Békességrõl

A békesség

"Egy festõt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerûnek látszott,
s õ nyomban neki is látott.

Rajzolt tengert, széltõl mentesen,
rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült...
s a kép összegyûrve a szemétre került.

Nem békesség volt a papíron,
hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett,
s egy szundító öreg bácsit festett.

De békességet nem ábrázolt ez sem,
nekiállt hát, hogy tovább keressen.
Rajzolt virágot, csöndes téli tájat,
békésen legelészõ birkanyájat...

A papírkosár lassan tele lett,
s közben be is esteledett.
Ám az este sem volt békés,
messzirõl hallatszott a mennydörgés.

Vihar közeledett, az ég rengett,
a festõ az ablaknál töprengett.
Nézte a szélben sodródó leveleket,
a villámokat, mik átjárták az eget.

A ház elõtti tölgy recsegve hajlongott,
kövér esõcseppek verték az ablakot.
A festõ nem tudta, tovább hogyan legyen,
Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.

Tekintete ekkor ismét a fára esett,
s ott meglátta, amit egész nap keresett.
A fa egyik vastag bensõ ágán,
úgy a fának szíve táján,
a viharról szinte mit sem sejtve,
ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve.

Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.
"Uram, te megmutattad békességedet!"
- szólt a festõ, és nem tévedett.

Csodálatos isteni békesség ez,
mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan,
ha szívünkben Isten békessége van.

Õ minden gondot vállára vesz,
s bennünket szabaddá, békéssé tesz.
Az Õ békessége tökéletes,
minden félelemtõl mentes."
(Sék Gusztáv)

Hogyan láthatom meg másokban magam?
Írta: Telkes József dr.


Minden egyes interakció, amely köztem és a külvilág között lezajlik, bizonyos értelemben fejlõdésem része lehet.
Ha tudatosan odafigyelek arra, hogy partnereim kérdéseikkel és válaszaikkal tükröt tartanak elém, minden egyes esemény különösen, ha az érzelmeket kelt bennem, személyiségem fejlesztésének részévé tehetõ. Hogy ki milyen gyakran tekint belé, csak attól függ, mennyire kíváncsi önmagára. A tükör ugyanis mindig jelen van. Részletesen áttekinthetjük, hogy tulajdonképpen mit is árulnak el ezek a törvények.

Minden, ami mások viselkedésében zavar, tulajdonképpen önmagamban van. Tehát amit kritizálok a másikban, ami ellen harcolok, az bennem is megtalálható.
A minap egy társaságban vita alakult ki arról, milyen ember is Orbán Viktor. Azon vettem észre magam, hogy hevesen kritizálom vehemenciáját, erõszakosságát, dominanciáját és azt, hogy úgy tûnik, nemigen kéri ki mások véleményét a döntései elõtt. Már vagy két perce beszéltem lendületesen, amikor egyszer csak megszólalt a ;belsõ hang;, és azt kérdezte tõlem: ;Szeretnél olyan fiatal és erõs lenni, mint õ?; Mondanom sem kell, a mondat közepén elhallgattam. Érdekes, hogy miközben beszéltem ; ha jól belegondolok;, ugyanolyan vehemens, erõszakos és domináns voltam, mint akit kritizáltam.
Mi az, ami dühössé teszi Önt? Ki zavarja legjobban a környezetében, és vajon miért? Mi az, amit Ön jobban csinálna?

Ha az, amit egy másik személy kritizál rajtam, amit meg akar változtatni, sért, bánt, érint :azt jelenti, hogy azt a dolgot nem dolgoztam fel, nem oldottam meg. Ilyenkor az egom sérül, mert túlságosan erõs. Vannak olyan vágyaim és céljaim, amelyeket a környezetem erõs kritikával illet. Ez a kritika néha sért és bánt engem. Szeretnék például önzetlenebb lenni, és amikor valaki önzéssel vádol, rendszerint igaza is van , akkor saját magam el nem fogadott egocentrizmusával szembesülök. Ha jóban lennék ezzel a tulajdonságommal, nem érintene kellemetlenül a vele való szembesülés sem.
Melyik az a tulajdonsága, ami a legjobban zavarja, ha kritizálják Önben? Milyen helyzetekben hajlamos a sértõdésre? Mi bántotta legjobban az elmúlt héten? Mi az, amit még nem dolgozott fel?

