Szentháromasság

Hogy lehet Isten egyszerre három személy?


A Szentháromság tanítása, azaz hogy az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentlélek Isten mind egyenlõen és örökké az egyetlen igaz Isten, valóban nehézen érthetõ, mégis a kereszténység alapja. Annak ellenére, hogy a szkeptikusok kinevetik, mint matematikai képtelenséget, mégis a Biblia egyik alapvetõ tanítása, s egyúttal mélyen valóságos a világegyetem megértése szempontjából.

Az Ó- és az Újszövetség egyaránt tanítja Isten egységét és háromságát. Az olyan igehelyek, mint az Ézsaiás újra meg újra azt hangsúlyozzák, hogy csak egy Isten van, aki mindent teremtett: "Ezt mondja az Úr, aki az eget teremtette, az Isten, aki a földet formálta, alkotta; Én vagyok az Úr, nincs más!". Ugyanerre egy újszövetségi példa: "Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek." (Jakab 2,19).

Ezzel egy idõben az Ézsaiás beszél Isten három személyérõl: Régen sem beszéltem rejtélyesen, amióta ez történik, jelen vagyok. Most pedig az én Uram, az Úr elküldött engem és lelkét adta nekem." Magától értetõdõ, hogy mindezt Isten mondja, mégis úgy fogalmaz: "az Úr (az Atya Isten) elküldött engem és lelkét (a Szentlelket) adta nekem." A Szentháromság ténye az Újszövetségben is nyilvánvaló, pl. a János 15,26-ban, ahol Jézus azt mondja: "Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam;" Azután ott van a bemerítési ige: "megkeresztelve õket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében" (Máté 28,19). Egy Isten, három névvel.

Folytatása következik

Hogy lehet Isten egyszerre három személy?

Tehát a Biblia Szentháromságról szóló tanítása a következõ képen foglalható össze: Isten egy hármas egység. Isten minden személye egyenlõen és örökké Isten. Mindegyik szükséges és különálló, mégis egy. A három személy logikus és ok-okozati sorrendben fordul elõ. Az Atya láthatatlan, minden létezõnek mindenütt jelenlevõ Forrása, aki a Fiúban és a Fiú által lett láthatóvá, a Szentlélekben és a Szentlélek által tapasztalható meg. A Fiú az Atyától származik, a Szentlélek pedig a Fiútól.

A világ teremtése esetében az Atya volt a mögötte lévõ Gondolat, a Fiú volt az Ige, mely életre hívta, a Szentlélek pedig a Tett, ami valósággá tette. A Fiúban, az Úr Jézus Krisztusban "látjuk" Istent és megváltását, azután megtapasztaljuk ennek valóságát a hit által, a Szentlélek bennünk való jelenléte által.

Ezek az összefüggések valóságosak és mélyen bele vannak építve az ember természetébe, annak ellenére, hogy elsõre talán meglepõnek tûnnek, némelyek számára pedig teljesen felfoghatatlanok. Az ember mindig is érezte: igaz az, hogy Isten ott van mindenben, mint minden dolog alapja, de a panteizmus és az ebbõl fakadó természetimádat elferdítette ezt az ösztönös érzést.

Az ember mindig is szerette volna "látni" Istent a tapasztalatain és értelmén keresztül, de a vágy, hogy Isten felfedje magát, többistenhitté és bálványimádássá torzult. Ilyenformán az ember folyamatosan ;maketteket; gyártott Istenrõl, néha bálványképek, néha egész filozófiai rendszerek formájában, amik mind a láthatatlan valóságot voltak hivatottak megjeleníteni. Mindig tudatában voltunk annak is, hogy valahogy közösségben kell lennünk a Teremtõnkkel, és szerettük volna "belül" megtapasztalni az õ jelenlétét. Ösztönösen ráéreztünk a Szentlélekre. Ez a ráérzés viszont miszticizmusba, fanatizmusba, néha pedig spiritizmusba és démonizmusba fordult. Kétségtelen, hogy Isten hármas egysége bele van vésve az ember természetébe, de sokszor eltorzul, és Isten helyébe hamis istenek lépnek.

Forrás:ChristianAnswers.Net

.

