukat, ahogy az utolsó éveiket magányosan, egy idôsek otthonában múlatják. Senki nem látogatja meg ôket, hogy alázattal kérje bölcs segítségüket.
Senkit sem érdekelnek, még a saját gyermekeiket sem.
Manapság csak a fiatalság a mérvadó. Csak a fiatalságot dicsôítik és tisztelik. Azok pedig, akik már nem fiatalok, mindent elkövetnek hogy leplezzék az öregedés tényét, akár plasztikai mûtétek, akár piros sportautók segítségével. A filmek, és úgy általában a média, azzal bombáz bennünket újra és újra, hogy a fiatalság megéléséért élünk és igazából ez az Élet célja.

Akár egy rózsa

Bizonyos értelemben a fiatalságra úgy tekinthetünk akár egy frissen kinyílt rózsára, az Élet céljára. Akár a rózsa, mi is egy kis magként, szabad szemmel alig látható petesejtként érkezünk. Aztán kis csecsemôként megszületünk anyánk méhébôl - épp úgy, ahogy a rózsa magja is megnô és kisarjad, kibújva a föld alól.
Az emberek és a rózsák is addig nônek, amíg elérik az érett kort. Aztán megkezdôdik a szaporodás. A leendô anya kivirul és szexuálisan vonzóvá válik, minden férfi megfordul utána. Ugyanígy a rózsa is kivirágzik, és teljes szépségében tündököl, a rovarok pedig, mintha mágnes vonzaná ôket, nem tudnak ellenállni fenséges vörös színének.
A világ nagy részén manapság, a tettek és az értékek a fiatalságnak és a felfokozott nemiségnek vannak alárendelve, ahogy gyorsan változnak - nem ritkán erôszakos és agresszív módon - és gyakran teljesen nélkülözve minden részvétet. Ez a viselkedés jellemzi a szexuális hódítás pillanatát. Ez a legmegfelelôbb hozzáállás akkor, amikor a hímek összemérik erejüket a nôstény kegyeiért.
És mégis, ez az az aspektus, ami kivirágzik, ez a termékeny, felfokozott szexualitást sugárzó pillanat az Élet fô jellemzôje - minden más kárára -, amire a nyugati világ istenként tekint.

Öregedés, az Élet körforgása

Mûködik-e ez a hozzáállás egy teljes kultúrára kivetítve, hogy tudniillik ôrizzük ezt a fajta fiatalos energiát, úgy ragaszkodunk hozzá, mint egyedüli igazsághoz, nem tágítunk ezen nézetünktôl és úgy tekintünk rá, mint egy Életmû nagydíjra.
Mi van abban az esetben ha az Élet teljességének a célja messze túlmutat a világ külsô szemlélésén? Mi van akkor, ha az életünk nem más, mint egyetlen ciklus egy spirális rendszerben, pont ahogy nagyapáink mondják, csak forog, forog és forog, amíg visszajuttat bennünket a Forráshoz?
És mi van akkor, ha a legmagasabb céljaink érdekében igenis engednünk kell az idôseket, hogy elvégezzék azokat a fordulatokat ebben a spirálban akkor, amikor az idôszerû?

Hát igenis ünnepeljük ezeket az öregeket, akik mellettünk sétalnak el az utcán, bárhol is járjunk, akiknek a bôre ugyan megráncosodott, de a bölcsességük parlagon hever.
Az idôsebb nemzedék a múltat szimbolizálja, de ennél fontosabb, hogy ôk egyben a jövô is. A mi jövônk. A csecsemôket leszámítva, akik még nem tudnak velünk kommunikálni, egyedül az idôsek tudják, hogy az Élet körforgása hogyan ér körbe.
Csakis az öregek lesznek azok - aktív részt vállalva a mindennapjainkban -, akik meg tudják majd mondani, hogy mikor jött el a legmegfelelôbb idô a fordulathoz.
Szeretettel és szolgálattal.
Drunvalo

.

Szent hely a szívünkben

Azonban az elmúlt 10 egynéhány évben, olyan megtapasztalásaim voltak, ugyanazon angyali vezetés mellett, amik tisztán megmutatták, hogy a határaim ki fognak tágulni.
Néhány évvel ezelôtt történt, hogy egy nap, amikor meditációban a Mer-Ka-Ba-bámban voltam, egy számomra érthetetlen világban találtam magam. Egy sziklabarlangban voltam. Olyan valóságos volt, mint bármi ebben a fizikai valóságban, amit valaha is láttam.
Ha csak egyszer vagy esetleg néhány alkalommal látogattam volna el ebbe a barlangba, akkor minden bizonnyal hagytam volna az egészet és folytattam volna a meditációmat abban az irányban, amit a Mer-Ka-Ba ösvénye mutat.
De nem ez történt. Hanem az, hogy amint az események kibontakoztak, hetente 2-3 alkalommal ebben a barlangban kötöttem ki. Évek teltek el úgy, hogy fogalmam nem volt arról, hogy ez mit jelent és miért történik. Aztán lassan, nagyon lassan elkezdett derengeni, hogy hol is vagyok valójában. A saját szívemen belül voltam!
Úgy tûnt, hogy a barlang belsô terét nem a természet alakította ki. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a barlang emberi - de legalábbis tudatos - kéz munkája. A falakon emberekrôl készült képek voltak, valamint lefelé vezetô lépcsôfokok, amik egy másik szintre vittek és olyan fény erôterek, amik megakadályozták az áthaladást vagy azt, hogy megnézzem ôket. És ami a legérdekesebb, az a fehér szilikon homok volt, ami egy kis kör alakzatot rajzolt és teljesen eltért a barlang minden más részétôl.
A szívvel kapcsolatos megvilágosodásom egy pontján, számos összetéveszthetetlen eredetû forrástól azt a felkérést kaptam, hogy tanítással adjam át ezt az élményt. És ahogy belebocsátkoztam a tanításba, több mint 4 ezer embert oktattam és több mint 2 ezer beszámolót hallgattam meg, a saját szívükben tett látogatás megtapasztalásáról. Csak ekkor kezdtem megérteni az emberi szív valós természetét. Ennek egyik természete az álmok és a képek világa, és - ez a központi témakör - annak a megteremtése, ami körülöttünk a valós világban manifesztálódik.

Mostanság tapasztaltam meg, hogy a szív és az elme, vagyis a Mer-Ka-Ba tórusz formájú mezeje és a szív tórusz mezeje hogyan tud úgy összekapcsolódni, hogy az "Élet Irányítása" visszakerüljön a szívbe.
Amíg az elme és az ego uralja a teremtés irányát, mindig lesznek problémák a külsô világunkban, mert az ego csak magára gondol és dualitásban létezik.
Amikor azonban a szív veszi át az irányítást, minden kiegyensúlyozódik, mivel a szív érzi és ismeri is az Élet Egységét.
Számomra errôl szól a Ma'at Szelleme kérdéskör - visszatérni a szívvel való érzékelés képességéhez a mindennapokban. Bár az egonak fontos szerepe volt az elmúlt 13 000 év során, ideje hogy újra visszavonuljon abba az állapotába, hogy nem több mint a létezés potenciáljának egy része. Az egora nincs többé szükség. A szív pontosan ismeri az idôzítést és a hogyant is.
Ha csak az elméddel olvasod ezt el, akkor bármilyen következtetésre is juss az itt taglalt információval kapcsolatban, az hamis lesz. Mert ami a szív számára jelentéstartalommal bír, az elérhetetlen az agy logikus gondolkodása számára.
Ha képes vagy a szíveddel olvasni, csak akkor fogod megérteni. Rajtad áll. Ahogy mindig is így volt.

