Spiritizmusról

FOLYTATÁSA AZ ELÕZÕNEK

Különösen vigyáznotok kell magatokra, minden lépésetekre és szavatokra akkor, amikor azt látjátok, hogy az ellentétes szellemsereg médiumai, a spiritizmus tudományos és nem tudományos alapon álló ellenségei és gyûlölõi minden erejüket megfeszítik, hogy kompromittáljanak benneteket.

"Okosak legyetek, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok", mondja az Úr Jézus és mondom nektek az Õ kegyelmébõl én is. Aki érzi magában, hogy dacára igazságairól való szent meggyõzõdésének, nincs meg az, az intellektuális képessége, hogy igazait logikusan, meggyõzõen meg is tudja védeni, óvakodjék vitába ereszkedni azokkal, akik bírják szóval és ésszel s ilyenkor még kétszeresen is segedelmet kapnak sötét vezetõiktõl.

Jusson eszébe, hogyha az Úr az ügy védelmére hívta volna õt, adott volna ehhez bizonyára képességet is neki; bízza hát a vitatkozást azokra, akik erre hivatottak, majd ki is ahol jónak látja. Mert nem szabad elfelejtni, hogy az ember hite homokra épített gyenge alkotmány mindaddig, míg az Úr meg nem szilárdította s ezt a gyenge alkotmányt szándékosan kitenni az ellentétes szellemek támadásának, megbocsáthatatlan hiba.

(Karsay István)


folytatása következik

Szabó Judit:
2012 - A felemelkedés útja
részlet


;Abban a világban, ahová be fogtok lépni, minden valódi szeretetbõl épül, de amíg eljuttok oda, addig alaposan meg kell ismernetek a szeretet világát.;
Kérdés: Mi lesz azokkal, akik nem tudnak arról, hogy mi történik most a Földön?

"Minden embernek van személyes terve arról, hogy hogyan szeretné kibontakoztatni tudatosságát. És nem minden ember ragad bele a harmadik dimenzióba, aki nem is hallott a spiritualitásról! Ugyanígy, a spirituális beállítottság sem garancia a felemelkedésre! Az ezoterikus körökben számos hiszékeny és negatív gondolkodású ember van. A sikeres felemelkedéshez az kell, hogy valaki keresse az igazságot, becsületes, egyenes legyen, nyílt, és másokkal összefogva akarjon valami jót teremteni!

Vannak olyanok, akik békében, szeretetben, a családban élik meg ezt az átalakulást. Megtapasztalják azt a csodát, amit gyermekük születése okoz, és figyelik kibontakozását. Eközben erõs belsõ átalakuláson mennek keresztül, megváltoztatják életmódjukat, átalakítják meggyõzõdéseiket - és mindezt teljesen automatikusan teszik.
Mások a mentál tréningek és a pozitív gondolkodás iránt érdeklõdnek, megint mások pedig a saját lelkük iránt. A tudatosság kibontakozásának módjai nagyon különbözõek!
Ti a spirituális utat választottátok, és néha azt hiszitek, hogy ez az egyetlen út. De ez csak egy a sok közül.

És nem kell félnetek, nem maradtok le a felemelkedésrõl, hogy ha nem sikerül kiderítenetek Felsõbbrendû Énetek nevét, ha elmulasztotok egy spirituális rendezvényt, vagy ha nem tudtok összegyûjteni minden információt, amit a spirituális üzemek termelnek. Nem, nem errõl van szó, legyetek nyugodtak!
Idõnként segít egy adag egészséges kételkedés. Ha jó kapcsolatban vagytok érzéseitekkel, akkor meg fogjátok érezni, hogy mely szövegekben van leírva az igazság, és melyek íródtak szenzációhajhászás vagy félelemkeltés céljából. Az 'ezoterikus' emberek között nem kevés a hiszékeny és az önámító, ami sok - még földi gondolkodásút - visszarettent a spirituális úttól. Ebbõl a felemelkedési folyamatból azok fognak kilépni, akik már régóta nem tudnak úrrá lenni félelmeiken, akik tele vannak önkorlátozó hiedelmekkel, akik elveszítették önmagukat, akik gyûlöletet és áldozati mentalitást sugároznak, és nem akarnak tanulni mindebbõl. Õk el fognak menni, és odaát elõször kipihenik ezt a megerõltetõ inkarnációt. Majd egy késõbbi idõpontban visszatérnek a háromdimenziós világba, olyan keretek közé, amely megfelel fejlõdésüknek."

Blázsovics Sándor: Lélekerõ
RÉSZLET

Hogy az Isteni Terv beteljesüljön, megadatik a képmásnak hogy használja a legfelsõbb lény finom energiáját! Hogyan is termelõdik finom energia az emberi különbözõségekbõl?
Kizárólag a szívkapuból ki-, illetve beáramló energia - ez az energia a legfinomabb a fizikai szinten - munkájának eredményeként! Ugyanis képes megváltoztatni emberi életutakat! Abból indulunk ki, hogy az emberek között különbségek vannak. Hitükben, hitük erejében, személyes életútjukban, gondolataikban, tetteikben! Amint valakik szeretetenergiával egymáshoz kötik magukat, létrejön minden esetben az egyik fél részérõl a felemelés, a másik fél részérõl a felemeltetés. Ez a folyamat egyrészrõl a szeretet, mint finom energia erõs áramlását idézi elõ, ami nemcsak kettejük között hat, hiszen megváltoztatva emberi vonásokat, más, "jobb" tettekre ösztönzi az embert. Így tehát kihat a tágabb környezetükben élõkre is.
Másrészrõl spirituális értéke megnövekszik. Ami akaratlanul is nyitja ezen emberek hetes és hatos kapuját. Így megnövekszik hiterejû rezgésszámuk. A környezetük jó példát lát a kapcsolatukban, így náluk is nyílik a szívkapu teljesítménye.

