.
Eckhart Tolle: Gondolatok a munkanélküliségrõl
Kérdés: A kérdésem a munkanélküliséggel kapcsolatos. A munkát keresõ munkanélküliek hogyan maradjanak kapcsolatban a Forrással és saját isteniségük érzésével, miközben a munka keresés valóságával, drámájával és fájdalmával kell, hogy foglalkozzanak?
ET: Ez egy kihívás. A kihívás potenciálisan jó dolog - fel is ébreszthet, de még több reaktivitásba, még több öntudatlanságba és szenvedésbe is belehúzhat. Minden kihívás, amely életedben bekövetkezik, erre és arra is vihet. A kihívás, potenciálisan, nagyon hasznos. A kihívás ilyen vagy olyan formára való korlátozottságot jelent. Én, természetesen, hálás vagyok a kihívásokért, amelyek az életemben bekövetkeztek. Itt sem lehetnék, és közületek sokan felismerik, hogy életetek kihívásai nélkül, ti sem lennétek itt.
Ez olyasvalami, amirõl van némi személyes tapasztalatom. De lehet, hogy egészen sok személyes tapasztalattal bírok - mivel felnõtt életem nagy részében valójában nem rendelkeztem olyannal, mint munkahely. Az életem nagy részét, még viszonylag nem régen, a harmincas éveim elõtt is, jó néhány évig a szegénység küszöbe alatt éltem. Egy akkoriban olvasott újság írt egy egyedülálló személyrõl, akinek a jövedelem szintje a szegénység küszöb alattinak minõsült, és én azt gondoltam, hogy "Én sokkal ez alatt vagyok!" De nem tudtam magamat "szegénynek". Azt tudtam, hogy egyes dolgokat nem tudok megvenni. A paradicsom szószt meg tudtam venni, de a spagetti szószt már nem. A paradicsom szósz olcsóbb volt, sokkal olcsóbb. Évekig ebben éltem. Még nem régen, négy évvel ezelõtt is paradicsom szószt vettem a spagetti szósz helyett, mivel hogy olcsóbb.
Vannak praktikus dolgok, amelyeket újra kell szabályoznod, és újra foglalkoznod kell velük. Vannak cselekvések, amelyeket azért kell megtenned, hogy beszabályozd az új szituációt; mindezek a gyakorlat világába tartoznak. És van a mentális világ. A mentális világ, amelyben a szenvedés felmerülhet, nem része a gyakorlat világának. Egyáltalán nem jelent szenvedést, ha egy finom, különleges szósszal elkészített tészta helyett híg paradicsom szószos spagettit eszel - ez egy apró példa csupán, de sok minden másra is érvényes. De, ha beindul hirtelen a gondolkodásod, és azt gondolod, hogy "nekem csak ez jutott", vagy, hogy "ezt a felhígított szószt kell ennem, ami a lehetõ legolcsóbb étel", vagy "kudarcot vallottam", vagy "nem valószínû, hogy másik állást fogok találni, mivel most emberek milliárdjai keresnek állást, és így semmi értelme", vagy "ugyanezt kell ennem holnap is" - és [ezekbõl a gondolatokból] jön a szenvedés.
A szenvedés forrása szintén a beszûkült önértékelés, ami hol is található? A fejedben, természetesen. "Semmilyen hasznomat nem veszik", vagy "túl öreg vagyok, és senki se fog alkalmazni többé", vagy "jobb képzettséget kellene szereznem", bármilyen hasonló gondolat . csökkent önértékelést teremt. Azért, mert önértékelésed az azelõtt a világban betöltött szerepedbõl származott - ami egy teljesen természetes dolog. De valójában nem a szerepedbõl származott, hanem abból, amit az elméd a világbeli szerepedrõl mondott neked. Önértékelésed a fejedben lévõ bizonyos gondolatokból származott, és esetleg másoktól is kaptál visszajelzéseket, akik azt mondták, hasznos vagy - csupa olyan emberrel volt kapcsolatod, akiknek munkájuk volt akkor. Fõnököd van, a fõnök esetleg megdicsér, hogy jól végzed a munkádat, elõléptet, az ügyfelek szeretnek, és így tovább - és önértékelésed a saját és mások gondolataiból épült fel.
A lehetõséged most, amikor csökkent önértékeléssel bírsz az, hogy egy mélyebb helyre mész, oda, ahol önértékelésednek nincs köze ahhoz, amit ebben a világban csinálsz. Nincs köze ahhoz, amit bárki mond neked rólad. Ez egy olyan önértékelés vagy érték, amelynek nincs köze a gondolkodás struktúrájához. Felhasználhatod ezt a kihívást arra, hogy megtalálj valamit " egy mélyebb helyet önmagadban ", ahol az önmagadról való gondolkodásból levezethetõ bármilyen dolognál sokkal nagyobb dolog van.
