Pio atyáról (Padre Pio) - jóslatai

Pió atya élete


Miben segíthet Pio Atya?
- szembetegségek
- mindenfajta betegség gyógyítása
- gyógyítói képességek fokozása
- megbocsátás
- jóslás
- bûnbocsánat
- spirituális fejlõdés


Pio Atya 50 éven keresztül viselte a stigmákat. Rendhagyó és nagyon különleges ember volt. Sok csodát tett, és nagyon sok gyógyulást tulajdonítanak neki. Volt, hogy egyszerre két helyen is megjelent, és nagyon sok mindent tudott másokról ismeretlenül. Sokan zarándokoltak el hozzá és gyógyultak meg, de ma is képes enyhülést hozni a betegeknek.

Úgy hírlik, számos vak nyerte vissza látását, ezen kívül a hozzá fohászkodók sokféle betegségbõl kigyógyultak, még a látszólag gyógyíthatatlanok közöl is sokan.

Szent Pio atya átszellemült, elragadtatott, derûs és tele van hittel és optimizmussal.


Pio atya szavai Magyarországról:

"Magyarország egy olyan kalitka, amelybõl egyszer még egy gyönyörû madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsõségben lesz részük. Írigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú õrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erõsebben kérniük hathatós oltalmát országukra!" (Pio atya)

Exhumálták Pio atyát

Pió atya koporsóját megnyitották és épen maradt a teste.

Kihantolták a legnépszerûbb olasz szentnek tartott Pio atya negyven éve eltemetett testét, hogy falujának templomában közszemlére tegyék ki. Az exhumálásra vasárnap éjjel került sor Domenico D'Ambosio püspök jelenlétében. A vatikáni megbízott kijelentette, hogy Pio atya teste jó állapotban van, "a kezén olyanok a körmök, mintha most manikûrözték volna". Képpel!

San Giovanni Rotondo, ahol a ferences szerzetes, Pio atya élt 1968-ban bekövetkezett haláláig, hosszú ideje az egyik leglátogatottabb zarándokhely Olaszországban.

A Puglia déli részén fekvõ helységben felravatalozott szent maradványai elõtt április közepétõl róhatják le a tiszteletüket a hívõk. Korábbi híradások szerint a testet szeptember 23-án, halálának 40. évfordulóján viszik majd át San Giovanni új templomába.

(forrás: angyalszárny.hu)

Padre Pió csodái



Részletek Maria Winovska "Padre Pio igazi arca" címû könyvébõl
(Ecclesia - 2002)

Az olaszországi San Giovanni Rotondo kapucinus kolostorában élt és halt meg Pió atya (1887-1968). Neve immár fogalommá vált a katolikus hívõk többsége számára, története a 20. század misztikájának önálló fejezete. A karizmatikus pap számos szenvedése után a fizikai parajelenségek legritkább és fizikailag legérthetetlenebb jelenségét, a levitációt is megélte. Híres lett arról is, hogy a gyóntatószékben nála nem kell gyónni. Tisztánlátásával (vagy medialitásával) tudta ugyanis, hogy milyen problémái vannak a gyónóknak. Fotósok hiába próbálkoztak azzal, hogy szemben vele, háta mögött, vagy rejtekhelyrõl pillanatfelvételt készítsenek róla, a filmek exponálatlanok maradtak.

... Padre Pio gyermekkorában hallgatag és félénk volt. Pajtásainak zajos játékaival szemben többre becsülte a magányosságot. Rajtakapták, hogy keserves könnyekre fakadt, mikor valaki káromkodott környezetében. Szokása volt, hogy a ház elrejtett zugaiban húzza meg magát, hogy ott kedvére imádkozzék. Mikor Padre Piót egyszer megkérdezték gyermekkori emlékeirõl, nevetve mondta, hogy õ olyan "sótlan makaróni" azaz anyámasszony katonája volt. Valószínûleg látszik, hogy Isten már ez idõtõl fogva mûködött benne.

Az bizonyos, hogy se apja, se anyja a világ minden kincséért sem vitatta volna el Istentõl. 15 évesen a fiatal Francesco egész egyszerûen elindult a Benedeto melletti Morconéba, hogy felvételt kérjen a kapucinusok kolostorába.

