Alázatról

Az alázat

Hitbõl fakadó erény, mely képessé teszi az embert a tanulásra, okulásra és a bölcsesség befogadására. Saját tökéletlenségünk belátásán és elfogadásán alapul, mely Isten megbocsátó irgalmának egyik alapfeltétele. Az alázatos embert nem lehet megalázni, hiszen érzi és tudja saját gyengeségét és kicsinységét. Ezzel magára vonja Isten áldását a békességet és megelégedettséget.

Az alázatos ember õszinte, nyitott, hasznosan építkezik más emberek hibájából vagy az õt ért kritikákból.
Ezzel szellemi gazdagsága folyamatosan gyarapodik. Az alázatos ember természeténél fogva megtöri a rosszat saját maga körül, békessége kisugárzik. Nem suhogtatja folyton maga körül az igazság kétélû kardját, kíméletes embertársával, ha szembesíteni kell valamilyen bûnnel vagy hibával. Mivel a gõg a legkárosabb õsbûn, az alázat a gõg leküzdésének az egyik legfontosabb - Isten által megáldott - fegyvere.
Istenhez való viszonyunkban életünk és sorsunk hálás elfogadásából áll, és abból a mély meggyõzõdésbõl, hogy saját sorsunkat a Mindenható kezébe helyezve érhetjük el a legtöbbet.
(Forrás: Reiner Ágoston Keresztény hittan útkeresõknek c. könyvébõl)

Ego és alázat

A megvilágosodásnak két fõ akadályát említi a szellemtudomány: az egoizmust és a karmát.
Az alázat az egyetlen, ami képes kiirtani az egoizmust.
A hit és az alázatosság elválaszthatatlanok, melyek együtt képesek harcolni sikerrel az egoizmus ellen.

Az egoizmus állapotát jellemzi a "csak én vagyok" állapota, a szeretet pedig ennek a fényében a "csak te vagy" tudata. Az egoizmus legfõbb karmaképzõ, a szeretet a legfõbb karmaoldó erõ. Az egoizmus a sötét erõhöz köthetõ, a szeretet pedig a jó, Krisztusi oldalhoz. Minden ember rendelkezik önzéssel, aki egy energiaminta, elementál. Egy olyan "program", ami beleszól az ember életébe, az én vagyok tudatot segít felébreszteni. Egyfajta "ajándék" amit a sötét erõ adott az embernek, amiben benne van a saját sötét lényének tulajdonsága is, és így jött létre az egoizmus, a "csak én vagyok" érzete.

Maga az elementál egy pozitív energia, ami a sötét erõ mesterkedésére az önzésmentes öntudat helyett az önzést szüli meg. Szinte minden emberi vétek az egoizmusból fakad.
Az egoizmus százszázalékosan tombol, ügyes álruhába bújik és sokszor ezért még szeretetnek is tûnhet. A szellemi úton az egoizmus leküzdése a legfontosabb. Maga az akarat hatalmas erõvel bír, csak az egoizmus nem engedi, hogy a bölcsesség helyes irányt adjon neki.

Az érzelmi átélés terén fontos az alázat lelkületével és a saját egoizmusunkkal is találkoznunk. Ha megnyílunk, és áhítattal figyelünk valamit, akkor egy kicsit félreteszünk az egoizmusból, azonban ha például mi kerülünk a figyelem középpontjába akkor egy pillanat alatt maximumra mehet az egoizmus.
Csakis a valódi önismeret és az alázat segíthet.
Ha olyannal találkozunk, ami rávilágít önzésünkre, vagy negatív irányba akar kimozdítani minket, próbáljuk ki, hogy nem állunk ellen. Ha egy kritikát kapunk engedjük be a lelkünkbe. Szinte érezzük, ahogyan éget, valamit "lemar" a lelkünkben, valószínûleg egyik hiedelmünket kezdi feloldani. Utána pedig az alázatos lelkület marad meg bennünk.
(Karsay I.)

Névtelen szellem tanítása az alázatról Eszter médium által


Testvéreim, arról a nagy dologról akarok ma beszélni nektek, amelyet minden teremtett szellemnek meg kell ismernie, magáévá tennie, önmagában kifejlesztenie: az alázatosságról.
Az alázatosságról fogok beszélni, arról az alapról, amely feltétlenül szükséges az emberi lélek helyes fejlõdéséhez.

Minden erények között a legnagyobb és leghasznosabb erény az, amit olyan nehezen tud az emberi lélek elsajátítani és magáévá tenni: az alázatosság.
Az alázatosság az erények között legkisebbnek számít, mert nem kimagasló ragyogás, hanem inkább összehúzódó erõ, amely a lelket nem annyira hatások keltésére, mint inkább hatások elfogadására képesíti. És éppen mivel ilyen, az emberi léleknek bûnös természeténél fogva ez nem rokonszenves, mert õ nem kíván hatásokat elfogadni, hanem inkább arra van beállítva - mivel a bûn terjeszkedni akar - hogy hatásokat keltsen, hatásokat ébresszen, és ezek által a hatások által uralkodhasson mindenkin és mindenen.

