Kozmikus törvények

.

.

Változás törvénye


Elgondolkoztál már azon, hogy a külvilág miért nem nyújt folyamatosan boldogságot?
A válasz az, hogy a külvilág nem állandó. - Az egyedüli változatlan, az maga a VÁLTOZÁS.
Egy példa: Szereted a frissen megkapott, új állást, értékesnek és ösztönzõnek találod a munkahelyed. De mi történik pár év múlva, amikor egyhangúvá válik a munka és a munkaközösség új tagjaival sem találod meg a közös hangot? A külvilág állandóan változik - ezért nincs rá semmi garancia, hogy a hosszan tartó boldogságot megtaláld benne.

Amennyiben tartós boldogságot szeretnénk, kutatnunk kell a változatlant és az örökkévalót. A Lélek az változatlan és örök. De ha olyasvalaminek szenteljük magunkat, ami természeténél fogva mulandó, akkor a boldogság, amit abból remélünk, szintén mulandó és rövid életû lesz.

Az élet változékony. Ciklikus. Nem várhatod, hogy ugyanolyan maradjon, mert az alapvetõ természetének mondana ellent. Pontosabban: várhatod ugyan, de csak szenvednél ettõl az elvárástól. A változást gyakran katasztrófaként éljük meg, tele félelemmel, holott legnagyszerûbb lehetõségeink is benne rejlenek.

A ciklikusság az a természetes hullám, amelyet bölcsen meglovagolva a magunk javát szolgálhatjuk. Mindennek és mindenkinek megvan a maga ritmusa, a maga idõszámítása. Nem véletlen, hogy olykor semmi sem akar elõremozdulni, máskor szinte varázsütésre halad elõre minden. Ha ráérzel a magad saját ciklusára, többé nem esel kétségbe a látszólagos veszteglések idején, és nem okoz gondot számodra jókor jó helyen lenni. Fõképpen pedig képessé válsz arra, hogy bízz saját fejlõdésed folyamatában.

Életünkben egy dolog állandó - a változás. Mindig minden változik, fejlõdik. Ma már nem ugyanaz vagy,aki tegnap voltál, és holnap már nem ugyanaz leszel, aki ma vagy. A világ, a természet napról napra változik, Sokan nehezen fogadják el a változást, mert az mozgással, fejlõdéssel jár - ki kell mozdulni a komfortzónából.

Neked milyen a hozzáállásod a változásokhoz?
A legtöbb ember nagyon nehezen hagyja el a komfortzónáját, mert azt már ismeri, megszokta. Lehet, hogy nem érzi jól magát benne - itt is, ott is tör, nyom, kicsit fáj - de még sincs elég bátorsága ahhoz, hogy változtasson.
Pedig aki ugyanúgy gondolkodik, mint eddig, aki ugyanazt teszi, mint eddig - az ugyanazt kapja, mint eddig.
Ha az a gondolkodásmód, az a munka nem vitt elõbbre bennünket, ami eddig csináltunk, akkor - ha változtatni akarunk az életünkön - máshogy kell gondolkodnunk, mást vagy máshogy kell tennünk.
"A napot nem lehet megállítani az égen, akkor sem, ha alkonyul."
A változás mindig bekövetkezi, ha eljön az ideje, és egy dologgal mindig megjutalmaz bennünket - a fejlõdés lehetõségével.
Hinnünk, bíznunk kell benne - sõt, ha elég tudatosak vagyunk, akkor már tudjuk is - , hogy a változás mindig a mi érdekünket szolgálja.

(szerzõje számomra ismeretlen)

.