Szeretettel és szolgálattal
Drunvalo

Pólus elmozdulások
Interjú Drunvalo Melchizedekkel

Cal: Nehézségem támadt azzal az elgondolással kapcsolatban, hogy az idõk során felhalmozódott és bizonyos szintre jutott tudatlanság okozhatja a Déli-sarkon összegyûlt jégtakarót. Kell, hogy legyen más megközelítés is, hogy ezt megvizsgáljuk.
Drunvalo: A tudósok nem állíthatják, hogy a jég a tudatosság hiánya miatt gyülemlik fel, azonban az õsi kultúrák bennszülöttei azt mondják, hogy a Föld minden Naphoz viszonyított mozgása " nem számít, hogy milyen mértékû " hatással van az emberi tudatosságra. Más szavakkal, a Napéjegyenlõség precessziós mozgása ingadozó és ez kihatással van a tudatosságra. A Nap a Föld tengelyéhez képes 23,5 fokos szöget zár be, mely érték ciklusosan 24 és 25 fok között mozog ide-oda, és ez a ciklus hatással van a tudatosságra. A Nap körüli keringés is kihatással van a tudatosságra; mindezek a dolgok hatást gyakorolnak a tudatra. Csak azon múlik, hogyan mozdulunk el a Naphoz viszonyítva, mert a Nap jelent mindent. A Nap valahogyan minden élettel összekapcsolódik, bárhol legyen is az, azonban ez a kapcsolódás más mint a Földdel való kapcsolat.
Így, amikor a póluselmozduláshoz közeledünk, az egy nagy változás a tudatosságban. Nem valami jelentéktelen esemény, hanem egy nagy változás. Bármikor is történik, nagyon gyorsan fog végbemenni, a kezdetektõl a végéig kevesebb mint 20 óra leforgása alatt. Tehát egy nagyon gyors változás. Azonban a pólusváltásokat megelõzi a mágneses pólusok változása. Elõször ez történik meg, mindabból kiindulva amit ezzel kapcsolatban olvastam. 250 millió évre visszamenõleg tanulmányoztam, és megnéztem, hogyan megy végbe a póluselmozdulás. Nem történik meg minden 13 000-ik évben, hanem szabálytalanságot mutat. Nem hiszem, hogy ezzel kapcsolatban valaha bárki is magyarázattal szolgált volna.
A legutóbbi 13 000 évvel ezelõtt történt, és az azt megelõzõ két ciklusra is ugyanez a 13 000 éves intervallum igaz. Ez bizonyított tény. A tudósok errõl meg vannak gyõzõdve. Azt is észrevették, hogy mindezt megelözöen a mágneses pólusok mozdultak el elõbb, majd utána a fizikai pólusok.
Ez nagyon fontos információ. A pólusok elmozdulásával kapcsolatban felállított egyik elmélet szerint "valójában két különbözõ elmélet létezik arról, hogyan megy ez végbe ", a déli sarkon lévõ jég elmozdulása okozza az egész folyamatot. Az én személyes érzésem az, hogy ennek és a Tojáshéj elméletnek az együttes kombinációja, amelyrõl rövidesen beszélni fogunk " mert látom az egész folyamatot az elejétõl a végéig. És tökéletesen egyértelmû.
Szóval, a mágneses pólus mozdul el elõször. S van egy idõtartam, amikor a mágneses pólusok elmozdulnak valahová és kiszámíthatatlanná válnak. Össze-vissza elmozdulnak és hatalmas, hirtelen ugrásokra képesek. A legutóbb az történt, hogy a mágneses pólus a Hudson öböltõl egészen Hawaii-ig ugrásszerûen elmozdult. A tudósok tudnak errõl.
Mostanában sok a vulkanikus tevékenység, mivel hatalmas energiák szabadulnak fel. A lávafolyam, mivel vasrészecskéket tartalmaz, be fog állni a mágneses mezõnek megfelelõen. Nem maga a lávafolyam, csak a benne lévõ vasrészecskék. Annyit kell csak tennünk, hogy elmegyünk három, már kihûlt lávafolyamhoz, és megnézzük, hol keresztezõdnek. S amikor megtaláljuk mindhárom keresztezõdését, ez pontosan megmutatja azt a helyet, ahol a mágneses pólusok voltak.
Szóval egy ideig Hawaii-on idõztek. Nem tudom milyen hosszú ideig voltak ott. Ezek után látszólag az történik, hogy a mágneses pólusok csak úgy, egyszerûen eltûnnek. Megszûnnek létezni. És amikor ez bekövetkezik, akkor mindenféle dolgok történnek.
Az egyik dolog, ami megtörténik, s ez közelebb hozza a Tojáshéj elméletet "amely azt állítja, hogy a Föld felszíne olyan mint egy tojáshéj, a maga kb. 100 mérföldes vastagságával, a Föld 7000 mérföldes átmérõjéhez viszonyítva. Közvetlenül a héj alatt egy kõzetréteg van, amely az egész Földet körbefutja. A héj ehhez a kõzethez tapad, így a Föld úgy tûnik, mintha egy egybefüggõ szilárd egységet képezne, azonban a kõzetréteg csak addig kõzet, amíg létezik egy mágneses mezõ. És amikor ez a mezõ megszûnik, folyékony halmazállapotúvá válik. Olyan mint a DVD-n található információ. Az információ mágnesesen van rajta. Ha megváltoztatjuk a DVD mágnesességét, az információ eltûnik. A mágnesességben történõ változással a kõzetréteg folyékonnyá válik. Tehát létezik egy kemény kéreg, ami a tojáshéj. Ez alatt van a Föld, amely többé-kevésbé szilárd, és a kettõ között van egy másik réteg, ami olyan mint az olaj, így a tojáshéj szabadon siklik rajta. Bármelyik irányba elmozdulhat. Azonban kell egy erõ ami mozgatja – máskülönben csak egy helyben állna mozdulatlanul. Folyadékká változik, na és?
Nos, emlékezzünk vissza, hogy a könyvek mit írnak arról, hogyan mozdul el a déli pólus a középpontból. Gondoljunk csak egy forgó mozgást végzõ tojáshéjra, amelynek tömege kimozdul a forgástengely középpontjából. Mit fog tenni? Leesik, az aljára, ahol nem lesz kibillent állapotban, hanem központi helyzetbe kerül. Mint egy forgó tömeg, meg fogja találni ezt a helyet. Ha az egyenlítõnél kötne ki, amely egy másik egyensúlyi helyzet, az valami hihetetlen lenne. Azt mondják, ha ez megtörténne, a pólus az egyenlítõ felé mozdulna el 1,700 mérföld/órás sebességgel - az egyszerûen hihetetlen, mit tenne ez a bolygóval. Azonban most azt gondolom, hogy ez egy kicsit arrébb esik, és egy közelebbi egyensúlyi állapotot fog találni a forgástengely közelében, sokkal inkább, mint az egyenlítõhöz közelit. Ez az, amit az intuícióm mond.
Az történik, hogy itt van a Föld, a mágneses mezõ elmozdul, az alul lévõ kõzetréteg folyékonnyá válik, és a déli pólusnál a tömeg egyenetlen eloszlása megpróbálja megtalálni az egyensúlyt és ez az az erõ, amely a külsõ héj elmozdulását okozza. Ez átfordítja a Földet és ez a pólusváltás. Aztán újra megtalálja az egyensúlyt, s ebben a pillanatban megáll a folyamat. Rögzül egy helyen. Azt gondolom, hogy korunk tudósai így számították ki, hogy véleményük szerint hova fog elmozdulni. Kiszámolva a Föld tömegét, megkapják az eredményt. "O.K. Ez itt, ebben az irányban ennyit fog elvándorolni", ami azt jelenti, hogy a pólus ebben az adott irányban mozdul majd el.
Egy fokon belül határozták ", nem emlékszem", úgy tudom Edgar Cayce 16 fokban határozta meg, a tudósok azt mondják 17 fok. Ez csak egy nagyon kis eltérés, tûréshatáron belüli, fõleg a tudósok szemszögébõl.
Cal: Hát ez egyáltalán nem az, ahogy én képzeltem.
Drunvalo: Ez az én értelmezésem abból, amit elmondtak nekem, hogy a Tojáshéj elméletet tudományos laboratóriumokban reprodukálták, megépítettek egy elegendõen nagy tömeggel rendelkezõ Földet, melyet vékony burok fedett, megpörgették, kikapcsolták a mágneses erõteret és az egész átfordult. Annyit kell csak tenni, hogy a középpontból kimozdítjuk ezt a tömeget és - .hoppá, magával ragadja a Föld felszínét és teljesen át is forgatja azt a tömegközéppont körül.
Claudette: Az alsóbb réteg megolvadása után, mikor feltételezi, hogy a déli pólus meg fog állapodni? Úgy értem, hol van most az egyensúlypont?
Drunvalo: Ez pillanatok alatt lezajlik.
Claudette: De hol van most az egyensúlypont?
Drunvalo: Hogy érti?
Claudette: Az a pont, amint említette, el fog mozdulni, és máshol fog elhelyezkedni.
Drunvalo: Ez a jég, ami a déli póluson van. Nem egyenletesen oszlik el a középpont körül.
Claudette: Miért nem?
Cal: Egyszerûen csak így alakult az idõk során. Túl sok jég gyülemlett fel az egyik oldalon.
Drunvalo: Több mérföldnyi jégtakaró.
Claudette: És most egy új alapot kell, hogy találjon?
Drunvalo: Hát, igen. Van egy forgó tárgyunk és valahogy így akar majd forogni, valószínûleg elmozdul elõre és hátra egy kicsit, amíg teljesen centralizálódik a forgásban. És még valami - lehetséges, hogy a forgás és az egész dolog egy belsõ kritikus feszültségi szinten áll, ahogy mi is, és amikor ehhez a ponthoz ilyen módon visszaérkezik, ez a feszültség "energetikai feszültség " csökken és a mágneses mezõ újra visszaáll, mivel a mágneses mezõ elõször eltûnik majd visszatér, belül minden elkezd újra egyensúlyba kerülni.
A jég eltûnik onnan, a Föld forgásával együtt ez hatalmas feszültséget eredményez a Föld felszínén " így kell lennie " és minden ismét egyensúlyba kerül, de úgy gondoljuk, hogy a pólusok addigra elmozdultak. Bár a Föld maga egyáltalán nem mozdult el. Hogyan tudna a Föld a hatalmas tömegével egy kicsit is elmozdulni? Ehhez hihetetlen erõre lenne szükség. Úgy értem, hogy még egy nagy üstökös becsapódása sem lenne erre képes, valami tényleg hatalmas behatásnak kell lennie, mint például a Hold taszító ereje vagy valami hasonló.
Cal: Ott vagyunk, hogy a mágneses mezõ megszûnt létezni, a Déli-sarkon tapasztalható egyensúlyvesztés hatására megmozdul a héj-réteg; amikor a héj elkezd mozogni, teljes tömegével mozdul el?
Drunvalo: Az egész – a teljes felszín. Ezért tart csak 20 óráig. Úgy értem, hogy ha csak a Föld egy darabja lenne ilyen nagy – a magról beszélek, nem a héjról – és valamiféle mozgás révén ide kerülne, bárhogy is mozdult el, évekig tartana amíg újra egyensúlyba kerülne, mivel a tömeg egy új forgásba kezdett volna. Évtizedekig tartana, vagy akár több ezer évig. Nem igazán tudom. Bármi lehetséges.
A Hold szintén forog a Földhöz viszonyítva, ezzel a nagyon is meghatározott fázisaival, ami már hosszú ideje folyik szakadatlan. Így aztán ha a Föld volt az, ami kimozdult " ha a Föld így mozdulna el ", akkor a Hold már nem lenne vele többé fázisban "újra vissza kellene térnie az egyensúlyi állapotba, de nem lenne fázisban. Azonban csak a felszín mozgása nem változtatja meg a Holdnak a Földhöz való viszonyát, csak a felszínhez kapcsolódó viszonyt.
Teljesen egyértelmû. Ez az egyetlen, ami egyértelmû. S mivel képesek voltak ezt reprodukálni és szemtanúi lehettek a történéseknek, ez alátámasztani látszik az elképzelést. Manapság, ez virtuális valóságként lefuttatható számítógépeken és láthatjuk, hogy ez történik. Valaki minden bizonnyal már meg is tette.
(Nagy sóhaj) Ebben a pillanatban ez nagyon fontos számunkra.
Cal: Igen, azon gondolkoztam, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyeknek elõzetesen meg kell történniük, amelyek többé-kevésbé bejelentik az érkezõ eseményeket. Az az érzésem, ha a héj egyetlen tömegként mozdul el, talán a legjobb, amit tehetünk egy pólusváltás során az az, hogy a Föld alá megyünk és mintegy felpattanva rá, vele együtt utazunk.

