A terméketlen fügefa valójában az Isteni kegyelem által adott életben azt mutatja be, hogy mennyire másképp élnek az emberek a földi életükben, mint azt egyébként kellene. Az élet legnagyobb buktatója a földi életben az, hogy semmi sem fontosabb az embereknek annál, hogy az életükben mennyire tudnak jól élni, mármint a fizikai valóságban.
A földi élet terhei alatt nagyon sokszor az emberek el sem jutnak odáig, hogy egyáltalán elgondolkozzanak arról, hogy miért is élnek itt a földi világban. Sokan csak úgy kíváncsiságból érdeklődnek emiatt, de nagyon sokan észre sem veszik, hogy a földi életüknek egészen más a célja, mint azt ők gondolják.
A fizikai világ adta lehetőségekben az emberek elfelejtkeznek arról, hogy az Isten őket miért küldte ebbe a világba. Azért, hogy tanuljanak. Tanuljanak azokból a lehetőségekből, amelyekbe a sors keze őket belehelyezte. Ehelyett az emberek állandóan mást cselekednek, másik sorsokat választanak maguknak, törtető módon csak a saját maguk által vélt igazságokat teszik előtérbe.
Ebből adódóan csak nagyon kevesen teszik azt, amit az Isteni kegyelem az ő számukra felkínál, mert az mindig sokkal nehezebbnek tűnik, mint amit az emberek maguknak fabrikálnak. Ebből adódóan csak nagyon kevesen vannak azok, akik az igazi fügefa szerepét betöltik a földi életükben.
Mindig az emberek, akik ebben a legtöbbet hibáznak, mert nem hajlandóak az Isteni akarat szerint cselekedni és élni a földi életüket. Ebben a helyzetben nem lehet az embereket rávenni arra, hogy gondolkozzanak el az életükön, mert a terméketlen fügefa sorsára fognak jutni, ha annak eljön az ideje.
Isten türelmes, vár, Várja a gyermekeit, ugyanúgy ahogyan ebben az igerészben mindennap várja Jézus a hozzá megtérő embereket, mindig ad a számukra újabb és újabb lehetőségeket. Ugyanúgy mint a terméketlen fügefa esetében.
„Három év óta mindig kijövök, hogy gyümölcsöt keressek a fügefán, de nem találok. Vágd ki mondja vincellérjének. Uram hagyd még egy évig! Körülásom, megöntözöm, és ha még sem terem jövőre, akkor majd kivágod.”
A földi élet terhei alatt nagyon sokszor az emberek el sem jutnak odáig, hogy egyáltalán elgondolkozzanak arról, hogy miért is élnek itt a földi világban. Sokan csak úgy kíváncsiságból érdeklődnek emiatt, de nagyon sokan észre sem veszik, hogy a földi életüknek egészen más a célja, mint azt ők gondolják.
A fizikai világ adta lehetőségekben az emberek elfelejtkeznek arról, hogy az Isten őket miért küldte ebbe a világba. Azért, hogy tanuljanak. Tanuljanak azokból a lehetőségekből, amelyekbe a sors keze őket belehelyezte. Ehelyett az emberek állandóan mást cselekednek, másik sorsokat választanak maguknak, törtető módon csak a saját maguk által vélt igazságokat teszik előtérbe.
Ebből adódóan csak nagyon kevesen teszik azt, amit az Isteni kegyelem az ő számukra felkínál, mert az mindig sokkal nehezebbnek tűnik, mint amit az emberek maguknak fabrikálnak. Ebből adódóan csak nagyon kevesen vannak azok, akik az igazi fügefa szerepét betöltik a földi életükben.
Mindig az emberek, akik ebben a legtöbbet hibáznak, mert nem hajlandóak az Isteni akarat szerint cselekedni és élni a földi életüket. Ebben a helyzetben nem lehet az embereket rávenni arra, hogy gondolkozzanak el az életükön, mert a terméketlen fügefa sorsára fognak jutni, ha annak eljön az ideje.
Isten türelmes, vár, Várja a gyermekeit, ugyanúgy ahogyan ebben az igerészben mindennap várja Jézus a hozzá megtérő embereket, mindig ad a számukra újabb és újabb lehetőségeket. Ugyanúgy mint a terméketlen fügefa esetében.
„Három év óta mindig kijövök, hogy gyümölcsöt keressek a fügefán, de nem találok. Vágd ki mondja vincellérjének. Uram hagyd még egy évig! Körülásom, megöntözöm, és ha még sem terem jövőre, akkor majd kivágod.”