Felettesei rendkívüli elzárkózást mutattak mindazzal szemben, ami szent életû rendtársukat kiemelte a többiek közül.

Novíciátusáról csak annyit tudunk, amennyi összefüggéstelen töredékekben, vagy egyéb "indiszkréciók" révén kiszivárgott. Életének ettõl a korszakától kezdve indultak el a szokatlan jelenségekek.

Ez a sápadt és beesett arcú, jelentéktelen novícius napokig megvolt táplálék nélkül. Elegendõ volt számára a szentáldozás. Ha a "szent engedelmesség" nevében evésre szólítják fel, kiadja magából az ételt. Venafróban 21 napig csupán az Eucharisztiából táplálkozik.
--Angyalforrás--
(forrás: angyalszárny.hu)

Pio atya élete és tanításai


Francesco Forgione 1887. május 25-én született Pietrelcinában. Szülei mindjárt a születését követõ napon elvitték õt a templomba, ahol fiuk a keresztségben a Ferenc nevet kapta. Gyermekkorában sokszor volt magányos; hallgatag és félénk természetû ifjonc, aki már fiatalon is állandóan imádkozott, és keserves könnyekre fakadt, ha valaki a jelenlétében káromkodott. Valószínûnek látszik, hogy Isten már e korai idõktõl kezdve is mûködött benne, és késõbbi hivatásának gyönge csírái már ekkor bontakozni kezdtek lelkében - mindez megmagyarázhatja tartózkodó magatartását.
Szülei hamar felismerték fiukban ezt az isteni csírát, ezért 1902-ben - egy szép októberi napon - a fiatal Francesco egész egyszerûen elindult az apjával Morconéba, ahol felvételt kért az ottani kapucinus kolostorba. Amikor 1903-ban elindult a morconei noviciátusba, édesanyja örömkönnyeket hullajtva így búcsúzott tõle: "A szívem megszakad, de ne gondolj most édesanyád fájdalmára. Szent Ferenc hívott, hát menj!"

Az ifjú kapucinus 23 éves volt, amikor pappá szentelték, és megkapta a Padre Pio nevet. Hogy mit jelentett számára ez a nagy esemény és elsõ szentmiséje, azt jól jellemzik a rend provinciálisához írt levelének Jézus Krisztusról szóló sorai: "Amikor ma a szeretet misztériumában remegõ kézzel felemellek, hadd legyek Veled együtt és Teérted, ó szentséges fõpap; a világ számára út, igazság, élet és tökéletes engesztelõ áldozat."
Pio atya azonban nem sokáig élvezhette szerzetesi szolgálatait - a háború kitörésekor, hadköteles lévén, kénytelen volt bevonulni a seregbe. Felettesei, látván rátermettségének és gyakorlatlanságának hiányát, a legkevésbé kívánatos munkára osztották be õt - így lett belõle küldönc és laktanya-takarító. Ekkor volt alkalma elõször megismerkedni a bûnnel; itt tanulta meg, hogyan szeresse a bûnösöket. Késõbbi tanításaiban minderrõl a következõket vallotta: "A bûnt el kell választani a bûnöstõl. A bûnt lehet gyûlölni, de a bûnöst szeretni kell!"

Fél évvel behívása után megbetegedett, ezért katonai engedéllyel elbocsátották. 1918. szeptember 20-án feltûntek rajta Krisztus sebei, stigmái. "Keresztre feszítése" azonban már augusztus 5-én megkezdõdött, amikor is kezein egyre csak növekvõ szúró, égetõ fájdalom jelentkezett. Egyik gyóntatása alkalmával látomása támadt: egy mennyei személyiség jelent meg elõtte, aki kezében egy hegyes szerszámot tartott, s ezzel pillanatok alatt behatolt Pio atya szívébe. Úgy érezte, rögtön kettéhasad a szíve! Ez a kínzó állapot egészen augusztus 7-e reggeléig tartott; Pio atya a gyötrelmes napokra késõbb így emlékezett vissza: "El sem tudom mondani, milyen gyászosan szenvedtem! Azt gondoltam, egész belsõm kiszakad, és szétzúzódik mindenem. A testem égett, minden porcikám sajgott. Attól a naptól fogva lettem halálra sebzett. Lelkem mélyén azóta is állandóan nyílt sebet érzek, amely folytonosan gyötör."

