"Jézus a kertész"

.A belsõ hallás kialakulása



Jézus Krisztus egyik leggyakoribb kifejezése volt, amit általában tanításai végén szokott ismételgetni: "Akinek van füle a hallásra, hallja!" Vajon mit jelent ez a sokat hangoztatott kifejezés?
Ahogy a körülöttünk élõk nyelvi jeladásait a fülünkkel fogjuk fel, Isten tanításainak megértéséhez is "fül", ámde "belsõ fül" szükséges. A "belsõ fül", a "belsõ hallás" kialakulása - a testi fültõl eltérõen, amit készen kapunk - folyamat, mert senki nem nyeri el születésével. Ahogy szemünk, fülünk a legérzékenyebb szervünk, az Isten szavára érzékeny, azt befogadó lelkivilág is hallatlanul érzékeny "felfogókészülék". A következetesen biblikus nevelésnek van egy a fejlõdést segítõ, fölgyorsító szerepe. A "halló fül" kialakulásában azonban nem a körülmények játsszák a legfontosabb szerepet, hanem egy embernek a legmélyebb, legszemélyesebb belsõ gondolatai és döntései.

Ezt érzékeltette Jézus a magvetés négy esetérõl szóló példázatában , az élet leghétköznapibb, legismertebb jelenségét véve szemléltetõ például. A példázatban a növekedésnek, az eredményes fejlõdésnek több feltétele tûnik fel. Miként a mezõgazdaságban, a lelkek fejlõdésvilágában is a legnagyobb rész a napfényé és az esõé, az Atyától származó világosság és a Szentlélek munkája, és a jó magé (az Ige, Isten beszéde, amit Jézus vet, illetve nyilatkoztat ki). Mindhárom isteni személy tökéletes munkát végez, teljes odaadással valamennyi emberért, jóllehet senkit sem kényszerítenek a jóra. Az egyedüli feltétel, melynek teljesedése az emberen múlik, a föld, a talaj állapota, ami a belsõ készséget jelképezi. Az ember felelõsségéhez tartozik, hogy Istennek a lelkiismeretén és az Igén keresztül az õ lelkéhez szóló tanításaival szembesülve milyen magatartást vesz föl.

Ha az ember enged a belsõ késztetésnek, meghallgatja az igét, akkor annak bármely szinten való megértése növelni fogja a "belsõ füle" érzékelõképességét. Az isteni tanításokat a maguk valóságában az fogja megérteni, aki "tudakozva" olvassa az Írásokat, aki gondos megfigyelés, mérlegelés nyomán alakítja ki meggyõzõdését egy-egy kérdésrõl. Mer kérdezni és gondolkodva kutatni.
Isten mindenkiben szeretné teljességre vinni ezt a folyamatot. Az Õ fáradozásának viszonzásaként azonban az ember részérõl is a legteljesebb odaadás szükséges, hogy az ember értelme is megnyíljék és "bevehesse" az Igét "Szentlélek örömével" . Ez az odaadás a "tudakozó" igeolvasás által nyilatkozik meg

A "halló fül" mellett egy másik jelkép is elõfordul a Szentírásban ugyanazon dolognak szemléltetésére. Maga Jézus használta - egy másik érzékszervet megnevezve - a "belsõ szem", a "test lámpása" kifejezést . Ilyen értelemben mondja a Biblia, hogy "megvilágosodásra" van az embernek szüksége, hiszen Sátán "megvakítja a hitetlenek elméit"
Ezek a kifejezések is tanítják, hogy a helyes magyarázás vagy tanítás legfõbb elõfeltétele - a megértés. Aki felfogta, meglátta, meghallotta Isten igazságát, az tudja azt a maga és mások javára fordítani. A természetes, azaz az újjá nem született ember nem tudja felfogni és elfogadni az isteni Lélek dolgait
Jézus mindent elmagyarázott tanítványainak, ám homályban maradt kijelentéseinek értelme azok elõtt, akik készakarva zárták be a fülüket és csukták be a szemüket, nehogy megmentse õket. Velük kapcsolatban tette Jézus az alábbi fájdalmas kijelentését, ami bizonyára az egyik legtragikusabb tartalmat hordozó ige az egész Szentíráson belül:

"Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták, hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam õket" (Mt. 13:15).

Forrás: Keresztény Advent..