Ha az, amit a többiek kritizálnak bennem, amit meg akarnak változtatni, nem érint engem, akkor az az õ problémájuk, feldolgozatlanságuk, tökéletlenségük, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak, nem mernek szembenézni vele.
Ez nehéz téma. Mert nem az a gond, ha valaki kritizál, hanem az, ha ezzel engem elbizonytalanít. Ez az én részem. Az övé pedig az, hogy valamit kezd ezzel a kritikus ponttal. Én legfeljebb segíthetek neki; kérdésekkel, vagy azzal, ha saját személyes tapasztalataimat megosztom vele ;, de alapvetõen neki kell megoldania saját problémáját!
Ha fontos, amit akarok, ha úgy érzem, hogy legjobb meggyõzõdésem szerint helyesen cselekszem, akkor nincs az a külsõ erõ, amely megakadályozhatna abban, hogy elérjem a célom. Hogy erre ki és miként reagál, vagyis ha elindulok és haladok, ki és hogyan viszonyul az utamhoz , eldöntése nem feladatom. Van, amikor el kell hagynom valakit ahhoz, hogy továbbhaladjak. Van, amikor nem követ a másik, mert az õ útja másfelé vezet. Ha valakinek a kedvéért lemondok valamelyik célomról, amit persze megtehetek, és gyakran meg is teszek , nem történik más, mint hogy a másikat, illetve a vele fenntartott kapcsolatot fontosabbnak ítéltem, mint a saját célomat. Ha ezt jó érzéssel meg tudom tenni, semmi gond, de ha ;áldozattá; válok, ha emiatt szerencsétlennek vagy boldogtalannak érzem magam, akkor ezért is én vagyok a felelõs: a másik elvesztésétõl való félelem, a ;taszító; erõ gyõzött a célom ;húzó; erejével szemben.

Minden, amit a másikban szeretek, magamban is megvan. Szeretem, mert felismerem magamat a másik személyében, amiben az egylényegûségünk megmutatkozik.
Ha valakinek szeretem vagy tisztelem valamelyik tulajdonságát, akkor ez azért van így, mert azt a dolgot értékesnek és jónak tartom. Ha megvan bennem ez a tulajdonság, a másik által elismerést és megerõsítést nyer. Ha nincs, akkor szeretném, ha meglenne, és afelé haladok, hogy ebben a tekintetben hasonló legyek hozzá. Mindenképpen szeretem vagy szeretném ezt a tulajdonságot, különben fel sem ismertem volna, vagy nem lenne vonzó számomra a másikban.
Sokat tanulok abból, ha megfigyelem saját érzéseimet, amelyek minden pillanatban jelzik a szándékaim illetve a külvilág szereplõi és szándékai közötti viszonyt. Ugyanakkor azt a kapcsolatot is, amely bennem zajlik egyik vagy másik részem között. Abban a pillanatban, ha egyszer valóban békében leszek önmagammal, nem találok majd semmi olyat magamban, amit ne fogadnék el jó szívvel ; így meg fog szûnni sebezhetõségem. Nem lesz mivel megbántani, és nagyon valószínû, hogy én magam sem bántok meg senkit sem. De addig ezek a jelzések olyanok, mint az út melletti jelzõtáblák. Hol arra figyelmeztetnek, hogy lassabban hajtsak (nem tudnak vagy akarnak követni), hol pedig arra, hogy irányt kell változtatnom.
Ne feledje, minden esetben önmagunkban van a megfejtés a többiek velünk való viszonyára, és persze önmagunk elfogadására nézve is.

