MÁTÉ EVANGÉLIUMA

folytatása az elõzõnek

Mt 10.21
Halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak és vesztüket okozzák.
Mt 10.22
Mindenki szemében gyûlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.
Mt 10.23
Ha valamelyik városban majd üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba, mert bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, amíg az Emberfia el nem jön.
Mt 10.24
Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál.
Mt 10.25
Legyen elég a tanítványnak, ha olyan, mint mestere, s a szolgának, ha olyan, mint ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezik, mennyivel inkább háza népét!
Mt 10.26
Ne féljetek hát tõlük! Hiszen semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s olyan titok sincs, ami ki ne tudódnék.
Mt 10.27
Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetõkrõl!
Mt 10.28
Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!
Mt 10.29
Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre.
Mt 10.30
Nektek minden szál hajatok számon tartják.
Mt 10.31
Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél.
Mt 10.32
Azokat, akik megvallanak engem az emberek elõtt, én is megvallom majd mennyei Atyám elõtt.
Mt 10.33
De aki megtagad az emberek elõtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám elõtt.
Mt 10.34
Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot.
Mt 10.35
Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával.
Mt 10.36
Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége.
Mt 10.37
Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.
Mt 10.38
Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám.
Mt 10.39
Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.
Mt 10.40
Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött.
Mt 10.41
Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül.
Mt 10.42
S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a legkisebbnek is azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el jutalma."
(katolikus biblia)

Mátéevangéliuma 11.

Mt 11.1
Amikor Jézus befejezte a tizenkét apostol oktatását, továbbment, hogy tanítson, prédikáljon a városaikban.
Mt 11.2
Közben János a börtönben hallott Jézus tetteirõl. Elküldte tanítványait, hogy kérdezzék meg:
Mt 11.3
"Te vagy az eljövendõ, vagy mást várjunk?"
Mt 11.4
Jézus így válaszolt és mondta: "Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok:
Mt 11.5
Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.
Mt 11.6
Boldog, aki nem botránkozik rajtam."
Mt 11.7
Amikor azok elmentek, Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: "Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltõl hajladozó nádat?
Mt 11.8
Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik.
Mt 11.9
Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.
Mt 11.10
Õ az, akirõl az Írás szól: Nézd, elküldöm követemet elõtted, hogy elõkészítse utadat.
Mt 11.11
Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelõ Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála.
Mt 11.12
A mennyek országa Keresztelõ János idejétõl mindmáig erõszakot szenved, az erõszakosok szerzik meg.
Mt 11.13
A próféták és a törvény Jánosig mind ezt jövendölték.
Mt 11.14
S ha tudni akarjátok, õ Illés, akinek el kell jönnie.
Mt 11.15
Akinek van füle, hallja meg!
Mt 11.16
Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a tereken tanyázó gyerekekhez,
Mt 11.17
akik odakiáltják a többieknek: Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem jajgattatok.
Mt 11.18
Eljött János, nem eszik, nem iszik, s azt mondják rá, hogy ördöge van.
Mt 11.19
Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bûnösök barátja. A bölcsesség azonban igazolja magát tetteivel."
Mt 11.20
Akkor korholni kezdte a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tartottak bûnbánatot:
Mt 11.21
"Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban mentek volna végbe a bennetek történt csodák, már régen hamuban és szõrzsákban tartottak volna bûnbánatot.
Mt 11.22
Mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak elviselhetõbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint a tiétek.
Mt 11.23
És te, Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában mentek volna végbe a csodák, amelyek benned történtek, még ma is állna.
Mt 11.24
De mondom nektek: Szodoma földjének elviselhetõbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked."
Mt 11.25
Abban az idõben Jézus ezeket mondta: "Dicsõítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elõl elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad.
Mt 11.26
Igen, Atyám, így tetszett neked.
Mt 11.27
Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja.
Mt 11.28
Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket.
Mt 11.29
Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tõlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívû, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.
Mt 11.30
Az én igám édes, és az én terhem könnyû."
(katolikus biblia)

Máté evangéliuma 12.