1. Mit tudhatunk a Biblia Istenérõl, mit jelent a Bibliában ez a meghatározás, hogy Isten? Az Isten szó mint fogalom, egy több személybõl álló egységnek, egy magas szintû hatalmi körnek a létezését ismerteti meg velünk. I. Móz. 1,26/a. Ésa.
A Biblia Istene három személybõl áll, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Mát. 28,19/b.
Bár a Szentháromság kifejezés csupán egy teológiai fogalom, de a három személyû Istenrõl úgy az Ó mint az Újszövetség is megemlékezik és bemutatja.
Míg az Ószövetség visszafogottan beszél az Istenség három személyérõl, addig az Újszövetség nagyon határozottan megnevezi és külön választottan beszél Róluk.

. Jézus mint Isten öröktõl fogva létezik, vagy az Õ származásának is van kezdete?
Vannak olyan igei kijelentések, amik alapján arra lehetne következtetni, hogy Isten Fia úgy született valamikor az örökkévalóságban. Más igeversek viszont látszólag teljesen az ellenkezõjét állítják az elõbbieknek. Amikor a Biblia Isten Fiával kapcsolatban a Jehova nevet használja, akkor ezzel is azt akarja bizonyítani, hogy Õ örökké létezõ Isten. II. Móz. 6,3. Ésa. 48,17. I. Kor. 12,3/b.
Csak a Betlehemben való megszületés által vált Isten Fiává, mivel nem emberi magból, hanem közvetlenül Istentõl a Szentlélek által született. Luk. 1,35. Zsid. 10,5. - Luk. 3,23-38.

Jézus és az Ószövetség Istene két isteni személyt jelent, vagy ugyanarról az isteni személyrõl beszél úgy az Ó, mint az Újszövetség?
A Biblia üzenetének középpontjában a Megváltó személye és a megváltás eseménye áll, ezért Jézus kétféle módon áll a Biblia üzenetének középpontjában
Mint a kinyilatkoztatást adó Isten, aki nem más, mint a szent próféták Istene, de egyúttal az emberi család Megváltója is. A keresztény köztudat tévesen tulajdonítja az ószövetségi eseményeket és benne a szigorú ítéleteket az Atyának, miközben Jézust pedig csak az alázatos és szelíd Istenként tartják számon.
Talán éppen ezért, hogy az ilyen téves következtetések ne alakulhassanak ki, az "Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;. Ján. 5,22.
Az Ószövetségben is találunk olyan kijelentéseket, amik olyan bemutatást adnak Istenrõl, vagyis Jézusról, hogy kegyelmes és végtelen irgalmú. II. Móz. 34, Mik. 7,18. Jón. 4,2.
Másrészt viszont azt is elmondja a Biblia, hogy Istenben csodálatos módon egyesül a kegyelem az igazságossággal, ez képezi a trónjának alapját. Zsolt. 89,15.

Milyen helyet tölt be Jézus a Szentháromságban, ha Õ ugyanolyan isteni személy mint az Atya, akkor miért van az, hogy Jézust mindig láthatták az emberek, az Atyát viszont senki sem láthatja? Kezdetben a Szentháromság személyei között nem volt alá és fölérendeltségi viszony, hanem egy teljes egyenlõség.
Az emberi család megváltása érdekében az Istenség egyik személyeként levetette az isteni létformáját és dicsõségét, és szolgai létformát vett fel, hogy a bûn világában élõ ember is el tudja viselni a megjelenését. Fil. 2,5-8.
Ez az esemény sorozat az Édenben elkövetett bûn miatt lépett életbe, vagyis megkezdõdött Isten megváltási tervének a végrehajtása.

Az Úr Angyala, akin keresztül érintkezni tudott Isten a bûnös emberrel, a választott népével, és közvetlen szolgáival a prófétákkal. Ez az Angyal maga is Isten volt, ezért az Istenség minden nevét igényelte magának. II. Móz.
Az Isten Fia, aki testté lett, vagyis isteni természetére felvette az emberi család természetét és létformáját. Ezt az Isten-ember létformát megdicsõült állapotában az egész örökkévalóságon keresztül meg fogja tartani, mert örökké az emberi család tagja marad.
Örökkévaló Fõpap, aki mennybe-menetele óta a közbenjárás és az engesztelés munkáját végzi értünk. Zsid.
Királyok Királya és uraknak Ura-ként fog egyszer dicsõségben és hatalommal visszajönni ide a földre, hogy véget vessen a bûn uralmának. Jel 19,16. Mát. Õ a mi Teremtõnk - Törvényadónk - Megváltónk - Fõpapunk - és Királyunk.