Na de mi van azokkal, akiknek ez a kapcsolat (ítélkezés!) nem tetszik? Bizony, náluk záródik a hetes, a hatos és a szívkapu is! Tehát bizony, a lefelé vezetõ úton járnak! Megközelítõleg ugyanannyian örülnek ennek a történésnek, mint ahányan elítélik. Az energia körforgása máris megoldódott! Ráadásul magunk megismerésének kérdésében ez az egy történés példát bír mutatni!
Tehát a legfõbb lény terve az, hogy az ember szabad akaratából, itt a fizikai szinten emelkedhet és süllyedhet is spirituálisan. Így adva a kezébe a felemelkedése kulcsát!
Így tehát az õsidõkben bizonyosan spirituális segítséggel íródott Tabula Smaragdina értelmet nyer! Elég bölcs volt a gondolat, hogy életben tartsa az írást, az emberek hatalomvágyára apellálva. Ám több volt, mint bölcs, mert a mag, amit elvetett, végül termõföldbe jutott!
Várja azokat, akik képesek átadni a finom energiát! Így a terv spirituális mozgatórugója kétségtelenül a szeretetenergia. Önmaga megtapasztalása végett a legfelsõbb lény megteremtette ezt a tér-, idõdimenziót. Benne képmásait, akik szabad akaratukból választhatnak a benne nyugvó hit és az örök nyughatatlanság között, amely ellensúlyozza a világot. Áthatja a szeretet finom energiája, és akikben otthonra lel, felemelkednek hozzá.Elválasztva ezzel a könnyût a nehéztõl!

.

A SPIRITIZMUS HIVATÁSA A VÉGÍTÉLET ELÕTT


A spiritizmusnak ezekben az utolsó idõkben az a hivatása, hogy mintegy védõbástyaként álljon ott azoknak az igazságoknak körülzárására, amely igazságokat a különbözõ vallások és felekezetek tartanak a magukéinak. Ezek a felekezetek, mint az igazságnak formai tartályai, az Írás szavaival hadakoznak, és a halottaktól való tudakozódásnak minõsítik az utolsó idõk bizonyságát, sõt kivetik a gyülekezetekbõl azokat, akik ezeknek a meggyõzõdéseknek nyomán magukat spiritisztáknak vallják. A saját elgondolásuk szerint ezzel igazságot cselekesznek, mert hiszen az írásokra támaszkodnak, de ezek az írások nem a mai kornak, nem az utolsó idõknek adattak.
Minden idõnek megvan a maga kötelezõ kerete, amellyel körülzárja magát, körülzárja a maga igazságát, a maga eredményét, amelyet szolgál, amelyet diadalra akar vinni. Mózes idejében még a lélek nem volt elõkészítve arra, hogy önmagában meg tudja ítélni az igaz Isten és a bálványok közti különbséget, mert hiszen az a kor a bálványok kora volt. Bálványok alatt az ellentét hatalmát, az ellentét erõinek idõközönként való megnyilatkozását értették és jelölték meg azok elõtt az emberlelkek elõtt, akik sötéten, mindentõl távol, minden igaz hitnek birtoka nélkül élték testi életüket, fizettek testtel a testért, éltek s meghaltak anélkül, hogy a lelkükben a szellemi világosságnak kicsiny, halvány fénye világított volna elõre az úton.

Mózes törvénye által az igaz Isten hatalmas, nagy, átütõ eredményeket adott a világnak, hogy megmutassa az igazságot, megtisztítsa az emberek gondolkozását, és elfordítsa a bálványoktól, hogy az ember keresse és kutassa a láthatatlan, a szellemi Istent, akinek hatalma van égen és földön, életen és halálon.
Akkor szükséges volt, hogy a szellemek világát kizárják ebbõl a hitformából, amint szükséges volt, hogy a fénylõ világosság, az egyistenhit el ne ködösödjék, el ne felhõsödjék, a bálványok iránti tisztelet meg ne homályosítsa az igaz Isten tiszteletét és félelmét, amellyel az embernek az Isten kilétét önmagában kellett meghatároznia.
Amikor ez a kor elkészült a maga igazságával, és az emberlelkek a hitüket, világosságukat, reménységüket az eljövendõ Alapítóba helyezték, Aki mindenekfelett való, és aki mindentõl megszabadíthatja az ember lelkét: akkor ez a hit, ez a ragyogó fény, ez a világosság égi derûként világolt be a földi életbe.
Amikor pedig elkövetkezett az az idõ, hogy beteljesedett Isten ígérete, és a lelkek betöltettek reménységgel, bizonyossággal, és közel érezték magukat Istenhez: ismét csak nem volt rá szükség, hogy bizonyságot tegyenek azok a lelkek, akik az élõk világán kívül élnek és az élõket körülveszik érzéseikkel és gondolataikkal.
Amikor azután fellángolt a hit ragyogó világossága, akkor az áldozatok ezrei ajánlották fel magukat Istennek, s magukat mindentõl, ami világi, mindentõl, ami tévedés, mindentõl, ami bûn, megõrizték, és a lelkükben élõ Isten iránti alázatossággal, az Istenben vetett hittel mintegy örökmécsül odaajándékozták magukat a világnak, hogy ez a világ általuk világosságot láthasson, s az õ hitükön keresztül nézhessen bele az örökkévalóságba. Ezek mindenüket odaadták, mindenüket feláldozták; az életük sem volt elõttük érték, csak azért, hogy Isten igazságát és Isten kegyelmét e világhoz, az emberek szeméhez és szívéhez közelebb hozhassák. Hiszen ezeken az önmagukat odaadó és feláldozó lelkeken keresztül, az õ látományaikon, álomlátásaikon keresztül mindannyiszor egy-egy rés nyílott a sötét égen, hogy az emberi lélek bepillanthasson a mennybe, és láthassa ott az üdvözültek seregének boldogságát, s láthassa, hogy akik mindent odaadtak Isten szolgálatáért, azok mindent megnyertek az örökkévalóságban. Tehát ezeknél sem volt szerepe, nem volt célja, nem volt küldetése annak a szellemvilágnak, amely világ az õ szenvedéseiben, fájdalmaiban és csalódásaiban mintegy kétségbeesve jajgatott és jajgat ma is elvesztett, elfecsérelt földi élete miatt.