Drunvalo: Hát tudja, a tektonikus lemezek és vele együtt minden mozgásban van. Így aztán elképzelheti, hogy ha a Föld 20 órán keresztül mozog, akkor micsoda hihetetlen erejû földrengésekre számíthatunk. Azonban azt értse meg, hogy bármi megtörténhet a pólusváltás során, gondolok itt a totális káoszra és pusztulásra és mindenféle anomáliákra. Sedona már kétszer keresztülment ezen és semmi nem történt, még mindig itt van.
Claudette: Akkor ennek hogy van értelme? Mi történt ebben az esetben?
Drunvalo: Nem tudom. Azonban ez azt jelenti, hogy Sedona dél felé mozog. Egy egész napon át ültem ott egy földgömböt nézve, és azt kérdeztem: "Hová tartunk?" és "Óh, nézd csak!" Ha van kedved, annyit tehetsz, hogy a kezedbe veszel egy földgömböt és megnézed, hol van ez a pont "körbefut majd rajta az egyenlítõ " de amikor egy tollal rajzolsz egy új egyenlítõt, megláthatod, hová kerül majd minden. És Sedona nagyjából ott lesz, ahol most Mexikóváros van - melegebb, párásabb, trópusi jellegû lesz az idõjárás. Szerencsések vagyunk. Moszkva az északi sarkkör felé tart.
Cal: Ez is zavaros; amikor az emberek arról beszélnek, hogy hol lesz majd biztonságos. A szakemberek körében teljes az egyet nem értés ezzel kapcsolatban.
Drunvalo: A hopik és maják egyaránt megjósolták a pólusváltás eljövetelét, és ami engem illet, remélem megtörténik, nem viccelek; mert ez azon kevés dolgok közé tartozik, amelyek egyensúlyba hozzák ezt a bolygót.
Cal: Nem ez az egésznek a célja? Az az érzésem, hogy a Föld belülrõl kifelé kitisztítja önmagát.
Drunvalo: Erre nem tekinthetünk úgy mint valami rosszra vagy gonoszra. Ez a Föld Anya, ez Isten. Isten teszi ezt. Az emberek hibáztatni akarnak valakit, vagy azt mondani, hogy ez a Sátán mûve vagy valami más.
Cal: Ezt a részét értem.
Drunvalo: Írni fogok errõl. Azt kell mondanom, hogy hamarosan egy pólusváltás lesz - és ezt mondhatják önök is. Így van rendjén.
Cal: Csak tisztázni akarom, hogy ne informáljam félre az embereket. Nem színlelhetem, hogy tudós vagyok, és nem tehetek úgy mintha Ön lennék. Csak tisztán akarok látni; mert ez tetten érhetõ a bolygómozgásokban is.
Drunvalo: Olyan ez mint a ravasz. Ki gondolhatta volna, hogy a Föld egy része folyékonnyá válik, és pontosan egy pólusváltáshoz lett "kitalálva"? Ez azonban csak azt jelenti, hogy oly mértékben kibillent minden az egyensúlyából, hogy a Földnek módot kellett találnia arra, hogy visszanyerje tökéletes forgását. Ebben a pillanatban ez félelmetesnek hat.
Cal: Ez a másik kérdés, amit fel szeretnék tenni. Az emberek azt mondják, hogy a Föld forgása lassul.
Drunvalo: Így igaz. Ez nem jelenti azt, hogy egy napon nem gyorsul majd fel.
Cal: Ez a másik kép, ami elõttem van. A Föld forgása leáll, teljesen megáll és ellenkezõ irányba kezd el mozogni.
Drunvalo: Nem. Erre hihetetlen erejû energiára lenne szükség. Tudja milyen nehéz megállítani egy gépkocsit! Képzelje el, mekkora energia kellene ahhoz, hogy a Földet megállítsa. Túl erõs, túl masszív, túl nagy.
Cal: Igen. Azt hiszem õrültség lenne ezt így látni.
Drunvalo: Amikor azt mondják, hogy a pólusok felcserélõdnek, nem azt értik ezalatt, hogy fizikailag történik meg – a mágneses pólusok felcserélõdésérõl beszélnek. Az egyik mágneses pólus az ellenkezõ pólusra cserélõdik, s ha ezután a pólusváltás megtörténik és új polaritásúvá válik, akkor csak annyi történik, hogy az észak és dél felcserélõdik, ez minden. Azonban csak a mágneses pólus változik.
Aztán a mágneses pólus, bárhol legyen is - legutóbb majdnem 90 fokkal mozdult el a kiindulási ponthoz képest. Miután a mágneses pólus megtalálja új tengelyét, megjelenik a fizikai pólus és a mágneses pólushoz igazodva áll be. És a pólusok újra összehangolódnak. Ha a Föld felszínén vagyunk, az egész égbolt megváltozik, a csillagok mások lesznek, és minden más lesz. Azonban valójában semmi sem változott meg, csak a felszíni vékony héj fordult körbe. Az univerzum egyáltalán nem változik meg, bár úgy fog tûnni. Úgy tûnik majd, hogy az egész univerzum megváltozott.
Azután az általános felfogás szerint ha fennáll a lehetõsége az észak-déli irányú elmozdulásnak " a maják errõl nem tesznek említést, csak a tudós társadalom " és pont ez az ami engem érdekel, mibõl gondolják, hogy a mostani pólusváltás is így fog megtörténni? Az elmúlt két alkalommal nem így történt; megtörtént az elmozdulás, de aztán visszaállt a helyére, tehát észak és dél nem cseréltek helyet. Nem gyakran esik meg, hogy teljesen felcserélõdnek a pólusok. Ha visszamegyünk az idõben, akkor azt láthatjuk, hogy nagyjából 50 millió évenként történik ilyen. Tudomásom szerint nagyon ritka eseményrõl beszélünk.
Cal: Amikor a hopik arról beszélnek, hogyan jutnak át egyik világból a másikba, mindig azt taglalják, hogyan jönnek elõ a Sipuppu-ból. És ez az amire kíváncsi vagyok. A Föld héján megtalálhatók mindazok a helyek, ahová mehetünk, kis barlangok és hasonlók. Van valami késztetés, ami arra sarkallja az embert, hogy ezekre a helyekre menjen és egyszerûen kivárja az események végét? Ez csak az én fantáziám szüleménye?
Drunvalo: Hát ezzel kapcsolatban sok a veszély ezekben az idõkben. Ez az a helyzet, amit bizonyosan nem élhetünk túl tudatosan, ha nincs Merkabánk. Nincs választás. Úgy gondolom, hogy van néhány nagyon sebezhetõ technikai berendezés, amely átjuttat, de ezek energia-felhasználáson alapszanak és mint ilyen, nem igazán megbízhatóak hasonló események során.
A Merkaba azonban megtartja a Föld mágneses mezejét, szóval nem õrülünk meg és nem veszítjük el a memóriánkat, és az a sok egyéb probléma, ami adódik, mint az, hogy nem kerülünk kibillent állapotba és hasonlók. És mindezeken túl, ha igazán a szívünkben élünk és kapcsolatban vagyunk a Föld Anyával, az létrehozza ezt a vibrációt és felismeri ezen rezgéseket. Ezek azok az emberek, akiket keres. Rájuk van szüksége.
Claudette: Na ja, kis istenségek az új bolygón.
Drunvalo: Õk azok, akik képesek egységben összekapcsolódni. És ami a frekvenciát illeti, azt mondják, nem kell tennünk semmit. Nem arról van szó, hogy mit teszünk, magára a létezésre kell összpontosítani. Ez a legvégsõ dolog (nevetés) - abszolút értelemben a legvégsõ. Nem számít, hogy éppen minek vagyunk a kellõs közepén (hangosabb nevetés). Ha rendelkezel az adott rezgéssel, akkor meg tudod változtatni a valóságot és rendelkezel az erõvel, hogy a semmibõl teremts. És nagyon is istenivé válsz, valóban így lesz. Azonban ez csak akkor mûködik, ha nem kezdesz el félni. Ez a másik dolog, tarts magadtól távol a félelmet.

