Hogyan osszuk be az idõnket

Legyen idõd

Ez az erõ eredete.
Legyen idõd játszani,
Ez az örök fiatalság titka.
Legyen idõd olvasni,
Ez a bölcsesség forrása.
Legyen idõd imádkozni,
Ez a legnagyobb erõ a földön.
Legyen idõd szeretni,
hogy mások szerethessenek,
Ez istenadta kiváltság.
Legyen idõd barátságosnak lenni,
Ez az út a boldogság felé.
Legyen idõd nevetni,
Ez a lélek muzsikája.
Legyen idõd adni,
Túlságosan rövid a nap ahhoz,
hogy önzõ legyél.
Legyen idõd dolgozni,
Ez a boldogulás ára.
Legyen idõd cselekedni tiszta szeretetbõl,
Ez a Mennyország kulcsa.
Figyelj a mára!
a tegnap csak álom,
a holnap csak látomás;
a helyesen megélt ma tesz
boldog álommá minden tegnapot,
és minden holnapot reményteljes látomássá.
(ismeretlen szerzõ)

Hogyan osszuk be az idõnket?

Az idõbeosztást azt mindenki saját maga végzi az életében. Senki sem lehet a másik embertársa helyében, hogy majd õ beossza a napjait, a napjain belül az óráit, és így tovább. Mindenkinek saját magának kell éreznie a lelkében, hogy mennyi az, az idõ amit arra szán az idejébõl, amivel a lelkét segíti a fejlõdésében. Ezt mindenki maga rendezi el az életében, a saját Teremtõjével, ha elszámolásra kerül a sor.

Itt a földi élet során nagyon sokszor az emberek inkább minden olyan eseményen részt vesznek, ami nekik azt hiszik, hogy jó. Pedig ha az Isten mérlegére rátennék azt a cselekedetet, akkor bizony nem biztos, hogy megállna a jó cselekedetek mérlegén.
Törekedni kellene arra, hogy minél több olyan esemény történne az életünkben, amiben a lélek fejlõdni tudna, vagyis a lelkünk az csak akkor fejlõdik, ha nem teszünk olyat az életünkben, amivel az Isten akarata ellen cselekszünk.

Fontos, hogy minél többet legyen az ember kezében olyan olvasni való, ami kapcsolatos az Istennel és az Õ tanításával, legyen a mindennapunk része a közös kapcsolattartás, közösségi összejövetelek, imák, meditációk stb.
Ezek mind a lelkünk fejlõdését segítik elõ, amennyiben azt valóban komolyan is gondoljuk.
Ha az idõnket valóban az Isten akarata szerint akarjuk beosztani, akkor a fentieket komolyan kell vennünk, mert csak ezáltal leszünk képesek a lelkünkben a megtisztulásra, a fejlõdésre.
(Imre Margit 2009.01.08.)

Halmos Sándor: Hetente ünnep

A teremtett világban egyedül az ember tud ünnepelni. Az ünneplés egyik fontos alkotóeleme az idõ és benne az alkalom. Istentõl kapta az ember, hogy dolgozzon és ünnepeljen. Tevékenykedjen, és hetente egyszer - szombaton - ne csak pihenjen, ünnepeljen is.

Tudunk-e vele élni? Tudunk-e Istenre figyelni? Tõle megtanulni a lét örömét? Sajnos az utóbbi idõben összemosódott a munka és a pihenés ideje. A szombaton is dolgozó, nonstop üzemelõ, szüntelenül elérhetõ ember, aki a telefonját és számítógépét mindig bekapcsolva tartja, állandó idõzavarban él. Úgy rémlik számára, mintha ellensége volna az idõ. Miközben technikai eszközeink, gépeink villámgyorsan végzik már helyettünk és nekünk a betáplált feladatokat, egyre több és több idõre lenne szükségünk. De mire is?

Sürgõs ügyeket intézünk, sietünk, robog velünk autó, vonat, repülõ... De hova is? A felszabadult napokat és órákat még több programmal telítjük. Mind fontos, s mind sürgõs. Ha más nem, meg kell nézni egy filmet, egy mûsort, valamit, amit mások is néznek, hallgatnak.

"Egyre nagyobb felületen vagyunk egyre felületesebbek" - mondta a múltkorában valaki. Túl sok, amihez hozzáfogunk, hozzászólunk, elvállalunk, s nincs idõ, lehetõség elmélyedni semmiben. Pedig érdekelne bennünket sok minden, de szorít az idõ. Azonban hiába növeljük a mennyiséget, ha a minõsége nem változik a dolgainknak. Nem többre, hanem másra volna szükségünk. Elõször is pihenésre, mert fáradtan nem lehet szombatra készülni. Az agyonhajszolt, elgyötört ember nem tudja átadni magát a szombat szentségének, legjobb esetben egész nap alszik.

Idõ kell, hogy lecsengjenek bennünk a hétköznap zajai. Lehet hirtelen belezuhanni a csöndbe, de az olyan veszélyes, mint mozgó vonatról leugrani. Agyunk, idegrendszerünk nem erre van beállítva, s zavarokkal tiltakozik az ilyen váratlan helyzetek ellen. Lassítani, fokozatosan fékezni, és puhán megállni - tanítják az autóvezetõknek. Idõ kell, amíg letisztul a lélek, és ráhangolódik a heti ünnepünkre.

S amikor beköszönt az ünnep estje, hirtelen csend van, s bár még kavarog sok ötlet a fejben, nem lehet mást tenni, el kell mélyedni, pihenni, és a családdal közös programokban megújítani a testet és lelket. Csonka családokban, elrendezetlen konfliktusokkal ez nem könnyû.

A szombat tudatos kiemelkedés a hétköznapokból, eltávolodás a megszokott helyzetekbõl, megállás a rohanásban. Elgondolkodás, tûnõdés, emlékezés, elmélkedés, tanulás. Magunkba fordulás: minek is örülnénk igazán? Istenhez fordulás, megmerülés az Örökkévalóságban, Isten meg nem érdemelt szeretetében, bocsánatában. Milyen szép hetente elmondani: "Bocsásd meg, Uram, hogy nem tudok úgy élni, ahogy szeretnéd, ahogy szeretném." Mindezeket átgondolva így lesznek szombatjaink igaziak, örömtõl teljesek.

Halmos Sándor, az Országos Rabbiképzõ-Zsidó Egyetem docense, Pro Urbe Díjas
/Forrás: deol.hu/

Öt labda


"Képzeld el, hogy az élet olyan játék, amelyben öt labdával kell zsonglõrködni.

A labdáknak nevük is van: munka, család, egészség, barátok és becsület.

Mindezeket a levegõben kell tartanod. Aztán egy napon rájössz, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, visszapattan.

A másik négy labda - család, egészség, barátok, becsület- üvegbõl van. Ha ezek közül valamelyiket leejted, örökre megsérül, megreped, akár össze is törhet.

Ha megértetted az öt labda jelentõségét, meg tudod teremteni életed egyensúlyát."
(James Patterson

"Holnap talán, alkalmad sem lesz tán,
ezért ma jöjj"

Tatiosz: Az egyetlen érzékelhetõ pillanat amikor szeretünk



Az élet és a szeretet csupán egyetlen idõt ismer: a jelent.
Az egyetlen érzékelhetõ idõ a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.


Mindenkinek van egy árnyék énje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van - az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.


Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.
Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit.

Fordította: Vágó Zsuzsanna