Az emberi lélek számára nem azzal kezdődik el az élete, hogy megszületik, hanem a lélek már előtte felkészül arra a feladatra, amelyet a földi életében szeretne sikeresen elvégezni. Ehhez kapja az ember a leszületésével az Istentől azokat az útravalókat, amelyekkel majd a feladatait akadályok nélkül tudja sikeresen befejezni, és így nem lesz lehetősége arra, hogy a hibáit halmozza egymásra.
Ehelyett a földi ember sorozatosan csak a hibáit halmozza, mivel az életét nem az Isten akaratával megegyezően éli, hanem a saját maga akarata szerint. Ebből adódik a legtöbb hibalehetőség a földön, mert nem az Istenre figyelve élik az életüket, hanem saját akaratból.
Jézus amikor leszületett a földi világba elhozta az embereknek a szeretet parancsát, hogy ”úgy szeressétek egymást, ahogy Én szerettelek titeket.” Ezzel Ő megmutatta az embereknek, hogy hogyan kell élni a földön, hogy az Isten akarata teljesüljön be a földi élet során.
Az emberek ezt a szeretet parancsot teljesen elfelejtették, illetve egyáltalán nem foglalkoznak vele, mert elvakult bennük a jóra való törekvés. Mindig a szerint kell megítélnetek a földi életeteket, hogy mennyire tud működni bennetek az Isteni szeretet, hogy mennyire vagytok nyitottak az életetekben.
A nyitottság nem azt jelenti, hogy mindent elfogadni, de sokszor nem árt bizonyos dolgok felett elgondolkodnotok, hogy az valóban mennyire tud a ti lelketekben gyökeret verni úgy, hogy az abban rejlő kincseket magatoknak mennyire vagytok képesek felismerni és magatokévá is tenni.
A földi élet tele van buktatókkal és ha az emberek nem figyelmesek, akkor esélyük sincs a feladatuk helyes megoldására. Mindig arról lehet felismernetek, az életetek útját, hogy azon mennyire vagytok képesek úgy élni, és szeretni, hogy az megegyezik-e a fent leírtakkal.
A szeretet parancsát az Isten nem arra adta az embereknek, hogy azzal visszaéljenek, hanem a feladatuk helyes megoldásához. Így ha az ember törekszik a jóra, akkor nem azt teszi ami a saját akarata szerint való, hanem az Istenre figyelve. Hagyja, hogy Ő vezesse az embert.
„Jézus azt mondta új parancsot adok nektek szeressétek egymást, ahogy Én szerettelek titeket. Arról ismernek fel benneteket, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.”
Ehelyett a földi ember sorozatosan csak a hibáit halmozza, mivel az életét nem az Isten akaratával megegyezően éli, hanem a saját maga akarata szerint. Ebből adódik a legtöbb hibalehetőség a földön, mert nem az Istenre figyelve élik az életüket, hanem saját akaratból.
Jézus amikor leszületett a földi világba elhozta az embereknek a szeretet parancsát, hogy ”úgy szeressétek egymást, ahogy Én szerettelek titeket.” Ezzel Ő megmutatta az embereknek, hogy hogyan kell élni a földön, hogy az Isten akarata teljesüljön be a földi élet során.
Az emberek ezt a szeretet parancsot teljesen elfelejtették, illetve egyáltalán nem foglalkoznak vele, mert elvakult bennük a jóra való törekvés. Mindig a szerint kell megítélnetek a földi életeteket, hogy mennyire tud működni bennetek az Isteni szeretet, hogy mennyire vagytok nyitottak az életetekben.
A nyitottság nem azt jelenti, hogy mindent elfogadni, de sokszor nem árt bizonyos dolgok felett elgondolkodnotok, hogy az valóban mennyire tud a ti lelketekben gyökeret verni úgy, hogy az abban rejlő kincseket magatoknak mennyire vagytok képesek felismerni és magatokévá is tenni.
A földi élet tele van buktatókkal és ha az emberek nem figyelmesek, akkor esélyük sincs a feladatuk helyes megoldására. Mindig arról lehet felismernetek, az életetek útját, hogy azon mennyire vagytok képesek úgy élni, és szeretni, hogy az megegyezik-e a fent leírtakkal.
A szeretet parancsát az Isten nem arra adta az embereknek, hogy azzal visszaéljenek, hanem a feladatuk helyes megoldásához. Így ha az ember törekszik a jóra, akkor nem azt teszi ami a saját akarata szerint való, hanem az Istenre figyelve. Hagyja, hogy Ő vezesse az embert.
„Jézus azt mondta új parancsot adok nektek szeressétek egymást, ahogy Én szerettelek titeket. Arról ismernek fel benneteket, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.”