.


Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el.
A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei. Elõbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsõüljünk.

A mélységes nagy titok
Minden hívõ ember számára az Isten nagy titok. A Szentháromság titka nem azért van elzárva az emberek elõl, mert Isten így akarja, hanem azért, mert az elme fölfogni nem képes.
Minél több szeretete van valakinek, annál inkább lesz képes arra, hogy valamit is megsejtsen a misztériumból. Ennek lényege: egy Isten van, hûséges és féltékeny a szeretetben népe iránt, erõs kézzel megszabadította ellenségei kezébõl, elvezette õket a szabadságra, parancsokat adott, hogy azok megtartásával az életben maradást biztosítsa.
Jézus Krisztusban a második isteni személy, a Fiú testesült meg, aki elhozta nekünk az Isten megismeréséhez szükséges tudást. Feltárta nékünk Isten titkának lényegét. Isten a szeretet. Isten nem egy magányos lény, hanem benne élet van, annak a tökéletessége. Isten atya, aki atyai szeretettel szereti övéit. Jézus Krisztus által mindannyian fogadott fiai vagyunk az Istennek.
Jézus azt is megtanítja velünk, hogy van Szentlélek, ez a Lélek Isten Lelke, maga az Isten, hiszen lélek az Isten.
Isten hármas, titkos voltát megérteni oly nehéz, mégis, oly sok logika fedezhetõ fel benne. Hiszen hogyan is lehetne Isten - aki maga a tökéletesség - magányos? Benne olyan élet van, melynek mintájára született minden a világon: az ember, de még a növények és állatok is. A titok a szeretetben tárul fel, s ahhoz társ kell. Sz. Ferenc is azt hirdette, hogy lemond a házasságról, de az evangéliumot a testvérekkel, a szegényekkel, a madarakkal akarja megélni.
Az ember azért nem képes megérteni a titkokat, mert messze került tõlük, s ezért felszínessé vált az életünk.
Isten feltárta a Megváltó üdvözítõ halálában és feltámadásában létének legszentebb titkát, a szeretetet. E szeretet iránti hálánk lángra gyújtja a szívünket, mely hozzá vágyakozik.


Dobó Tibor

A legnagyobb titok


Szeretjük a titkokat, különösen szeretjük azt, ha beavatnak minket egy titokba. Úgy érezzük tõle, hogy olyan információhoz jutottunk, ami csak kevesek számára hozzáférhetõ. Isten az Efézusi levélben egy nagy titokról beszél, amit viszont minden ember számára meg kívánt osztani, az Õ akaratának titkát, hogy Krisztusban újra egybefoglal mindeneket azt is, ami a mennyben, azt is, ami a földön van.
A titok az egységrõl szól, arról az egységrõl, amely valamikor létezett Isten és ember, ember és ember között, ami azonban a bûn következtében megszakadt. Isten Jézus Krisztusban, az Õ áldozata által újra megvalósítja ezt az egységet már ebben a világban, de teljességgel majd az elkövetkezõ világban.
Miért is fontos ez az egység és mit foglal magában ez az egység? Hogy jobban megértsük, el kell gondolkodnunk az Isten titkán, a Szentháromság misztériumán.
Teológusok az évszázadok során sokat elmélkedtek a Szentháromság tanán. Különbözõ elméletek, modellek születtek, amellyel próbálták feloldani azt a feszültséget, hogy Isten egy, ugyanakkor három személyrõl: Atya, Fiú és Szentlélekrõl beszél a Szentírás. Ezek az elméletek a Biblia alapján nem állták meg a helyüket. De elképzelhetõ, hogy rossz irányba kutattak ezek a gondolkodók, amikor emberi logikával próbálták megérteni az Isten titkát.


