Gazdagság és szegénység

.


Nincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed? A rigónak sincsen. Mégis õ a legvidámabb teremtés. Igaz, neki nem kell cipõ és nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak füttyel. Lakásért sem fizet. Fiait ingyen tanítja az erdõ. A rigónak könnyû, mondod, és igazad van. A rigónak valóban könnyû. Õ ma is úgy él, ahogy Isten annak idején elindította az elsõ rigót. Mi nem úgy élünk.

Az elsõ ember nem tudta még, mi a vagyon. És hiszem, hogy boldog volt mégis. Pedig az elsõ ember nehezen élt. Gondold csak el. Bunkóval védekezett a vadállatok ellen. Bõrüket maga húzta le, maga készített ruhát és lábbelit belõlük. Barlangban lakott és mohán aludt. Nem volt villanyvilágítása. Semmije sem volt. Mégis, azt hiszem, szerette az életet. Örvendett a szélnek és a napnak. A levegõnek. Annak, hogy egészséges, és ha fáradt volt, annak, hogy lefekhet a mohára pihenni. Örvendett az izmainak és mosolygott, ha pillangó szállt elõtte. Ha gyümölcsökkel megrakodva tért haza összkomfort nélküli barlangjába, ha bunkója egy vadat leütött: gazdagnak érezte magát. És mert gazdagnak érezte magát, gazdag is volt.

Errõl eszembe jut, hogy ismertem embereket, akik palotában laktak, naponta új ruhát vehettek magukra, azt ettek, ami eszükbe jutott, halomban állt körülöttük a vagyon, gyáraik voltak és bankbetétjeik és mégis folyamatosan töprengtek, törték a fejüket, beleõszültek a gondba, mert mindenáron azt akarták, hogy még többjük legyen. Voltak ugyanis emberek, akiknek még több gyáruk volt és még több bankbetétjük. Szegényeknek érezték magukat azok mellett, és mivel szegényeknek érezték magukat, szegények is voltak.

Pedig mondom, palotában laktak. Sokkal több szobában, mint amennyit egyáltalán használni tudtak volna. Villanyvilágításuk volt és fürdõszobájuk, nem is egy. Nem zárták le soha a villanyukat és a fürdõszobában bármikor folyt a meleg víz, csak meg kellett nyitni egy csapot. Télen központi fûtés õrizte az egyforma meleget és nem volt soha szénhiány. Rádiójuk volt és gramofonjuk, rengeteg sok lemezzel. Ebédlõben ettek, finom porcelánon, ezüst evõeszközzel. Cselédek szolgálták ki õket. Nem kellett se fát vágjanak, se vizet hordjanak, se edényt mosogassanak, se fõzzenek, se seperjenek, se cipõt takarítsanak: mindezt megcsinálták helyettük mások. Olyan ruhába öltöztek, amilyenbe jólesett. Az utcákon, ahol jártak, tele voltak a boltok kirakatai mindenféle szép holmival és minden eladó volt. Minden boltba bemehettek és mindent megvásárolhattak, ami csak szemüknek megtetszett. Amikor eszükbe jutott, elmehettek a színházakba és a hangversenyekre. Kényelmes autók röpítették õket és utazhattak és nem kellett soha, sehol sorba álljanak.

Mégis szegények voltak. Nem értek rá örvendeni a napfénynek, a víznek, a levegõnek, a virágoknak, az ételnek. Nem értek rá egyszerûen, mert éjjel-nappal gondok között futkostak, hogy miképpen szerezhetnének még több pénzt. Mert ami volt, azt kevésnek érezték. És amit az ember kevésnek érez, az valóban kevés is.

Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra és az õsemberre. Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belõle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bõröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erõs. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja fõzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipõje és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipõvel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény.

Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bõröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és fõképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik.

Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törõdni velük és többet azzal, ami még a világ szépségébõl csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.
Nem gyõzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz.

(Wass Albert)


elozoeletek.blogspot.com/2017/02/gazdagsag-es-szegenyseg.html

.

A gazdagság lelki tényezõi



A gazdagság nem egyenlõ milliók, házak, villák és földek birtoklásával. Az igazán gazdagoknak nem csak a zsebükben vannak milliók, belsõleg is gazdagok- felelõsségteljesen és szeretettel bánnak a vagyonukkal, és értelmes célokra fordítják. Ez természetesen csak azokra az emberekre jellemzõ, akik hajlandóak fejlõdni. Ha viszont egy milliomos nem képes értelmesen bánni a vagyonával, a pénzenergia áramlása kedvezõtlen, negatív irányt vesz, és a pénz teherré válik, betegségeket okoz, sõt a fejlõdést és a boldogságot is akadályozza.

A gazdagság azt jelenti, hogy elegendõ eszközzel rendelkezünk saját fejlõdésünk elõmozdítása érdekében, és képesek vagyunk élni a bennünk rejtõzõ lehetõségekkel. Elsõsorban az a feladatunk, hogy kibontakoztassuk kreativitásunkat, kiaknázzuk lehetõségeinket, és minden szempontból elõsegítsük fejlõdésünket.
Természetesen az is igaz, hogy aki túl kevés anyagi eszközzel rendelkezik, bizonyos körülmények között fontos lehetõségektõl is eleshet, amelyek elõsegíthetnék továbbjutását. Ilyen esetekben fennáll a megrekedés veszélye. Igenis, szükség van a pénzre. Önmagában nem boldogít, de a boldogság és gazdagság része. Ara kell hát törekednünk, hogy minden szempontból gazdagok legyünk.

Szerintem fontos az is, milyen mértékben rendelkezünk a felelõsség vállalásának képességével. Minél több pénz (=energia) áll a rendelkezésünkre, annál erõsebbé, hatalmasabbá válhatunk, és még több lehetõség, még több szabad út nyílik meg elõttünk. Az már csak rajtunk múlik, mennyire bölcsen használjuk ki ezeket.
Az is nagyon hasznos, ha isteni segítséget kérünk, és megpróbáljuk embertársaink javát szolgálni.
Tovább növelhetjük gazdagságunkat és hatalmunkat, feltéve, hogy képesnek érezzük magunkat hogy elboldoguljunk velük.

Ha ehhez még nem érezzük elég érettnek magunkat, de meglévõ javaink révén is képesek vagyunk fejlõdni, boldognak és teljesnek érezzük az életet, köszönettel elutasíthatjuk a lehetõségeket, és további tapasztalatokat gyûjthetünk azon a szinten, amelyen most állunk. Idõvel fejlõdni fogunk és egy magasabb szintre lépünk.

Mindenkinek megvan a lehetõsége arra, hogy belsõ, lelki gazdagsága és bõsége idõvel anyagi formát öltsön.

Kurt Tepperwein



www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/

.