Életünk során a neveltetés és a társadalom is szinte ösztökéli az embert az őszintétlenségre. Az álarcok ránk égnek, és már azt sem tudjuk, kik vagyunk igazán. Megtanulunk úgy viselkedni, ahogy elvárják tőlünk. Mások vagyunk a szüleinkkel, a barátainkkal, a szerelmünkkel, és mások a sarki fűszeressel. De vajon kik vagyunk igazán?
Ahogy tudatosodik az ember, egyre inkább igényli az őszinteséget életében. Elsőként fontos őszintének lenni önmagunkhoz. A legnagyobb gond az, ha az ember saját magát csapja be, mert könnyebb nem szembe nézni a helyzetünkkel. Könnyebb mást okolni életünkért. Az első és legfontosabb az, hogy merjünk szembenézni azzal, hogy minden, ami életünkben történt, annak okozói mi vagyunk. Mi hívtuk életre az eseményeket.
Ha tisztán látjuk önmagunkat, egyre inkább merünk majd őszinték lenni másokkal is. Ha önértékelésünkben elég biztosak vagyunk ahhoz, hogy ne függjünk másoktól, nem fog gondot okozni őszintének lenni. Nem fog gondot okozni kiállni önmagunkért.
Ám az őszinteség nem azt jelenti, hogy kíméletlenül bírálunk és kritizálunk másokat, hiszen ez csak a saját nézőpontunk. Az őszinteség azt jelenti, hogy mindig minden helyzetben felvállalom, amit teszek. Nem félek attól, hogy hibázom, és ki merem mondani, amit valóban érzek.
Nem hibáztatok mást az életemért, és tudom, hogy minden megoldott feladat közelebb visz önmagamhoz.
Őszinte emberek társaságában élvezetes élni. Mindig tudod, mire számíthatsz tőlük, nyíltan fejezik ki érzelmeiket. Ha nem vagy őszinte, nem adsz lehetőséget arra, hogy önmagadért szeressenek. Nincs veszíteni valód. Légy Önmagad!
A bizalom nagyon törékeny fogalom, ha egyszer összetörik, soha többé nem lehet eredeti állapotára összerakosgatni. Én például, ha egy üveg vagy porcelán dísztárgyam megreped, kidobom. Meg lehetne ragasztani, de soha-soha nem lenne már ép. Mindig úgy néznék rá, mint egy csorba edényre.
Az építő emberi kapcsolatok a bizalomra, szeretetre épülnek.
A jó szándékú, embernek meg van az a tulajdonsága, hogy bármikor elesik az élet ösvényén: feláll! Valahányszor elesik, mindannyiszor talpra áll. Máshol, másoknak újra bizalmat szavaz.
Akinek a lelke tele van szeretettel, az nem tarthatja meg magának mindet, szét kell ossza, hogy mások is részesüljenek belőle. A másik ember felé sugárzott szeretet növeli annak önbizalmát, életbe vetett hitét. Amikor a bizalom csorbát szenved, alapjaiban rengeti meg a Barátságot, még a legmélyebbet is. Ekkor a csalódott ember elveszíti önbizalmát, életkedvét.
Ám egy szeretetteljes ember, történjék vele bármi az élete útján, csepegjen bár vér a szívéből, soha nem fogja megtagadni bizalmát embertársaitól. Legfeljebb megkockáztatja az újabb csalódást. Egy vétkes miatt nem lehet a vétlen többség előtt bezárni szívünk kapuit.
(szerzője ismeretlen)
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Témaindító
