Piramisok

Hogyan épülhettek a piramisok?

A legenda szerint egy zseniális ember, Imhotep építette az elsõ igazi piramist a Gizai síkságon, Kairo közelében emelkednek a híres-hírhedt egyiptomi piramisok. Az ókori világ hét csodájából egyedüliként - és legöregebbként - fennmaradt emlékmûvek már több mint négy és félezer éve õrzik a Nílus bal partját. Idõszámításunk elõtt 2700 körül kezdtek el az egyiptomi Óbirodalom fáraói piramisokat építeni. Az építményeknél megfigyelhetõ a piramisépítés technikájának 8 bármi is legyen az) fejlõdése.
A legrégibb a szakkarai, ún. lépcsõs piramis. Nevét arról a sajátosságáról kapta, hogy esküvõi tortához hasonlóan egyre kisebb alapterületû emeletekbõl áll. Ez a piramisverzió viszonylag könnyen felhúzható, és - a többivel összehasonlítva - nem is túl impozáns, ezért a fáraók nem is elégedtek meg vele.

A legenda szerint egy zseniális ember, Imhotep építette az elsõ igazi piramist. Bár az igaz, hogy nem elsõ nekifutásra. A tört piramis a még mindig álló bizonyítéka annak, hogy mindig a harmadik próbálkozás az igazán eredményes. Ez a piramis már "igazi" piramisnak indult, de falainak dõlésszögét rosszul határozták meg, 45 helyett 60 fokban, de már az építés közben rádöbbentek arra, hogy túl meredek szögben emelkedõ építmény meglehetõsen instabil.
A falak dõlésszögét ezután 45 fokra vették, ezért ennek a piramisnak a felsõ harmadán a falak szöge hirtelen megváltozik, és ezzel az építmény elvesztette szimmetriáját.
Imhotep második próbálkozásánál a piramist kiegészítette egy simára csiszolt homokkövekbõl álló falburkolattal, de annak súlyát nem bírta ki az építmény, és a burkolat megcsúszott, magával ragadva az épület felsõ részét. Imhotep nem adta fel, hanem nekifogott egy harmadik, igaz a másik kettõnél jóval kisebb piramis építéséhez. Ez a piramis szolgált végül mintául minden más piramisnak: négyzetes alapjával, csúcsain találkozó, háromszög alakú negyvenöt fokban döntött oldalaival, és tökéletes észak-déli tájolásával.

A piramisok közül messze a legimpozánsabb a Kheopsz (Nagy) Piramis. 137 méteres magasságával és kb. 6,4 millió tonnás súlyával a világ egyik legnagyobb magában álló épülete mind a mai napig. Szinte hihetetlen pontossággal építették: 229 méterszer 229 méteres alapjánál a méreteltérés nem haladja meg a húsz centimétert, kövei olyan simán illeszkednek egymáshoz - minden kötõanyag nélkül, hogy réseik közé egy papírlapot sem lehet becsúsztatni. Fénykorában az épületet fehéren ragyogó márvány és homokkõ burkolat borította, a tetetjét elektrumból készített sziporkázó csúcsdísszel koronázták. Föld alatti templom és kazamatarendszer, több száz kõbõl faragott szobor - köztük a híres Szfinx - tartozott hozzá.
(ismeretlen)

A gizai nagy piramis

Hogy miként épült, nem tudjuk. Herodotos úgy írja: 30 évig építette mintegy 100.000 rabszolga. Mások úgy gondolják, akkor építették a lakosok, amikor a Nílus áradása miatt lehetetlen volt a földeken dolgozni. Feltevések szerint Krisztus elõtt 2589 és 2566 között épült (újabb kutatások - pl: John Anthony West; Adrian Gilbert; Rudolf Gantenbrink szerint - ennél jóval korábban, kb. Kr.e. 10400 körül), több mint 2.300.000, egyenként 2,5 tonna súlyú kõtömb felhasználásával. A munkálatok pontos idõtartama nem ismert.

A gízai Nagy-piramist (más néven Hufu-piramis vagy Kheopsz-piramis, ókori nevén Ahet Hufu, "Hufu fényhegye") az egyiptomi óbirodalmi Hufu (görögösen Kheopsz) fáraóról nevezték el. Ez a legrégebbi és egyben az egyedüli fennmaradt épület az ókori világ hét csodája közül.