Cal: Ez az, amire gondoltam; néhány dolog amirõl olvastam, pont errõl szól, hogy tudniillik mindezen történések a megvalósulás küszöbén állnak. Ha az emberek nem tájékozottak, pánikba esnek.
Drunvalo: Pontosan ez az, amit Don Alejnadro (A Maja Öregek tanácsának a vezetõje) mond. Felelõsséget éreznek a Földért, ezért kiadják ezt a könyvet, elmesélve nekünk, hogy mit tudnak ezekrõl a dolgokról - mivel ezelõtt már kétszer átélték.
Claudette: Jobban tennék, ha sietnének.
Drunvalo: Sietnek. Olyan gyors ütemben haladnak, amennyire csak tudnak. Megfelelõ idõzítés lesz. A könyvet valamikor a következõ évben kell kiadniuk (2009).
Cal: Azon tûnõdtem, ha a Föld lelassul, miért gyorsul fel az idõ?
Drunvalo: A föld forgásának lassulása folyamatban van. De ha igazán hosszú ciklust veszünk figyelembe, akkor lelassul, felgyorsul, lelassul, felgyorsul, ez egy pulzálás, olyan mint a kilégzés és belégzés. Ezeket a dolgokat figyelembe kell venni, amikor azon gondolkozunk, hogy "Hát ez teljesen lelassul és le fog állni" bár ez is egy lehetõség.
Drunvalo: A bolygók belsõ felépítése úgy néz ki, hogy energiájukat, fényüket a Napból veszik "amint ezt Richard Hoagland be is mutatta nekünk, habár nem teljesen tudta meghatározni " valamint egy magasabb dimenzióból, tehát egyszerre két energiaforrásuk is van. Felfedezték, hogy a naprendszer külsõ bolygói - Jupiter, Chiron (a Szaturnusz és az Uránusz között kering, vitatott a státusza, hogy kisbolygóról vagy aszteroidáról van-e szó" a ford.), Uránusz, Neptunusz és a Plútó " többlet energiát sugároznak ki magukból, ahhoz képest mint amit a Napból nyernek, lényegesen többet. Többlet energia áramlik ki ezen bolygókról, több mint amennyivel rendelkezniük kellene.
Más szóval, az egyetlen, számunkra is látható forrás maga a Nap és talán elenyészõ mennyiség a csillagokból - de a Napunk az, ahonnan az energiájukat és a sugárzásukat nyerik. Innen érkezik minden életforma, minden energia, egyszerûen minden. És amit Hoagland világosan bemutatott, az az volt, hogy ezen energián belül létezik egy Csillagtetraéder mezõ. Felvázolta az egészet. Ugyanarról az energiamezõrõl beszélünk, mint ami az emberi testet is körbeveszi. Teljesen azonos azzal.
Cal: És az idõzítés. Vannak bizonyos jelek, amik várhatók? Az én értelmezésem szerint Richard Hoagland egy összeesküvés elmélet hívõ. Elhíresült teóriája a Marson található arc forma. Szerinte minden mögött létezik egy mintázat, egyfajta geometria.
Drunvalo: Létezik is.
Cal: A pólusváltás pedig nem egy tetszõleges történés, ami csak úgy véletlenül megesik.
Drunvalo: Nézzük az alábbi gondolatmenetet. Van a Födünk, feszes bõrrel a felszínén, amit por fed "nagyjából így fest az egész ", ívekkel fedett gömb felület. A hegyvonulatok, az emberek, a gondolkodásmódunk és minden egy mintát képez; kristályszerkezet figyelhetõ meg, ebbõl építkezik ez a struktúra. Minden jelenlévõ struktúra, a politikai, vallási és pénzügyi rendszerek, minden ami ebben a pillanatban jelen van a Földön " még az emberi kapcsolatok rendszere is " részei ennek a mintázatnak. És mi történik, amikor hirtelen megváltozik a frekvencia? Ami minden esetben történik az, hogy megvalósul a teljes káosz állapota és semmivé lesz ez a mintázat. Ebben a káoszban úgy tûnik majd, hogy mindennek vége. És aztán a szemünk láttára egy teljesen új mintázat születik ebbõl a káoszból.
Claudette: Olyan mint amikor a Fõnix madár a hamvaiból újraéled.
Drunvalo: Ha leállsz, neked annyi, még mielõtt a káosz elkezdõdne, ha hagyod magad elragadni úgy tûnhet majd, hogy a káosz mindent körülvesz. Azt fogod érezni, hogy kész, ennyi volt, ebbõl nincs menekvés, meg fogok halni. De nem így van.
Ha benne maradsz és a káosszal együtt sodródsz, akkor visszajutsz a másik oldalra, és visszatérsz egy másik harmonikus egyensúlyba, amely az élet egy másik szintje. Ez a Krisztusi Tudatosság. Ez a rács következõ szintje. És mindazon dolgok, a csillagok és bolygók együttállásai, a pólusváltás és minden, ahogy elrendezõdik, a kiegyensúlyozás és visszaállás mechanikai és szerkezeti módját képviselik. És az ember szemszögébõl nézve, belülrõl megváltozunk (nevetés). Másokká válunk.
Cal: Azt mondja, hogy 20 óráig tart, amíg ez végbemegy?
Drunvalo: Fizikailag. Érzelmileg és pszichológiailag azokon a szinteken ez egy megszületés. Ennél a pontnál ez egy fizikai születés. Az a szertartás, amit 2008-ban Moorea-ban csináltunk, a Föld spirituális megszületése volt. A spirituális születés történik meg elõször, azonban vannak egyéb rétegek, amik ezt követik - és mindegyik követni fogja a spirituális születést.
Cal: Ez bámulatos. Azt a folyamatot másolja, aminek szemtanúja vagyok a bolygók kapcsán. Azt mondják, ez a megszületés folyamata.
Drunvalo: A folyamat közepén vagyunk (nevetés). 13 000 évig tartott a fogantatás után, amíg keresztül jutottunk a terhességen, és most készen állunk a megszületésre. Ez 9 hónappal egyenlõ. Az emberi lény 9 hónapot tölt az anyaméhben, a Föld Anyának 13 000 évet vesz igénybe, amíg megszületik. Itt arányokról beszélünk. Az Õ valódi születése egy hold ciklussal egyenlõ. Úgy tekintsünk erre a pillanatra mint, amikor már világra jöttünk, de a köldökzsinórt még nem vágták el. Még megvannak a kötelékeink.
Cal: Szóval energetikai szinten ezen már túljutottunk. Ez az ami Mooreaban történt?
Drunvalo: Ez spirituális szinten történt. Ez az álom szintjén van, ahol az álom megfogan. Az álom nagyon régen kezdõdött. Épp most érkezik egy másik helyre egy másik szintre; ez egy növekedési folyamat, és elért egy növekedési szintet. Sokkal magasabb szintek következnek ezután, de ez egy nagyon lényeges állomás ebben a folyamatban. Amint a Föld eljut erre a szintre, minden háború, minden betegség, a halál minden gondolata, a kibillentség, az hogy hiányt szenvedünk és egyáltalán bárminemû probléma eltûnik. Azonnal. Majdnem azonnal; körülbelül három napig tart, míg mindenki emlékezni fog, "Óh igen!."
Claudette: Mi az, hogy "Óh igen"? Ki az a mindenki, mit, hol és egyáltalán? Mindenki meghal?
Drunvalo: Hát a múltban is mindig úgy volt, hogy "sokakhoz szóltak, kevesen választattak ki".
Claudette: Vagy "az elsõkbõl lesznek az utolsók", mert karmikus feladatunk van, nem?
Drunvalo: Igen természetesen. Csak látnunk kell, hogyan megy végbe. Mindannyiunkon múlik.
Claudette: Döntést hozunk, hogy mit akarunk vagy csak hagyjuk, hogy a köldökzsinór elvezessen minket egy más tudatállapotba, legyen az akármilyen is?
Drunvalo: Két út létezik, és ezek teljesen eltérõek. Az egyik nõi, a másik férfi jellegû. Igen, a férfi út az, ahol használhatod a szándékod és megváltoztathatod azt tökéletesen úgy, ahogy akarod. De a másik úton nem használsz semmilyen szándékot, hagyod Istent, hogy áthasson és rajtad keresztül teremtsen - amikor elérünk erre a pontra, valószínûleg választás eredménye lesz az adott út.
Claudette: Hát a nõi út könnyebb.
Drunvalo: Nem csak hogy könnyebb, õsibb is, ez egy régebbi út. A nõi út volt elõbb. Errõl meg vagyok gyõzõdve.
Claudette: Kényelmesebb is a teljes rémület idõszaka alatt!
Drunvalo: De ne feledjük, abszolút és teljes mértékben bíznunk kell önmagunkban.
Claudette: Mi van a teljes rémület megtapasztalásával? Azt mondja nem érezzük majd?
Drunvalo: Nem. Elérkezik egy pillanat, amikor tudatosul bennünk, hogy amit gondolunk és érzünk, valósággá válik.
Claudette: Olyanok vagyunk, mint az az ember akivel beszéltünk, aki egy karcolás nélkül végigélte Hirosima bombázását?
Drunvalo: Valahogy úgy. Csak azt mondta "Nincs hatással rám" és semmi sem történt vele.
Cal: Úgy gondolom nem tudja senki, amíg el nem jutunk odáig.
Drunvalo: Képesek vagyunk bármilyen probléma ellenére is megtartani a "müködö képességünket", bármivel is szembesüljünk. Mindannyian, minden emberi lény képes erre.
Claudette: Amikor azt mondja, hogy elhatározzuk magunkat, akkor úgy érti, hogy földrengések, vulkáni tevékenység és mindenféle esemény közepette, ezek a dolgok nem fognak végbemenni ott, ahol éppen tartózkodunk?
Drunvalo: Még ha ott is vannak, olyan mintha folyamatosan csoda történne. Egy hatalmas sziklarobbanásnak a közvetlen közelében lehetünk, de mégsem esik semmi bajunk. Semmi nem sebezhet meg. Anélkül, hogy bármi történne, csak keresztülhaladunk rajta.
A Global Scaling is magyarázatot tud adni erre. A Föld Anya egy bizonyos frekvenciát bocsát ki magából, amikor erre a váltásra kerül sor. Ha ezen a frekvencián rezgünk, vagy ennek valamelyik harmonikusán, akkor a változás alatt ezen a frekvencián utazunk. Ez a frekvencia, vagyis a Föld Anya frekvenciája, áthatol mindenen és sértetlenül jut el a következõ rács szintre.
A Global Scaling névvel Dr. Harmut Muller munkásságára utalunk. Dr. Muller német tudós, aki felfedezte az univerzum gravitációs álló hullámai mögött rejlõ lényegi elvet. Munkáját szélesebb körben kezdik alkalmazni manapság és szabad energiát szolgáltató rendszerek kifejlesztésére próbálják használni világszerte.
Cal: Köszönöm a beszélgetést.