Sokkal többre megyünk, ha hittel elfogadjuk azt a tényt, hogy a Szentírás egy Három-Egy Istenrõl tesz kijelentést. Hogy mitõl egy ez a három Személy, azt pedig a három isteni személy kapcsolatából érthetjük meg valamennyire. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek olyan tökéletes kapcsolatban létezik egymással öröktõl fogva, hogy elválaszthatatlanok egymástól.Olyannyira elválaszthatatlanok, hogy aki látja a Fiút, az látja az Atyát is , a Fiú az Atyában van, az Atya pedig a Fiúban (Jn 14) mert a Fiú és az Atya egyek . A Fiú megdicsõítette az Atyát, az Atya pedig a Fiúról tett bizonyságot. Ez a kapcsolat csupán egyetlen pillanatra szakadt meg a Golgota keresztén (Mt 27,). Ez volt a történelem legtragikusabb, legsötétebb, legkaotikusabb pillanata. Ez a szakadás nemcsak a Fiú számára, hanem az Atya és a Szentlélek számára is fájdalmas volt.
A Szentlélek Isten Jézusban volt , Õ Krisztusról tesz bizonyságot . Ez a legtökéletesebb szeretet-közösség.
A tökéletes kapcsolatban létezõ Három-Egy Isten embert teremtett, aki kapcsolódni tud az õ szelleme által ehhez a Személyhez. Az ember nemcsak Istenhez kapcsolódik a szeretet kötelékével, hanem egymáshoz is képes kötõdni. A bûneset elõtt, ahogy fentebb már írtam tökéletes egység volt, az Isten és ember, ember és ember között. Ahogyan az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyek mindörökre, úgy az ember is egy volt egymással és Teremtõjével.
A bûneset szakadást hozott. Az ember egyén lett, idegenekké váltunk, falak választanak el bennünket egymástól. Kapcsolatainkat az önzés uralja, az elsõ ember, aki az Édenen kívül születik testvérgyilkos lesz. Próbálunk újra kapcsolódni egymáshoz, mert érezzük lényünk mélyén azt az Isten által belénk teremtett vágyat, hogy csonkaságunk kiegészülésre szomjazik. A tragikus az egészben az, hogy képtelenek vagyunk újra csatlakozni a másikhoz, mivel képtelenek vagyunk teljesen feladni önmagunkat. A szerelemben, a házasságban, a szexualitásban néha leomlanak falak, ketten lesznek úgymond egy testté, de a ;párosult magány; falai között újra elõtör az önzés.

Jézus elidegenedett az Atyától, megszakadt a kapcsolata az Atyával egy pillanatra, és ez a pillanat volt az, ami lehetõséget adott számunkra, hogy újra kapcsolatba kerüljünk Vele és egymással . Krisztus titkának az egyházban kellene megmutatkoznia. Nem létezik kereszténység közösség, gyülekezet nélkül, mert a közösségben a testvérek közötti szeretetben ismerhetõ fel a Három-Egy Isten. János ezt így fogalmazza meg levelében: Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk és az Õ szeretete lett teljessé bennünk. (1Jn 4,12) Istent nem a dogmatika által ismeri fel a világ, hanem a hívõk szeretetközösségében, azáltal hogy meglátja, hogy Krisztusban újra összekapcsolódnak a szívek, az emberi önzés háttérbe szorul, egymásért élnek, munkálkodnak az emberek. Ha ez a kapcsolódás nem jön létre, ha nem vagyunk képesek arra, hogy egymást szeressük, akkor nem értettük meg a kereszténység lényegét és titkát.
Ezért mondja Pál : hogy ha sok lelki ajándékkal rendelkezem, vagy nagy hitem van, de nincs bennem szeretet, semmi vagyok. Sajnos tele vannak gyülekezeteink olyan emberekkel, akik képtelen arra, hogy szeretetet adjanak, és elfogadjanak. Életük ugyancsak tragikus, szomjaznak az élõ vizek forrása mellett, és másokat is akadályoznak abban, hogy enyhítsék szomjúságukat.

Az ördögnek (diabolosz - szétdobáló) az a terve, hogy szétszakítsa Krisztus testét, hogy látások, kegyességi irányzatok mentén szembefordítson bennünket egymással. Jézus fõpapi imádságban ugyancsak ezt a titkot fogalmazta meg az Atyának: ;De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az õ szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy õk is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsõséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én õbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted õket, ahogyan engem szerettél (Jn 17,20-23) Jézus azért könyörgött halála elõtti estén, hogy akik Õt követni fogják ugyanolyan kapcsolatban legyenek egymással és a Három-Egy Istennel, mint amilyen kapcsolat van Jézus és az Atya között. Jézusnak az volt a terve és kívánsága, hogy olyan egységben legyünk mi is, amilyen egység van a Szentháromságon belül. Isten titka itt a földön az egyházon belül valósuljon meg: ne legyen többé sok, hanem legyen egy test, legyünk elválaszthatatlanok egymástól, mint Õ elválaszthatatlan az Atyától. A kérés olyan megvalósíthatatlannak tûnik, látva és tapasztalva az egyház jelenlegi állapotát. De nem elképzelhetetlen, Isten nekünk adta az Õ dicsõségét, amely alkalmassá tesz minket is a szeretetre, a kapcsolódásra. Talán csak meg kellene újra értenünk Isten akaratának titkát, amelyet kijelentett számunkra.