Hufu piramisa építésének valódi célját még szintén nem sikerült megfejteni (bár sokan gondolják úgy, hogy a Nagy Piramis a fáraó temetkezési helyéül épült, ez valójában nem bizonyított).

Érdekességek a piramissal kapcsolatban

- a piramis gránit tömbökbõl is épült, ezek megmunkálása réz szerszámokkal komoly nehézségekbe ütközik.

- az egyiptomiaknak réz szerszámaik voltak, a vasat elvileg még nem ismerték.

- a belsõ munkálatokhoz nem használhattak kormozó fényforrást (mécses, fáklya stb.), mert ezeknek nyoma maradt volna a falakon.

- az építéshez használt gránittömbökbõl vett mintákról kiderült, hogy azok a piramisoktól 800km-es távolságban lévõ egykori bányából származnak.

- egy elmélet szerint (radon elmélet) az ókori egyiptomiak ismerhették a radioaktivitást és a piramis belsejét - az építés közben esetlegesen bejutott kisebb állatoktól valamint a sírrablóktól is - az ún. "alfa sugázással" védték és fertõtlenítették. A mészkõ mint üledékes kõzet tartalmaz radont, amely a sziklás alappal, illetve a gránittal kölcsönhatásba lépve radon gázt hozhat létre, melybõl egy rendkívül mérgezõ ólom izotóp - 210PB - keletkezik, melynek felezési ideje 22,3év és az emberi szervezetre is rendkívül káros. Egy kisebb adag radon sugárzás általános testi legyengüléshez, rákos daganatok kifejlõdéséhez vezethet, újabb kutatások szerint az örökítõ gének is sérülhetnek.

- a piramisok mellett található Szfinx-en az özönvíz nyomait találták, ami arra engedte következtetni a kutatókat, hogy a három nagy piramis nem Kr.e. 2500 körül, hanem jóval korábban épült - Kr.e. 10500 körül - a Szfinx-bõl alagút vezet a Hufu piramishoz
Az újabb kutatási eredmények szerint a három nagy piramist az Orion csillagkép középsõ három csillaga - építéskori - konstellációjának megfelelõen építették. (ismeretlen)

.Kormos Erik: Kalandozások a Piramisok országában
részlet


Amit biztosan tudunk, hogy az egyiptomi vallás nem az emberi életet, hanem a halált helyezte a gondolkodás központjába. Ezért életük is a halál utáni életrõl szól, nem a halál elõttirõl. Úgy gondolták, hogy a fáraók az istenek földi megtestesítõi, ezért haláluk után áthajóznak a holtak birodalmába, ahol örök fény van. Nem csak a fáraók, de mindenki, aki részt vesz a fáraó halotti kultuszában, hasonlóan jó halál utáni lehetõségeket tudhat magáénak. Ezért, megtiszteltetés volt részt venni a piramisok építésében! Ma már tudjuk, hogy a gízai piramisok építésénél nem minden esetben dolgoztak rabszolgák. Nagy részük fizetett alkalmazott volt, sokan, pedig vallási hitbõl vettek részt a munkálatokban, minden ellenszolgáltatás nélkül. Hérodotosz feljegyzései szerint 100 000 ember vett részt egy ilyen építkezésen. Minden hihetetlennek tûnõ tény ellenére lehetett egy ekkora tömeget fanatizálni a vallással, hogy emberfeletti munkát végezzenek. A teljesítményük mindezekkel együtt valóban lenyûgözõ volt: Egy-egy kõ súlya átlagosan 2,5 Tonna. Ahhoz, hogy 20 év alatt elkészüljön, naponta átlagosan 315 kõtömböt kellett helyre rakni. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a Nílus áradásakor a földmûvelés is feladatuk volt, lehet, hogy még ennél is többet! Ezt csak egy fanatizált tömeg volt képes elvégezni. Ma már a számítógépek világában, elképzelhetetlen, hogy nem volt érték egy ember élete, hanem "mindenki egy célért" küzdött, s cél nem más volt, mint a halál utáni nyugalom megtalálása!