Azonban mivel az emberlelkek mindenkor próbára voltak téve, s mivel kevés lélek volt, aki önmagát feláldozta, mert kevesen voltak, akik megértették Isten akaratát, azért a földön testet öltöttek lelkében idõvel kihûlt az Istenbe vetett hit és az odaadás, elhidegült az alázatosság. Az értelem azonban annál inkább felelevenedett, kutatott az anyagban, és megtalálta sok minden eddig titokban maradt miértre a feleletet, megtalálta a választ sok titkos dologra, amelyet ma, ebben a ti korotokban a tudomány fennen hirdet. Ekkor született meg a gõgös emberi lélekben az elbizakodás, amely ezt mondja: én vagyok az isten, mert íme, az én eszemmel, az én értelmemmel kikutattam a föld titkait, kikutattam a természet rejtett dolgait, és kikutattam a mennynek titkát, kikutattam az engem körülvevõ föld körüli szférák titkát. Én irányítom a föld termését, irányítom a magam egészségét, testi életem meghosszabbítását; sõt kutatom az örökélet titkát, hogy elnyerhessem azt, és akkor én leszek a magam teremtõje, istene; én magam vagyok az isten: az értelem!"
Az értelem szorgalmasan kutatja, hogy az öldöklõ fegyverek hatásait hogyan tudhatná minél nagyobbra és tökéletesebbre fokozni; hogyan tudná egyik nemzet a másikat megsemmisíteni, hogy õ uralkodhasson mindenki felett. Kutat az emberi értelem, hogyan tudná kiéheztetni, megsemmisíteni a másik nemzetséget, vagy hogyan tudná rabságra szorítani, hogy teljesen és egyedül õt szolgálja. Hogyan tudná egyik ember a másikat térdre kényszeríteni, hogy az fel ne állhasson, és emberi önérzetét soha ne érvényesíthesse.
S mindezt azért, mert eltávolodott Istentõl, Isten törvényétõl, és fényes értelmével - amellyel a természet titkait kutatja - az ördög munkáját, az ördög akaratát szolgálja a szívében, a lelkében.
Az emberiségnek meg kellett volna már érnie arra, hogy lelkében a szép és jó iránt való vágyat megvalósíthassa, tökéletessé és mindenki részére hozzáférhetõvé tehesse, hogy egyik ember megtalálhassa a másik emberben az õ testvérét, az Isten által megteremtett másik lelket, aki az õ lelkének társa, aki az õ lelkének kiegészítõ része.
De nem ezt cselekszi, hanem a sátán sugallatára hallgatva az öldöklés fegyverét veszi kezébe, és megsemmisíti azt, amit épített, s azért sohasem lesz kész az építkezésével.

Minden hiába, ha az emberi ész a maga világosságával a rombolás szellemének utasításait követi, és akkor a legnagyobb magasságból is szárnyaszegetten zuhan alá, hogy a föld porában vergõdve ismerje fel kicsinységét, erõtlenségét, semmiségét.
Mert az Istennel szembehelyezkedett régi ember bûne ugyanaz, ami a mai ember bûne; de a régi ember lelke nem ismert annyi szépet, annyi jót; a régi ember nem ismerte Istent, és nem ismerte Isten igazságát; a régi ember nem ismerte a Krisztus által adott szeretetet, a régi ember nem ismerte a kegyelmet, a bûnbocsánatot, nem ismerte Isten hívó szavát.
A régi ember kora sötét, kietlen és zord volt, míg a mai ember a menny elõcsarnokában mozog, mert a menny világossága, a menny érlelõ sugara világítja be a lelkét. Az ember lelke fölemelkedett a porból, de mivel a sátánt is magával emelte, azért Isten nem engedi, hogy a sátánnak betekintése legyen a mennybe; a menny titkait nem engedi kikutatni, tehát porba sújtja a ma emberét. Elérkezik az ítélet, és a rombolás szelleme, mint egy nagy vihar, végigszáguld az egész földön, hogy az elbizakodott emberiséget ismét lentrõl emelje fel.