Folytatódik [img size=399]
Minden ember tükör

1. Életünk minden történése, eseménye lehetõséget nyújt a bennünk folyamatosan jelenlévõ teljesség felismerésére, megélésére.
2. Ha nem jön létre a felismerés, akkor is elõbbre visz. Tanít. Ha nem okultunk, megismétlõdik. Minden, ami körülöttünk történik egy-egy lépés önmagunk, a teljesség felé.
3. Az emberi találkozások kiemelt fontosságú üzenetek az életünkben.
4. Minden ember, akivel találkozom, tükör, amelyben megpillanthatom addig nem ismert arcomat.
5. A számomra ismeretlen vonásaim azok az emberi magatartásformák, amelyeket egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudok elviselni a másik emberben. Minden, ami zavar a másikban, az a bennem fel nem ismert, tudomásul nem vett, letagadott személyiségjellemzõm. Vakok vagyunk önmagunk "rossz" tulajdonságaira.
6. Ha bármiért is elítélek másokat, magamat ítélem meg. Az, amiért elítélem õket, bennem is jelenlévõ és intenzíven, tudattalanul ható erõ.
7. Amikor a másik számomra elviselhetetlen tulajdonságait elfogadom, akkor fogadtam el magamban az eddig fel nem ismert és elutasított tulajdonságaimat. Ettõl kezdve már nem az irányít engem, hanem én irányítom azt.
8. Egy kapcsolatban csak az tekinti tulajdonának a másikat, aki nem adta oda magát a másiknak. Az alapállása nem az "én a tied vagyok", hanem "te az enyém vagy". Másképpen kifejezve: nem szereti a másikat.
9. Egy kapcsolatban, aki a dominanciára törekszik, azaz felül akar kerekedni a másikon, irányítani akarja õt, az a saját gyengeségérõl, mélyen rejlõ önbizalomhiányáról tesz tanúságot. Aki valóban erõs, az nem törekszik irányításra, mert úgyis õ irányít, ami annyit jelent, hogy õrködik mindkettõjük szabadságán.
10. A párkapcsolatban nincs olyan, hogy "megengedem" a másiknak, hogy ezt és ezt tegye. Ahol engedélyt ad az egyik fél a másiknak, az nem párkapcsolat, nem önkéntes, mellérendelõ viszony, hanem úr és szolga viszony, amiben lehet élni, de nem érdemes.
11. Életünkben minden kényszer látszólagos. Nekünk embereknek sohasem kell semmit sem megtennünk. Szabadságunk lehetõvé teszi, hogy akár az életünk árán is ellenálljunk a kényszernek.
12. A szabadság felé megtett elsõ lépés, hogy nem tesszük meg azt, amit nem akarunk megtenni.
biegelbauer.freeblog.hu/
Megjegyzés: bár a fórumkód és a hangulatjelek nem láthatók, attól függetlenül még használhatja õket

Hogyan láthatom meg másokban magam?
Írta: Telkes József dr.
elõzõ folytatása


Gyakorlat

Képzelje el, hogy egy hegy tetején áll, és a szélesen elterülõ tájat nézi. Keletre buja erdõséget lát, amely növényekben és állatokban gazdag. Nyugatra nyugalmas mezõket, szélben táncoló búzavetéssel, aranyló sárga virágokkal. Egyenesen Ön elõtt egy hegy magasodik, csillogó sziklákkal, hatalmas, csipkézett csúcsokkal. Felélénkíti a gondolat, hogy megmássza a meredek hegyormot, és elindul a kígyózó ösvényen a hegy, a következõ kihívás felé.
Bizonyos értelemben a saját magunknak teremtett életpálya is egy ezen a tájon tett utazáshoz hasonlít. Mi választjuk meg, hogy milyen kihívásokkal akarunk szembenézni, a kemény próbatételek között beiktatunk-e egy-egy kényelmes sétát a virágos réten, majd vad és izgalmas kalandokkal élénkítjük-e fel az utazást. A tanulásról és sikerrõl hozott döntéseink határozzák meg életünk útjának tájait!

