Az angyalok és az emberek kapcsolatai

Lelkünk visszatér a mennybe


Elszáll az élet, látod-e?
Mint könnyû pihe messze száll.
Bárhová rejtjük szívünket,
a halál egyszer ránk talál.

Mert testünk kölcsönbe kaptuk,
mit ruhatáros visszakér.
Oly hajthatatlan õ velünk,
a pulthoz térve nincs remény.

Vándora a vén idõnek,
lelkünk visszatér a mennybe.
Barátaink, szeretteink
elmennek a végtelenbe.

Ott várnak az égi honban,
az enyészet testünk sorsa.
Visszatér a lelkünk mennybe,
testünk alászáll a porba.

Emlékeink megszépülnek,
ahogy telik a vén idõ.
De lelkünk tovább él,
hiszen van rá jelentkezö.
(szerzõje ismeretlen) http://jezusafeny.hu/index.php?option=com_kunena&Itemid=58

Angyal szállt

Angyal szállt az éjszaka mellém,
S megsúgta, utamon õ kísér
Hitet adott, álmokat és bátorságot,
Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot.
Elvitte lelkemet egy titkos útra,
Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja.
Megtanított látni,...mindenben a szépet,
Ezt adnám most ajándékul Néked.
Erõt adtál elviselni a nehézséget,
Bátorítást, szép szavakat, reménységet.
Emberré, teljessé csak mások által válunk,
Ha fontosabb a miénknél az õ álmuk.
Csendesen, szerényen hallgatom a zenét,
S elküldöm Néked szívem minden szeretetét.
Azt hittem a szeretet, a jóság... csak álom,
De rájöttem, nekünk kell szétszórni szerte a világon
(szerzõje ismeretlen)

.


Kicsi angyal

.

forrás: www.paulapeterson.com
részlet


Az események sorára tekintve, amely elvezetett benneteket a Földi Jelenbõl a Földi Jövõbe, elmondhatjuk, hogy amikor felhagytatok végre az idegen fajokkal szembeni félelmeitekkel, megalkottatok egyúttal egy globális vezetési formát is, amelybe egy új kulturális terv mindenestül beleértendõ.
Megszabadultatok a félelmeitektõl, és egy új világot építettetek. De mindezt azután, hogy talpra álltatok a háborúból és a további küzdelmekbõl. Hamvaitokból támadtatok fel, mondhatnánk. A válság rákényszerített benneteket annak meglátására, hogy mennyire fontos összefogni, egy globális családdá formálódni, az elkülönülés támogatása és fenntartása helyett.

Az egyesült globális tudat alapja, néhány kezdeménye már megmutatkozik a kollektív törekvéseitekben, amikor különleges idõpontokban meditáltok együtt azért, hogy megváltoztassátok az események menetét, s így megteremthessétek a világbékét. Képzeljétek el, hogy ha ezt megteszitek, ha elegen mestereivé lesztek a kollektív értelem erejének, még bensõségesebben fogjátok megismerni a világunkat.
A fejlõdés következõ szakasza, mely hív titeket, a szabadság keresõinek ösvénye nem pusztán a fizikai test szabadságának és a társadalmi igazságnak, hanem az elme szabadságának keresõié. Ezt az utat járva az emberiség rendkívüli ugrásokat tesz meg, és egy felfakadó, új megvilágosodás köszönt rá a világotokra. Ez nagyban felgyorsítja a fejlõdéseteket, oly módon, mely sokaknak jószerével kifürkészhetetlen. A tudatnak olyan határait éritek majd el, amelyeket ma még csak korotok emelkedett, látnok lelkei pillanthatnak meg.

Jelenlegi létállapototok sok szempontból a primitívhez hasonlatos és ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy kisebb a jelentõségetek a miénknél. Épp ellenkezõleg, csodáljuk a küzdelmeiteket, és örvendezünk az áttöréseiteknek. Pontosan azért, mert gyõzelmeitek és haladó tetteitek a mi világunk a ti jövõtök alapjait fektetik le. A tudatosságotok ereje azonban többnyire még kitér elõletek, mert sakkban tartjátok magatokat, és ritkán léptek be a félelem nélküli végtelen birodalmába.

Folytatás következik

Elõzõ folytatása


A mi Valóságunk néhányatok számára érthetetlennek tûnik, mert kormányzati struktúráitokat, a hatalmi hierarchiát és a társadalmi paranoiát oly régen meggyökereztettétek, hogy nélkülük alig tudjátok elképzelni az életet.
Mi van az ökológiával? Mondjunk inkább epitomét helyette mivel ez az élet esszenciája, amelyet tisztelünk, és mindaz, ami szent a Földön és áldott a számunkra. Jelenlegi ökológiai gondjaitok egy globális vízkeresztté fejlõdtek, amelyben rájöttetek végre, hogy az emberiség és az ökológia egyek. Elértétek azt a tudatosságot, amely csírájában már a mi létezésünk megtestesítõje. Globális tiszteletünk a természet, egymás és minden élõ iránt elindította a megújhodását egy olyan világnak, amelyet már elveszettnek hittetek.

És hogyan illenek égi fivéreitek és nõvéreitek ebbe a képbe? Át fogjátok ölelni csillagbéli társaitokat és rokonaitokat, de elõbb egyezségre kell jutnotok abban, hogy hogyan bántok egymással. Amint megszabadultok az embertársaitokkal szembeni félelemtõl és rosszindulattól, meg fogtok végre szabadulni a csillaglakóktól való félelmeitektõl is.
Azoknak, akikben a legnagyobb félelem és rosszindulat lakozik, el kell majd menniük, mielõtt az új és bátrabb generáció felemelkedhet az irányítás átvételére. Õk csakugyan elõ fognak lépni, és országaitokat egy nagyobb egységbe és barátságba vezetik, s ez épít alapot a csillagbéliekkel való eljövendõ szövetségnek.
Amint e kapcsolatok kifejlõdnek, a menny kapui szélesre tárulnak, és egy dicsfényes, új világot találtok majd magatok körül, ahol mindig is égi barátok várták a visszatéréseteket, csak éppen nem láthattátok a félelem és a kétség miatt, melyek elhomályosították az észleléseteket.

Engedjétek e tudatosságot beszivárogni a szívetekbe, lelketekbe, hogy fel tudjátok idézni a mélybõl annak a kornak az emlékét, amelyben mindaz, amirõl beszéltünk, már létezett. Csupán visszahódítjátok azt, ami kezdetben egyszer már a tiétek volt.
Úgy kell most élnetek, mintha ez már valóság lenne, mert így nyilvánítjátok ki még gyorsabban azt a békés, bõséges és gyönyörû világot, amelyre mindannyian vágytok."

forrás: www.paulapeterson.com
részlet