Félelemrõl

.

.

Patricia Cori: A lélek kozmosza
részlet

A félelmen keresztül való hatalomgyakorlás, amely a jelenre jellemzõ, a tudat atlantiszi megváltozása óta ismert gyakorlat az emberiség történetében. A tudatkontroll politikája - mint az atlantiszi korlátlan uralom napjaiban és a sötét középkor rettegéssel teli óráiban - továbbra is életben van. Mindössze a módszer változott, mert ma, a modern idõkben, többségetek valóban hiszi, hogy szabad lények vagytok, akiket megvédenek a demokrácia - a nép általi kormányzás - alapvetõ szabályai. Ez a társadalmi-gazdasági alakulat önmagát a kommunizmus ellenpólusaként határozta meg, és alapját a szólás- és gondolatszabadság, illetve a Függetlenségi nyilatkozat más, illuzórikus kánonjaiba vetett hitetek képezi. Ugyanakkor az a meggyõzõdésetek, hogy szabad emberek vagytok, csalóka megelégedéssel tölt el benneteket, miközben körmönfont módon manipulálnak, kizsákmányolnak és tömegként kezelnek benneteket. Tudatalattitokra hatva irányítanak a reklámokkal, programozással, hallhatatlan hangfrekvenciákkal, számos más rejtett technológiával, amely garantálja elõre megszabott érzelmi reakcióitokat .A hatalom úgy tekint rátok, mint ostoba birkák nyájára, akiket átterelhetnek a lehetõségek völgyén a rátok erõltetett gondolatok biztonságos vidékére, ahol úgy irányítanak majd benneteket, hogy tagadjátok meg és gúnyoljátok ki azt, ami a konvenció határain túl létezik, illetve tartsátok tiszteletben és védjétek meg mindazt, ami a dogma körébe tartozik, mintha ezek az elvek a sajátotok volnának és mintha önazonosságotok azon múlna, hogy fenntartjátok-e azokat.

A külsõ szemlélõ számára lenyûgözõ látni, hogyan nyílnak meg az ébredõk a határokon túli élet valóságának: miként kezditek magatokévá tenni létezésetek legellentmondásosabb elméleteit, még akkor is, ha a tömegek az ismeretlentõl való félelmükben továbbra is ragaszkodnak a konvencióhoz; a félelmet ugyanis tudatosan váltják ki belõlük. Amikor féltek, elfordultok; nem vagytok hajlandóak látni; a tudatlanságba temetkeztek - ezért lehet fajotokat rettegésben tartani. A hatalom azt akarja, hogy nézzetek másfelé, hogy semmitmondó képekre figyeljetek, õk pedig kedvükre ténykedhessenek és ne kelljen tartaniuk fürkész pillantásaitoktól, kérdéseitektõl. Ez a stratégia húzódik eltompításotokat célzó technológiájuk hátterében: a televízió, az internet, a gyerekeknek szánt számítógépes játékok mind erre valók. Miközben ezek az eszközök teljesen lekötnek benneteket, tehetetlen tömeggé hipnotizálódtok vagy állati éneteket mozgósítják, õk pedig közben a kozmoszban barangolnak.Buzgón ténykednek a Hold felszínén, és már elõkészítették a Mars megszállását, ahol elsõ dolguk lesz eltüntetni a város összes bizonyítékát, hogy ne zaklassátok õket többé olyasmivel, ami szerintük nem tartozik rátok.
Elszigeteltségben tartani benneteket, a galaktikus lényekkel való rokonságotok gondolatát bolondságnak és fantazmagóriának minõsíteni része a hatalmi elit tervének, akik emberemlékezet óta uralják a Földet. Azért tagadják meg tõletek az igazságot, mert amint tömegesen elfogadjátok a földi paramétereitek biológiai korlátain túli élet létezését, ti magatok is túlnõttök jelenlegi határaitokon. Tudatotok kivirágzik a tiéteken túli világok elképzelhetetlen lehetõségeitõl, és végül megtapasztaljátok a szabadság igazi jelentését. És követelni fogjátok azt magatoknak.