Keresztre feszített ura iránt szeretettõl lángra lobbant szíve azonban még nem volt elegendõ. Ez a hatalmas szeretet szükségszerûen ki kellett hogy virágozzék a testén is: belsõ sebei szeptember 20-án külsõleg is láthatóvá váltak. Kezein, lábain és jobb oldalán a stigmák erõsen véreztek, de a vér sosem alvadt meg, s ugyanakkor kellemes jázminillatot árasztott. Maga Pio atya így nyilatkozott a sebeirõl: "Nagy szerencsétlenség a számomra, hogy nem tudom kifejezni annak az állandóan mûködõ, égetõ vulkánnak a tüzét, amelyet Krisztus helyezett a bennem dobogó kicsi szívbe. Elemészt a felebaráti és az Istenszeretet - Isten jelenléte szilárd a lelkemben, szívemben pecsétként hordozom Õt!"

Padre Pióból igazi lelki vezetõ vált; átérezte hivatását arra, hogy Krisztussal együtt az emberiség megváltója legyen. Nem õ élt többé, hanem az Úr élt benne a maga teljességében, olyannyira, hogy Pio atya megfeszítettnek érezte magát. A következõket mondta errõl: "Amikor Jézus tudtomra akarja hozni, hogy Õ vezet engem, megérezteti velem sebeit, töviseit." Innentõl kezdve egész élete szakadatlan áldozatbemutatássá változott: minden nap megtapasztalhatta, mibõl is áll igazi atyának lenni. Egyre nagyobb tömegek kezdték ostromolni, mohón csipegetve õt - Pio a szó igazi értelmében "felfalt ember" lett.
Az atya szerint a testvéri szeretet legnagyobb jótette a bûntõl való megszabadítás. Ennek jegyében minden gyónása a megváltás véres misztériumaként áll elõttünk, amibe belevetette szívének és ereinek minden csepp vérét. A bélyegek azonban csak külsõ jelei annak a belsõ engesztelõ áldozatnak, amely õt teljes egészében az emberi lelkek szolgálatába szentelte. A misék Pio atya számára külön meditációk voltak. Mozdulatai egyszerûek, hangja tisztán csengõ; alig ért az oltár lábához, arca máris átszellemült. Nem kellett hozzá nagy hittudomány, hogy aki látta õt, rájöjjön: olyan világban mozog, amely számunkra áthatolhatatlan.Pio atya elõtt az emberi lelkek egy pillanat alatt leleplezõdtek. Megkülönböztetõ-képessége, páratlanul finom intuíciója, érzékenysége, felelõsségérzete, valamint a szent gyengédségnek egy-egy cseppje szinte minden szavában, írott soraiban elõbukkant. Olyan tulajdonságok ezek, amelyek Padre Piónak a lelkek fölötti rendkívüli hatalmát jelzik. A nála gyónókat minden egyes alkalommal Krisztus vérébe merítette, melytõl az illetõk egészen átalakulva, mintegy újjászületve éledtek fel - arcukon meglepõ béke, s olykor nem titkolható öröm sugárzott.

Pio atya sokat tanított az erényekrõl, melyek közül külön kiemelte a hitet, a reményt és a szeretetet, de elengedhetetlenül fontosnak tartotta az engedelmességet, a bizalmat, a hálát és a mértékletességet is. A legfontosabb keresztényi erények szerinte a szeretet és az alázatosság: "Mindig arra törekedjünk, hogy szerények legyünk a szeretet és az alázatosság erényeiben, mert ezek ;a nagy épületnek; a vezérgerendái, amikre a többi erény épülhet. Nagy szeretettel alázzuk meg magunkat Isten és az embertársaink elõtt, mert Isten csak azokhoz szól, akik nagy alázattal viseltetnek Vele szemben." A másik fõ erény a szeretet - amint atyja és rendjének alapítója, Assziszi Szent Ferenc, úgy Pio atya is mindent az isteni szeretetre vezetett vissza, hiszen "a szeretet Isten, és aki szeretetben él, az Istenben él!".
"Ha szeretni akarunk, az már szeretetünk jele. A szeretet ellen vétkezni annyi, mint bûnt elkövetni Isten és a természet ellen. Isten nap mint nap próbára tesz minket, hogy bebizonyítsuk iránta érzett imádatunkat. A szeretet az a csodálatos mágnes, amely a lelkeket kirántja a tompultságból és a középszerûségbõl, hogy magához vonzza õket. Ámde ez a szeretet keresztre van feszítve; csak a keresztfán találhatjuk meg. Ha a szeretetet akarjuk, de a szenvedést visszautasítjuk, akkor nincs esélyünk! Jézus felénk nyújtja karjait, de kezei át vannak szegezve. Ahhoz, hogy megölelhessük Õt, hogy szívünk mesterévé válhasson, és mindaddig folytassa bennünk mûvét, míg a szeretetben teljesen tökéletesen át nem alakulunk, át kell karolnunk keresztjét is, s részt kell vennünk haláltusájában!"