Egészséges tájakat csak gondos tervezéssel teremthetünk! A dús, zöld erdõnek tápláló forrásvízre van szüksége. A gabonamezõ csak tápláló, termékeny talajon indul növekedésnek. Így van ez fejlõdésünkkel is. Az a dolgunk, hogy képességeinket, összegyûjtött tudásunkat és mûveltségünket gyarapítsuk. Ahogyan a növényeknek szükségük van vízre és termõtalajra, a virágoknak pedig napfényre, a mi sikerünktõl egészséges önértékelésünktõl, pozitív életszemléletünktõl függ.
Az egészséges önértékelés azon múlik, milyen mértékben és milyen mélységben vagyunk kapcsolatban azzal a végtelen belsõ bölcsességgel, amely ; csakúgy, mint külsõ társa, a többi ember által elénk tartott tükör ; mindig és mindenkor rendelkezésünkre áll.

Gombnyomásra


Manapság gombnyomásra mûködik a televízió, a rádió, a telefon, a gépkocsi ablaka, a porszívó és még számtalan sok tárgy, eszköz. A technikai fejlõdés megállíthatatlan. Sok esetben még az ajtókilincsen se pihenhet a kezünk, hogy eldöntsük, be akarunk-e lépni valahova, mert az ajtó automatikusan
kinyílik elõttünk.
Az ember nem tud gombnyomásra mûködni, legfeljebb a robotember. Talán jó lenne, ha gombnyomásra tudnánk szeretni, hinni, örülni, segíteni. De mi történne akkor, ha elromlana a gomb? Akkor még annyira se mûködnénk, mint most.


Isten úgy határozta meg az ember sorsát, hogy folyamatosan meg kell küzdenie mindenért. ;Arcod verítékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz
a földbe;
Istennek azonban van hatalma ahhoz, hogy ;gombnyomásra; elvegyen mindent, ugyanakkor az ellenkezõje is bekövetkezhet: egy másik gombnyomással sok áldás szállhat az életünkre. Gondoljunk a bibliai Jób példájára!
Az ember szeretne egy csapásra megszabadulni a bajoktól, a nehézségektõl, de Isten szabályozógombja nem így mûködik. Õ nem automatikusan cselekszik, hanem tudatosan irányítja életünket. Minél több gép vesz körül bennünket, annál nagyobb a meghibásodás veszélye. Isten azonban soha nem hibázik, soha nem ;romlik el;.

;Az Úr csodásan mûködik, De útja rejtve van. Boldog az az ember, aki türelemmel várja s felismeri életében Isten gondviselõ szeretetét ; akkor is, ha nem gombnyomásra alakul az élete.
;Bízzál az Úrban, rólad õ
Meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlõ árnya közt
Szent arca rejtezik.;

Csaba Piroska

Csendesülj le lelkem - Ima


Csendesülj le lelkem, Isten szólít engem
Halk, lágy szavát hallanom magamban így engedd
Mit szól hozzám Uram, szívembe fogadom
Tiszta szentségeként magamban megtartom
Nem utasít engem, csak úgy kér halkan
Gyermekem, hisz Utad Én már megmutattam
Áldásom kísérjen, ezt kívánom néked
De a te döntésed, követed-e szíved
Igen, Atyám szeretném, de az út oly nehéz
A sok talmi csillogás közt a lényeg elvész
Néha csak azt érzem bennem mély ûr tátong
S nem tölti ki semmi az én világom
Ezt keresed, hidd el - bátorít Istenem
Hisz mindent el kell veszíts, hogy felismerj Engem
Úgy találhatsz haza, ha a Semmiben látod
Ez vagy te - a Minden - ezen a Világon!

(Pusztai Orsi)



www.kristalycsakra.eoldal.hu/

..