Sri Chinmoy: Az isteni hõs
részlet


;Ahol egység van, elválaszthatatlan egység, ott nem lehet egy szemernyi félelem sem.;
Miért aggódunk? Azért aggódunk, mert nem tudjuk, hogy mi fog történni velünk holnap, vagy akár csak a következõ percben. Úgy érezzük, hogy ha mi nem teszünk meg valamit magunkért, akkor azt senki sem fogja megtenni. De ha érezni tudjuk, hogy van Valaki - a Belsõ Vezetõnk - aki végtelenül többet gondol ránk, mint mi magunk, és ha felelõsségünket tudatosan oda tudjuk adni Neki, akkor múltunk, jelenünk és jövõnk az Õ gondja. Kisgyermekként átadtuk magunkat szüleinknek, és cserébe védelmet kaptunk. Külsõ életünkben felnõttekké váltunk, de a spirituális életben még mindig gyermekek vagyunk, és minden pillanatban meg kell próbálnunk belsõ lényünk parancsaira hallgatni.

Természetesen nem fogunk tudatosan vagy szándékosan hibázni, de ha mégis hiba történik belsõ természetünkben, életerõnkben, testünkben vagy értelmünkben, akkor azonnal kész kell legyünk azt félelem nélkül bevallani.

Végsõ soron mik is a hibák? Maga az a gondolat, hogy a hiba valami szégyenletes, vagy meg sem említhetõ, rossz rezgéseket teremt a kozmoszban. Ha azt gondoljuk, hogy a hiba olyan valami, amit egyértelmûen büntetés követ, akkor alapvetõen tévedünk. Elõször is tekintsük a hibákat kudarcnak. Mik is a kudarcok? A siker tartóoszlopai.
A kudarcok Isten bennünk átélt tapasztalatai, Õ pedig a végsõ Célhoz, a tökéletes Tökéletességhez visz minket. Másodszor, tekintsük a hibákat féligazságoknak. Ha a hibát egy tökéletlen vagy parányi igazságnak tekintjük, ha tudunk benne egy szikrányi igazságot látni, akkor érezhetjük, hogy a hiba helyrehozható vagy igazsággá alakítható.
Mit teszünk általában? Elválasztjuk magunkat a hibától, mintha az valami piszkos, undorító obszcén dolog lenne. Ehelyett tekintsük a hibát egy darab agyagnak, amit valami hasznos dologgá lehet gyúrni és formázni.
Engedd, hogy a kudarc
A legfõbb tanulságra világítson rá:
Minden naplemente
Egy nagyon, nagyon fényes
És erõteljes napfelkelte kezdete.

Krishnamurti: Végsõ szabadság
részlet


Az önismeret a bölcsesség kezdete a bölcsesség pedig azonnal véget vet minden félelmünknek.Az élet a kapcsolatokról szól: létezni annyi, mint kapcsolatban állni, és kapcsolatok nélkül nincsen élet. Semmi sem létezhet elszigeteltségben, és amíg az elme elszigeteltségre törekszik, mindig jelen lesz bennünk a félelem. A félelem nem valamiféle absztrakció: a félelem mindig valamivel kapcsolatban létezik.
A kérdés tehát az, hogyan szabaduljunk meg a félelemtõl?

Elõször is, minden legyõzhetõ dolgot újra és újra le kell gyõznünk. Egyetlen problémát sem gyõzhetünk le véglegesen - a problémákat megérteni lehetséges, legyõzni ellenben nem. Ez két teljességgel eltérõ folyamat, amelyek közül a második csak további zavarodottságra és félelemre vezet. Ha ellenállunk, ha igyekszünk uralni, legyõzni egy problémát, vagy védekezni próbálunk ellene, az csak további konfliktusokat szül; ugyanakkor, ha képesek vagyunk megérteni a félelmet, ha képesek vagyunk lépésrõl lépésre a mélyére hatolni, és teljes mértékben felfedezni azt, akkor a félelem elmúlik, és többé soha semmilyen formában nem tér majd vissza.
De vajon mitõl is félünk? A tényektõl, vagy a tényekrõl alkotott elképzeléseinktõl? Egy konkrét dologtól, vagy attól, amilyennek az adott dolgot képzeljük? Vajon a halál tényétõl vagy a halálról alkotott elképzelésünktõl félünk-e? Egy dolog az adott tény, és megint más a tényrõl alkotott elképzelésünk. Vajon a "halál" szótól félünk, vagy magától a halál tényétõl? Mivel félünk a szótól, az eszmétõl, soha nem érthetjük meg magát a tényt; soha nem vesszük szemügyre a tényt, és soha nem létesítünk közvetlen kapcsolatot vele. A félelem csakis akkor múlik el, ha tökéletes egységre lépünk az adott dologgal. Ha ez nem valósul meg, mindig is félelem lesz bennünk, és ez az egység csakis akkor jöhet létre, ha nincsenek elképzeléseink, ha nincs véleményünk az adott dologról, ezért hát roppant tisztán kell látnunk, vajon az adott szótól, az adott eszmétõl tartunk-e ; vagy magától a ténytõl.