Egyiptomból természetesen ez a felfogás eljutott más kultúrákba is. A gízai fennsíknál Kefren fáraó piramisa mellett 1954-ben Kamal -el Malakh talált egy fáraó kora béli fa hajót. Innen tudjuk, hogy nem csak legendaként, de vallásos szertartásként életében is ûzte a fáraó a halott kultuszt. Éltében a Níluson hajózott, hogy a Nap és Nílus, mint két fõ szimbólum, közvetítsék az isteni erõt az uralkodónak, halála után pedig úgy gondolták, hogy ugyanazzal a hajóval jutott át a fáraó lelke Oziriszhez, vagy Ré-hez, a napistenhez. Késõbb a görögök legendáiban is tovább élt ez a szemlélet. Õk úgy gondolták, hogy a halál után egy folyón a révkalauz visz át egy hajóval a túlvilágra. Ezért a halottaikat, mielõtt elhamvasztották szemeikre egy-egy pénzdarabot tettek, hogy legyen mivel fizetni a révkalauzt.

Ebben a különös országban ma is sok találgatásra okot adó, feltáratlan terület van. Nem ritka, hogy a homokból elõkerül egy múmia, ami 4000 éves. Mégis mindemellett, jól megfér egymással a múlt és a jelen, jövõt idézõ kérdésekre keresve a választ: Lesz -e értelmes élet a földön évezredek múlva? Hogyan s miért pusztultak el az ókori civilizációk? Túlélte -e az ókort az a szellemiség, ami mûemlékeket állított uralkodói dinasztiáknak? Miközben megtekinthetünk páratlan mûalkotásokat, amik hívogatnak bennünket, hogy elmélkedjünk titkain, láthatjuk hogyan küzdöttek az ókor emberei bennünket is érintõ problémákkal! Azt is, hogy mi éppen olyan kiszolgáltatottak vagyunk a természet viszontagságainak, mint õk, s rájöhetünk, hogy mindent egy természetfeletti Hatalom irányít!

Forrás: Felfedezések

.


Kairó környékén évente átlagosan csak 6 napot esik az esõ. Ha délebbre utazunk 600 km-re a Nílus mentén, már évente csak mindössze egyszer esik, s a Királyok Völgyében, pedig gyakorlatilag soha sem esik. Ez nem kedvezõ klíma egy közép - európai turistának, de annál inkább a régészeti leleteknek! Ez tette lehetõvé, hogy El-Gíza fennsíkján, ahol a piramisok állnak és egyébként csak néhány kilométerre helyezkednek el Kairótól, ép leletekre bukkanjanak a régészek. Ezekbõl a leletekbõl megállapították, hogy akik a piramisok építésén dolgoztak, aligha éltek tovább 30 éves koruknál a nehéz fizikai munkák miatt s mintegy 10-12 évet dolgozhattak, de annál többet semmiképp. Egyes csontvázak olyan mértékben deformálódtak a súlyok emelése miatt, hogy komoly kérdést vet fel a kutatókban, hogyan lehetett összeegyeztetni az élettel ezt a fizikai terhelést.

A piramisokat mészkõbõl és gránitból építették, a lakóházakat vályogtéglából. Egész városok, mint Théba, Amarana, Memphis elpusztultak, csak a kövek maradhattak fenn, de a piramisok, és a temetkezési templomok, mauzóleumok ma is állnak.Van néhány tény, ami a mai világban erõsen gondolkodtatóba ejt bennünket.