Ennek a kornak elõestéje közeledik, testvéreim. A spiritizmusnak az a hivatása, az a küldetése, hogy ezekben az utolsó idõkben hirdesse és bizonyítsa a túlvilági élet hitét a tudomány hatalmával szemben, amely lelket, Istent, túlvilági életet, mindent tagad mindaddig, ameddig az isteni kegyelem még egy utolsó fényvillanással be nem világít ebbe a titokba. Akkor a tudomány is rá fog jönni és meg tudja majd határozni azt a mozzanatot, amikor az emberi testbõl elköltözõ lélek útra kel. A tudomány ezt meg fogja rögzíteni. A tudománynak erre az igazságra rá kell jönnie, mielõtt még a vég bekövetkezik. Isten dicsõségének újra helyre kell állnia, és az emberek lelkén úrrá kell lennie.
Ez lesz az az idõ, amikor a tudomány a maga hatalmával a légkör erõit mozgatja meg, hogy azokat is a maga szolgálatába állítsa.
Ugyanakkor fogja a tudomány megfigyelni az eltávozó lelket, és kézzelfoghatóan és szemmel láthatóan bebizonyítani, hogy van élet a síron túl.
Ezzel befejezõdik a tudomány korszaka. És akkor azok, akik ezeknek a bizonyosságoknak láttára és hallatára megtérnek, lehántják magukról a külsõ ember minden önzõ igazságát és hazugságát, s felismerve a bûnt, a porba és hamuba ülve megtérnek, az utolsó idõkben felajánlják szolgálatukat az Istennek, hogy az Õ igazságát szolgálják vele. Azok, valamint akik nekik hisznek és általuk megtérnek, meg lesznek mentve ennek a kornak úgyszólván utolsó órájában.

Azonban ezt a megtérést nem úgy értem, mint ahogy ti értitek, kedves testvéreim. Mert nem mindenki spiritiszta, aki magát annak gondolja; köztetek sem mindenki spiritiszta, aki az üléseken részt vesz. Ameddig a lelketek meg nem tér azokból az emberi hibákból és gyarlóságokból, amelyekkel meg van terhelve, addig hiába mondjátok magatokat spiritisztáknak, nem vagytok azok. Hiszen minden kérésem dacára sem tudjátok ezeket a gyarlóságokat kívül hagyni az ajtókon, hanem behozzátok magatokkal minden rossz érzéseteket, minden emberi hiábavalóságotokat, rossz természeteteket, és megnehezítitek a légkört az érzéseitekkel, a gondolataitokkal, sõt még a hitetlenkedést, a kételkedést is sokszor behozzátok, és ezzel megakadályozzátok a szellemek közléseit is.
Nem mindenki spiritiszta, aki elolvas egy könyvet és beül bizonyos ülésekre, hanem csakis azok mondhatják el magukról, hogy õk csakugyan spiritiszták, akik a lelkükben megrettenve Isten igazságának és nagyságának hatalmasságától megállnak, megrendülnek, és tekintetükkel Istent keresik, elhagyják hiábavaló emberi szokásaikat, és levetik a csodák elõtt saruikat, mivel átérzik a lelkükben, hogy Isten ott van közel, ahol õk a szellemek világába bekopogtatnak. Hiszen Isten az utolsó idõk bizonyságát nyújtja nekik, hogy van élet a síron túl. Ez abból a célból van adva, hogy térjenek meg az emberi hiúságokból, hazugságokból, önzésekbõl, gõgbõl, számításból és testiségbõl, emberi bálványimádásból, babonából és hiábavaló dolgok szentesítésébõl. Mert ha ezekbõl meg nem tértek, testvéreim, ha egymást bántjátok, rágalmazzátok, egymásról rosszakat feltételeztek, egymás iránt szeretetlenek vagytok, egymás iránt nem azzal az érzéssel vagytok, amellyel Isten elõtt megállhatnátok minden egyes alkalomkor, amikor összejöttök, akkor én is azt mondom, mint ami Mózes törvényében van, hogy halottaktól tudakozódók lettetek, fekete mágiával foglalkoztok, mert akkor nem megtérésetekre, hanem elvesztésetekre szolgál a ti spiritizmusotok.
Ameddig a hiúságból, elbizakodottságból meg nem tértek, és ameddig a lelketekben nem az alázatosság az irányító erõ, addig ne keressétek a szellemekkel való érintkezést! Mert amilyen érzésekkel közeledtek a szellemvilághoz, amilyen hangon belekiáltotok a rengetegbe, ugyanolyan vissz-hangot kaptok onnan. Imádkozzatok, hogy ez a visszhang le ne térítsen titeket arról az útról, amelyen már hiszitek magatokat!

Nemcsak ti tévelyegtek, hanem elõttetek is megszámlálhatatlan sokasága azoknak a szellemeknek, akik éppúgy gondolkoztak földi életükben, mint ahogy ti gondolkoztok, akik éppen azt hitték igazságnak, amit ti hisztek a ti testi értelmeteken keresztül. Ezeknek érzései, gondolatai, törekvései, amelyekkel õk éltek, mozogtak, terjeszkedtek, amelyekben õk olyan nagyot tévedtek, hogy nem juthattak be az Isten országába, vesznek körül titeket, ha megtéretlenek vagytok, amikor a szellemvilág ajtaján kopogtattok. Ezeken keresztül zúdulnak be a ti világotokba azok a gondolatok, azok az érzések, vágyak és törekvések, amelyek most a jelenben, abban a kényszerû helyzetben, amelybe jutottak, nem élhetik ki magukat. Ezek az érzések, ezek a gondolatok keresnek maguknak kiélési lehetõséget, és tibennetek, ti rajtatok keresztül akarják magukat kiélni. A ti érzéseiteken, a gondolataitokon keresztül keresnek érvényesülést, és ha találnak, megerõsödnek, és bennetek is megerõsödnek a téveszméik, téves igazságaik. Ha ezek megerõsödtek, és nagyobbak, mint a bennetek lévõ jó, akkor lehúznak titeket az útról, amelyre ráléptetek.
Így lesznek köztetek versengések, meg nem értések, viszályok; így kap lábra egymás lenézése és elítélése, amit magatokban sokszor nem is gondoltok hibának, bûnnek, sõt egészen megengedhetõnek találtok, mert azt hiszitek, hogy igazatok van.
Kedves testvéreim, a spiritizmusnak egyetlen törvénye és igazi célja: a megtérés felé vezetni és hajtani az emberlelkek csoportját és az emberlelkeken keresztül azokat a szellemeket, akik immár elköltöztek és nem találják helyüket az örökkévalóságban, akik cél és remény nélkül bolyonganak, mert nincs, aki, vagy ami megvilágítsa elõttük az utat.
Ti vagytok erre hívatva. Ti vagytok erre elõszólítva Istentõl; a ti lelketekben imbolygó kicsiny, reszketõ fény, amely itt ezen a földön ezer tévedés közepette is kereste és kutatta az igazságot. Ez volt az a kicsiny örökmécs, amelyet az isteni kegyelem a hit olajával felöntött, hogy az ki ne aludjék az utolsó idõk küzdelmében.
A szellemek által adott bizonyosságok azok az apró drágakövek, amelyeken vásárolhattok magatoknak hitet és bizalmat, amelyekkel felerõsíthetitek a lelketeket, hogy tovább keressetek, tovább kutassatok.