Lehet, hogy állásod elveszítésekor megsérül az énképed. És ez az, amibõl a szenvedés keletkezik. Az énkép gondolatokból épült fel. A megsérült énkép esetleg még több szenvedéshez vezet, és ez így folytatódik egyre - és ez még mélyebbre húzhat. És meglehet, hogy még azt is mondják neked, hogy "igen, igazad van". Vagy kilépsz a ki vagy te érzésed származtatásából, " végsõ soron " a gondolkodásból. Belépsz a Lét, a Jelenlét elevenségébe. És ráébredsz arra, hogy aki te valójában vagy, az sokkal elevenebben jelen van, mint bármi, amire gondolni tudsz.
A fejedben lévõ ideák - a gondolatok, amelyek arról mondanak neked valamit, hogy ki vagy te, és mi az értéked - végsõ soron illúziók. Illúziók, akár jók a gondolatok, akár rosszak. Az illuzórikus természet sokkal felismerhetõbb, amikor a gondolatok negatívvá válnak, és szenvedést okoznak. A szenvedés ébresztõ hatású lehet.
Használd ki a csökkent önértékelésben és énképben rejlõ lehetõséget, és lépj túl. Aztán lehet, hogy munkát fogsz találni - de önértékelésed már nem függ attól, hogy ott mit teszel, vagy mit nem teszel, vagy, hogy elérsz-e valamit vagy sem. Találni fogsz valami magasabb rendût, és ezt a magasabb rendût behozhatod a következõ munkádba. A mentális képekhez való ragaszkodás megszûnt. Meg fogsz lepõdni, hogy milyen jól végzed a következõ munkádat, a mentális képekhez való ragaszkodás megszûnése után.
A sikernek, amellyel nagy valószínûséggel a tudatosságnak abban az állapotában találkozol, nem a beteljesülés érzése lesz az oka, mivel a beteljesülést már megtaláltad közvetlenül - a jelen pillanatban, annak mélyén, aki te vagy. Soha többé nem keresel külsõ szituációkat, hogy beteljesülj általuk. Amikor soha többé nem keresel külsõ szituációkat, hogy beteljesítsenek, akkor bekövetkezik a csoda, hogy a külsõ helyzetek teljesen megfelelõkké válnak. Ez az, ahol a kihívást felébredésed részeként használhatod.
A gyakorlati dolgokban nincs szenvedés. Nekem egy ideig még otthonom se volt, és sodródtam csupán. Szerencsére már kiléptem a pénzzel való azonosulásból. Ha még mindig ebbe a mentális dobozba lennék ragadva, akkor idõmet nagy szenvedés töltené ki, mivel elmém olyan dolgokat mondana nekem önmagamról, amiket teljességgel elhinnék. "Kudarcot vallottam", "Minden kedvezõ alkalmat elvetettem, amit az élet adott számomra", "Végzõs hallgatója vagyok egy nagy egyetemnek", "Nem vagyok képes nagy dolgokat véghezvinni ", "Mindent elvesztettem.", "Miért történt ez velem?", "Alkalmatlan vagyok.", "Senki se fog alkalmazni." - ez a szenvedés.
Szerencsére immár kiléptem ebbõl, így nincs szenvedés, csak a jelen pillanat szituációja. Valójában szépség és elevenség van benne. Az önértékelésem megszûnt attól függeni, hogy mit csinálok ebben a világban.
Minden kihívás, akármilyen kihívás, legyen az fizikai, vagy bármilyen - tûzként használható, amely felégeti a tudatlanságot.
Inspiráló kérdések.
"Önmagad ismerete jóval mélyebb egy sor idea és hiedelem elfogadásánál. A spirituális ideák és hiedelmek a leghasznosabb pointerek lehetnek, de önmagukban ritkán áll hatalmukban, hogy kiszorítsák a szilárdan megállapodott koncepcióit annak, akinek gondolod magad, amely része az emberi elme kondicionálásának."
"Nézz önmagadba. Milyen gondolatok jönnek létre a fejedben? Mit érzel? Figyelmedet irányítsd a testedbe. Van-e benne feszültség? Ha azt észleled, hogy van benne egy alacsony szintû nyugtalanság, egy állandó háttér elõtt, vedd észre, milyen módon kerülöd, állsz ellen, vagy tagadod az életet " a Most tagadásával."
"Amikor az egón keresztül élsz, a jelen pillanatot egy cél eszközévé redukálod. A jövõnek élsz, és amikor eléred a célokat, azok nem elégítenek kik téged, legalábbis nem maradandóan."
Forrás:
www.angyalszarny.eoldal.hu/cikkek/ezoter...kanelkulisegrol.html
elozoeletek.blogspot.com/2012/10/eckhart-tolle-gondolatok.html