Az asszuáni gát építésénél veszélybe került a Szaud Arábia határán épült Abu Szimbel emlékmû. Ez a Nasszer Duzzasztó mellet helyezkedik el, Philae szigetétõl 100 km-re. Így az UNESCO 1982-ben úgy döntött, hogy megmenti. A II. Ramszesz isteni erejét demonstráló emlékmûvet darabokra fûrészelték, majd 65 m-rel magasabban összeillesztették újra. A munkához komoly erõgépek kellettek, s így is 2 cm-es hibahatárral dolgoztak. Az ókori egyiptomi építészek mindent egy darabból faragtak ki, szétfûrészelés nélkül szállították egyik helyrõl a másikra. A gízai piramisok köveinél az illesztési hibahatára 2 mm, annak ellenére, hogy 2-200 Tonna tömegû, néha nagyon kemény gránit tömbökrõl van szó. Ezek a tények sok találgatásra adtak már okot. Erich von Daniken szerint UFO technikával építették a piramisokat, idegenek, akik egy másik civilizáció letéteményesei földünkön. Szerinte e mellett bizonyíték az is, hogy Keopsz piramisának méretei tökéletesek; Felezõ merõlegese néhány fokkal tér el csupán az Északról Délre meghúzható, földünket átszelõ egyenestõl, magassága és a kerülete egy ügyes aránypárba állítva, pedig éppen a Pi ~ 3, 14-es számot adja.

Összegezve; bizonyos, hogy azért voltak képesek ez emberek ilyen csodák alkotására, mert másképp gondolkodtak az életrõl, halálról, mint mi!

Forrás: Felfedezések
részlet

A priamisok együtt forognak az égbolttal?

A gízai piramisok tájolása régóta foglalkoztatja a kutatókat. A nagy pontosságú észak-déli beállítás csillagászati ismereteket sejtet, de az õsi szövegekben nem találtak utalást arra, hogy az egyiptomiak "égi segítséget" használtak volna. Ma a Sarkcsillag majdnem 1 fokos pontossággal mutatja az északi irányt, de a piramisok építése idején nem volt feltûnõ objektum a pólus környékén. Egy új elmélet szerint azonban az i. e. 2500-ban látott égbolt elemzése segíthet választ adni a kérdésre. Ráadásul, ha Kate Spence (Cambridge Egyetem, Anglia) egyiptológus hipotézise beigazolódik, akkor néhány éves pontossággal meghatározható a piramisok építésének ideje, szemben az eddigi százéves hibahatárral.

Általános vélemény, hogy a piramisok észak felé való tájolása abban a hitben gyökerezett, hogy a soha le nem nyugvó csillagok a fáraó örökkévalóságát szimbolizálják. (Annak idején "elpusztíthatatlan" csillagoknak is nevezték ezeket az égitesteket, ma cirkumpolárisnak hívjuk õket.)

A ma ismert Sarkcsillag azonban - mely körül látszólag az összes többi csillag egy nap alatt megfordul - nem volt mindig az égi pólus közelében, s a távolabbi jövõben sem lesz ott. Az égi pólusokat ugyanis a Föld forgástengelyének éggömbön való döféspontjai jelöli ki. A Nap és Hold zavaró hatása miatt azonban a földtengely kb.26 ezer éves periódussal búgócsigaszerû mozgást végez, precesszál. Emiatt az égi pólusok helye is változik. Jelenleg a Sarkcsillag van a legközelebb hozzá, alig háromnegyed fokos távolságra - ezért is kapta a nevét. (Összehasonlításképpen a telihold látszó átmérõje fél fok.) 13 ezer év múlva a nyári éjszakai égbolt legfényesebb csillaga lesz a Sarkcsillag. Akkoriban a Dél Keresztje is látható lesz majd hazánkból.

4500 évvel ezelõtt viszont nem létezett látványos sarkcsillag. Spence azonban az égbolt múltbéli látványát tanulmányozva felfedezte, hogy i. e. 2476-ban az északi égi pólus majdnem pontosan egy olyan vonalon helyezkedett el, melyet két viszonylag fényes csillag összekötésével jelölhetünk ki. Az egyik a Mizar a Nagy Göncölben, a rúd törésénél, a másik pedig a Kochab a Kis Göncölben. Ezek a csillagok az északi égi pólus két ellentétes oldalán helyezkedtek el, attól kb. 10-10 fokra. Az egyiptomiaknak nem kellett mást tenniük, mint megvárni, míg egy oszlop mögött mindkét csillag el nem tûnik az égbolt forgása következtében. Ekkor az általuk kijelölt égi vonal is függõlegesen állt, közepén az égi pólussal, vagyis ki volt jelölve az északi irány!