Békesség az emberi szívekben


A legjobb az, az ember számára, ha nem azt nézi, hogy neki mit kellene csinálnia a mindennapi életében, hogy az megfeleljen annak az elvárásnak, amit az Isten küld a számára. Az a helyes cselekedet, amikor az ember nem tartja számon a cselekedeteit, hogy most jót tette-e vagy sem hanem hiszi azt, hogy ez most jó.
De ezt csak abban az esetben képes a földi ember helyesen megcselekedni, ha a kapcsolata állandó az Istennel. Vagyis nem maga alkotja meg a feladatait, hanem a lelkében él a szeretet és õ annak engedelmeskedve végzi a mindennapi élet feladatait, munkáit. Mindent a gyümölcsérõl lehet felismerni. Minden ami történik a földi emberrel az életében, az mind azt tükrözi vissza, ami az õ lelkében él. Hiába próbálja a földi ember fényezni magát, az csak kifelé tudja megtenni, ideig - óráig, de a lélek az belülrõl csak azt tudja a felszínre hozni, ami a valóságot mutatja meg a földi ember lelkébõl, az életébõl.

Ebbõl is látni fogjátok a földön mennyi olyan ember él körülöttetek, akirõl azt hiszitek, hogy a legjobb úton jár, mert kifelé azt mutatja meg magából, de a lelkében egészen más tulajdonságok vannak, amit az emberek egymáson sokszor észre sem vesznek, mert mást mutat magából, mint ami valójában a lelkében él.
Nem elegendõ az, ha mindenki csak azt tudja a másikról, hogy õ mit csinál az életében, mert nem biztos, hogy az a valóságot fogja visszatükrözni a lelkébõl. Fontos, hogy az emberek legyenek õszinték egymáshoz, úgy a családi élet közösségben, mint a jézusi tanuló közösségekben,

Minden alkalommal csak azt tudjátok magatokból kiadni, ami a lelketekben él. Ebbõl is látható, hogy nem lehet másként élni a földön, csak igazságban és nem képmutatásban, mert a cselekedet az vissza sugározza azokat a nem igazságos cselekedeteket, amit az ember csak akkor ismer fel, ha valóban az igazságban él. Ha csak a maga által alkotott igazságban éli az életét, akkor csak az fog visszatükrözõdni a földi ember életén, munkáján és minden cselekedetén. Hiába tudja az ember azt, az írásokból, hogy hogyan kell élni a jézusi tanítás szerinti életet, ha nem tesz annak érdekében semmit sem, ha nincs mögötte szeretetteljes cselekedet, akkor az egész földi élete siralmas, mert üres. Nincs megtöltve azzal a szeretettel, amit Jézus tanított és meg is cselekedett földi élete során.

Ezért kérünk benneteket kedves földi testvéreink, hogy próbáljátok az életeteket átnézni, átértékelni, hogy mennyire állna az meg az Isten mérlegén, ha most azt mondaná nektek, hogy a földi életetek csak eddig tartott. Itt az elszámolás ideje. Mit tudnátok felmutatni a szavaitokon kívül, amit nagyon jól tudtok. Csak nagyon sokszor üresek, nincs mögötte Isteni szeretet által végzett cselekedet. Próbáljátok magatokat egy kicsit más szemüvegen keresztül nézni, ne a saját, homályos kissé megtöredezett üvegen keresztül, mert azon keresztül csak a saját akaratotok általi képet fogjátok látni, ami nem egyezik meg azzal, amit az Isten elvár a gyermekeitõl, amiért lehetõséget adott nekik a földre születéssel a hibáik kijavítására.

Békés, szeretetteljes Újesztendõt kívánunk nektek kedves földi testvéreink, akik veletek együtt örülünk minden jó cselekedeteiteknek. Ámen


(Forrás: Részlet - Imre Margit - Médiumi írásaim gyüjteményébõl az 5/43,)
jezusafeny.hu/content/view/622/47/