Ez a természet annyira bele van ivódva az emberi lélekbe, hogy e miatt nagyon nehéz a jóban megmozdulnia, nagyon nehéz a jóban eredményeket elérnie, mert a földi ember lelki természete mindannyiszor úgy érzi, hogy ha megalázkodik, ugyanakkor valamirõl le kell mondania, valamitõl meg kell magát fosztania. Ez pedig az õ részére nagyon nehéz dolog.

Ha tudnátok, hogy mennyi bajtól megszabadulhatnátok az egyszerû és semmitmondónak látszó alázatosságnak a gyakorlásával, ha tudnátok, mennyit építhetnétek e kevés képességgel egy élet alatt is: megtelnék a lelketek szelíd békével, és hálát adnátok még a szenvedésekért is. Higgyétek el, hogy jobb egy nap az életbõl alázatossággal, mint egy öröklét az ellentét birodalmában.

ALÁZAT


A Hozzám tartozásnak és az Általam megkívánt lelki fejlõdésnek az alapja. Kettõ összetevõje van.
Az alázatos, aki :
1. a felismert igazságért minden gyalázatot, bántást vállal,
2. aki mindig nyitott afelé, hogy a felismert igazságnál lehet igazabb felismerésre is jutni. -
Alázatos tehát az, aki mindent vállalva pillanatnyi meggyõzõdéséért, nyitott Felém, a Tõlem felkínált esetleges jobb elfogadására.

Összegezve így is mondhatom: az az alázatos ember, aki meggyõzõdését még élete feláldozása árán is, egyedül Általam engedi formálni. "Az alapalázat nélkülözhetetlen a lelki fejlõdéshez. Ennek két összetevõje van. Az egyik az, hogy ki kell állnod a meglátott jó mellett. A másik, pedig az, hogy nyitottnak kell lenned mindenkor a jobb irányában."

Az egészséges alázat tehát nem érzés, nem egy elsajátítandó egyszeri vagy többszöri feladat, hanem olyan öntudatos állapot, amelyet az elõbb leírtam. Tehát nem az, az alázatos, aki 'alázatoskodik', és fõleg nem az, aki arra törekszik, hogy alázatosnak tartsák õt mások. Az igazi alázat olyan nyitottság a jobb irányában, amely mindig együtt jár egy egészséges öntudattal. Pontosan ezért mások ezt beképzeltségnek, büszkeségnek, netán gõgnek is szokták minõsíteni.

Az alázat, éppen azért, mert az állhatatosság és a tanulékonyság együttes állapota, rendre vizsgálatra szorul. Ha este felteszed magadnak e kérdést: kiálltál-e legalább elvben akár magaddal szemben, akár másokkal szemben a meglátott jó mellett, tehát nem alkudtál-e meg akár magaddal, akár másokkal azért, hogy rövid távon, esetleg jól érezd magadat. Ha megkérdezed magadtól, hogy volt-e benned megfelelõ nyitottság az általad jónak tartott leváltására egy jobb elfogadása felé, akkor feltétlenül alázatos vagy Isten elõtt.
Az alázatosság nem olyan jelzõ, amely fokozható, hanem olyan állapot, amely hol van, hol nincs.
(Forrás: ujhang.hu)

.

Elgondolkodtató történet

Amikor olyan helyzetben vagy, hogy több kérdésed van, mint válaszod, akkor hit kell ahhoz, hogy el tudd fogadni: "Isten mindenben az õt szeretõk javán munkálkodik". Amit te felesleges tapasztalatnak tartasz, a magabiztosság építõelemévé és felbecsülhetetlen értékû felismerések forrásává válhat, ha eldöntöd, hogy tanulsz belõle! Ha nem így teszel, akkor addig fog
ismétlõdni, amíg így nem teszel. Az izráeliták 40 évig rótták a köröket, mire pedzeni kezdték ezt. Ne hagyd, hogy veled is ez történjen!

Ha túlságosan elkényelmesedsz, Isten felkavarja a dolgokat.

Az anyasas úgy tanítja repülni a fiókáit, hogy a fészket annyira kényelmetlenné teszi, hogy kénytelenek elhagyni azt. Azután lelöki õket a szikla szélérõl.

El tudod képzelni, mit gondolhatnak: "Édesanyám teszi ezt velem?" Azt, hogy ki és hol vagy ebben a pillanatban, Isten rendelte így. Isten az Õ bölcsességében tudja, hogy szükséged van bizonyos helyzetek kihívására ahhoz, hogy éretté és edzetté válj. Az a feladat, amitõl nap mint nap irtózol, fejleszti a képességeidet, a kitartásodat és a felelõsségérzetedet.

Azok az emberek, akik nem éppen kesztyûs kézzel bánnak veled, valójában azt segítik elõ, hogy jobban hasonlíts Jézushoz!

Pál azt mondja, hogy Isten "mindig érti. és tudja, hogy mi a legjobb számunkra". (Efézus 1:8 TLB)

Tehát ahelyett, hogy azt kérnéd tõle, hogy változtassa meg a dolgokat, köszönd meg neki azt a tapasztalatot és leckét, amit így tanulsz. És ha nem tudsz rájönni, hogy mi a tanulság, akkor kérdezd meg Tõle.

Jakab azt mondja: "ha bölcsességre van szükséged. kérd Istentõl!" (Jakab 1:5
CEV).

Ha ezt teszed, akkor felfedezed, hogy mindez része az Õ tervének!
(szerzõje ismeretlen)