"Megerõsítlek..." (Ézs 41,10).


Ha szolgálnunk vagy szenvednünk kell, összeszedjük minden erõnket,mégis úgy találjuk, hogy ez kevesebb, mint gondoltuk, és kevesebb, mint amennyire szükségünk lenne. De amíg olyan ígéretünk van, mint ez a fenti Ige, amelyre valóban építhetünk, ne csüggedjünk, mert ez
biztosít minket arról, hogy megkapjuk mindazt, amire szükségünk van.Isten ereje kimeríthetetlen; és ezt az erõt velünk is közölheti; és megígérte, hogy közölni is fogja. Lelkünk tápláléka, szívünk gyógyítójaszeretne lenni, és így akar erõt adni nekünk. Kimondhatatlan, mennyi
erõt tud adni Isten az embernek. Ha megkapjuk ezt az erõt, emberi gyöngeségünk nem akadály többé.
Emlékszünk még életünknek munkákkal és próbatételekkel terhes idõszakaira, amikor olyan rendkívüli erõt nyertünk, hogy magunk is álmélkodtunk rajta? Veszély közepette tudtunk nyugodtak lenni, gyászban elcsöndesedni, rágalmazások tüzében is megállni, betegséget békén tûrni. Valóban úgy van az, hogy amikor váratlan próbatételek érnek bennünket, Isten különösen nagy erõt ad elhordozásához. Szinte kilépünk
gyarló önmagunkból. A gyávák bátrak lesznek, a balgáknak bölcsesség adatik, a hallgatagok abban az órában megkapják, hogy mit kell mondjanak. Tulajdon gyöngeségem megrémít, de Isten ígérete felbátorít."Uram, erõsíts meg engem a te ígéreted szerint!) (Zsolt 119,25).

Az Úr megígéri: "megsegítlek". A belsõ erõt külsõ segítség is támogatja. Küzdelmünkben szövetségeseket állíthat mellénk az Isten,ha úgy látja jónak; de még ha nem is küldene mellénk emberi segítséget, Õ maga biztos mellettünk lesz, és ez még jobb. "Fenséges
szövetségesünk" támogatása többet jelent, mint a halandók légióinak segítsége.
Az Úr segítsége a megfelelõ idõben érkezik: "mindig biztos segítség
a nyomorúságban" (Zsolt 46,2). Segítsége igen bölcs: pontosan tudja,
kinek milyen segítségre van éppen most szüksége. Segítsége hathatós ott
is, ahol az emberi segítség hiábavaló. Segítsége több, mint segítség, mert elhordozza minden terhünket, és gondoskodik minden szükségletünkrõl. "Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nékem?!" (Zsolt 56,5). Mivel segítségét már bebizonyította, számítsunk rá bátran most és a jövõben is. Imádkozzunk így: "Uram, légy segítségül nekem", és megtapasztaljuk, hogy "a Szent Szellem is segít a mi erõtlenségünkön" (Róma 8,26). Ezért mikor így várakozunk: "Tekintetem a hegyek felé emelem: Segítségem az Úrtól jön" (Zsolt 121,1-2), nemsokára már ezt énekelhetjük: "Uram, te megsegítettél".

Forrás: C. H. Spurgeon
Isten ígéreteinek tárháza