VILÁGOT TEREMTETTE AZ ISTEN.

Az Evangélium a teremtés alapján
Cserháti Mátyás



Sok ember kérdezheti joggal, hogy mi köze van a teremtéstörténetnek az Evangéliumhoz. Ugyanis a teremtés csak azt írja le, hogy Isten mit tett a teremtés folyamán. Nem nagyon látják az összefüggést a teremtés és az üdvösség között. Kiderül azonban, hogy a teremtésnek igenis van köze az evangéliumhoz, sõt: nélküle nem lenne megalapozva.
Elemezzük a teremtéstörténetet az Evangélium szempontjából: Elõször is azt láthatjuk, hogy Isten eleve úgy teremt, hogy célja van a teremtéssel. Ez erõsen arra utal, hogy Isten aktív szereplõ az élõvilágban. Az élõlények gondviselõje Õ: ; Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek: hogy Salamon teljes dicsõségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár egy is.; (Mt. 6, 28-29) A Biblia más részén arról olvasunk beszámolót, hogy Isten megítéli akár egy madárfészek megzavarását is. Az emberek számára pedig testet öltvén Megváltójukként jelenik meg egy jászolban Betlehemben. A teremtés hete folyamán Isten az egyes élõhelyeket külön teremti: a vizeket és a levegõt a 2. napon és a szárazföldet a 3. napon, amelyeket külön betölt az adott élõlényekkel, amelyek majd abban lakni fognak: a halak a vízben, a barmok és szárazföldi állatok a szárazföldön, és a madarak fent az égben az 5., illetve a 6. napon. A 4. napon pedig a két nagy világító égitestet teremti meg, amelyeket kifejezetten az ember számára teremtette, hogy általuk meg tudja jegyezni az ünnepeket és az idõt, valamint, hogy láthasson éjszaka. Meg lehet figyelni, hogy Isten minden nap után jó -nak látja azt, amit megteremtett aznap, különösen az egész alkotói munkája után. Ez pedig egy olyan állapotra utal, mielõtt betegség vagy halál, fájdalom vagy gyász beköszöntött volna a világba.

A hatodik napon Isten az embert a saját képmására alkotja. Az ember Isten képviselõje lesz a teremtésben. Õ lesz az uralkodó az állatok felett; õ Isten követe a földi dimenzióban. Itt alapozódik meg az Isten és az ember közti viszony. Tökéletes békében, harmóniában és boldogságban él a Paradicsomban, az Édenben, keleten. Isten azonban az embert a föld porából teremti, hogy jelezze az ember eredetét, és hogy ösztökélje az embert arra, hogy alázatos legyen Isten elõtt. Az ;Ádám&; szó lehet, hogy azt jelentette; ;föld;. Isten az embert férfivé és nõvé teremti; kétfélévé. Az asszony és a férfi lényege Istenben tükrözõdik; Istennel együtt egyfajta háromságot alkotnak. Az asszony és a férfi kölcsönösen függ egymástól.
Az Éden kertjében az elsõ emberpárnak minden fáról szabad enniük: Isten bõséget ad nekik, hogy mindent szabadon élvezzenek, és amit Jézus is mond: Én azért jöttem, hogy életük legyen, sõt bõségben éljenek. (Jn. 10,10)
Ez így a teremtés rendje. De a különbség a mostani világ és az édeni állapot között a bûn. A Genezis 3-ban azt látjuk, hogy a bûn bejön a világba, és a bûnnel együtt a halál is, egy ember által. A bûn: Sok formája van, és sokféleképpen lehet megérteni. Ádámtól kezdõdõen minden egyes emberben hozzá hasonlóan lehet felismerni a bûnt. A Bûneset történetében olyan sokat lehet megérteni belõle: A bûn bizalmatlanság Istennel szemben: Jézus mondja, hogy a bûn az, hogy nem hisznek benne. A Sátánnak épp az a taktikája, hogy ezt mindig megkérdõjelezi: ;Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?; kérdõre vonva Isten jóságát. Ezzel az ember figyelmét a negatív oldalra hívja fel: az embernek adatott sok ajándék közé mindegy, hogy nem tartozik egyetlen egy fa, amely a kert közepén van. De amikor ezt kiemeljük, akkor nagyon fontosnak tûnik. Úgy néz ki, hogy Isten visszatart valamit tõlünk. Sátán arra lázítja Évát, hogy vegyen belõle: mondván: ;Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belõle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.; Ez a világ legsátánibb mondata. Arra buzdítja az embert, hogy õ a saját istene legyen. Mert Isten gyenge, és azt akarja, hogy ne legyen konkurenciája. És, ha õszinték is vagyunk magunkkal szemben, ez igaz is: a saját önközpontú emberünk akarunk lenni, Istent kiszorítva az életünkbõl. Sátán tulajdonképpen Isten fölé akarja magát helyezni ; erre fajul sátáni aktivitása a Jelenésekben. Az ember tehát szembefordult Istennel, és a Kísértõre hallgatott. A bûn tehát így: Isten elleni lázadás; Isten rendeléseinek a megszegése; Istentõl való elfordulás; minden, ami nem Isten szerint való.