Padre Pio példaadó módon vállalta a szenvedést - még idõs korában is éjszakákon át gyóntatta a lelkeket, pedig egészségi állapota egyre romlott, hogy végül már csak tolószékben tudott közlekedni. 1968. szeptember 20-án csendesen megünnepelte sebei megjelenésének 50. évfordulóját, másnap asztmarohamot kapott és szeptember 22-én a hajnali órákban örökre lehunyta szemeit. Örökségül azonban ránk hagyta imacsoportjait, melyek hosszú idõ óta terjednek világszerte, s Földünket behálózva töretlenül hirdetik a szeretetet.
Pio Atya ünnepe minden év szeptember 23.-án van. Szenteljük meg ezt a napot böjttel és imádsággal Pio Atya tiszteletére.


Sarkadi Melinda

A stigmák

Pio atya stigmáit több professzor is vizsgálta, végül az elõjárók egy híres professzorhoz, Festahoz fordultak, aki 1919-ben a jelenséget természetfölöttinek nyilvánította, és megírta róla a híressé vált könyvét: - A tudomány titka és a hit világossága". A 2 cm átmérõjû kézseb majdnem állandóan vérzett, lemosás után a tenyér közepén kerek sebnek tûnt. A kézfején pedig úgy hatott, mintha átfúrták volna. A szentmisét kivéve napközben állandóan barna gyapjúkesztyût viselt, hogy a sebeket senki ne lássa. A szentmise alatt is a fehér miseing hosszú ujjával igyekezett elrejteni sebeit. A lábsebek is olyan jellegûek voltak, mint a kézen. Nagy lábfájása miatt járása lassú, bizonytalan volt. Oldalsebe a mellkasa elülsõ részének baloldalán két harántujjnyira a mellbimbó alatt látszott. Szélessége 8 milliméter volt, középsõ részén vékony hártya fedte. Kerületén és a szöveteken semmi nyoma nem volt, piros elszínezõdésnek, gyulladásnak, vagy duzzanatnak. Érintésre a fájdalom nagyobb és elviselhetetlenebb volt, mint a többi sebnél. Dr. Festa szerint a tudomány nem tudja megmagyarázni e sebeket. Ötven esztendõ alatt sose mutatkozott rajtuk a gyógyulás legcsekélyebb jele sem, olyanok maradtak, amilyenek a megjelenésükkor voltak. Dr. Festa igazolta, hogy a sebeket nem okozta sem külsõ forrásból eredõ lelki megrázkódtatás, sem erõsen izgató kémiai hatás. Az oldalsebbõl folyt a legtöbb vér, naponta egy csészényi. Dr. Festa két mûtétet végzett Pio atyán, ezek a sebek szépen és gyorsan gyógyultak, nemúgy az öt stigma.