Ne fuss el a problémák elől


Mindenki életében vannak olyan problémák, amik újra és újra visszatérnek. Ha inkább megoldandó feladatnak nevezzük őket, máris közelebb kerülünk a megoldáshoz. Minden ismétlődő helyzet azt üzeni, hogy nem oldottuk meg, nem tanultuk meg a leckét.
Sokszor van, hogy kihátrálunk a helyzetekből, nem akarunk konfrontálódni, pedig pont az a feladat, hogy kiálljunk magunkért. Pont az a lényeg, hogy ne hagyjuk magunkat, ne meneküljünk el. Nem rongybabának születtünk, akiket rángathatnak egy életen át. Mondjuk meg, ha valaki megbánt, ha Neked nem jó a helyzet, amiben vagy. Természetesen mindezt szeretettel, nem vádaskodással. Magunkért kiállni nem azt jelenti, hogy visszatámadunk az illetőre.
Vannak azok a helyzetek, melyekkel nehezebben boldogulunk, mert rejtett üzenetük van. Például ha Téged folyamatosan becsap vagy megcsal a párod. Mit tanulhatnék ebből? -kérdezed. Rendben van, többet nem választok ilyen társat, de hát ez mindig csak utólag derül ki...
Ezek azok a helyzetek, amiknek meg kell nézni a gyökerét. Lehet, hogy életek óta hordozol magaddal egy sérülést, egy fájdalmat, egy fel nem dolgozott élményt, ami mint egy régi lejárt lemez, újra és újra ugyanazt játsza. Ezzel az érzéssel folyamatosan bevonzod ugyanazt a helyzetet.

Ilyenkor érdemes azt is átgondolnod, miért van Benned pont ez az áldozatiság. Elképzelhető, hogy gyermekkorodban édesanyád és édesapád pont ugyanezt élte, s Benned ott ragadt ez a minta. De átvehetted akár nagyszüleidtől is.

Ezek mindaddig működnek, míg rá nem jössz, mi ez a program, és meg nem bocsátasz azoknak, akik mindezt okozzák, beleértve saját magadat is. De olykor már maga a felismerés is feloldja az adott blokkot.
Ne fuss el a helyzetek elől, mindig létezik egy megoldás, aminek kulcsa a kezedben van!

Guzsik-Mohácsi Viktória ( elozoeletek.blogspot.hu )

.

Hűnek lenni önmagunkhoz

Vajon feltetted magadnak valaha a kérdést: - Elviselem a felelősségét annak, hogy nem vagyok hű a lelkemhez?

Idézd fel, hányszor volt már olyan az életedben, amikor nem mertél a szívedre hallgatni! Amikor nem mertél az érzéseid alapján dönteni!

Meg kell értened, hogy minden lelki kínnak ez az egyetlen oka: NEM MERSZ a szíved szerint élni. Az érzéseid mindig vezetnek a boldogság felé, de a régi beidegződések, félelmek, lelki terhek és blokkok elvisznek más irányba. Ezért szenvedsz.

Tedd a szívedre a kezed kérlek: -Tényleg olyan nagy teher meghozni egy döntést?

Csak gondold át, vajon nem jobb-e megpróbálni és aztán belátni, hogy hibáztál, mint egyáltalán nem próbálni meg?
Hiszen ha meg sem próbálod, sosem tudod meg, hogy működhet vagy nem. Ha nem adsz esélyt, egész életedben marcangolni fog a bűntudat. Tudat alatt bünteted majd magad.

Tégy fel magadnak mégegy kérdést: - Vajon hány embernek ártok azzal, ha nem vagyok önmagam?
Őszintén válaszolj rá kérlek!

Tudom, félsz attól, hogy hibázol. Félsz attól, hogy alkalmatlan vagy. De hogyan is lenne bármi lehetetlen, ha Önmagad vagy???

Ha mersz önmagad lenni, a megérzésed mindig elvezet oda, ahova menned kell.

És végül tedd fel magadnak a kérdést: - Vajon nem a félelem az egyetlen dolog, melytől félni kell?

Értékeld át a "döntés", a "félelem", és az "önmagam" szavakat. Vajon tisztában vagy azzal, ki vagy Te? Feltetted magadnak valaha a kérdést???

Guzsik-Mohácsi Viktória ( elozoeletek.blogspot.hu )