---
Egészen addig, míg le nem ültünk Drunvaloval és el nem magyarázta, az eljövendõ pólusváltással kapcsolatban az a korlátolt elképzelésem volt, hogy ami történni fog azért van, mert az emberiség elszúrta. És bár nincs értelme, hogy elbagatelizáljuk a tényt, hogy letértünk az útról, ahogy most látom az úgy fest, hogy így is úgy is megtörtént volna - mert úgy esett, hogy éppen a Nagy Ciklus (kb 25 600 év - a ford.) sötét idôszakában kellett megszületnünk. Amikor a sötétség, a tudatlanság és a szétválás eszméi hatolnak át a mátrixon, ezek a minták gyökeret vernek a kollektív tudatban. Ebbôl a szemszögbôl nézve azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi tudatossági szintünk csak egy mellékterméke annak a kornak, amelyben születtünk.

A probléma, amivel most szembenézünk, az a tény, hogy a Föld fejlõdése során elért egy olyan pontra, amikor is kiemelkedik a sötétségbõl - azonban gyermekei, akik csak fél-tudatos állapotban vannak, s akiknek a gondolatai és érzései közvetlenül befolyásolják a Földi folyamatokat, még nem állnak készen. Ennél a pontnál, ez az egész tudatosság kérdés - elhatározzuk-e, hogy felébredünk vagy nem - arról szól, hogy el kell döntenünk, meg akarjuk-e tenni a Földdel az utat a rács következõ szintjére, vagy inkább itt maradunk és a létezés régi változatába csimpaszkodunk?

Ahogyan én képzelem, életem nagy részét itt töltöttem meditálással, azt állítva, hogy spirituális ember vagyok. Azt gondolom, mindegyikünk így van ezzel. S amíg könnyû lenne azt mondanom, hogy az, hogy elenyészek egy pólusváltás során, nem okoz számomra gondot, lényem egy része kíváncsi és az jár most a fejemben, hogy vajon milyen lenne egy ilyen eseményt megélni, és valóban megtapasztalni egy dimenzióváltást? A nemet választva olyan lenne, mintha eltöltenék negyvenegynéhány évet a spiritualitás ösvényén, és amikor végre itt az idõ, hogy Istent lássam, azt mondanám, köszönön nem.

Úgy tûnik butaság erre nemet mondani - mert a Föld Anya, akár velünk, akár nélkülünk, de elég nyilvánvalóan úton van valahova; és nincs senki, aki ezt megváltoztathatná. S mivel jóval megszületésünk elõtt mindannyian úgy döntöttünk, hogy itt leszünk, tudnunk kellett, hogy mivel jár az ittlét ezekben az idôkben. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok ezzel, de én nem csak azt akarom megtudni, hová tart a Föld Anya, de segíteni is akarok neki eljutni oda. És hogy átvészelem-e - vagy így vagy úgy, de mindenki át fog jutni a másik oldalra. Számomra ez inkább azt jelenti, hogy bármit megteszek, hogy Neki könnyebb legyen - és ha ez azt követeli meg tôlem vagy tôled, hogy egy kicsit mélyebbre ássuk magunkat a rejtélyben - figyelembe véve, hogy mi mindent tett már meg értünk a Föld Anya -, hogy is mondhatna erre nemet bárki is?

2009 február
(forrás: életvirága.hu)

.
Szent hely a szívünkben

Azonban az elmúlt 10 egynéhány évben, olyan megtapasztalásaim voltak, ugyanazon angyali vezetés mellett, amik tisztán megmutatták, hogy a határaim ki fognak tágulni.

Néhány évvel ezelôtt történt, hogy egy nap, amikor meditációban a Mer-Ka-Ba-bámban voltam, egy számomra érthetetlen világban találtam magam. Egy sziklabarlangban voltam. Olyan valóságos volt, mint bármi ebben a fizikai valóságban, amit valaha is láttam.

Ha csak egyszer vagy esetleg néhány alkalommal látogattam volna el ebbe a barlangba, akkor minden bizonnyal hagytam volna az egészet és folytattam volna a meditációmat abban az irányban, amit a Mer-Ka-Ba ösvénye mutat.

De nem ez történt. Hanem az, hogy amint az események kibontakoztak, hetente 2-3 alkalommal ebben a barlangban kötöttem ki. Évek teltek el úgy, hogy fogalmam nem volt arról, hogy ez mit jelent és miért történik. Aztán lassan, nagyon lassan elkezdett derengeni, hogy hol is vagyok valójában. A saját szívemen belül voltam!

Úgy tûnt, hogy a barlang belsô terét nem a természet alakította ki. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a barlang emberi - de legalábbis tudatos - kéz munkája. A falakon emberekrôl készült képek voltak, valamint lefelé vezetô lépcsôfokok, amik egy másik szintre vittek és olyan fény erôterek, amik megakadályozták az áthaladást vagy azt, hogy megnézzem ôket. És ami a legérdekesebb, az a fehér szilikon homok volt, ami egy kis kör alakzatot rajzolt és teljesen eltért a barlang minden más részétôl.

A szívvel kapcsolatos megvilágosodásom egy pontján, számos összetéveszthetetlen eredetû forrástól azt a felkérést kaptam, hogy tanítással adjam át ezt az élményt. És ahogy belebocsátkoztam a tanításba, több mint 4 ezer embert oktattam és több mint 2 ezer beszámolót hallgattam meg, a saját szívükben tett látogatás megtapasztalásáról. Csak ekkor kezdtem megérteni az emberi szív valós természetét. Ennek egyik természete az álmok és a képek világa, és - ez a központi témakör - annak a megteremtése, ami körülöttünk a valós világban manifesztálódik.

Mostanság tapasztaltam meg, hogy a szív és az elme, vagyis a Mer-Ka-Ba tórusz formájú mezeje és a szív tórusz mezeje hogyan tud úgy összekapcsolódni, hogy az "Élet Irányítása" visszakerüljön a szívbe.

Amíg az elme és az ego uralja a teremtés irányát, mindig lesznek problémák a külsô világunkban, mert az ego csak magára gondol és dualitásban létezik.

Amikor azonban a szív veszi át az irányítást, minden kiegyensúlyozódik, mivel a szív érzi és ismeri is az Élet Egységét.

Számomra errôl szól a Ma'at Szelleme kérdéskör - visszatérni a szívvel való érzékelés képességéhez a mindennapokban. Bár az egonak fontos szerepe volt az elmúlt 13 000 év során, ideje hogy újra visszavonuljon abba az állapotába, hogy nem több mint a létezés potenciáljának egy része. Az egora nincs többé szükség. A szív pontosan ismeri az idôzítést és a hogyant is.

Ha csak az elméddel olvasod ezt el, akkor bármilyen következtetésre is juss az itt taglalt információval kapcsolatban, az hamis lesz. Mert ami a szív számára jelentéstartalommal bír, az elérhetetlen az agy logikus gondolkodása számára.

Ha képes vagy a szíveddel olvasni, csak akkor fogod megérteni. Rajtad áll. Ahogy mindig is így volt.


Szeretettel és szolgálattal

Drunvalo

.