Mt 12.1
Abban az idõben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászt és eszegették.
Mt 12.2
Ezt látva a farizeusok szóvá tették: "Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amilyet szombaton nem szabad tenni!"
Mt 12.3
Erre így felelt: "Nem olvastátok, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett?
Mt 12.4
Bement az Isten házába és megette a szent kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, csak a papoknak.
Mt 12.5
Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem követnek el vele bûnt?
Mt 12.6
Mondom nektek: itt nagyobb dologról van szó, mint a templom.
Mt 12.7
Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat.
Mt 12.8
Az Emberfia ura a szombatnak is!"
Mt 12.9
Innét továbbment, és betért a zsinagógájukba.
Mt 12.10
Éppen ott volt egy béna kezû ember. Hogy vádaskodhassanak ellene, megkérdezték: "Szabad-e szombaton gyógyítani?"
Mt 12.11
Így felelt: "Ha valakinek közületek csak egy juha van, s az szombaton gödörbe esik, vajon nem markolja meg és nem húzza ki?
Mt 12.12
Mennyivel többet ér az ember, mint a juh! Szabad tehát szombaton jót tenni."
Mt 12.13
Ezzel az emberhez fordult: "Nyújtsd ki a kezed!" Kinyújtotta, és az éppen olyan egészséges lett, mint a másik.
Mt 12.14
Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.
Mt 12.15
Amikor Jézus ezt megtudta, elment onnét. Sokan utána mentek, s õ mindnyájukat meggyógyította,
Mt 12.16
de szigorúan megtiltotta, hogy terjesszék a hírét.
Mt 12.17
Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése, aki ezt mondja:
Mt 12.18
"Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben tetszésemet találom. Kiárasztom rá Lelkemet, és ítéletet hirdet a népeknek.
Mt 12.19
Nem vitatkozik s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken.
Mt 12.20
A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg gyõzelemre nem viszi az igazságot.
Mt 12.21
Az õ nevében bíznak a pogány népek."
Mt 12.22
Ekkor egy ördögtõl megszállt, vak és néma embert vittek hozzá. Meggyógyította, úgyhogy beszélt és látott.
Mt 12.23
A nép ámulva kérdezgette: "Csak nem õ a Dávid fia?"
Mt 12.24
Ennek hallatára a farizeusok így nyilatkoztak: "Belzebulnak, a gonosz lelkek fejedelmének nevében ûzi ki a gonosz lelkeket."
Mt 12.25
Jézus belelátott gondolataikba és így szólt hozzájuk: "Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul.
Mt 12.26
Ha a sátánt sátán ûzi ki, meghasonlik magával. Hogyan állhat fenn akkor az országa?
Mt 12.27
Ha én Belzebul segítségével ûzöm ki a gonosz lelkeket, a fiaitok kinek a segítségével ûzik ki? Így õk lesznek bíráitok.
Mt 12.28
De ha én Isten Lelkével ûzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa.
Mt 12.29
Hogy törhet be valaki az erõs ember házába, s hogy rabolhatja el vagyonát, hacsak elõbb meg nem kötözi? Akkor kifoszthatja házát.
Mt 12.30

folytatása a következõben

folytatása az elõzõnek

Mt 12.30
Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyûjt velem, az szétszór.
Mt 12.31
Ezért mondom nektek: minden bûnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot.
Mt 12.32
Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a Lélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon.
Mt 12.33
Vagy jelentsétek ki, hogy a fa jó, s a gyümölcse is éppúgy jó, vagy nyilvánítsátok rossznak, hisz gyümölcsérõl lehet a fát felismerni.
Mt 12.34
Viperák fajzata! Hogy beszélhetnétek jót, mikor gonoszak vagytok? A száj ugyanis a szív bõségébõl szól.
Mt 12.35
A jó ember jó kincsébõl jót hoz elõ, a rossz ember rossz kincsébõl rosszat hoz elõ.
Mt 12.36
Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon.
Mt 12.37
Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet."
Mt 12.38
Ekkor néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: "Mester, jelt szeretnénk tõled látni."
Mt 12.39
"A gonosz és házasságtörõ nemzedék jelet kíván - válaszolta -, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét.
Mt 12.40
Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében.
Mt 12.41
A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert õk bûnbánatot tartottak Jónás szavára, s itt nagyobb van, mint Jónás.
Mt 12.42
Dél királynõje feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítéli, mert õ eljött a föld végsõ határáról, hogy hallja Salamon bölcsességét, s itt nagyobb van, mint Salamon.
Mt 12.43
Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberbõl, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál.
Mt 12.44
Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja.
Mt 12.45
Erre nyomban elsiet, s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint elõbb volt. Hasonló sors vár erre a gonosz nemzedékre is."
Mt 12.46
Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele.
Mt 12.47
Valaki szólt neki: "Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled."
Mt 12.48
De õ megkérdezte azt, aki szólt neki: "Ki az anyám s kik a rokonaim?"
Mt 12.49
Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: "Ezek az anyám és testvéreim!
Mt 12.50
Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nõvérem és anyám."
(katolikus biblia)

Máté evangéliuma 12.