Az elsõ emberpár a Bûnbeesés után egymást kezdik el vádolni: a férfi azt mondja védekezésül, hogy az asszony szedte rá; az asszony pedig azt mondja, hogy a kígyó csábította a tiltott gyümölcs szedésére. Ezt viszont minden egyes emberi helyzetnél lehet megfigyelni, amikor egy bûntényrõl van szó: Igazolni akarjuk magunkat, és kerülni akarjuk azt, hogy mi vagyunk a tettesek ;milyen ritka bátorságra van szükség arra, hogy vállaljuk azt, hogy valamiben hibásak vagyunk. Milyen lelki erõ kell arra, hogy bevalljuk, most mi vagyunk a gyengébbek. Ha valami jól sikerül nekünk, akkor az a saját nagyszerûségünk miatt van, de ha valamit elvétettünk; az nem tõlünk van ; mások miatt van ez a rossz szerencsénk.

Folytatása következik

Elõzõ folytatása


A bûn emellett egy bizonyos állapot, amely az Istentõl való elszakítottság, és minden ember ebbe az állapotban születik: ;Lásd, én bûnben születtem, anyám vétekben fogant engem.; (Zsolt. 51,7). Ez azt jelenti, hogy mivel minden ember a saját maga útján megy , ami nem Isten szerint helyes, és mivel a bûn állapotában van, ebben a jelenlegi állapotában el fog veszni; elkárhozik. Erre sürgõsen kell megoldást találni! Az egészen nagyszerû dolog, hogy Isten erre kitervelt egy megoldást. Azáltal, hogy azt látjuk, hogy az emberiség Isten ellen fordult, és mindenki bûnben van, elõkészíti majd a talajt a Keresztre, hiszen a kereszt értelmet nyer akkor, ha van miért meghalnia Jézusnak. Isten gondoskodik az elveszett emberiségrõl: az idõk folyamán azért választja ki a zsidó népet, hogy abból válasszon ki majd Üdvözítõt. Ezért prófétálták több mint százszor az Ószövetségben Jézus eljövetelérõl. Azért rendelték el a különbözõ vétekáldozatokat; jeléül annak, aki látja majd és érti, hogy a Messiás Jézust, akit megöltek, az õ helyzetüknek a megoldása. Ezt jelképezi az egyetlen ajtó Noé bárkáján; mert csak egyetlen út vezet az Atyához.


Az evolúció azonban mit tud felkínálni a bûn helyett? Igazából csupán gyenge alternatívát tud adni helyette. A bûn és a halál egyszerre jött a világba az elsõ emberpár férfi tagjának cselekvésének következményeképpen. A bûn tehát az itt felvázolt teremtési rend helyreállítása. Az evolúció csak a vak véletlennel dolgozik. A világ ezek szerint eleve tartalmazta a halált. Ha már a halál eleve része volt a világnak, akkor ez viszont mond valamit Isten jellemérõl. Isten tiszteli az életet magas fokon, mint ahogy olvastuk korábban.
A bûn tartalmi elvesztése azt is vonja maga után, hogy a törvényt is aláássuk: Ha nem határozzuk meg azt, hogy mi a bûn, és hogy az mikor, milyen módon jutott be a világba, nem tudjuk alapot adni a törvénynek, ami azt mondja meg, hogy mi bûn, és mi nem. Ez az egy dolog, amit mindenki el akar kerülni: hogy belássa, hogy õ bûnben él, és hogy tagadja a Teremtõjének azt a méltó helyet az életében, ami az õ életének a trónja. Nem akarják elismerni, hogy az, amit õk tesznek, bûn, és hogy emiatt ítéletet kapnak. Valami miatt nem esik jól, ha ezt hallja az ember, és hogy ha be kell látnia, hogy szükséges megtérni. Viszolygást éreznek abban, hogy hajoljanak Jézus elõtt. Így fogalmazza meg jól Pál a római levélben: ;Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalában nem! Hiszen elõbb már kimondtuk az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is mind bûnben vannak, amint meg van írva, ;Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.; (Rom. 3, 9-12)