Forrás: Merényi Zoltán

.Az Ige és az újjászületés


;Belekeresztelve õket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe!" Mert akik Krisztusra keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel" (Gal 3, 27). A keresztség tehát egyrészt Krisztussal egyesít, másrészt a megkeresztelteket egy testté kapcsolja össze. Szilárdan és elválaszthatatlanul összeforrnak az ;egy Lélek által"
A keresztség továbbá jelképe is a megtisztulásnak, sõt több, magával hozza azt. Méghozzá az Igén, mint eszközön keresztül , hogy Krisztus, aki a keresztségnél láthatatlanul jelen van és mûködik, valami olyasmit mond ki, mint egykor a bélpoklos meggyógyításánál: tisztulj meg és az tiszta lett.

Az újjászületésnek Isten Igéje az eszköze. A Jézusról való bizonyságtétel vezet a Jézusban való hitre, és a benne való hit által vesszük a Szentlelket s leszünk új emberekké. Az Ige személyünkben szólít meg minket, lelkiismeretünkhöz és akaratunkhoz szól. Az Ige vezet hitre, ami azt jelenti, hogy egész lényünket alávetjük Krisztusnak és evangéliumának.
A keresztség önmagában véve nem elegendõ. Ha nem kerül sor az üdvösségnek személyes megragadására, ha elzárkózunk Jézus elõl és a világnak, valamint bûnös hajlamainknak élünk, akkor megkeresztelt voltunk ellenére is a gonosz gyermekei vagyunk. Isten fiai csak a Jézus Krisztusban való hit által vagyunk

Jézus szerint víz és Lélek által kell újjá születnünk. Ezt sokan úgy értelmezték - tévesen -, hogy ez a keresztségre vonatkozik. Jézusnak ezek a szavai a vízre vonatkozólag csak a Keresztelõ János keresztségére utalhattak, aki magáról azt mondotta: ;én vízzel keresztelek, de aki utánam jön, Szentlélekkel és tûzzel keresztel majd titeket". Nikodémus, akivel Jézus ezekrõl a dolgokról beszélt, csupán a János keresztségére gondolhatott.
Jánosnak a vízkeresztsége a bûnbánatot példázta. Aki ezt vállalta, az arról tett bizonyságot, hogy a bûnnek tisztátalanságától szeretne szabadulni. Nyilvánvaló, hogy a víz csak külsõ tisztulást eredményez, új életet nem ad. Erre csak a Szentlélek képes, aki az élet Lelke. Azonban a bûnbánat és a bûnnel való szakítás elengedhetetlen feltétele a Szentlélek elnyerésének. Tehát mind Jánosnak, mind Jézusnak a tanítása minden idõkre érvényes; mert az újjászületéshez két dolog szükséges: a mi részünkrõl bûnbánat, gondolkodásmódunk megváltozása, õszinte elhatározás, hogy elszakadjunk régi énünktõl; de - és ez a fõdolog - valaminek felülrõl kell megtörténni, amikor is a Szentlélek új lelkületet teremt. Gondolataink új irányt kapnak, melynek szükségességét már a bûnbánat felismertette velünk. De amennyire a természeti életet sem mi adjuk önmagunknak, éppen úgy a lelki élet is adatik, mégpedig az Isten Igéjébe vetett hit által.

Azok , akik a Szentlélek kenetét vették, mindnyájan egy bizonyos ismerettel, tudással rendelkeznek. Az igazság és bizonyosság birtokában vannak. ;Mindnyájan Istentõl tanítottak lesznek." Ez az Ige azoknál teljesedik be, akik a Szentlélek iskolájába járnak. ;...mikor eljön õ, az igazság Lelke, elvezet titeket minden igazságra" (Ján 16, 13)

Forrás:Carl Eichhorn
Isten mûhelyében