Déja Vu - Mintha már átéltem volna

,


Olykor erõt vesz rajtunk egy furcsa érzés, amely csak pillanatokig tart. Ez az érzés elhiteti velünk, hogy amit mondunk, teszünk már régebb elhangzott, megtörtént, és szinte újra éljük az életünket. Ez a titokzatos érzés, a déjá vu.


A déjá vu - magyarul "már láttam" -, vagy más néven paramnézia jellegzetes érzés, váratlanul kezdõdik, egyik pillanatról a másikra, minden átmenet nélkül elõjön, s rögtön, teljes intenzitással jelentkezik. Úgy érezzük, a helyzetet már egyszer átéltük, és a meghittség érzése ilyenkor annyira erõs, hogy még azt is tudni véljük, mi fog történni a következõ pillanatban.


A déjá vu sorsfordító pillanat


- A déja vu érzés túlságosan finom, nem annyira konkrét, és csak néhány pillanatig tart, utána minden visszatér a régi kerékvágásba. A déjá vu élmény valójában egy módosult tudatállapot, ilyenkor az elme mintha kilépne a térbõl és az idõbõl, az ember, pedig zavarodottá válik, mert a jövõ, ami történni fog vele, emlékként jelenik meg elõtte. Úgy érzi, ezt már egyszer átélte, és tudni véli a folytatást is. Az ezotériában a déjá vu érzést sokféleképpen magyarázzák, és egyesek szerint a déjá vu-nek kiemelt jelentõsége van minden ember éltében, ugyanis amikor az érzet megrohan bennünket, fontos dolog történik velünk, akár sorsfordító pillanatokat élhetünk át.

- Hogyan lehet sorsfordító, amikor a déjá vu általában a leghétköznapibb pillanatokban jelentkezik?

- A déjá vu jellegzetes eleme, hogy nem pontos érzet, de felerõsíthetõ olyan szintre, hogy konkrétan tudjuk, mi történhet velünk. Például egy útkeresztezõdéshez érkeztem, és déjá vu-érzésem van. Nem enged-em, hogy ez az érzés megszûnjön, elkezdek gondolkodni rajta, és beugrik egy kép, mintha ebben a keresztezõdésben már jártam volna - noha akkor voltam ott elõször -, és ha átmegyek a zöldön, jön egy autó, ami elüt. Miután a lámpa zöldre váltott, nem léptem le a járdáról, vártam, és valóban jött egy autó, ami nem ütött el.

- Vagyis ha meg tudjuk ragadni a déjá vu pillanatát, és képesek vagyunk tudatosítani, szinte képszerûen látni magunkban az érzést, akkor befolyásolhatjuk a sorsunkat?

- Igen. Hiszen amit átéltem déjá vu-ben a lehetséges jövõmnek a képe volt, amit sikerült befolyásolnom azzal, hogy meg tudtam kapaszkodni ebben a megváltozott tudatállapotban. Képes voltam elgondolkodni rajta, és elkerültem a balesetet, vagyis a sorsom ezzel egy új fordulatot vett.

Sok déjá vu, sok élet

- A déjá vu ezek szerint sorsszerû figyelmeztetés?


- Vannak, akik az ezotériában a déjá vu-t azzal is magarázzák, hogy az ember az életét nem egyetlen egyszer éli, hanem mindaddig újra és újra kell születnie, míg a benne rejlõ tanulságot meg nem érti. Nagyon sokan élik úgy végig az életüket, hogy nem tudják, mi a sorsfeladatuk, a velük történõ eseményekbõl nem vonják le a tanulságot, és nem értik, hogy miért az a sorsuk, ami. Például minél több déjá vu érzése van valakinek, annál inkább nem tudja, hogy mi a feladata, hiszen ezek az élmények arra utalnak, hogy valaki már sokadszorra éli ugyanazt az életet, de még mindig valamit nem tesz megfelelõen. A déjá vu éppen abban a pillanatban tör rá, amikor hibázni készül - például a saját karmikus útjáról letérni -, és a sors ezzel az érzettel üzenetet küld: most figyelj, mert hibázhatsz! A déjá vu ilyenfajta magyarázata nagyon hasonló ahhoz, amit Platón írt, miszerint a déja vu daimon, azaz a lelkiismeret hangja, ami akkor szólít meg bennünket, amikor valami rosszat készülünk elkövetni.

Az unalmas pillanatok

- Ha otthon kevergetem a tûzhelyen a borsófõzeléket és déjá vu-m van, honnan tudhatom, hogy milyen sorsforduló elõtt állok, vagy milyen hibát fogok elkövetni?