A spiritizmusnak ez a hivatása. Nem az, hogy új formát, új felekezetet alkosson, nem az, hogy a felekezetekben szétesést, viszályt vagy versengést okozzon, nem az, hogy vele vitát kezdjetek azokkal, akik hisznek, mert úgy gondoljátok, hogy nem jól hisznek. Nem! Ti hálát adjatok minden pillanatban Istennek, hogy nektek adta ezeket a bizonyságokat, amelyeket magatoknak is szorgalmasan kell felszedegetnetek az életúton, és elraktároznotok a lelketekbe, hogy ezekbõl a megbizonyosodásokból a hitetek megerõsödjék.
Nem az a fontos, hogy a szellemvilágból a ti apró, kicsiny életeseményeitekre kapjatok valami felvilágosítást; nem testvéreim; az ilyesmivel hagyjatok föl, mert ha ezt teszitek, akkor ti is halottaktól tudakozódók vagytok. Nektek messzebb, magasabbra kell tekintenetek; közétek az Úr küld munkásokat, szolgálattevõ lelkeket, hogy titeket az igazságra vezéreljenek, arra a teljes bizonyosságra, amely Istentõl való.
A külsõ jelenségek csak arra valók, hogy a szemetek, a fületek, a ti külsõ emberetek ezeken az érzékszerveken keresztül megbizonyosodjék olyan természeti erõk felõl, amelyek vannak, léteznek, és amelyek más irányt szabnak a ti földi életeteknek.

Azután már nem az a mi kötelességünk és feladatunk, hogy ezeket az apró dolgokat napról-napra megismételjük elõttetek a hitetek megerõsítésére; azután már magatoknak kell képeseknek lennetek fölemelkedni abba a világosságba, ahol mindenki megtalálja a lelkének táplálékait, azt a táplálékot, amely Istentõl adatott. Ezért én sohasem beszélek egyiknek-másiknak, hanem beszélek az összességnek, hogy mindenki kivehesse belõle a maga részére azt, ami szükséges, amivel a lelkét táplálhatja.

Mert az idõ közel van, és a ti számadásotok nagyobb, súlyosabb lesz, mint azoké, akik mindezekkel a bizonyságokkal nem rendelkeztek földi életükben. Azok még nem értek egészen közel a valósághoz; azok még áloméletet élnek, még a bizonytalanságban vergõdnek, szenvednek, gyötrõdnek. Azoknak a lelkében most még a fájdalmak, a kétségek, a bizonytalanságok olvasztó kemencéje izzik, hogy kiolvassza a lelkükbõl a bizonyosság után való vágyat, a valóságos, isteni igazság után való éhezést és szomjúhozást. Azoknak még ezentúl kell föleszmélniük arra, hogy tulajdonképpen miért is élnek itt, mi a rendeltetésük, mit kell elvégezniük, hogy egy lépéssel elõbbre juthassanak a fejlõdés útján.
Ti azonban már ott vagytok.

Amikor az Úr Mózesnek a Tízparancsolatot adta, Mózes felment a hegyre, de az Úr rajta keresztül megparancsolta, hogy senki, se ember, se oktalan állat meg ne közelítse a hegyet, mert ha megközelítik, halálnak halálával halnak meg.
Akik a hegy körül voltak, azok hallották a mennydörgést, érezték a földindulásokat, amelyeken keresztül Isten Lelke Mózesnek tudomására adta a parancsolatait, a rendeléseit; szívük-lelkük megborzongott a félelemtõl, de sem kíváncsiságból, sem erõszakoskodásból a hegyet meg nem merte közelíteni egy sem.

Ezzel a szent félelemmel közeledjetek ti is, testvéreim, ahhoz a világhoz, amely olykor-olykor megnyilatkozik elõttetek, s hinti az életetek útjára a bizonyosságokat, az értékeket, a drágagyöngyöket. Szedjétek fel ezeket, gazdagítsátok velük a lelketeket, és keressétek Isten igazságát, hogy abba felöltözködve közeledhessetek majd ti is ehhez a titokzatos hegyhez, ahonnan most még ebben a formában adja Isten tudtotokra az õ országának létezését. Ahonnan emberi hangon keresztül ad magáról életjelt ez a láthatatlan világ, vagy talán álmokon, látományokon keresztül tudat veletek valamit az Úr. Talán ezeken keresztül húzza el a titokzatosság függönyét, hogy egy-egy rés támadjon, hogy azon keresztül betekintést nyerhessetek abba a másik világba, ahová majd meg kell érkeznetek.
Legyetek érte hálásak, és térjetek meg; vetkõzzétek le minden hibátokat, gyengeségeteket, tévelygéseteket, bûnötöket, és öltözzétek fel az alázatosságnak és áhitatnak öltözetét, mert közel van az Úr, már az ajtó elõtt, és mi lesz, ha felöltözetlenül talál benneteket?! Mi lesz, ha még ennek a különleges kegyelemnek a birtokban sem tudjátok elhagyni emberi kicsinyességeiteket, és megtéretlenül álltok majd szembe az igazság törvényével, amely tõletek többet kér számon, mint azoktól, akik még nem láttak és nem hallottak Isten igazságáról?!