Mt 12.1
Abban az idõben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászt és eszegették.
Mt 12.2
Ezt látva a farizeusok szóvá tették: "Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amilyet szombaton nem szabad tenni!"
Mt 12.3
Erre így felelt: "Nem olvastátok, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett?
Mt 12.4
Bement az Isten házába és megette a szent kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, csak a papoknak.
Mt 12.5
Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem követnek el vele bûnt?
Mt 12.6
Mondom nektek: itt nagyobb dologról van szó, mint a templom.
Mt 12.7
Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat.
Mt 12.8
Az Emberfia ura a szombatnak is!"
Mt 12.9
Innét továbbment, és betért a zsinagógájukba.
Mt 12.10
Éppen ott volt egy béna kezû ember. Hogy vádaskodhassanak ellene, megkérdezték: "Szabad-e szombaton gyógyítani?"
Mt 12.11
Így felelt: "Ha valakinek közületek csak egy juha van, s az szombaton gödörbe esik, vajon nem markolja meg és nem húzza ki?
Mt 12.12
Mennyivel többet ér az ember, mint a juh! Szabad tehát szombaton jót tenni."
Mt 12.13
Ezzel az emberhez fordult: "Nyújtsd ki a kezed!" Kinyújtotta, és az éppen olyan egészséges lett, mint a másik.
Mt 12.14
Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.
Mt 12.15
Amikor Jézus ezt megtudta, elment onnét. Sokan utána mentek, s õ mindnyájukat meggyógyította,
Mt 12.16
de szigorúan megtiltotta, hogy terjesszék a hírét.
Mt 12.17
Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése, aki ezt mondja:
Mt 12.18
"Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben tetszésemet találom. Kiárasztom rá Lelkemet, és ítéletet hirdet a népeknek.
Mt 12.19
Nem vitatkozik s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken.
Mt 12.20
A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg gyõzelemre nem viszi az igazságot.
Mt 12.21
Az õ nevében bíznak a pogány népek."
Mt 12.22
Ekkor egy ördögtõl megszállt, vak és néma embert vittek hozzá. Meggyógyította, úgyhogy beszélt és látott.
Mt 12.23
A nép ámulva kérdezgette: "Csak nem õ a Dávid fia?"

folytatása a következõben

folytatása az elõzõnek

Mt 12.24
Ennek hallatára a farizeusok így nyilatkoztak: "Belzebulnak, a gonosz lelkek fejedelmének nevében ûzi ki a gonosz lelkeket."
Mt 12.25
Jézus belelátott gondolataikba és így szólt hozzájuk: "Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul.
Mt 12.26
Ha a sátánt sátán ûzi ki, meghasonlik magával. Hogyan állhat fenn akkor az országa?
Mt 12.27
Ha én Belzebul segítségével ûzöm ki a gonosz lelkeket, a fiaitok kinek a segítségével ûzik ki? Így õk lesznek bíráitok.
Mt 12.28
De ha én Isten Lelkével ûzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa.
Mt 12.29
Hogy törhet be valaki az erõs ember házába, s hogy rabolhatja el vagyonát, hacsak elõbb meg nem kötözi? Akkor kifoszthatja házát.
Mt 12.30
Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyûjt velem, az szétszór.
Mt 12.31
Ezért mondom nektek: minden bûnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot.
Mt 12.32
Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a Lélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon.
Mt 12.33
Vagy jelentsétek ki, hogy a fa jó, s a gyümölcse is éppúgy jó, vagy nyilvánítsátok rossznak, hisz gyümölcsérõl lehet a fát felismerni.
Mt 12.34
Viperák fajzata! Hogy beszélhetnétek jót, mikor gonoszak vagytok? A száj ugyanis a szív bõségébõl szól.
Mt 12.35
A jó ember jó kincsébõl jót hoz elõ, a rossz ember rossz kincsébõl rosszat hoz elõ.
Mt 12.36
Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon.
Mt 12.37
Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet."
Mt 12.38
Ekkor néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: "Mester, jelt szeretnénk tõled látni."
Mt 12.39
"A gonosz és házasságtörõ nemzedék jelet kíván - válaszolta -, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét.
Mt 12.40
Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében.
Mt 12.41
A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert õk bûnbánatot tartottak Jónás szavára, s itt nagyobb van, mint Jónás.
Mt 12.42
Dél királynõje feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítéli, mert õ eljött a föld végsõ határáról, hogy hallja Salamon bölcsességét, s itt nagyobb van, mint Salamon.
Mt 12.43
Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberbõl, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál.
Mt 12.44
Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja.
Mt 12.45
Erre nyomban elsiet, s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint elõbb volt. Hasonló sors vár erre a gonosz nemzedékre is."
Mt 12.46
Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele.
Mt 12.47
Valaki szólt neki: "Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled."
Mt 12.48
De õ megkérdezte azt, aki szólt neki: "Ki az anyám s kik a rokonaim?"
Mt 12.49
Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: "Ezek az anyám és testvéreim!
Mt 12.50
Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nõvérem és anyám."
(katolikus biblia)