Hamuba fagy az idei nyár?
Komoly gazdasági következményei lehetnek a mostani hamu és gázfelhõknek, amelyek az izlandi tûzhányóból származnak. Német szakértõk szerint amennyiben folytatódik az izlandi vulkán kitörése, annyi hamu kerülhet a légkörbe, hogy az idén gyakorlatilag nem lesz nyár. A Die Welt szerint ez akkor következik be, ha a következõ hetekben folyamatos lesz a hamuesõ.
1783-ban sokkal szörnyûbb dolog történ, az izlandi Laki vulkán mérges gázfelhõt okádott, amely halált és pusztulást hozott. Izlandon 50 ezer ember, az akkori lakosság ötöde vesztette életét, és a felhõ eljutott Európába is. Haszonállatok százezrei hullottak el a földeken, és a levegõ mérges gázokkal teli párával telítõdött, hányást, fejfájást okozva hónapokon át. A gáz és hamufátyol blokkolta a napsugárzást, aminek nyomán több évre lehûlt az idõ, az átlaghõmérséklet világszerte egy fokot csökkent.
Ilyen mértékû pusztításra nem kell számítani, vélik a szakértõk, de azt nem tudni, az Eyjafjallajökull kitörése meddig tart és mekkora a gázok utánpótlása. A vulkán decemberben egy kisebb földrengéssel "ébredt", majd márciusban következett be az elsõ kitörés.
A ismert kitörések között az egyik leghíresebb, és némileg hasonló jellegû volt az indonéziai Tambora vulkán kitörése csaknem 200 éve. A Tambora eredetileg körülbelül 4000 méter magas hegy volt (jelenleg 2851 m), Jávától keletre, a Sumbawa-sziget északi oldalán. A Tambora az újjáéledés elsõ jeleit 1812-ben mutatta. A hegy tetõrésze fölött sötét felhõ emelkedett fel a magasba, s a következõ hónapok folyamán a felhõ egyre sûrûbb és átlátszatlanabb lett. Ezzel egyidejûleg növekedett a robbanások hangereje is. Mindazonáltal nagy kitörésre ekkor még nem került sor. Három év telt el viszonylagos "nyugalomban" anélkül, hogy a környezõ területek lakossága túlságosan is tartott volna egy nagyobb kataklizma lehetõségétõl.
1815. április 5-én azonban irtózatos detonációk riasztották fel Sumbawa lakosságát. A robbanásokat 1400 kilométeres körzetben lehetett hallani. Csakhamar megkezdõdött az elsõ hamuszórás, amely Kelet-Jáva nagy részét elborította. A kutatók az április 5-tõl 10-ig terjedõ idõszakot a nagy kitörés "bevezetõ fázisának"nevezik.
Április 10-én, a bevezetõ fázis záró, és a kitörés bevezetõ akkordjaként a hegy csúcsától három tûzoszlop emelkedett fel. Rövid idõvel késõbb már az egész vulkán lángolni látszott. A robbanások hangját már a Szumátrán lévõ Benkulenben, a Tamborától 1775 kilométernyire is hallották. A vulkáni hegy április 11-én összeomlott. A horzsakõ- és finom porréteg vastagsága a tûzhányó lábánál 120 centiméter, Sumbawa nyugati részén, a Tamborától 200 kilométernyire 60, Kelet-Jáván, 400 kilométer távolságban pedig 23 centiméter volt.
A globális hatás következtében a járványok és éhínségek miatt (Európában is) több tízezren haltak meg a kitörés utáni idõkben. A vulkáni kitörésbõl származó és a légkörbe került por, kén és széndioxid az éghajlat lehûlését eredményezte, az északi féltekén 1816-ra "nyár nélküli évet" eredményezett (júliusban is havazott Angliában).
(forrás:világtudomány.hu)