Ehelyett mit találnak ki az emberek a bûnre? Errõl sok mindent mondanak az emberek; de igazán a Szentlélek tudja csak felfedni elõttük, hogy mi ennek a lényege. A bûn e helyett egy negatív tényezõ; ami csak gátolja az embert abban, hogy jól érezze magát, ami gátolja abban, hogy elõrehaladjon. Mivel az emberi népek és rasszok egymástól távol fejlõdtek ki a törzsfejlõdésük során, nincsen kitüntetett igaz nép. Az erkölcs és az olyan törvények, mint a Tíz Parancsolat azért alakultak ki, mivel gátat vettek a zavargóknak, vagy olyan embereknek, akik a rendet próbálták bontani. Azért minden nép látja, hogy rossz lopni, hazudni, vagy gyilkolni. A rituálék pedig azért alakultak ki, hogy jobban erõsítsék a csoport tudatot, mert ;biztonság van a számokban&;. A rituálék pedig azért is voltak, hogy a csoport egységet és a hovatartozást megerõsítsék. Ilyen módon a vallások mind ugyanazt mondják, de más formában. Mások, de egyenlõk. Tulajdonképpen azt az egyet mind hordozzák közösen, hogy az a legjobb ember, aki a legjobban tartja be a szabályokat. De így viszont nincsen szükség egy személyes megváltóra.
A Biblia a bûnrõl és az ember helyzetérõl egy más képet fest: A legjobban foglalja össze Pál a Római levélben: ;Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennybõl az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhetõ az Istenbõl, az nyilvánvalóvá elõttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belõle: az õ örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétõl fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennél fogva nincsen mentségük, hiszen megismerhették Istent, mégsem dicsõítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értelmetlen szívük elsötétedett.; (Rom. 1, 18-21)

Az ember alapvetõ helyzete a megromlottság. Bûnre hajló természete révén a törvényt folyton áthágja, és lázadása révén Istennek nem tetszõ életet él. A bûnnek a kibontakozását lehet figyelni, ahogyan Káin elköveti az elsõ ember gyilkosságot, vagy ahogy Lamech büszkélkedik arról, hogy embert ölt bosszúból. Addig fajul el, amíg Isten el nem pusztítja a világot Özönvízzel, mert az emberek annyira elromlottak. A bûn bibliai képe az, hogy olyan hatással van, mint a fizikai törvényeknek: univerzálisak: ha egy törvényt áthágunk, akkor a levét megisszuk. Végül is Isten csupán a bûn büntetését vette el Jézusban, de attól függetlenül, ha valamit teszünk, amely az erkölcsi rendet bontja, annak lesz látható következménye is, és rossz hatás is! Az emberiség fokozatosan egyre jobban elmélyül a bûn mocsarába, és egyre jobban elromlik, hogy manapság õrült terroristák belecsapódnak világkereskedelmi tornyokba.

Az emberiség és a különbözõ népcsoportok viszont a Közel-keleten indultak széjjel, hogy eleget tegyenek Isten parancsának, hogy ;töltsék be a földet&;. Noé és fiai még igazak voltak Isten elõtt, mivel csak õk úszták meg szárazon az Özönvizet, és Isten ítéletét tudták kikerülni. Így az Özönvíz után õk voltak a forrása az istenismeretnek. De ahogyan elõrehaladt az emberiség a történelem folyamán, úgy egyre jobban elvesztették az istenismeretüket; de azért megtartották valamennyire a mítoszaiban és mondáikban. A görögöknél például a mondák Pandora dobozáról beszélnek, amely, amikor megnyitotta, a világ összes betegségét és gonoszságát szabadította fel. Olyan mondák és mítoszok gyakoriak több népeknél, amelyek hasonlítanak vagy a teremtésre, vagy az Özönvízre, vagy a Bûnesetre, csakhogy ezek el vannak mosódva; homályosak mindazért, mert az idõ folyamán elvesztették az Istenrõl való tudásukat.
Jézus Krisztus pedig a kérdésre a válasz, és a megoldás a problémára; az egyetlen menekvés. Tulajdonképpen csak Õbenne lehet bízni, a saját Teremtõnkben, Megváltónkban, és majdani Bíránkban is. Nem veszélyes dolog az Isten házába jönni; nem veszélyes dolog rá bíznunk az életünket, és így visszakerülni az Atyához ; visszakerülni az édeni paradicsomban, ahová eredetileg is tartozunk.

részlet