Ez az a szent titok, ez az a szent szózat, amely a spiritizmuson keresztül a lelketeknek szól, amelyen keresztül Isten titeket minden felekezetbõl elhívott, hogy ki ne essetek, el ne maradjatok, hanem mindnyájatokat egybeterelve, bevezethessen az Õ országába.
Ez a szent együvétartozás érzése kötelez! Mert akik érzik lelkükben a megbizonyosodás hitét, akik csak egy kicsiny igazságot, egy kicsiny bizonyosságot, csak annyit, mint egy gyémántszilánk, hordoznak is a lelkükben, azt is tekintsék Isten ajándékának. Hiszen ez sem a ti érdemetek, ezt is Isten adta, Isten szórta közétek, testvéreim! És ha bizonyos meggyõzõdéseket, megbizonyosodásokat kaptatok, akármilyen úton, akármilyen formában részesültetek is azokban, hordozzátok is azokat a lelketekben, mint kicsiny drágagyöngyöket, és Isten megsokasítja azokat a ti részetekre.
Ennek a közös értéknek a viselése, ezeknek a közös mennyei drágaságoknak az összeszedése legyen az, ami benneteket összetart és egybefûz, egymásnak Isten kegyelmével dicsekedve. Alázatosságban és Istent dicsõítve ez legyen a ti összetartó kapcsolatotok egymással.
Aki pedig még nem kapott semmit, és nem is hisz semmiben, az imádkozzék és kérje Istent, hogy ha Õ akarja, és szánt neki valamilyen formában bizonyságot és meggyõzõdést, akkor, amikor Õ elérkezettnek látja annak idejét és alkalmát, éreztesse meg vele, hogy készen tarthassa a lelkét, hogy belehulljon a menny ajándéka, s õ felismerhesse azt a kicsiny világosságszikrát, amit neki szánt Isten.

Mert hiszen sokan vannak, akik, amikor Isten kegyelme leárasztja ezeket a drága értékeket, becsukott szívvel, szórakozott lélekkel jelennek meg és nem kapnak utánuk. Az õ lelkükre nézve hiába áradtak ezek az értékek, õk nem nyertek belõlük semmit, mert nem voltak felkészülve arra, hogy összeszedjék azokat maguknak.
Azok, akik még nem kaptak, kérjék Istent, hogy adjon nekik, és Isten mindazoknak ad, akik hittel kérnek, akik hittel közelednek Hozzá az imádságukkal, hogy a hitüket megerõsíthessék, és körülbástyázhassák magukat az ellentét csábításaival szemben, hogy a kételkedés hatalmat ne vehessen rajtuk, hogy el ne essenek ezekben az utolsó idõkben.
Mert én is azt mondom, amit az Úr mondott: Adatik annak, akinek van, de akinek nincs, attól még az is elvétetik, amivel bírni vél. Hiába gondolja valaki, hogy neki van hite, de tele van kételkedéssel, kritizálással, elfogultsággal, elõítélettel: az ilyen lélek, hogyha egész életében mindig üléseket keres is fel és a legnagyobb bizonyságok és a legmeggyõzõbb jelenségek történnek is elõtte, mégsem nyer bizonyosságot, mert az õ lelke képtelen arra, hogy a bizonyosságot befogadja, minden bizonyság után nagyobb lesz a kételkedése, mint addig, ameddig míg bizonyságot nem nyert.
A spiritizmusnak az a célja, hogy a vallások által hirdetett isteni igazságot, amelyet a mi Urunk, Jézus Krisztus hozott a világnak, megerõsítse, körülbástyázza, és bizonyságot tegyen mellette.
Mi bizonyságot teszünk mindaddig, ameddig erre szükség van; nem miértünk, hanem értetek, hogy a hitetek teljes legyen, hogy az utolsó idõben el ne fogyatkozzatok, meg ne rendüljetek, és valamiképpen el ne csábíthasson benneteket a sátán.

Majd amikor ezek a dolgok bizonyosságokká lesznek, amikor majd a tudomány is megbizonyosodást nyer a lélek továbblétezésérõl, és amikor a tudomány a természet titkait kikutatva a földi légkörben sok olyan dologról szerez tudomást, amirõl eddig nem is álmodott, akkor megnövekedik a spiritiszták száma. Akkor majd tömegesen tódulnak ebbe az új eszmébe, ebbe a gondolatba, amelyért titeket most kigúnyolnak, megvetnek és eszelõsöknek tartanak. Akkor majd megszaporodik azoknak a száma, akik prófétálnak", akik majd bizonyságot akarnak tenni. Ezek azok a megszálltak, akiken keresztül nem Isten igazsága fénylik, nem Krisztus mellett tesznek majd bizonyságot, hanem olyan igazságokat hirdetnek, amelyek Isten ellen valók.
Akkor majd futkosnak az emberek, amikor a kétségbeesés pillanatai elkövetkeznek, amikor nem találnak menedéket a lelküknek, nem találnak támpontot, amihez támaszkodjanak, amiben higgyenek és bízzanak. Akkor nagy lesz a bizonytalanság, akkor hirdetik majd, hogy "íme itt a Krisztus", "íme ott beszél az Úr", "itt beszélnek az angyalok, jó elõre megmondatott, hogy ezeknek ne higgyetek. Mert a sátán is eljön, és felölti az Úr angyalának ruháját is, és beszél, meggyõzõdéseket nyújt, csodákat mûvel, hatalmas dolgokat cselekszik az emberek világában, és sokakat elhitet még a választottak közül is.
Tehát nem maga a spiritizmus, nem maga a szellemeken keresztül való közeledés a cél, hanem az, hogy a lelketekben az igazság megerõsíttessék, és a hit kialakuljon, ami titeket Isten útjára és Isten törvényéhez vezet. Arra az idõre már készen kell lennetek, a lelketeknek meg kell töltõdnie azokkal az igazságokkal, amelyek titeket a ti helyeteken meg fognak tudni tartani.