- A harmadik értelmezési lehetõsége szerint az unalmas - vagy rutinszerû - pillanatokban nem vagyunk koncentrált állapotban, tudatunk nincs beszorítva a jelenbe, a mostba, ilyenkor képesek vagyunk korlátlanul átfogni a múltat és a jövõt. Úgy éljük meg a tudatunk mûködését, hogy visszatér egyetlen pillanatra a lehetséges jövõnk. Ha sikerülne ezt a pillanatot megragadni, és elgondolkodni azon, amit láttunk, éreztünk - ami nem könnyû, hiszen ez egy érzet, ami gyorsan jön és megy -, akkor ez például segítségünkre lehet a saját életünk, sorsunk mélyebb megértésében.

- A déjá vu érzés létrejöhet például film, vagy könyvélmény hatására?

- Nem. Az egészen másfajta ismerõsség érzet. A déjá vu kimondottan a saját visszaemlékezésünkkel áll kapcsolatban, amikor rájövünk, hogy a helyzetet, amelyet most átélünk, már korábban láttuk valahol. Ez a látás, nem a szemmel való látáshoz köthetõ, hanem párbeszédre való visszaemlékezés, vagy olyan zenére való ráismerés, amelyet korábban sohasem hallottunk. Azok a szavak is így viselkednek, amelyek már a nyelvünkön vannak, de csak nem akarnak beugrani. Képtelenek vagyunk kimondani, viszont ha meghalljuk, rögtön felismerjük.

- Mi különbség van a reinkarnációs emlék és a déjá vu között?


- A reinkarnációs emlékezés a déjá vu-nél sokkal konkrétabb és tudatosabb. Tárgyakat, helyeket ismerünk fel, de a reinkarnációs élmény leginkább az emberi kapcsolatainkban jelenik meg. Például akár több ezres tömegben idegen emberek találnak egymásra, szinte ki tudják választani, hogy ki az, akihez valamiféle kötõdésük van. A reinkarnációs élmény nagyon erõs belsõ élmény, ami leggyakrabban úgy jelentkezik, hogy felismerünk valakit, aki valahonnan ismerõs. Hiába nyomozunk, a jelenlegi életünkben nem találunk vele semmiféle közös kapcsolódási pontot, és mégis lelkileg közelebb áll hozzánk, mint például a szüleink, vagy a testvéreink.

Ezzel szemben a déjá vu arról szól, hogy az emberi tudat, mélyebb rétegeiben képes a jövõérzékelésre. Ebbõl következik, hogy a jövõ folyamatosan alakuló lehetõség, és a tudatunk képes ezt befolyásolni. A déjá vuról azt is állítják, hogy rés az idõn, ezen a résen át bepillantást nyerhetünk a létezés örök körfogásába. Ilyenkor egy pillanatra minden kitisztul elõttünk, úgy érezzük a jövõnket egy pillanatra a kezünkben tarthatjuk, és ezáltal mondhatjuk, hogy a déjá vu valójában kegyelmi állapot.

írta: Tarr Bence László - Izing Klára

Forrás: Rejtélyek Szigete



Facebook oldalunk: www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=ts

elozoeletek.blogspot.hu/2016/12/deja-vu-...r-ateltem-volna.html

.

Az (újra) találkozás


Már az elsõ pillanat is különös. Tudjuk, hogy ismeretlen emberrel állunk szemben, mégis érezzük, hogy õ egészen más, mint a többi. Hiába van másoknak vonzóbb külseje, lehengerlõbb humora, szárnyalóbb intellektusa, nem menekülhetünk, szívünk nem ereszti õt. Az esetek többségében nem ismerjük fel találkozásaink karmikus jelentõségét, de ha jobban megismerjük egymás személyiségét, érzéseit, múltját sok-sok emlék felderenghet.

Ki ne ismerné azt a pillanatot, amikor tudja, érzi: "ez már megtörtént egyszer". És senki sem tudja a magyarázatot. Egyes feltételezések szerint az ilyen deja vu-k nem mások, mint közös múltunkból feltörõ emlékképeink, amelyek sötétben világító lámpásokként szolgálnak minket életünk bonyolult labirintusában.


Forrás: www.astronet.hu/test-es-lelek/lelekgyogy...o-eletbol-102796?p=2
elozoeletek.blogspot.com/2016/12/betegse...z-elozo-eletbol.html