Bolygó-szintû dimenzióugrás

Mindenki, aki valaha élt a Földön, átélt már dimenzióváltást. Át kellett élniük ahhoz, hogy a Földre jöjjenek. Ez egy kozmikus tény. Hacsak nem nagyon közelrõl érkeztünk, bárhonnan is jöttünk, át kellett haladnunk az Ürességen ahhoz, hogy idejöjjünk, tehát dimenziót kellett váltanunk. Azon a napon, amikor kisbabaként a Földön megszülettünk, dimenzióváltáson mentünk keresztül. Egyik világból egy másikba léptünk át. Csakis gyenge emberi memóriánk az oka annak, hogy nem emlékszünk rá.
Azzal, hogy nem emlékszünk a születésünkre, vagy a másik dimenziókra, hatalmas korlátokat vettünk magunkra. Elõször is, nem tudjuk áthidalni a nagy távolságok valóságát. Valóságunk távolságai olyan hatalmasak, hogy nem tudjuk bejárni õket. Még a Naprendszerünkbõl sem tudunk kilépni, mert jelenlegi tudatállapotunkban saját otthonunk rabjai vagyunk.
Nem igaz? Nagy távolságok bejárása ûrhajóval, a megszokott tér- és idõszemlélet szerint nem lehetséges. Tudós elmék már eljutottak erre a következtetésre. Elég elszomorító kilátás, hogy nem tudjuk elhagyni a Naprendszerünket. A legközelebbi csillagig (Alpha Centauri, körülbelül négy fényévnyi távolságra) 115 millió év alatt jutnánk el jelenlegi ûrtechnikánkkal. Az emberek nem élnek ennyi ideig, nem beszélve arról, hogy ez még csak a legközelebbi csillag. Mélyen az ûrbe hatolni egyszerûen lehetetlen lenne. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, meg kell változtatnunk a térrõl és idõrõl alkotott felfogásunkat.
Ahogy már említettem, az a probléma, hogy csak a térrõl és az idõrõl tudunk, a dimenziók valóságáról elvesztettük emlékeinket. De mivel minden tökéletes, most megkezdõdik a visszaemlékezés, pont amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Elõször álmainkban, majd filmjeinkben jelennek meg az emlékek. Az olyan filmek, mint a Star Trek, Contact, Sphere, és a többiek mind a dimenziókkal kapcsolatos ideákat vetik fel. Emlékezni fogunk, mert Isten velünk van.
Most elmondom, mi történik normális esetben egy dimenzióugrás alatt. Saját, közvetlen tapasztalatomat írom le, de lehet, hogy ami történni fog, az egy kicsit különbözni fog ettõl, hiszen az univerzum állandóan kísérletezik.

Az aktuális dimenzióugrás átélése

Ne feledjük, hogy amit most fogok elmondani, az olyan, mint egy galaktikus tankönyv anyaga. Csak az általános esetet írja le. Részleteiben sokféle különbség lehet, mert az élet rugalmas, de az alapeset ismeretében az eltéréseket is el tudjuk majd képzelni.
Ahogy az új millennium felé közeledünk, az emelkedett mesterek úgy érzik, kevés erõszak fogja megelõzni ezt a váltást, mert sokat megtettünk már az úton. Jó munkát végeztünk az új emberi tudatszint világra segítésében! Most elmondom hát mi várható. Mindenki lazítson, senki se aggódjon, Élvezze mindenki az átalakulást. Ahogy az élet tökéletességének szemtanúi leszünk, visszaváltozhatunk azzá a kisbabává, akivé talán akartunk. Legyen mindenki annak tudatában, hogy vigyáznak rá, és tiszta szeretet vezeti az eseményeket. Ez az energiahullám annyival hatalmasabb nálunk, hogy akár át is adhatjuk magunkat az életnek, hogy csak úgy legyünk.
Minden valószínûség szerint a káosz három hónaptól két évig tartó idõszakát elkerültük. A mai állás szerint az ugrás elõtti periódus nagyon rövid és szinte zavartalan lesz. Szinte semmilyen, vagy alig észlelhetõ' elõjelre nem számíthatunk, kivéve az öt-hat órás idõszakot. Több mint valószínû, hogy egy napon felébredünk, és másnap ott találjuk magunkat kisbabaként egy új világban.

Hat órával a dimenzióugrás elõtt

Kezdjük hat órával az ugrás elõtt. Szép tiszta napra ébredünk, nagyszerû kedvünk van. Ahogy felállunk, nagyon könnyûnek, és egy kicsit furcsán érezzük magunkat. Úgy döntünk, veszünk egy fürdõt. Ahogy a vizet nézzük, valamit észreveszünk a hátunk mögött. Hátrafordulunk, és megpillantunk egy nagy, ragyogó, különös színû tárgyat kicsivel a föld felett, a fal mellett lebegve. Amint azon gondolkodunk, mi lehet ez, egy kisebb is megjelenik a semmibõl egy kicsivel arrébb. Lebegni kezdenek a fürdõszobában. Kiugrunk a fürdõkádból, és berohanunk a hálószobába, ahol látjuk,
hogy az egész szoba tele van ezekkel a furcsa, elképzelhetetlen tárgyakkal. Elõször arra gondolhatunk, hogy valami baj van velünk, talán agytumorunk van, és az változtatja meg az észlelésünket, de nem errõl van szó. Hirtelen megreped a padló, és az egész ház kezd széthullani. Kiszaladunk a természetbe, ahol minden normálisnak tûnik, kivéve, hogy ezek a különös dolgok ott is jelen vannak mindenütt.
Elhatározzuk, hogy leülünk, és nem mozdulunk. Eszünkbe jut a Mer- Ka-Ba, és megkezdjük a tudatos légzést. Ellazulunk a prána-áramlásban, ami keresztülhalad a testünkön. A forgó Mer-Ka-Ba körbevesz melegségével és biztonságával. Összpontosítunk, és várunk, mivel ami történni fog, az Isten kegyelmébõl való. Nincs is hová menni. Ez lesz a legnagyszerûbb utazás, amit csak el tudunk képzelni. Õsi dolog ez, mégis vadonatúj és gyönyörû. Csodálatosan érezzük magunkat. Sokkal élõbbnek, mint valaha a megszokott földi valóságban. Minden lélegzetvétel izgalmasnak tûnik.
Végignézünk a mezõn, ahonnan piros, gomolygó köd áramlik a bennünket körülvevõ térbe. Hamarosan teljesen körbevesz minket ez a vörös köd, ami mintha saját fényforrással rendelkezne. Egyáltalán nem hasonlít semmilyen ködre, amit eddig láttunk. Most már mindent betölt. Még be is lélegezzük.
Furcsa érzés uralkodik el a testünkben. Nem kellemetlen, csak szokatlan. Észrevesszük, hogy a vörös köd lassan narancssárgára vált. Alighogy megállapítjuk, hogy narancssárga, azonnal sárgává válik. A sárgából zöld, majd kék, lila, viola, végül ultraviola lesz. Majd egy erõteljes fehér fényvillanás robban a tudatunkban. Nemcsak körülvesz ez a fehér fény, de úgy tûnik, mi magunk is fény lettünk. Más már nem létezik számunkra.

Ez az érzés sokáig eltart. Lassan, nagyon lassan a fehér fény átlátszóba vált, és a hely, ahol ülünk, ismét láthatóvá válik. Olyan, mintha minden színaranyból lenne, a fák, a felhõk, az állatok, a ház, az emberek - kivéve a testünket, ami lehet, hogy aranynak látszik, lehet, hogy nem. Szinte észrevétlenül, a fémes arany valóság átlátszóvá válik. Lassan olyan lesz, mintha minden aranyszínû üvegbõl volna. Képesek leszünk átlátni a falakon, látjuk, ahogy az emberek mozognak mögöttük.

Az üresség - három nap a sötétségben

Végül az aranyos-fémes valóság lassacskán elhalványul. A ragyogó arany szín elsápad, lassan elveszti fényét, míg végül az egész világ sötét és fekete lesz. A feketeség eláraszt bennünket, régi világunknak örökre vége. Semmit sem látunk, még a testünket sem. Stabilan ülünk, de ugyanakkor olyan, mintha lebegnénk. Ismerõs világunknak örökre vége. Nem szabad félnünk ebben a szakaszban. Nincs mitõl félnünk, ez teljesen természetes jelenség. Beléptünk a harmadik és a negyedik dimenzió között lévõ Ürességbe, abba az Ürességbe, ahonnan minden létezõ' érkezett, és ahová mindennek vissza kell térnie. Átléptük a két világ közti tér kapuját. Ez minden érzékeléstõl való teljes és tökéletes megfosztottságot jelent. Semmi mást nem tehetünk, mint várunk, és hálát érzünk Istennel való össze-köttetésünkért. Valószínûleg álmodni fogunk ezen a ponton. Ha nem álmodunk, akkor úgy tûnik majd, hogy hosszú-hosszú idõ telik el. Valójában mindössze körülbelül három napról van szó.
Pontosabban, ez a szakasz két és negyed naptól (a valaha ismert legrövidebb) négy napig (a leghosszabb) tarthat. Általában három, három és fél napot vesz igénybe. Természetesen földi idõ szerint, és ez az idõ" pusztán tapasztalati, nem valóságos, hiszen az általunk ismert idõ nem létezik. Elértük az "idõk végét" amirõl a mayák, más vallások, és spirituális emberek beszéltek.

