Szabadság

.


Szabadság


Az alábbiakban kifejtendõ gondolatok " úgy vélem " sokakban ellenállást, sõt felháborodást szülnek majd, mert gondolkodásunkat, viselkedésünket oly mértékig befolyásolják a szocializáció (=társadalmiasítás) és a nevelés folyamata során belénk ültetett, a szabadságot semmibe vevõ és korlátozó normák, hogy a szabadságunk léttényébõl eredõ következményeket egyszerûen el sem tudjuk képzelni. A szabadságot nem elsõsorban az alattvalókat irányító vezetés, hanem a szolgalelkûségben élõk értetlensége és ebbõl eredõen a szabadok iránti dühe veszélyezteti. Az erõszakon alapuló közösségi struktúrák, társadalmak (jelenleg kivétel nélkül ilyenek léteznek - ez alól a megvalósult demokráciák sem kivételek) a közösség tagjait nem a szabadságra, hanem az irányítók érdekeit szolgáló hozzáállásra nevelik. Nem szabaddá, hanem irányíthatóvá. A legtragikusabb, hogy ezt az interiorizáció, azaz a bensõvé tevés eszközével érik el, hisz a hazug, torzító "értékek" védelmére, betartatására nem lehet mindenki mellé "rend";-õrt állítani. Ezért belsõ ellenõrt, úgynevezett "erkölcsi" normákat fogalmaznak meg, amelyek ugyanezt a célt szolgálják. És ahogy az az erõszakhoz illik, a normák be nem tartása esetén súlyos, akár örökkévaló büntetést helyeznek kilátásba. A külsõ és a belsõ rend biztosítékául a megtorlástól való félelem feltámasztása és folyamatos ébrentartása szolgál. És ahol a félelem, ott nincs szabadság. Ahol nincs szabadság, ott nincs szeretet. És ahol nincs szeretet, ott nincs emberhez méltó élet.

Az ember szabad létezõ. Ez azt jelenti, hogy létének tudatos szférájában cselekvéseit a döntése elõzi meg. A tudat az, ami megkülönbözteti más létezõktõl. Mivel részese a nem tudatos anyagi világnak is, számtalan döntést nem igénylõ cselekedete is van. Ezek biológiai eredetûek. Az élettelen és élõ anyag reá vonatkozó törvényei nem korlátokat jelentenek a szabadságának, hanem keretet adnak a számára.


Az emberi szabadság létébõl eredõ következmények

Szabad vagyok. Akkor is, ha ezt nem veszem tudomásul, akkor is, ha ezt mások nem veszik tudomásul. A szabadságomat nem tudom feladni. Ha úgy tûnik, hogy feladtam, az is a szabad döntésem következménye: szabadon döntök, hogy kitõl függjek, kihez tartozzam.

A szabadságom a maga tisztaságában, a bensõmben ragyog. Külsõleg ritkán látszik, hisz a lelki, testi kényszerek hálójában vergõdve, az erõszaknak engedve úgy tûnik, eleget teszek a kényszernek, belül azonban nem azonosulok a kívülrõl látható cselekvésemmel. Mivel egy, egész vagyok, a belsõ szabadságom és a külsõ kényszerhelyzetem disszonanciája gyötrelemmel tölt el. Fáj a létem. Amikor már nem bírom elviselni létem fájdalmát, ott a szabadság végsõ ajtaja: az öngyilkosság lehetõsége.

A szabad létezõnek nincs kötelessége. A szabad létezõ számára a kötelesség szabadon vállalt szolgálat. A kötelesség csak a közösségben értelmezhetõ fogalom. A közösséget, amelyben viszont van kötelesség, azt pedig szabadon választom. Azt a közösséget, amelybe létkényszer révén kerültem (család, nemzet, ország), szabadon felvállalhatom, vagy megtagadhatom. Ahol pedig nincs kötelesség, ott a számonkérés sem lehetséges.

A szabad létezõ nem sajátítható ki! Nem lehet megszerezni. Nem megvásárolható, el nem tulajdonítható.
A másiké csak úgy lehet, ha õ, a benne ragyogó szabadságában úgy dönt, hogy odaadja magát a másiknak. Csak így lehet a másiké és csak addig, amíg ez az odaadottság tart.

Kurt Tepperwein

elozoeletek.blogspot.hu/2016/12/szabadsag.html

.


Szabadulj fel!


Figyelem az embereket, és látom, hogy néhányan nem csupán másokkal, Önmagukkal sem tudnak õszinték lenni. Elhitetik, hogy készen állnak a változásra.

De hogyan is tudná befogadni bárki is a boldogságot, míg nem képes szembenézni a fájdalmas múlttal, és ennek következményeként jelen életével? Becsaphatsz bárkit, de a saját lelkedet soha! Ott zakatol belül, folyamatos feszültséget okozva, hogy észrevedd végre, valami nem az útján halad. Valamit tenni kellene!

Ha végre szembenézel Önmagaddal, megértések születnek Benned. A megértések velejárója az elengedés és a megbocsátás. Ezt a felszabadult állapotot pedig szabadságnak hívják.

Mohácsi Viktória ( elozoeletek.blogspot.hu )

.


Aki nem mer kockáztatni


"Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint, hiszen mindannyian visszatekintünk meghallja, amit a szíve súg:

"Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mester?

Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted õket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."

Szerencsétlen, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettõl kezdve már õ is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette."
(ismeretlen)