Gyóntatás

Pio atya naponta hosszú órákat gyóntatott, egész Európából érkeztek hozzá. Mindenki sorszám alapján jutott a gyóntatószékbe, tolakodás és hivatkozás elõkelõ pártfogókra nem jelentett számára semmit. Olykor hetek kellettek, hogy sor kerüljön valakire. Délben rövid pihenõ következett, együtt ült testvéreivel az ebédlõben, majd hamarosan visszatért a gyóntatószékbe. "Ne aggódjatok" mondta egy alkalommal" hogy sok idõmet elrabolnak. Legjobban a lelkek megmentésére fordított idõnket értékesítjük. Hálát adok a mennyei Atya jóságáért, hogy lelkeket vezet hozzám, és némiképpen segíthetek rajtuk". Pio atya mindeközben folyamatosan szenvedett fájdalmaitól, de az õt felkeresõ lelkek fontosabbak voltak számára. Sokan minden különösebb élmény nélkül hagyták el a gyóntatószéket, másokat viszont szívük mélyéig megrendített, katarzis szerû felismerésekhez juttatva.
Szerzõ: Szigeti Kata
www.astronet.hu

Pio atya: "Magyarország olyan kalitka, melybõl egyszer gyönyörû madár fog kiszállni"

"Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsõségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú õrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erõsebben kérniük hathatós oltalmát országukra"

Ezeket a szavakat mondta a híres Pio atya. De ki is volt õ valójában? Valóban hihetünk a szavainak?
Pio atya az olaszországi San Giovanni Rotondo kapucinus kolostorában élt és halt meg (1887-1968). Neve immár fogalommá vált a katolikus hívõk többsége számára, története a 20. század misztikájának önálló fejezete. A karizmatikus pap számos szenvedése után a fizikai parajelenségek legritkább és fizikailag legérthetetlenebb jelenségét, a levitációt is megélte. Híres lett arról is, hogy a gyóntatószékben nála nem kell gyónni. Tisztánlátásával (vagy medialitásával) tudta ugyanis, hogy milyen problémái vannak a gyónóknak. Fotósok hiába próbálkoztak azzal, hogy szemben vele, háta mögött, vagy rejtekhelyrõl pillanatfelvételt készítsenek róla, a filmek exponálatlanok maradtak.
A sápadt és beesett arcú novícius napokig megvolt táplálék nélkül. Elegendõ volt számára a szentáldozás. Ha a szent engedelmesség nevében evésre szólítják fel, kiadja magából az ételt. Venafróban 21 napig csupán az Eucharisztiából táplálkozik.

Egy alkalommal a novíciusmester nem engedte a szentáldozáshoz. Ebbe majdnem belehalt. Az eltiltást nem ismételték meg többé.
Egy év leteltével Padre Pió apja, látván fia sápadtságát és szemei alatt keletkezett sötét karikákat, haza akarta vinni, de ezt a vezetõ atya kereken elutasította. Kis idõ múlva a novícius egészsége, amelyet a közösségi szabályok már kevésbé veszélyeztettek, annyira helyreállt, hogy szülei megnyugodtak.
Egy szép napon a vezetõ atya így szólt Padre Pió anyjához: Donna Giuseppa, a fia nagyon jámbor, nem találunk benne hibát!
Az egyetlen kényes pontot, a váratlan lázrohamokkal járó, bizonytalan egészsége jelentette. Ilyenkor a kolostor lázmérõi rendszerint szétpattantak. A betegápoló atyának akkor az a jó gondolata támadt, hogy fürdõhõmérõket használjon a lázmérésnél. De mekkora volt a megdöbbenése, mikor egy nap a higanyszál 48 fokra szökött fel!
Voltak lázrohamai és éjszakai csatái. Padre Pióval szomszédos szobában lakni bizony nem volt könnyû. Elõször azt hitték, hogy õ maga idézi elõ a pokoli zsivajt. Pio egyik éjjel zajt hallott. Kihajolt az ablakon, hogy megnézze, mi is történt. Egy óriási fekete kutyát pillantott meg a szomszéd ablak párkányán, amely "olyan véres" szemeket meresztett rá, hogy a szegény testvér üvölteni kezdett és csaknem elájult rémültében.
A szörny átugrott a szomszéd tetõre és eltûnt. A dolognak híre ment, mert Pio a naivságában az egész környéken kérdezõsködött a félelmetes kutya felõl.
Pio lelki atyja ezekbõl az éjszakai viadalokból vonta le az egyszerû következtetést, hogy a fiatal novícius nagy dolgokra lett kiválasztva. Pio õrangyala és egyéb angyalok továbbra is kiemelkedõen nagy szerepet játszottak életében.
Olykor, amikor cellájába visszatért, fenekestõl felforgatva találta azt. A könyvek a földön, a tintatartó széttörve, az ágyon rendetlenség. Mindenfelõl utálatos szörnyek tûntek fel elõtte, mihelyt megpróbált valamit pihenni. Reggelenként gyakran láttak rajta sebeket és kék foltokat szemei körül.
Egészségi állapota miatt felettesei szerzetesi fogadalmának letétele után hazaküldték szülõföldjére, hogy ott erõre kapjon.
Rendkívüli esetei miatt a fiatal novícius gyakran változtatta tartózkodási helyét, így elkerült Piannisiba, Morcone Venafroba, Serra Capriolába, Monte Fuscoba. A beneventoi dómban szentelték pappá, 1910 május 10-én. Életének álma így megvalósult.