Az új születés

A következõ tapasztalat meglehetõsen sokkoló. Miután vagy három napot lebegtünk a sötét semmiben, énünk egyes szintjein úgy tûnhet, hogy évezredek teltek el. Aztán teljesen váratlanul, egy pillanat alatt teljes világunk ragyogó fehér fénnyé válik. Vakítóan fehérré. A legragyogóbb fény ez, amit valaha láttunk, és hosszú idõbe telhet, amíg a szemünk hozzászokik, és kezelni tudja az új fény intenzitását.
Minden valószínûség szerint ez teljesen új átélésnek tûnik majd, éppen most születtünk meg kisbabaként egy új világban. Pontosan úgy, mint amikor a földre megszülettünk, nagyon sötét helyrõl jöttünk ki egy nagyon világos helyre, szinte elvakított a fény, és fogalmunk sem volt róla, hogy mi történik. Ez a tapasztalat is sok szempontból hasonló. Bravó! Éppen most születtünk meg egy ragyogóan új világban!
Amikor kezdjük megszokni a fény erõsségét - ami eltarthat egy darabig - olyan színeket kezdünk látni, amit még sosem láttunk, aminek létezésérõl nem is tudtunk. Minden, a valóság teljes érzékelése bizarr és ismeretlen lesz számunkra, csak arra a rövid idõszakra hasonlít az ugrás elõtt, amikor a lebegõ tárgyak megjelentek.
Valójában több ez, mint újjászületés. A Földön, mikor megszületünk, kicsik vagyunk, és folyamatosan növekedünk, amíg el nem érjük a felnõtt kort. Általában úgy gondolunk az emberi felnõtt korra, mint ahol a növekedés véget ér. Furcsán hangzik, amíg meg nem tapasztaljuk, de a felnõtt test a következõ világban kisbabának számít. Ugyanúgy, mint ahogy itt zajlik, nõni kezdünk, amíg magasabbak nem leszünk, és el nem érjük a felnõtt kort az új világban is. A felnõttek a négydimenziós világban meglepõen magasabbak, mint a Földön. Egy felnõtt férfi 4-4,5 méter magas, egy felnõtt pedig 3-3,5 m magas itt.
Testünk anyagszerûnek tûnik, mint a Földön, de a háromdimenziós Földhöz viszonyítva nem az. Valójában, ha visszatérnénk így a Földre, senki sem látna bennünket. Még mindig rendelkezünk atomi szerkezettel, de az atomok jó része már energiává alakult. Nagy rész energiává, és igen kis rész anyaggá váltunk. A Földön átsétálhatnánk egy falon, itt mégis anyagszerûnek tûnik a testünk. Ez az életünk lesz az utolsó, a struktúrák világában. Az ötödik dimenzióban, ami hamarosan következik a negyedik után, nincsenek életformák. Ez egy forma nélküli tudatállapot. Nem lesz már testünk, mindenhol egyszerre leszünk jelen.
Az idõ egészen másmilyen a negyedik dimenzióban. Néhány perc a Földön, több órának felel meg a negyedik dimenzióban, tehát földi idõ szerint két év alatt elérjük a felnõtt kort. Az élet azonban nem egyszerûen a felnövésrõl szól, ahogy itt a Földön sem. Olyan tudás- és lét-szintek léteznek, amit elképzelni sem tudunk, amikor átlépünk a negyedik dimenzióba, ugyanúgy, ahogy itt a földön egy kisbaba nem tudja felfogni az atomfizikát.

Gondolataink, és a túlélés

Itt vagyunk hát, kisbabaként egy új világban. Ebben a világban azonban messze nem vagyunk kiszolgáltatottak. Hatalommal bíró szellemek vagyunk, akik gondolataik útján az egész valóságot irányítani tudják! Amire csak gondolunk, azonnal megtörténik! Eleinte lehet, hogy nem ismerjük fel ezt az összefüggést. A legtöbb ember az elsõ" pár napban nem hozza összefüggésbe a két dolgot, és ezek az elsõ' napok kritikusak. Ha nem értjük mi zajlik, gondolataink megakadályozhatnak a túlélésben.
Néhány perce vagyunk csak itt, de az elsõ nagy próba máris kezdetét veszi. Amikor megnyílik a negyedik dimenzió kapuja, mindenki átjuthat rajta, de általában nem mindenki képes ott maradni.
Három típusú emberi reakció jellemzõ ebben a fázisban. Vannak olyan emberek, akik készen állnak, és átmennek a próbán. Felkészültek még ebben az életben azzal, ahogy itt éltek. Vannak olyanok, is akik még nem készek, akik félelemmel vannak tele, olyannyira, hogy nem engedik meg maguknak, hogy elhagyják a háromdimenziós valóságot az Ürességen keresztül, és azonnal visszatérnek a Földre. A harmadik csoport pedig olyanokból áll, akik átmennek, de még nem teljesen készültek fel erre a tapasztalatra.
Készek voltak arra, hogy átlépjenek a negyedik dimenzióba, de nem igazán készültek fel az itt maradásra. Jézus ezekrõl az emberekrõl beszélt, amikor azt mondta: "Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."
Van egy másik példabeszéd is a földesúrról, akinek szolgái jelentették, hogy rengeteg gaz nõ" a búzaföldeken, és megkérdezték, mitévõk legyenek. A földesúr azt mondta nekik, hogy engedjék a gazt együtt nõni a búzával, és amikor eljön az aratás ideje, akkor arassanak le mindent, majd válasszák szét az ocsút a búzától. Egy földesúr normális esetben azt mondta volna, hogy szabaduljanak meg a gaztól, mielõtt megnó', de õ nem ezt tanácsolta. Jézus erre a két ember típusra utalt, azokra, akik készen állnak, és azokra, akik nem.
Amikor az emberek még nem teljesen készültek fel, akkor magukkal viszik félelmeiket és gyûlöletüket. Amikor ott találják magukat ebben a nagyon különös világban, félelmeik és haragjuk felerõsödik. Mivel nem tudják, hogy minden, amire csak gondolnak alakot ölt, félelmeik megjelennek körülöttük.
Mivel nem értik mi történik, eleinte legtöbben újrateremtik megszokott világuk képeit, azokat a dolgokat, amelyek ismerõsek nekik. Azért tesznek így, hogy értelmet adjanak a történéseknek. Nem tudatosan cselekednek, hanem túlélési ösztönbõl. Újrateremtik a régi képeket, és érzelmi mintákat. Ez az új világ azonban olyan különös, hogy minden félelmüket valóra váltja. "Mi történik itt?" - gondolják. "Ez õrültség, nem lehet igaz!" Olyanokkal találkoznak, akik régen meghaltak már. Jeleneteket láthatnak elmúlt életükbõl, gyerekkorukból. Minden értelmetlennek tûnik. Az elme azt kutatja, hogyan tudna rendet teremteni.
Az emberek úgy érezhetik, hogy hallucinálnak, és ez további félelmeket szül. Földies gondolkodásuknak úgy tûnhet, hogy valaki direkt teszi ezt velük, és meg kell védeniük magukat. Az egó úgy érzi, fegyverre van szüksége. A manifesztáció megtörténik, és már ott is van a golyószóró, pont, amire szükségük van. Felkapják a fegyvert és jön a következõ gondolat: "Munícióra van szükségem". Lábuk elé néznek, és ott áll a muníció, hatalmas dobozokban. Töltenek, és várják, hogy a rossz fiúkra támadjanak, akik szerintük az életükre törnek. Kik fognak megjelenni a következõ' pillanatban? A rossz fiúk, teljes fegyverzetben.
Legszörnyûbb félelmeik testesültek meg, tehát azonnal lõni kezdenek. Bármerre fordulnak, mindenütt valaki az életükre tör. Végül valóra válik legnagyobb félelmük, és lelövik õket.
Valamilyen forgatókönyv szerint, kivonódnak ebbõl a magasabb szintû valóságból, és visszakerülnek oda, ahonnan jöttek. Erre utalt Jézus, amikor ezt mondta: "Aki kardot ragad az kard által vész el". De Jézus azt is mondta: "Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld." Ami annyit jelent, hogyha ebben az új világban szeretetteljes gondolataink lesznek, békében, harmóniában, bízva Istenben és önmagunkban, akkor pontosan ez az, ami meg fog jelenni körülöttünk. Harmonikus, gyönyörû világot teremtünk magunk körül. Ha "szelídek" vagyunk, lehetõvé tesszük önmagunk számára, hogy fennmaradjunk ebben a magasabb világban, gondolataink, érzéseink, és tetteink által.

Életben maradunk.

Ez természetesen csak a kezdet. Tehát megszülettünk az új világban, és túléltük a kritikus elsõ napokat. Több lehetõség is nyílik innen. Az egyik elkerülhetetlen dolog az, hogy elkezdjük felfedezni ezt a valóságot, és rájövünk, hogy amit gondolunk, az meg is jelenik.
Ezen a ponton, sokan tökéletes testet alkotnak maguknak, olyat, amilyet mindig is szerettek volna. Mindent meggyógyítanak, visszanövesztik az elveszített végtagokat. Miért is ne? Olyan ez, mint egy játékszer. Mivel ekkor van még az egónak egy kis szerepe, lehet, hogy igazán gyönyörûvé, szép magassá varázsoljuk magunkat, vagy ilyesmi. De hamarosan megunjuk testünk tökéletesítését. Felfedezzük az új valóság nyújtotta lehetõségeket.
Egy valami szinte biztosan meg fog történni. Hamarosan hatalmas mozgó fényeket veszünk észre magunk körül. Ókét úgy hívják: anya, és apa, Igen, szüleink is lesznek a negyedik dimenzióban. Most utoljára, mert az ennél magasabb világokban ez már nem lesz így.
A negyedik dimenzióban azok a családi problémák, amiket itt a Földön tapasztalunk, nem léteznek. Ottani anyánk és apánk úgy fog szeretni minket, amirõl a Földön valószínûleg csak álmodtunk. Teljes szeretettel és törõdéssel vesznek körül bennünket. Nem engedik, hogy bármi rossz történjen velünk, ha az elsõ pár napon már túljutottunk. Semmiért nem kell aggódnunk. Ez a hatalmas boldogság ideje, ha átadjuk magunkat az eseményeknek, és hagyjuk, hogy ez a szeretet vezessen bennünket. Olyan, mintha megnyertük volna az élet fõnyereményét.
Mindannak a szenvedésnek és fájdalomnak vége, amit életünkben tapasztaltunk, és az életnek egy új, gyönyörû és szent szintje jelenik meg. Az élet értelme és célja újra tudatossá válik. Felfedezzük a létezésnek egy õsi, mégis új módját, ami a sajátunk. Mindig is a sajátunk volt, de feladtuk. Visszatérünk arra az éberségi szintre, ahol Isten minden életformában jelen van. Minden lélegzetben jelen van, és átjárja ragyogó fény testünket.

