Miután Jézus a mennybe ment, a tanítványok minden nap együtt voltak és imádkoztak. Mi lehetett imádságuk tárgya? Remélhették, hogy megszületik a messiás? Nem, hiszen a messiás már eljött, sot, küldetését betöltvén vissza is tért a mennybe. Remélhették, hogy Isten azonnal lesújt a gonoszokra? Nem, hiszen maga a messiás is elszenvedte az igazságtalanságot.
Remélhették, hogy a messiás napokon belül visszatér? Nem, hiszen Õ maga bízta rájuk a jó hír továbbadásának szolgálatát, amit még ezután kell elvégezniük. Valaminek márpedig történnie kell, hogy Isten országa megvalósuljon. Minek kell történnie? Valami csodának! Valami átütõ erejû dolognak! De hol? A világban, a külso körülményekben? Mint láttuk, ott hiába is várunk csodát. Akkor hol történhet átüto ereju változás, ami lehetové teszi Isten országának térhódítását? A csodának ott belül, a tanítványok szívében kell bekövetkeznie.
És lám, amikor pünkösd ünnepén a Szentlélek átütõ erejû kitöltése megtörtént, valóban a tanítványok változtak meg. Õk váltak félszeg, bezárkózó, tanácstalan kis közösségbõl Jézus Krisztus bátor tanúságtevõivé. Ma sincs ez másképp. Változásra van szükség. És ez a változás meg is történhet. A Szentlélek ma is munkálkodik. A változás benned kell, hogy végbemenjen!
Várd a csodát!
(ismeretlen)
--
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``