Elõfordult, hogy addig imádkozott, míg a többiek elfeledkeztek róla, és rázárták a templomot, de ez sem zavarta. Volt, hogy a sekrestyés fejét vesztve rohant az espereshez: "Jöjjön gyorsan, Padre Pió meghalt". Az esperes a kõpadlóra rogyva találta, mozdulatlanul, önkívületben. Miután a szent engedelmesség nevében a figyelmeztetést megkapta, fölegyenesedett és kinyitotta szemeit. Az esperes így jobbnak látta, ha odaadja neki a templomkulcsot. Ettõl kezdve Padre Pio igyekezett észrevétlenül a templomban maradni.

Más alkalommal Don Salvatore, Pio atya felettese felnyitván egy Pio atyával kapcsolatos levelet, a szöveg helyén egy nagy tölcsér alakú tintafoltot talált. Ekkor szent haragtól elragadva az esperes felkapta a szenteltvíz-hintõt és alaposan meghintette vele a foltos papírt. A folt azonnal eltûnt.
Amikor ilyen esetei kitudódtak, Padre Pio mindent megtett, hogy kikerülje a kíváncsiskodókat. Mint Szent Ferenc, õ is szüleinek farmja mögött, saját kezûleg épített egy remetelak-félét, ahol a nyári napok mély csendjében csak Isten dolgaival törõdött. Anyja csak az étkezésekhez hívta, amelyeket gyorsan elintézett.
1915 szeptember 20.-án Donna Giuseppina átvágott a szõlõskerten és kiáltozni kezdett Pio után. Fia kijött a kunyhóból és közben hevesen lóbálta kezeit, mintha megégette volna azokat. A jókedvû Giuseppina nevetni kezdett:
- Mi van veled Pio? Azt hinné az ember, hogy gitározol!
- Semmi baj, kis szúró fájdalmak, nincs jelentõségük.
Pio atya akkor kapta meg a még láthatatlan stigmákat... A fájdalom késõbb olyan mértékû volt, hogy az esperes jónak látta, hogy felmentse õt a misemondás alól. Padre Pio azonban a világ minden kincséért sem hagyta volna el a misézést.
Pio atyát igen sokan szerették és tisztelték, hiszen mindenkivel csak jót tett, mégis voltak ellenségei és rosszakarói is, bár soha senkinek sem ártott. Ne csodálkozzunk rajta, hiszen Jézus Krisztusnak is voltak ellenségei; gyûlölték és keresztre feszítették, noha életének minden megnyilatkozása a jóság és a szeretet volt.

Három istengyûlölõ az atya meggyilkolására készült. El is utaztak hozzá. Az egyik már Pio atya tekintetétõl megtért. A másikat az atya lenyûgözõ egyénisége térdre kényszeríttette. Az atya bizonyára imádkozott vagy szenvedett is értük. A harmadik azonban gúnyolta a másik kettõt, hogy nem férfiak, hanem gyávák, mint a nyúl. Pisztollyal a zsebében Pio atyához ment és alkalmas pillanatra várt. Közben hallotta és látta, hogyan panaszolják neki az emberek fájdalmaikat. Közöttük volt egy anya is, aki születésétõl fogva vak és süketnéma leánykáját tartotta. Amikor az atya megjelent, minden oldalról körülvették és elõadták neki kéréseiket. Az anya hirtelen szívet tépõ sírásra fakadt: "Atyám, könyörögj a jó Istenhez az én szegény süketnéma és vak gyermekem gyógyulásáért!"