Mert mindenkire munkát bízott az Úr, és ki tudja, kinek hol, milyen állomáson kell õrt állania, és az igazság mellett, Isten igazsága mellett bizonyságot tennie talán még az életével is; talán mindenét fel kell áldoznia az igazságért.
S talán éppen az az egy, akit a sátán elhitetett, nagyon alkalmas arra, hogy hirdesse a sátán igazságát, de tinektek nem szabad a fejeteket meghajtanotok az elõtt az igazság elõtt! Sõt, éppen tinektek kell bizonyságot netek a lélek által, hogy ott nem az Isten akarata szerint való munka folyik, hanem a sátán az, aki elhiteti az embereket.

Talán megfosztanak mindentõl benneteket, talán számûzetésbe küldenek: mindenre számítanotok kell. Ti minden körülmények közt álljatok a helyeteken mindaddig, ameddig az isteni kegyelem le nem vált arról az õrhelyrõl, ahová majd az Úr helyez titeket.

Tehát a spiritizmus nem arra való, hogy titeket apró, kicsinyes dolgaitokban a szellemeken keresztül megsegítsen, vagy valami kedvezõ dologra rávezessen. Ha erre a célra fordítjátok, akkor ti is fekete mágiával foglalkoztok, és akkor lesodor benneteket az örvénybe maga az a hit, az a tudat, hogy spiritiszták vagytok.
Nem, tinektek ki kell tartanotok most és a jövõben is, mert aki mindvégig hû, azt az Úr megjutalmazza. Hûnek kell lennetek az igazsághoz; nem szabad, hogy titeket a sátán elcsábíthasson bármilyen hízelgéssel. Bármilyen elõnyöket kínáljon is, bármilyen elismeréssel adózzék is nektek a világ, nektek hûen ki kell tartanotok az egyszerû igazság mellett, hogy felismerjétek majd azt az idõpontot, amikor csakugyan eljön az Úr. Hogy a szívetekben megérezhessétek azt, amikor megnyílik az ég, és az Úr eljön, hogy Magával emelje mindazokat, akik hittek az Õ beszédének, és azokat, akik hirdették az Õ nevét földi életükben, akik dicsõséget szereztek az Õ nevének, az Õ igazságának, akik építették az Isten országát, bevezethesse arra a helyre, amelyet elejétõl fogva elkészített az övéi számára.

Akkor mindegy lesz, hogy honnan jöttetek, milyen mélységbõl emelkedtetek fel, milyen tévedés rabságában voltatok, milyen bûnben szenvedtetek, milyen lelki nyomorúságból kerültetek elõ. Isten letörli a lelketekrõl a bûneitek, tévelygéseitek nyomait, és felöltöztet benneteket új ruhákba, hogy bevezessen abba a mennyei lakodalomba, amelyet elkészített a mi számunkra és a ti számotokra, hogy mindörökké együtt legyünk, és Õt dicsõíthessük.


Forrás:
EZOTERIÁK II. kötet
A "Névtelen Szellem" kinyilatkozásai Eszter médium útján azok számára, akik az igazság bensõ lényegének mélységeibe behatolni képesek.
(81-95. old.)
Kiadta: A SZELLEMI BÚVÁROK
)hírlevélben kaptam)

.


Spiritizmus és spiritualizmus


Allan Kardec (1804-1869) francia tudós, pedagógus, saját okkult tapasztalatait "A szellemek könyve" címû és más kiváló mûveiben foglalta össze. Õ volt az, aki a halhatatlanság tanának és a szellemekkel való közlekedés filozófiájának a spiritiszta nevet adta. Új szó, amely õsrégi dolgot jelöl. Neki köszönhetõ, hogy a szellemvilággal történõ közlekedés tanulmányozásából új bölcselet keletkezett, de korántsem alapított szektát. A spiritiszták nem képeznek vallásfelekezetet; õk pszichológiával, magnetizmussal és a transzcendentális jelenségek tanulmányozásával foglalkoznak. Éppoly kevéssé lehet õket szektariánusoknak nevezni, mint az orvosokat vagy a természettudósokat.

Új fogalmak szükségképp új neveket hoznak magukkal, így született meg a spiritizmus és a spiritiszta szó is; ezek a szavak - szabatos értelmezés szerint - a szellem és a szellemvilág tanulmányozását jelentik, mégpedig az onnan érkezõ kijelentések fényében. Ez a tanulmányozás kétféle irányt vett, mondhatnám két iskola létesült: az egyik a spiritizmus, melynek hívei Francia- Spanyol- Olaszországban, Dél-Amerikában, Magyarországon, Ausztriában, részben Németországban; a másik pedig az un. spiritualizmus, amelynek hívei fõként Angliában és Észak-Amerikában terjedtek el. Utóbbinak hatalmas irodalma és egy sereg fizetett médiuma van. Andrew Jackson Davis maga könyvtárnyi kötetet írt össze.