Spence több piramis alapéleinek tájolását vizsgálta meg, és igen érdekes eredményre jutott. Az i. e. 2600 és 2300 között épült piramisok alapélei fokozatosan "elfordulnak" nyugatról keletre a pontos északi irányhoz képest. Ennek oka természetesen a precesszió. Az északi égi pólus i.e. 2476-ban volt a legközelebb a Mizar-Kochab vonalhoz, ennek megfelelõen az akkoriban épült Kheopsz-piramis alapélei néznek a legpontosabban északi irányba. Elõtte és utána az északi égi pólus messzebb volt a nevezetes vonaltól, így a fenti módszer rosszabb tájolási eredményekhez vezetett.

A két csillag helyzete bármely idõpontra megállapítható. Egy adott piramis építésének idõpontja az alapélek északtól való eltérésének mértékébõl - ha az esetleges mérési hibákat is figyelembe vesszük - néhány évre pontosan kiolvasható. Ezek szerint a Kheopsz-piramist i. e. 2485 és 2475 között kezdték építeni. (A Nature cikke nyomán)

folytatása következik

folytatása az elõzõnek


A Nagy Piramis már az ókorban is a világ egyik csodájának számított, és az akkoriban csodának számító építmények közül ez az egyetlen, melyet nem tépáztak meg az évezredek. Óriási kõtömbjei dacolnak az idõ vasfogával. A piramis rendeltetése azonban még mind a mai napig nem nyert biztos magyarázatot. Az a feltevés, hogy a Nagy Piramis szintén királyi temetkezési hely volt, csupán analogikus következtetés, nem pedig bizonyított tény. Helyzetének, alakjának és méreteinek különlegessége, mindenekelõtt azonban a járatok és a kamrák egyedül itt látható elrendezése, máig rejtélyt jelent a világ számára. Fennköltsége szinte mágnesként vonzotta és vonzza még ma is az embereket, és megosztottságot idézett elõ az emberi szellemek körében: Az egyik oldalon azok állnak, akik a száraz tényeket gyûjtögetik, melyeket azután nem tudnak értelmezni, a másik oldalon pedig azok, akik a tudás birtokában megépített "kõhegyben" még titkos, rejtett ismereteket sejtenek.

Már a piramis külsõ formája is elgondolkodtató: egy olyan építmény áll elõttünk, mely nem más, mint egy egyszerû geometriai forma. Ám micsoda forma! Itt alkalmazták elõször a tetraéder alakot, a szabályos négyoldalú gúla alakját, mely sajátos szimbolikus jelentéssel bír: Ez az egyetlen test, mely négyzet formából - az anyagi teremtés õsi jelképébõl - emelkedik fel folyamatosan és arányosan a csúcsig, ahol "elillan" az anyag. A piramisnál még egyértelmûbb, mint az eget ostromló gótikus dómoknál, hogy ez a világos egyszerû forma a testet öltött vágyódás, a Fényhez vezetõ út képmása.

Tehát jó néhány okunk van azt feltételezni, hogy a Nagy Piramis építõi már nem csupán olyan csillagászati, földrajzi és mindenekelõtt matematikai ismeretekkel rendelkeztek, melyeket csak évezredekkel késõbb fáradságosan és apránként "fedeztek fel" újra, hanem a Teremtésrõl egy olyan tudás is a birtokukban volt, ami a Fénytõl elfordult emberiség történelme során már elveszett. Ez az oka annak, hogy a Nagy Piramis idõtálló bizonyítékát többé nem vagyunk képesek megérteni.

Ézsaiás próféta ezt írja: "Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom földjének közepén, határán pedig az Úrnak szentelt oszlop. A Seregek Uráról tanúskodó jel lesz ez Egyiptomban." (Ézs. 19,19-20)

Ézsaiás vajon a Nagy Piramisra gondolt? E piramis az Ézsaiás-korabeli Alsó-Egyiptom - Nílus-delta által határolt - geometriai középpontján és egyúttal Felsõ-Egyiptom határán helyezkedik el. Ezáltal kétszeresen is "Egyiptom közepén", de kétszeresen "a határon" is áll a piramis, mivel a Gizai-fennsík alkotja egyúttal a határvonalat a termékeny Nílus-delta és a sivatag között. A Nagy Piramis lenne tehát az Úr oszlopa?
(ismeretlen forrás és szerzõ

)