Nem attól lesz egy ház az én házammá,
Hogy benne rólam hangzik sok beszéd,
Ének, zene vagy vers dicsérget engem,
Dicsérve vendégem szívét, eszét.
Enyémmé akkor lesz és otthonommá,
Ha benne mindig szívesen lakom,
Szeretteim háláját nem szavakban,
Nekem szolgáló tettekben kapom.
Isten háza is akkor lesz e hajlék,
Ha benne Ő szívesen van jelen!
S hálám gyümölcse sem csupán szavakban,
De Őt szolgáló tettekben terem.
Ám van Urunknak ennél véglegesebb,
Mégis közelben lévő otthona,
Amelyben ettől távol is velem van,
Ha szívem lesz állandó temploma.
(Balogh Miklós )