Pio atya megsimogatta a gyereket, mert nagyon szerette a kicsinyeket, és megkérdezte: "Mi a neved?"A gyermeknek szeme kinyílt a világosságra, füle megnyílt a hangra, nyelve a beszédre és hangosan mondta, amit soha életében nem tudott: "Mária névre kereszteltek:" A körülállók közül sokan könnyes szemmel estek térdre, közöttük a pisztolyos ember is. "Köszönjétek meg Jézusnak az Oltáriszentségben, vagy égi édesanyjának szólt szerényen Pio atya. Aztán a pisztolyos emberhez lépett, és kedvesen megkérdezte: Mit kíván az úr?" "Gyónni akarok" volt a felelet. Így térítette meg Pio atya ellenségeit.
(Maria Winovska "Padre Pio igazi arca" címû könyve, pio.freeweb.hu nyomán Szent Korona Rádió)

PIÓ ATYA JÓSLATAI

Utolsó idõk - Próféciák, melyeket Pió atya kapott

1. "Fiam, fiam, már nagyon vártam ezt az órát, amelyben szívem nagy szeretetét feltárhatom neked.... Imádkozz hozzám és a többieket is figyelmeztesd erre, mert közel van az idõ, amikor meglátogatom a hitetleneket, akik a kegyelemi idõt nem használták ki. Tarts ki az imában, hogy ellenségeidnek ne legyen hatalma feletted. Mondd meg az enyéimnek, hogy mindig legyenek készenlétben, mert ítéletem hirtelen fog elérkezni és senki sem futhat el elõlem, mindenkit megtalálok! Az igazakat meg fogom védeni. Figyeld a Nap, a Hold és a csillagok állását. Ha nyugtalannak tûnnek, és szokatlan módon mozognak, akkor tudni fogod, hogy már nincs messze a nap. Maradjatok erõsek az imában és virrasszatok, amíg a pusztítás angyala elvonul az ajtótok elõtt. Imádkozzatok, hogy ezek a napok lerövidüljenek."

2. "Imádkozz és térj meg! Nagy dolgok forognak kockán! Imádkozz! Mert az emberek jókedvvel és élvezettel haladnak a pusztulás felé, mintha egy álarcosbálra, vagy az ördög esküvõjére mennének. Segíts nekem a lelkek megmentésében. Túl sok a bûn. A harag napja, a maga félelmetes eseményeivel közel van, sokkal közelebb, mint gondolnád! A világ hamis biztonságérzetbe ringatja magát. Az isteni ítélet úgy fog lecsapni, mint a villám. Ezek az istentelen és gonosz emberek nem kapnak kegyelmet, úgy elpusztulnak, hogy Szodoma és Gomorra büntetése az övékhez képest semminek sem tûnik majd. Igen, mondom neked, a gonoszság még soha nem volt olyan nagy, mint napjainkban."

3. "Tartsátok zárva az ablakaitokat (az ítélet napján). Ne nézzetek ki. Gyújtsatok meg egy szentelt gyertyát, az sokáig ki fog tartani. Imádkozzatok a rózsafüzért. Olvassatok lelki könyveket. Végezzetek lelki áldozást és a szeretet tetteit cselekedjetek, amivel nekünk Örömet szereztek. Imádkozzatok kitárt karokkal, vagy boruljatok a földre, hogy sok lelket megmentsetek. Ne menjetek ki a házból. Gondoskodjatok elegendõ élelemrõl. A természet erõi megindulnak és a tûzesõ miatt az emberek remegni fognak a félelemtõl. Legyetek bátrak! Veletek vagyok!"

4. "Gondoskodjatok az állatokról ezekben a napokban. Én vagyok a teremtõ, az állatok és az emberek védelmezõje. Elõtte jeleket fogtok kapni, hogy tudjátok, mikor kell majd több élelmet adnotok az állataitoknak. A kiválasztottak tulajdonát megvédem, beleértve az állatokat is. Ne engedjetek senkit sem kimenni az udvarra, aki kimegy az állatokat etetni, az meghal. Gondosan fedjétek le az ablakaitokat. A választottaim ne lássák haragomat. Bízzatok bennem, és én leszek az oltalmatok."

