Húsvét, az ünnepek ünnepe
Furcsa kifejezés. Hétköznapi beszédünktõl idegen. A Biblia nyelvén azt jelenti, hogy a legnagyobb ünnep. Valóban a legnagyobb keresztény ünnep volna a húsvét? Pedig a karácsony sokkal melegebb, közelebb áll hozzánk. Középpontjában egy Gyermek és édesanyja, a születés és az élet mélyen emberi öröme áll. Nem csoda, hogy családi körben szeretjük megülni. Gyerekeink is habozás nélkül a karácsonyt nevezik a legnagyobb egyházi ünnepnek.
Valljuk be, a húsvét szépségét legtöbb embertársunk számára inkább a tavasz ébredése adja. S ahol még nem szüntették meg azt a félreértésbõl eredõ rideg törekvések, a feltámadási körmenet élménye. Pedig súlyos igazsága van ennek az ünnepnek, ám ezért nehéz tartalmát megközelíteni. Márpedig központi keresztény hitigazság a feltámadás, ezért a legnagyobb ünnep a húsvét. Ha Krisztus nem támadt föl, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bûneitekben vagytok. (1 Kor 15,17).
Hiába, ha keresztények akarunk lenni, nem lehet elkerülni, hogy tájékozódjunk hitünk alapkérdéseirõl. Sok dolgunk közepette éppúgy kell erre idõt szakítani, mint pihenésre, általános mûvelõdésre. Nem elégedhetünk meg hangulatokkal. Nem gügyöghetjük el a karácsonyt, mikor a Gyermekben az Úristen jött el, hogy követésére hívjon. Nem silányíthatjuk húsvétot sem tavaszünneppé, nem elégedhetünk meg moralizáló gondolatokkal, mikor a kereszténység, a keresztény élet lényegérõl van szó: miért kell a megváltás, és mi is az? Mit jelent a feltámadás? Valóság vagy mítosz? E világi történés vagy a hit élménye? Ilyen és hasonló kérdések tisztázása nélkül aligha tudjuk befogadni a személyes hitet, és nem lesz számunkra igazi ünnep a húsvét.
Nem vállalkozhat egy újságcikk az említett kérdések tisztázására. Itt csak felvillantani lehet, merre induljunk el a tájékozódásban.
Ne feledjük, a megváltás drámája nagyszombatig bezárólag teljesen megfelel élettapasztalatainknak. Idáig még a Jézus Krisztus szupersztár musical szerzõi is követik Jézust. Minket azonban tovább, beljebb hív a misztérium mélyebb valóságába.
Meg kell állnunk az üres sír valóságánál, át kell éreznünk Jézus megjelenéseit. Fel kell figyelnünk, hogy e leírásokban számos mozzanat, utalás mutatja: Jézus feltámadása után valóságosan, de nem e világi értelemben él. Nehezebben ismerik fel, zárt ajtón át terem közöttük, de étkezik velük, stb. A lényeg: Jézus nem egyszerûen folytatta földi életét. A megdicsõült életre támadt fel. (Új fogalom: megdicsõülés, dicsõség. Mit tudunk róla?) Tehát az Atya igazolta mindazt, amit mondott és tett! Benne és általa megszabadulhatunk bûneinktõl, Isten fiainak szabadságában élhetünk!
Mindez sosem lesz kétszer kettõ négy. Azt csak tudomásul kell venni. De a misztérium olyan igazság, amit nem ember talált ki, nem lehet egészen átérteni, de élni lehet belõle. Hinni lehet, hinni kell benne. Hinni pedig több mint tudni, mert az kockázat, amire rátesszük az életünket. De értelmes alapja van, sõt, bizonyos tapasztalat is segít elfogadásában.
Az ünnepek ünnepének igazságát, Krisztus feltámadását minden vasárnap ünnepeljük. Szakíthatunk idõt hitbeli tájékozódásra.
(forrás: Uj Ember Magazin)
(Rosdy Pál)