A spiritiszta irodalom ma még (az évszázad eleje, Szerk.) kevésbé terjedelmes, ha ezt az elõzõtõl élesen elhatároljuk. Olyan kutatók, mint Wallace, Crookes, Zöllner, Hellenbach szorosabb értelemben véve nem tekinthetõk spiritisztáknak, hanem spiritualistáknak, mûveik oda számítandók. Ezt azért kell élesen hangsúlyozni, hogy a spiritizmus ne legyen tovább bûnbak a kísérletezõ spiritualisták és a fizetett médiumok helyett.

Mi a spiritizmus és ki a spiritiszta?

Spiritiszta röviden az, aki hisz Istenben, a halhatatlanságban, Jézus isteni missziójában, a halál utáni továbbélésben és abban, hogy a szellemvilágot az emberekkel bensõséges kapcsolat fûzi össze, amely lehetõvé teszi közöttük a közlekedést. A spiritiszta hiszi, hogy bizonyos határig minden ember - tudva vagy sem - médium, és ennek folytán mindenki kapcsolatban áll a láthatatlan világgal. A spiritizmus elfogadta a reinkarnáció tanát, mint a szellemi elõrehaladás és erkölcsi jobbulás eszközét, amely tan már a görögöknél, a hinduknál és az egyiptomiaknál is fellelhetõ volt, de megegyezik az õskeresztény felfogással is.

A spiritiszta jelszava ez: Szeresd Istent mindenek felett és felebarátodat, mint önmagadat. Tégy jót azokkal, akik neked rosszat tesznek. Szigorú erkölcs, az akarat fejlesztése. Egyedül ezek képesek az embert a szellemi kutatás és tudás világába vezetni. De csak a tiszta juthat az isteni, halhatatlan tudás birtokába.

A spiritizmus mentes minden néven nevezett dogmától, mert a szellemi kutatás szabadságot követel, mindenhová behatol, és Istenhez, a szellemi léthez, az örökké maradandóhoz tekint fel. Ezen az úton a logika a vezetõ, mely kiterjed a lélektan egész birodalmára, a makro- és mikrokozmosz egész világára. A spiritizmus felöleli a legmagasabb hitet, a legátfogóbb szeretetet, a legtisztább morált, a legteljesebb tudást, minden erkölcsi és testi fogyatékosság gyógyítását, a világmindenséget kormányzó törvények megismerését, az ateizmus, a materializmus, a babona, a kísértetektõl való félelem megsemmisítését.

Ennek következtében - ha azt az emberiség helyesen fogja fel, és helyesen gyakorolja - jövõje lesz: békesség a Földön, bensõségesebb kapcsolat Istennel és a szellemvilággal és a bûnök megsemmisülése. Az igazi spiritiszta, legyen az katolikus, zsidó vagy buddhista, ezen célok után törekszik.

Az így értelmezett spiritizmus a leghatalmasabb támasza az igazi vallásosságnak, felvilágosodásnak és tudománynak. Ha a spiritizmust azzal vádolják, hogy az ördög mûve, nem fogja érinteni, mert hiszen Jézust is ezzel vádolták a zsidók; ha a tudósok õrültségnek nevezik is, az sem érintheti, mert nem igaz. A spiritiszták minden rágalomra nyugodtan válaszolják Galileivel: "E puor si muove!" Ha Isten mûve: megmarad, ha emberi mû: elmúlik.

Ami most már a spiritualizmust illeti, õk nem képeznek szorosabb bölcsészeti iskolát. Némelyek az õskeresztény tanhoz tartják magukat, mások Jézusban csupán embert látnak, aki nem több, mint Sokrates, vagy Tyanay Apollonius; elvetik a reinkarnáció tanát és a szellemkutatás materiális oldalával, fizikai kísérletekkel foglalkoznak. Spiritiszta körökben viszont szellemi természetû megnyilvánulások jönnek létre: látományok, médiumi írások és transzbeszédek.

Korunkban, amikor a kutatás minden irányban szabadon halad, ki sem lenne szabad mondani a spiritiszta kutatásokra ezt a szót, hogy tilos! Nem a legfontosabb kérdés-e az emberiségre nézve a szellem továbbélésének tana? Hiszen a lét vagy nemlét kérdésérõl, az örökkévalóságról van szó!

A szellemvilággal való közlekedést nem a spiritizmus találta fel, azt csupán csak magyarázza, vagyis rendszert adott hozzá. Az Ótestamentum tele van médiumi, vagyis spiritiszta jelenségekkel, éppúgy az indiai Védák, az ókor vallásai, az Edda, a druidák tana és a mitológiák. A szellemek és a misztikus jelenségek mindig élénken foglalkoztatták az ember fantáziáját, ezzel nem lehet máról-holnapra felhagyni. Ellenkezõleg: ez is, mint minden, a haladás törvénye alá esik.

Hogy a fizetett médiumok között csalók is vannak, hogy egyes emberek a spiritizmus leple alatt szédelgést ûznek, az a dolog lényegére nem lehet befolyással Nem volt-e Júdás a tizenkét apostol között és ezért a többi apostolt is árulónak kell tartani? A csalás és szédelgés lehetõsége csak arra való, hogy az a komoly kutatókat szigorúbb kritikára, gondosabb vizsgálódásra és ellenõrzésre kényszerítse.

Vay Adelma
(forrás: Karsay hirlevele)