5. "Tûz-hurrikánok fognak áradni a felhõkbõl és az egész f öld fölött elterjednek! Viharok, rossz idõ, villámok és földrengés lesz az egész földön, két napig. Szakadatlan tûzesõ fog esni! Egy nagyon hideg éjszakán fog mindez elkezdõdni. Mindez annak a bizonyítékaként, hogy Isten a teremtés ura. Akik bíznak bennem és hisznek szavaimnak, nincsen félnivalójuk, mert nem fogom cserbenhagyni Õket, és azokat sem, akik igémet terjesztik."
6. "Hogy felkészüljetek ezekre a csapásokra, a következõ jeleket fogjátok tapasztalni: az éjszaka nagyon hideg lesz. A szél üvölteni fog. Egy idõ után villámcsapásokat lehet majd hallani. Csukjatok be minden ajtót és ablakot. Ne beszéljetek senkivel, aki a házon kívül van. Térdeljetek le egy kereszt elõtt, bánjátok meg a bûneiteket és imádkozzatok Anyámhoz védelemért. A földrengés ideje alatt ne nézzetek ki, mert Isten haragja szent"

7. "Akik nem hallgatják meg ezt a tanácsot, egy pillanat alatt meghalnak. A szél mérges gázokat fog terjeszteni az egész földön. Akik szenvednek, és ártatlanul meghalnak, mártírokká válnak és bevonulnak velem országomba. A sátán diadalmaskodni fog. Azonban három éjszaka után véget ér a földrengés és a tûz. A következõ napon újra kisüt a nap és angyalok fognak leszállni az égbõl és a béke lelke elterjed a földön. Végtelen hála tölti el azokat, akik kiállták ezt a szörnyû próbát. Más országokból is választottam ki lelkeket, akik megkapják ezt a kinyilatkoztatást (Belgiumból, Svájcból, Spanyolországból), hogy ezek az országok is felkészüljenek. Imádkozzatok a rózsafüzért, de jól imádkozzatok, hogy imáitok az égbe jussanak. Hamarosan borzasztó katasztrófa éri a földet, olyan fenyítés, amilyen ezelõtt még soha."

8. "Mennyire nem törõdnek az emberek ezekkel a (végsõ) dolgokkal! Nagyon hamar be fognak következni, minden várakozás ellenére. Mennyire közönyösek és nem készülnek ezekre az eseményekre, amelyeken hamarosan keresztül kell menniük. Isten ítélete eléri a földet. Atyám haragja kiárad az egész világra. Ezen figyelmeztetem a világot a ti közremûködésetekkel, ahogy már ezt olyan sokszor tettem."

9. "Ez a katasztrófa úgy fog elérkezni a földre, mint egy villám. Abban a pillanatban a reggeli nap fényét szurok- sötét váltja fel! Senki se hagyja el a házat és ne nézzen ki az ablakon ettõl a pillanattól kezdve. Én magam jövök el a villámban és a mennydörgésben. A gonoszak megpillantják isteni szívemet. Nagy lesz a zûrzavar a teljes sötétség miatt, ami az egész földet beborítja, és sokan meghalnak f élelmükben, vagy elkeseredettségükben."

10. "A sötétség ezen napjaiban senki ne hagyja el a házat és ne nézzen ki az ablakon. A sötétség egy nap és egy éjszaka fog tartani, amit egy további nap és éjszaka követ, majd még egy nap, de a következõ éjszakán a csillagok ismét világítani fognak és, reggel újra felkel a nap és TAVASZ lesz! '• A sötétség napjaiban a választottak ne aludjanak. Szakadatlanul imádkozzanak és ne botránkozzanak meg bennem. Össze fogom gyûjteni a választottakat. A pokol azt gondolja majd, hogy az egész földet birtokába vette, de én megfékezem."

11. "Újra és újra figyelmeztettem az embereket és sok lehetõséget adtam a jó útra való visszatérésre, de most a gonoszságuk elérte a tetõpontját és a büntetéssel nem lehet tovább várni. Mondjátok meg mindenkinek, hogy eljött az idõ, amikor ezek be fognak következni."

Pió atya Magyarországról szóló próféciája:
"Magyarország egy olyan kalitka, amelybõl egyszer még egy gyönyörû madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsõségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mén általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú õrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erõsebben kérniük hathatós oltalmát országukra! "
(Lejegyezte Pió atya)