Felkészülés: a mindennapi életben rejlõ titok

Mit tehetünk itt a Földön ahhoz, hogy felkészülhessünk a magasabb világok megtapasztalására?
Semmi esetre sem kell készleteket felhalmoznunk a föld alatt. Nem mintha ezzel valami gond lenne, de a fizikai felkészülésnek megvannak a maga határai. A magasabb világokban azzá válunk, amit megteremtettünk. Ez itt is igaz, de legtöbbünk nem tud róla. A negyedik dimenziótól felfelé, ez teljesen nyilvánvalóvá válik.
Mivel azzá válunk, amit megteremtünk, fontos, hogy mindaz, amit magunkból kibocsátunk, harmóniában legyen minden életformával, mindenütt. Lassan megértjük, hogy mindaz, amit gondolunk, érzünk és teszünk valóban megteremti azt a világot, amelyben élünk. így a mindennapi élet itt a Földön egy iskolának tekinthetõ', egy olyan helynek, ahol az élet minden pillanata egy leckével szolgál nekünk. Nem csoda, hogy Egyiptom és a legtöbb õsi civilizáció nagy tisztelettel tekintett a halálra. A halál, bármilyen módon is jön el, a sötétség ajtaja, ami az Ürességen át a magasabb világok tündöklõ fényébe vezet. Ha felkészülünk, akkor közvetlenül a mindenütt jelenvaló élettel való tudatos összeköttetéshez - az örök élethez vezet.
Tehát mi a helyzet ezekkel a földi leckékkel? Az az igazság, hogy minden teremtett lélek szemében ott van minden élet Forrása. Tehát itt a Földön is nagy bölcsesség és szeretet van jelen minden ember bensejében. Amint ezt megértjük, világossá válik, hogy a kulcs gondolatainkban, érzelmeinkben és tetteinkben van. Tehát tudjuk, hogy mit kell tennünk. Egyszerûen szólva, tökéletesítenünk kell a személyiségünket. A személyiségünkben rejlõ tündöklõ gyémánt a felemelkedés, és a túlélés kulcsa.

Buddha, Szûz Mária, Lao-ce, Mohammed, Jézus, Ábrahám,- Krisna, Babaji, Teréz Anya és a fénynek még vagy 800 nagy mestere, õk a tanáraink, és az élet hõsei. Példájukkal megmutatják, hogyan tökéletesíthetjük személyiségünket. Mindannyian azt vallják, hogy a felebarátaink iránti szeretet az elsõdleges kulcs. Rendet teremt az általunk létrehozott világ-ban. Örök élettel ajándékoz meg bennünket. Ugye már érthetõ?
A Melchizedek értelmezés szerint, csak úgy juthatunk át az úgynevezett csillagkapukon a létezés egyik színterérõl a másikba, ha nagyon specifikus érzelmi és mentális minták szerint gondolkodunk, érzünk és létezünk. Ezek a minták ötös, vagy hatos csoportokat alkotnak
A minta, amit én alkalmaztam, amikor ebbe a dimenzióba léptem, a következõkbõl állt: szeretet, igazság és szépség, bizalom, harmónia és béke. Sokféle minta létezik. Olyanok, mint a kódok, vagy kulcsok, amik segítenek átjutni az örökön. Ha az örök érzik, hogy felkészültünk arra a világra, amelybe belépni készülünk, akkor átengednek. Ha nem, akkor visszaküldenek abba a világba, ahonnan jöttünk. Ez a feladatuk.
Ha képesek vagyunk nyugodtak maradni, és a minta szerinti fogalmakat ismételni - szeretet, igazság és szépség, bizalom, harmónia és béke - akkor nincs miért aggódnunk. Ez a nõi minta (18-1. ábra). Más minták is léteznek. Ez a férfi minta (18-2. ábra), ami az odaadás, alázat és bölcsesség, egység, szeretet és igazság fogalmakból áll.
Minden csillagkapu mintában benne van a szeretet és az igazság. Ahol jelen van az odaadás és az alázat, ott bölcsesség is van, ez a férfi összetevõ'. Ahol jelen van az igazság és a szeretet, ott egység is van, ez a nõi összetevõ. Az elsõ csillagkapu mintán pedig, másféle elrendezésben, ahol ott a szeretet és az igazság, ott szépség is van, a férfi összetevõ, ahol pedig bizalom és harmónia van, ott a béke is, a nõi összetevõ".
Tehát ezek a mentális/érzelmi állapotok, vagy csillagkapu-minták a legbecsesebb birtokaink, amikor a magasabb világokba lépünk. Minden alkalommal, ahogy magasabbra emelkedünk, egyre inkább alapvetõ fontosságúvá válnak. Hová vezet ez a fejlõdés?
Amikor elérjük a negyedik dimenziót, megértjük a helyzetünket, és elkezdjük az események feletti irányítás képességét gyakorolni, érdekes dolog veszi kezdetét. Emlékezzünk az egyiptomi falfestményeken a metamorfózis tojására, a pirosas-narancssárga oválisra az egyiptomiak feje felett, ahogy megteszik a következõ" világba vezetõ 90 fokos fordulatot. Ahogy õk is, mi is metamorfózison megyünk keresztül. Ahogy a pillangó esetében, testünk hirtelen átváltozik valami egészen mássá.
A fáraó szó azt jelenti: „amivé válni fogsz. Az elsõ király, akinek a fáraó nevet adták Ehnaton volt, szép feleségével Nefertitivel. Ha tudni akarjuk mivé válunk majd, nézzünk rájuk. A faj, amelybõl származnak, a szíriusziak, az apánk, és mi magunkban hordjuk génjeiket. A megfelelõ pillanatban fajunk olyanná válik, mint az övék. Ez egy olyan faj, amit a negyedik dimenzióhoz alkottak meg. Amikor ez megtörténik, azt fogjuk gondolni magunkban: "Hát persze, már emlékszem." A testünket érintõ változások olyan természetesnek tûnnek majd, hogy nem is igen fogunk ezen gondolkodni.
Ahogy a növekedés megkezdõdik, az élet a következõ világban mindennapinak tûnik majd. Aztán átlépünk a negyedik dimenzió három legmagasabb felhangjának egyikébe, a tizedik, tizenegyedik, vagy tizenkettedik felhangba. Ezekben a világokban megszerezzük az ötödik dimenzióba való átlépéshez szükséges tudást, és bölcsességet, és ezzel kezdetét veszi az Istenhez való közvetlen visszatérés örökké változó útja, ahogy fokozatosan kibomlik az igazság.
Rajtunk az univerzum szeme, a világmindenség nagy lelkei itt vannak közel. Isten gyermekei vagyunk, akik egy új élet lehetõségét nyújtjuk át az életnek. Legmélyebb hálámmal köszönöm mindenkinek, hogy él.

Az egyedülálló átmenet

Elmondtuk mi történik általában, amikor egy bolygó a harmadik dimenzióból a negyedikbe átlép. Most egy új teóriát mutatunk be arra nézve, mi történhet itt a huszonegyedik század elején, a Földön. Esetenként egy bolygó rendellenes útra léphet, hogy megkönnyítse az átváltozást. Átlép a következõ" dimenzióba, de újrateremti a régit is úgy, hogy beteljesítse a régi karmát, és simábbá tegye az átlépést a következõ' világba. Ez elég ritkán fordul elõ, de lehetséges. Igen magas szintû tudatosságra van ehhez szükség, és ez majdnem minden esetben hiányzik.
Edgár Cayce azt mondta, hogy a Föld tengelye "1998 telén" meg fog fordulni, de nem így történt. Más jóslatok. szerint 1999 augusztusára át kellett volna lépnünk egy magasabb dimenzióba, vagy el kellett volna pusztítanunk magunkat, ez sem történt meg. Lehetséges, hogy már átléptünk a negyedik dimenzióba, csak nem tudunk róla? Igen, lehetséges.
Olyan széleskörû téma ez, hogy nem is tudom, mivel kezdjem. Talán arról lenne a legjobb beszélni, hogy honnan érkezhet az a magasabb szintû tudatosság, ami végrehajtaná ezt a változást. Lehetséges, hogy a Föld új gyermekei, akik tudatukban a legfejlettebbek éppen ezért vannak itt. Gyermekeink közül számosan magas rangú spirituális lények, akik azért jöttek a Földre, hogy segítsenek nekünk az új világba való átlépésben.
Ezeknek a gyerekeknek megvan a képességük arra, hogy kivételes módon indítsák el ennek a világnak egy új világba való átlépését. Lehet, hogy a történelemnek ebben a pillanatában ennek a csodának vagyunk szemtanúi. Magas szintû univerzális tudatukkal képesek úgy újrateremteni ezt a világot a következõ" szinten, hogy egyetlen lélek se essen áldozatul, és hitem szerint éppen ez a céljuk. Jézus szavait át kell majd változtatnunk a következõképpen: "Sokan vannak az elhívottak, és mindenkit kiválasztanak" azt hiszem ez boldoggá tenné õt. Mindig ez volt az univerzum álma, minden lelket átsegíteni, de eddig még soha nem volt lehetséges.
Hogyan tudnak gyermekek ilyen rendkívüli módon megmenteni egy bolygót? A gyermek tiszta ártatlansága és szeretete, a harmonikus teremtés forrása a magasabb dimenziókban. I la ezek a gyermekek valóságosak - és annak tûnnek - akkor most minden lehetséges. Lehet, hogy' Isten épp most áldott meg minket tökéletes kegyelmével.
/részlet D. Melchizedek, Az élet virágának õsi titkai címû könyvbõl/
www.ezotop.hu/termeszetfeletti/termeszet...enzi%C3%B3ugr%C3%A1s